Dia és Alex világot lát

Búcsú

2010-06-15T00:54:00.002+02:00

Hej!

Élménybeszámolóink végéhez közeledünk és most a mi búcsúnkról fogok írni. Igazából már két hete elkezdődött a búcsúzkodás ahogy már írtuk, mikor Anna és Elina elutazott június elején, és az akkor megtartott nagyszabású búcsúbuli egy kicsit mindannyiunk búcsúbulija volt. Most a mi időnk jött el, ezért összetrombitáltuk a még megmaradt csapatot, hogy együtt töltsünk még egy utolsó estét.

Vasárnap estére hívtuk össze a társaságot, de mivel szép idő volt, nem tétlenkedtünk napközben sem. A vacsora előtt végre együtt is megnéztük a kizöldellt és kivirágzott Botanikus kertet Alexxel, sétáltunk egy nagyot az egzotikus és szokványos fák és egyéb növények között. Most igazán élettel teli a kert, a virágok körül százával röpdösnek a dongók és méhek, valamint emberek tucatjai sétálnak a kis utcácskákon. Miután jól kinézegettük magunkat csatlakoztunk Anniehez és Ineshez a Cafe Retroba megint és nem sokkal később már mentünk is a Dalle Valle nevű étterembe, amiről nemrég már írtunk. Ez volt a mi úgynevezett búcsú vacsoránk hatod magunkkal: Annie, Ines, Kathi, Varpu és mi ketten voltunk ott. Az étel megint finom volt, de most jobban számított a társaság. Jódarabig üldögéltünk miután megettük a hatalmas adag ételeket és jót beszélgettünk teli hassal.

Egy picit mégis írok arról, hogy mivel lett teli a hasunk: kezdetnek négyen ettünk egy nachos-t, ami rettentően finom volt. Nekem a nachos eddig csak egy chips volt, de így melegen, a tetején az olvasztott sajttal és olivabogyó karikákkal és a hozzá való 3 féle szósszal egészen más volt! Utána én ugyanazt a halételt rendeltem, mint korábban, Alex viszont nem meglepő módon mást választott, most marhahúsos szendvicset evett. Itt a szendvics nem egészen azt jelenti, mint nálunk, tulajdonképpen a krumpli/rizs köretet helyettesíti a szendvics alap, a kenyér, de a többi része teljesen olyan mint egy főétel, hús, zöldség, szósz, sajt stb. Ha jól láttam, ez most mérföldekkel jobban ízlett neki :)

A vacsora után elkerekeztünk Christianiába és beültünk az általunk múlthéten felfedezett jazz koncertre. Igazából ez nem is jazz koncert, rockot és latint játszanak, de az élmény inkább egy jazz koncertre hasonlít. Mivel elég sokan voltunk igyekeztünk korán menni, hogy le tudjunk ülni. Ígyis mikor odaértünk éppenhogy találtunk székeket, pechünkre két nagyon ittas táncoslábú csöves-indián mellett... Ez rá is nyomta a bélyegét az este további részére - én a magam részéről élveztem a zenét, de tényleg rettentő zavaróan viselkedtek, így kb éjfél körül haza is indultunk. Elbúcsúztunk Annitől és Varputól még bent a bárban, Inessel pedig kisétáltunk a metróig és egy kicsit megkönnyeztük az elválást. Szerencsére nem örökre búcsúztunk, ha mindent össze tudunk egyeztetni, akkor már augusztus végén újra találkozunk :)

Igazán jól sikerült a búcsú esténk, de ezután még mindig egy egész nap előttünk állt amit nem pazaroltunk el. Ma délelőtt befejeztem a már egyébként napokkal ezelőtt elkezdett csomagolást, alig maradt ki egy-pár dolog. Aztán korán ebédeltünk hogy az utolsó koppenhágai délutánt teljes egészében a várossal tölthessük.

Mivel ma volt a Dánia-Hollandia vb csoportmérkőzés, ezért természetesen a dánok nagy kivetítőkön közvetítették a meccset lent a csatornánál az Operaház előtt - mi is ott voltunk a sok ezer dán között Kathi társaságában. Vicces volt az a pár tucat holland diák, akik kimentek szurkolni az övéiknek a dánok közé, akik meg is dobálták őket sörösdobozokkal. Azért elgondolkodtunk azon, mi lett volna, ha ezt Magyarországon teszik egy magyar-holland meccsen...

Miután vége lett a meccsnek sétáltunk egyet még a Királyi Kertben, néztük a parkban lévő családokat és idősebb-fiatalabb baráti társaságokat ahogy játszanak, piknikeznek így délután. Ez ahogy használják a teret igazán figyelemre méltó és jó példa lehetne előttünk.

Elsétáltunk még Nyhavn-ba, aztán Kathitól is el kellett köszönnünk, aki egy kis ajándékkal és pár kedves sorral készült nekünk...

Miután hazaértünk és vacsoráztunk kimetünk megetetni a madarakat a maradék kenyérrel a Fælledpark-ba, sétáltunk egyet és feküdtünk a fűben hallgatva a Pavilonból áradó latin muzsikát, amire fiatal és idős egyaránt ropta a táncot. Mert itt ilyen egy átlagos nyári hétfő délután.

Eső, múzum és Cafe Retro

2010-06-14T22:00:00.002+02:00

Hej!

Egész héten váltakozó időjárásunk volt, hol esett, hol sütött a nap, volt, hogy ez öt percenként változott. Emiatt igencsak megválogattuk hova mikor mentünk. Amikor elkezdődött a vakációnk összeírtam egy kis listát, amit szerettem volna mégegyszer meglátogatni mielőtt hazautazunk, így nem kellett gondolkodni mit csináljunk. A félév során jópárszor körbejártuk már a várost, de a múzeumokat eddig kihagytuk, így most bepótoltuk az elmaradást.

Szerdán délután két egymáshoz szerencsére közel lévő múzeumot céloztunk meg, először a Danish Museum of Art and Design-t aztán a Museum of Danish Resistance 1940-1945-t néztük meg. Az első múzeumban a dán dizájn és formatervezők munkáit állították ki - főleg székeket. Az utóbbi emléket állít a II világháborúban elhunyt kb 200 (!) dánnak és a gerilla mozgalomnak, aminek köszönhetően Dánia nem Németország szövetségeseként, hanem megszállt országként lett kezelve a háború végén.

Miután egy kicsit művelődtünk találkoztunk Inessel és Damiannel és beültünk a Cafe Retro-ba, ami egy remek hangulatú kis bár hatalmas fotelekkel és finom forrócsokival, tortával... Az alkalom pedig annak szólt, hogy elköszönjünk Damiantől, mert elutazott Norvégiába így máskor nem lett volna lehetőségünk elköszönni. Mindkettőnknek nagyon tetszett ez a kis kávézó és egy kicsit sajnáltuk is, hogy nem fedeztük fel magunknak korábban.. Sebaj, aznap jó sokáig maradtunk, később Kathi is befutott, így aztán kb 11-ig beszélgettünk.

Csütörtökre a Nemzeti Múzeumot terveztük be, de annyira szakadt az eső, hogy ugyan a biciklikig eljutottunk, de aztán inkább visszafordultunk. Ennek ellenére később mindenképpen le kellett bicikliznünk a Városháza térre, mert egy lányt érdekelte a biciklim, utána pedig még egyszer utoljára vacsoráztunk egyet Christianiaban. Ennek fényében Christiania felé menet találkoztunk a Rådhus előtt a lánnyal, aki sajnálkozott egy fél percet és mondta, hogy idefelé jövet megtalálta az egy hete ellopott biciklijét... Ha ez igaz, akkor nagyon nagy mákos, ha meg úgy "találta" azt a biciklit, akkor meg ez van - mindenesetre én nagyon nem örültem neki és kezdtem azt hinni, hogy soha nem fogja megvenni senki :(

Csütörtök este a vacsinál megbeszéltük Kathival, hogy mivel ő sem járt még a Statens Museum for Kunst-ban, péntek délelőtt együtt járjuk be a hatalmas tárlatot. Kb minden nap elhajtottam a múzeum épülete mellett az elmúlt közel 5 hónapban, a félév elején még sétálni is voltunk a kertjében, ahol akkor több tucat gyerek szánkózott, így már vártam, hogy egyszer be is menjünk. Ez a múzeum valami olyasmi mint otthon a Szépművészeti Múzeum, ahol az állandó kiállítás ingyenes és csak az időszakosakért kell fizetni.

Reggel megint szakadt az eső mintha dézsából öntötték volna, úgyhogy mire odaértünk a múzumba mindkettőnk nadrágjából csavarni lehetett a vizet - tudjátok, ez az a múzeum ahová múltkor nem jutottunk el, mert félúton visszafordultunk az eső miatt... Most nem voltunk puhányak így odaértünk és a várakozásainkkal ellentétben csak másfél-két órára volt szükségünk hogy körbejárjunk. A harmadik emeleten kezdtük, ahol fotó kiállítás látható mindenféle híres fotóművésztől - jónéhány igen undorító kép mellett találtunk pár érdekeset is, de ez nem igazán volt a mi asztalunk. A másodikon azért sokkal inkább hozzánk közelálló dolgokat tapasztaltunk már ami azt illeti, hogy a festmények szekciójához érkeztünk. Két dolgot emelnék ki, az első, hogy elképesztő mennyiségű képet pakoltak egy-egy falra, volt ahol 5 sorban egymás felett sorakoztak a különböző méretű festmények - esélyünk sem volt mindet végignézni, márcsak azért sem, mert az agyunk sem tudta feldolgozni a látványt. A másik érdekességet a képes részleg végén találtuk: egy betegszoba volt berendezve az egyik teremben igazi betegágyakkal és embernagyságú bábukkal, ami azt mutatta be, hogy egy ilyen helyre belépve az ember viselkedése ösztönösen megváltozik... Az első emeleten pár szobor volt és nagy műanyag és nejlon gömbök voltak felfüggesztve a nagy térben, némelyikben még növény is volt - képek a picasan róla.

Aznap még egyetlen dolgom akadt, ugyanis az előző napi lány után találtam valaki mást, aki szerette volna megvenni a biciklimet, így négykor találkoztunk Nørreporton és kb 3 perc alatt le is zajlott az adás-vétel. Szerencsére ekkorra kisütött a nap, így elhatároztam, hogy hazasétálok. Útközben még beugrottam a Botanikus kertbe, merthogy úgyis ki tudok menni a kert másik végén, csakhogy a félév eleje óta nem jártam benne és nagy magabiztosan a bejáratnál lévő térképet sem néztem meg, így eltartott egy darabig amíg kikeveredtem a parkból a másik oldalon. Eközben jött a remek ötlet, hogy miért ne mehetnék egy darabon citybike-kal, csakhogy csak olyat találtam amihez kellett a 20 koronás és mikor elvergődtem a zóna szélére, ameddig lehet azokat a bicajokat használni, akkor nem találtam működő tárolót, ahol letehettem volna és visszakaptam volna a huszasomat, így visszatekertem a legközelebbiig, ami történetesen ott volt, ahol felvettem... Kicsit sem voltam mérges :D Végül maradt a séta, de szerencsére napsütésben értem haza.

A péntek esti otthoni meccsnézés után szombatra aktívabb programot szerveztünk, ugyanis a mentor csapat egész délután tartó bulit szervezett Animal Party néven, ahol állatokra kellett vadászni - az állatoknak pedig a mentorok egy része volt beöltözve. Legalábbis kiírás alapján erre következtettünk, de mikor odaértünk a lányok már lehangoltan ültek kint, mert kb 15 dán diák lézengett a Kattenben, és kb tudomást sem vettek a külföldi diákokról - ez valahogy nem meglepő, korábban is előfordult, csak akkor mindkét csoportban többen voltak, így nem volt olyan feltűnő. Most ehelyett a Cafe Retro felé vettük az irányt és Kathi, Ines, Annie és mi ketten eltöltöttünk pár kellemes órát beszélgetéssel a nagy fotelekben. Ezután Kathival hárman csatlakoztunk egy ír kocsmában pár másik erasmusos diákhoz és megnéztük együtt az Amerika-Anglia vb csoport meccset. Sokkal jobb volt így nézni a meccset mint előző este otthon, ketten...

Helsingør - Helsingborg

2010-06-13T12:07:00.011+02:00

Hej!

Már hónapokkal ezelőtt elhatároztuk, hogy júniusban ellátogatunk a címben említett két városkába, mert mindenkitől azt hallottuk, hogy érdemes megnézni, ráadásul itt található a Kronborg-kastély is. Végül hárman Inessel indultunk felfedezni ezt a két kis várost.

Helsingør és Helsingborg két egymásra néző városka az előbbi Dánia, utóbbi Svédország partján feszik és 4 kilométernyi tenger választja el egymástól őket, ezzel a két ország itt van egymáshoz a legközelebb.

A középkorban Helsingør helyén vásárokat tartottak, majd a halászfalu első jelentős épülete, a St. Olai templom az 1200-as években épült, ami egyfajta központként szolgált. Helsingør mai formáját -vagy annak legalábbis alapjait - az 1420-as években nyerte el VII. Erik királynak köszönhetően. Ugyanez a VII. Erik király vezette be az Øresund-vámot és építette a Krogen erődítményt, hogy ellenőrizhessék a szorost. Az erődítmény az 1580-as kibővítés óta viseli a Kronborg-kastély nevet és Shakespeare Hamletjéből vált világhírűvé, ahol minden éveben előadják a Hamletet, olykor hollywoodi szárok közreműködésével - múlt évben Jude Law lépett fel. A ma körülbelül 46 ezer fős város hangulatos utcácskái, tengerparti fekvése és természetesen Hamlet vára miatt sok turistát vonz.

Helsingborg Svédország egyik legrégebbi városa, a hagyomány szerint 1085-ben IV. Knut születésekor dán városként alapították. A város lakossága főként a part mellé települt és gyors ütemben nőtt az évszázadok során, így ma 91 ezer lakosával Svédország 9. legnagyobb városa. A legkésőbb 12. században épült Krenen a helsingøri Krogen párjaként a Balti-tenger bejáratának ellenőrzésére szolgált. A 14. századtól a város többször váltott gazdát, hol dán, hol svéd város volt egészen 1710-ig, amikor is végérvényesen Svédországhoz került. A város hangulatához hozzájárul a tengerparti fekvése mellett az is, hogy egymás mellett találhatóak a régi kőépületek, az erődítmény és a modern épületek, valamint itt található Svédország első sétáló bevásárló utcája is.

A túrát jó érzékkel ehét keddjére időzítettük, ami az egész hetes időjárást figyelembe véve nagy szerencse volt, mivel egész hétfőn szakadt az eső, a kedd délelőtti sötét felhők napsütésbe fordultak, szerdától pedig hol esik, hol süt a nap.

Reggel 8-ra beszéltünk meg találkozót Nørreport-ra, hogy legkésőbb a 8.20-as vonattal útnak indulhassunk. Valahogy ez az információ elveszett útközben, s míg mi ott vártunk a megbeszélt helyen, Ines a Központi pályaudvaron vesztegelt. Szerencsére hamar áthidaltuk a problémát, mire odaért az eredeti találkozóra Ines, addigra mi megvettük a jegyeket, amik egészen Helsingborgig szóltak meg vissza Koppenhágába a komp jegyet is beleértve. A vonat a már megszokott minőségű volt, csak úgy suhantunk és meglepően gyorsan oda is értünk.

Úgy döntöttünk, először átmegyünk Svédországba és onnan visszafelé sorrendben nézzük meg a két várost és a látnivalókat. Közvetlen a vasútállomás mellett van Helsingørben a hajóállomás, így rövidke várakozás után már szálltunk is fel az éppen soros kompra, az Aurórára. Az itteni kompok egy kicsit mások, mint amikkel Olaszországban találkoztam, így engem is meglepett a látvány ami fogadott belépve a kompba. Alex még viccelődött is, hogy oké, de hol lehet tovább menni és beszállni, ugyanis a komp fedélzetén különféle boltok, éttermek voltak - mindez arra a 4 kilométerre. Én személy szerint nagyon élveztem a kompozást annak ellenére is, hogy odafelé elég rossz idő volt, de ahogy láttam a többieknek is tetszett.

Miután megtaláltuk a helyi Turinformot és beszereztünk mindenféle térképet és ismertetőt, kiválasztottunk négy célpontot, amik szerencsére még közel is voltak egymáshoz. Először megnéztük a Városházát, ami nem olyan mint itt Koppenhágában, vagyis belülről nincs semmi látványosság, így gyorsan tovább is sétáltunk a Krenen erődítményhez, amihez sok-sok lépcső vezet fel.

A háttérben látszik a torony a képen, mi úgy döntöttünk inkább lent várjuk meg Inest, aki fel is sétált, de azt mondta a kilátás nem volt sokkal jobb - mivel nem igazán volt verőfényes napsütés, mi nem láttuk értelmét felmenni, a város fölé emelkednek így is a lépcsős bástyák és onnan is elég mesze ellátni. A harmadik célpontunk a St. Maria templom volt, ami közvetlen a Krenen szomszédságában áll. Ez a templom is tipikus skandináv típusú, benne a halászfalukra jellemző felakasztott hajókkal. A legérdekesebb mégis a templom hátsó részében felállított asztalok és körülötte lévő székek voltak, ahol leülhetnek a hívek és beszélgethetnek is akár az istentisztelet alatt is. A negyedik célpontunk a Kultúrház volt, miközben keresgéltük a térképeinken hogy most akkor ez melyik épület is, odasétált hozzánk egy kb 90 éves bácsika és kérdezte hogy mit keresünk, mondtuk neki hogy sajnos nem beszélünk svédül, mire ő kitűnő angolsággal mondta, hogy de ő beszél angolul és útba is igazított bennünket a következő szavakkal: előre 300 yard (!!) majd balra a fehér épület. Nagyon bájos volt az öreg és egy jellemző momentum volt, amin mindhárman jót mosolyogtunk :)

Levezetésnek kiültünk a tengerpartra, megettük a szendvicseinket és indultunk vissza a kompra. Sajnos kihagytuk a pálmafás tengerparti részt, merthogy az is van, de kabátban úgysem lett volna olyan izgalmas. Mire felszálltunk a kompra már elkezdett sütni a Nap, úgyhogy a visszafelé út mégszebb volt, de lehet csak azért tetszett jobban, mert a dán partokat néztük :P

Visszaérve Helsingørbe először elsétáltunk a kastélyhoz, hogy végre láthassuk utunk fő célját. Ez a kastély mint már írtam egy nagyon régi épület, így nem is csoda, hogy most restaurálják. Ennek ellenére is fenséges képet mutat magáról és a tény, hogy a tengerparton fekszik, csak még izgalmasabbá teszi. Először szerettünk volna be is menni, de aztán a jegy táblázatot átböngészve úgy döntöttünk ezt most kihagyjuk, ugyanis a prospektusban feltüntetett jegyár csak a kastély felének bejárására vonatkozott, a teljes múzeum megtekintése jóval borsosabb árba került, a felét meg nem akartuk megnézni... Így körbesétáltunk kívülről és leültünk a tengerparton még egy kicsit.

Visszafelé sétálva a városba megálltunk egy kolostornál - ami ma is működik -, kicsit körbenéztünk aztán a város sétálóutcáján keresztül visszaértünk az állomásra. Mivel eddigre gyönyörűen sütött a nap, úgy döntöttünk, hogy miután visszaérünk Koppenhágába meg sem állunk a Fisketorvetig és a nap lezárásaként eszünk egy Coldstone fagyit - ki tudja mikor lesz lehetőségünk olyan városban járni, ahol árulják...

Egy majdnem tökéletes hétvége

2010-06-13T09:18:00.004+02:00

Hej!

Az alábbiakban a csodás - és majdnem tökéletes - múlt hétvégénkről számolok be. (A taggel ellentétben Alex írta a bejegyzést)

Pénteken csodálatos nyári (közel 30 fokos) napsütéses időnk volt, ezért a 8 km-re lévő Klampenborg felé vettük az irányt. Ez az egyik S-train végállomása is, de mi biciklivel vágtunk neki az útnak. Útközben a tengerparton haladtunk a tökéletes autóút mellett lévő tökéletes bicikliúton Hellerup városrész mellett. Hellerup az itteni Rózsadomb, filmsztárok, politikusok és hírességek otthonai állnak itt. Ha nem lenne minden ház mellett egy hófehér zászlórúdon lengő dán zászló, azt is hihetnénk, hogy Olaszországban járunk. Klampenborgba egyébként 25 perc alatt jutottunk el, pedig sok piroslámpa keresztezte az utunkat. Így 4 hónap után realizáltuk, hogy a lakhelyünktől annyira van messze egy csodás tengerparti strand és egy erdő, mint a zuglói lakásunktól a Blaha volt...

Elsőként a strandra vetettük rá magunkat, és elfogyasztottuk a jól megérdemelt szendvicseket a vasútállomáson hozzánk csatlakozott Ines-zel. A strand egyébként egy hatalmas rét, a tenger melletti 15 méteres sávban viszont homok, így mindenki választhat hol szeretne letáborozni. A napfürdőzés után én fűrdőnadrágra öltöztem (a fizetős strandoknak üzenem: a parton lévő patyolattiszta, rendezett és ingyenes mosdóban) és elszántan a tenger meghódítására indultam. A lábmártás után nyilvánvalóvá vált, hogy a tegner továbbra sem melegebb 15 foknál, szóval radikális megoldás kell, ha fürödni akarok benne - és nanáhogy akartam! Némi légzőgyakorlat és lelki trenírozás után nekifutottam, és belevetődtem... a homokba. Sajnos a tenger előtt 2 méterrel megbotlottam, és korrekten pofáraestem (a kezem kb 10 centire a víztől), aminek következtében Ines, Dia és a maradék 50 ember a strandon harsány hahotában tört ki...

Végül azért csak sikerült tetőtől talpig elmerülni a habokban, aztán gyors tempóban kirohanni, mert a 15 fokos vízben 20 másodperc után már szúró, zsibbadó fájdalom hatolt minden porcikámba. Érthetetlen, hogy kisgyerekek hogy bírják ezt órákig.. A strandon volt egy nagy kutya, aki több családnál is bepróbálkozott, leült melléjük, és úgy csinált mintha hozzájuk tartozna. Aztán mikor nem kapott kaját, ment a következőhöz :D A strand után Dyrehavn-ba sétáltunk át, ez egy hatalmas nagy erdő, ahol sétányok vezetnek kersztbe-kasul, és szarvas csordák legelésznek szabadon. Itt feltehetően nem vadásszák őket már generációk óta, ezért nem különösebben félnek az embertől. Etetni ugyan nem lehet őket - annyira azért nem szelídek -, de 5-6 méterre simán közel jött az egész csorda. Nagyon szép és békés az egész. Láttunk fehér szarvast is, és sok-sok pici szarvas gidát. Javarészük egy "óvodás csoportban" volt, elől egy felnőtt, utána libasorban kb 20 kicsi, és a végén is egy felnőtt. Haláli volt :)

Az erdő egyik végében egy elég nagy vidámpark van, oda is elnéztünk, de a legtöbb játék még nem üzemelt kora délután, vagy ha igen, túl drágának találtuk. (1300 Ft egy 1,5 perces menetért, sztem sok) Ezért aztán kicsodálkoztuk magunkat, és mikor végképp elfáradtunk, hazakerekeztünk. Útközben azért csináltunk még jónéhány fotót.

Este egy kiállítás megnyitóra mentünk, ahol találkozót beszéltünk meg lakótársunkkal Anna-val, és apukájával Per-rel. Az estét Anna szülővárosában, a 25.000-es Holbæk-ben töltöttük, ami kb 1 órányi autó útra van Koppenhágától. Per-nek (feltehetőleg Harley-s múltjából) rendkívüli vonzódása van a bőr holmikhoz, ami nem csak a hasított bőr rövidnadrágban, de a 7-8 éves AMG merci belső terén is meglátszott :) Holbæk-ben (ejtsd: Hálbek) Per felesége Anette várt bennünket isteni finom - Anna-ra való tekintettel vegetáriánus - vacsorával. Sült, mogyoróval, hagymával, sajttal és gombával töltött pritamin paprika rizzsel. Ilyet otthon is fogunk még enni. Desszertnek pedig a kertben frissen szedett, cukrozott rebarbara. Perrel és Anette-el hajnali 2-ig beszélgettünk, mindenféle érdekes dologról és sok hasznos új infót megtudunk Dániáról, amik segítenek majd megírni az utolsó bejegyzésünket, ahol az általános benyomásunkat próbáljuk majd leírni. Elég tetemes mennyiségű bort is elfogyasztottunk - és ezúttal nem az ótvaros chileiekből, amiket itt kapni. Itt nagyon jellemző a dobozban árult bor, na ez nem tetra pak (bár olyan is van), hanem a dobozban egy fémes-nejlon zacskóban van a bor, egy kis csappal, ezért kiveszed a hűtőből és bármikor csapolhatsz magadak bort. Ötletes. Per-nek persze volt egy bőrtáskája, ahova betuszkolta a boros zacsit, mert így mennyivel stílusosabb már :) Per fizikoterapeuta és Holbæk-ben van egy saját klinikája. A Harley-ját már eladta ugyan, de a biciklikért rajong, és addig noszogatott bennünket (na azért túl sokáig nem kellett :P) amíg kipróbáltuk a fekvő-bringáit. 63 sebesség, utánfutó... csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni róla. Fantasztikus! A 6-7000 koronás árával viszont nem hiszem hogy akár itt Koppenhágában (Bp-ről nem is beszélve) merném csak úgy, az utcán tartani.. A ház egyébként tipikus dán, fehér ablakok, vörös tégla ház. Közvetlenül egy fjord partján fekszik, a kert végében be lehet menni a vízbe (ami sekélysége miatt ottjártunkkor tippre 20 fok körül volt). Van nekik pár kajakjuk is. Összességében talán Per szavaival tudom leírni amit láttunk: "Egy dolgot szeretnék még életemben elérni: Itt megöregedni." Tökéletes. Én is itt akarok tartani 55 évesen.

Bár a teraszon ülve szinte végig világos volt, és követhettük ahogy a horizont alatt alig valamivel kúszik a nap, elég sok szúnyog volt szóval bementünk, és nem sokkal később el is aludtunk. Északa szerencsére egyik macska sem mászott be közénk. A két nagyon szép cica (pedig allergiás vagyok a macskákra) elképesztő mód törleszkednek, felgrottak az ölünkbe, stb, de sem H.D. (Harley Davidson), sem H.D. (Helge Danske) nem zavarta meg álmunkat. Délelőtt elbúcsúztunk Anette-től és Per-től, aztán a fjord mentén 2 órás sétát tettünk. Ebéd után vonatra szálltunk, és hazaindultunk. Úgy döntöttünk, hogy ha már útbaesik, megállunk Roskilde-ben, és megnézzük a helyi székesegyházat.

Roskilde is egy fjord partján fekszik, és világszerte híres a Roskilde-fesztiválról, ami kb Sziget szintű rendezvény (július elején). Roskilde másik nevezetessége viszont a székesegyház, ahol a 14. századtól fogva szinte az összes uralkodó, és néhány főnemes nyugszik. A képeken lehet, hogy morbid a sok koporsó, meg szarkofág, de elképesztő érzés volt valódi királyok és királynők között járkálni, és meglehetősen impozáns sírjaik vannak. Aligha túlzok, ha azt mondom, a roskilde-i székesegyház Dánia legnagyobb kultúrális kincse.

A hétvége tökéletességébe az első hiba a vonatozásnál csúszott. Roskilde-ig, ugyanis Anna segített megvenni a jegyünket (50-50Kr), de onnantól Koppenhágába nekünk kellett. Sajnos a jegyiroda bezárt (fél4-kor, nemértem) és így az automatára kellett hagyatkoznunk. Hiába volt angol nyelvű menüje, gőzünk sem volt, hogy jegyet, klippekortot, zóna jegyet, vagy zónaklippekortot vegyünk, és mennyit kell lyukasztani egy klippekortnál... Végül a sok tanácstalan ember közül egy srác segített, és megvettük az általa kiválasztott jegyeket (97-97kr). Nagyon idegesek voltunk, mert egy durván 1 órás vonat útért 150-150 koronát fizettünk, ami ugye kb 5500-5500 Ft. A vonaton a kalauz mondta is, hogy sajnos a lehető legdrágább módját választottuk az utazásnak, legközelebb ne így. Lett volna 50%-kal olcsóbb mód is. Tanulópénz, bosszantó. Az utastájékoztatás egyébként nem csak a vonatokon, de úgy általában a tömegközlekedésnél kritikán aluli. (Azthiszem erre már panaszkodtam korábban is) Hiába marha kényelmes, meg tiszta a vonat, ha nem találod meg...

Na azért nem hagytuk, hogy beárnyékolja a kedvünket az incidens, és vasárnapra (hónap első vasárnapja ---> ingyenes S-train) Farumba voantoztunk, ismét Ines-zel. Farumnál két tó van, amikről úgy gondoltuk, tó lévén nyilván melegebb, mint a tenger, és végre normálisan fürödhetünk. A hétvége másik csalódása ez volt: a tó 14 fokos volt... Voltak úszók (neoprén ruhában) és egy surfölni tanuló bácsi, meg rengeteg 2-7 éves gyerek, akik órák hosszat a vízben pancsoltak. Hát ezért bírják itt a népek a hideget. Gyerekkoruktól jeges vízben ugrálnak. Én térdig mentem bele, de korrekt fizikai fájdalmat okozott a hideg víz, szóval nem erőltettem a dolgot. Ennek ellenére jól elvoltunk, kártyáztunk, beszélgettünk.

Estére Varpu hívott minket, hogy menjünk vele a mások által már az egekbe magasztalt christianiai jazz koncertre. Engedtünk a csábításnak. A koncert a pusher street-en (=drogárus utca) lévő Jazz clubban szokott lenni, és vasárnaponként ingyenes. Én még sosem voltam ilyet kötetlen hangulatú jazz koncerten, és nagyon élveztem! Eleinte latinos számokat játszottak, de inkább csak jammeltek (improvizáltak), az állandó akkusztikus gitáros mellett pedig bárki vállalkozó szellemű zenész beállhatott 1-1 szám erejéig. Elképesztő hangulatot teremtettek, és ez után jött az 50-es 60-as évek rockzenéjét játszó szekció, immáron állandó zenészekkel. A While my guitar gently weeps c. örökzöldet adták elő a Beatles-től, és ezúttal a helyi énekes is bekapcsolódott. A srác kb 28 éves, 155 cm, és akkora hangja van, hogy hangosítás nélkül jó lenne az Operaházba. Mivel elég fáradtak voltunk, éjfél-1 óra fele hazamentünk.

Elkezdődött a vakáció

2010-06-08T22:41:00.004+02:00

Hej!

A hétfő hajnali haza biciklizés után igazán jól esett bebújni az ágyba, az örömöt csak az rontotta el, hogy tudtam, 3 óra múlva fel kell kelnem és eltekernem az egyetemre, hogy leadjam a beadandóm. Így is lett, 10 órakor már a 3 példányban kinyomtatott nagyszerűen megírt dolgozattal a kezemben keresgéltem a titkárságon, hogy hova kell mennem. Ugyan akihez a kiírás szerint tartozom már nem dolgozik az egyetemen, szerencsére hamar megtaláltam a helyettesét és ezzel letudtam az egyetemi dolgaim tanulmányi részét.

Az előző bejegyzés végén említettem, hogy a búcsú részünkről ál-búcsú volt, hiszen megbeszéltük a többiekkel, hogy másnap meglepjük Annat az állomáson. Így is tettünk és kettőkor ott vártunk kilencen Annara. A vonata Hamburgba 2.20 körül indult, de ő még 2.10 körül se volt sehol... Kicsit aggódtunk, hogy pont úgy ér oda, hogy csak felugrik a vonatra mi meg azt se tudjuk mondani hogy hej. Szerencsére 5 perccel az indulás előtt befutott és nagyon meg volt hatódva. Kicsit mindenkinek párás lett a szeme és miután elment azon viccelődtünk, hogy ezután hogy fogunk bármit is csinálni, hiszen ő volt a társaság motorja. Anna igazán mindenkit ismert, minden buliról tudott és mindenkit noszogatott hogy menjünk ide, menjünk oda. Azért megegyeztünk benne, hogy meg fogjuk oldani nélküle is ezt az őrült nagy feladatot :)

Kedden iszonyatos eső volt, ennek ellenére úgy döntöttünk Elinával, Annievel és Daminnal tartunk Christianiaba, mert Elina másnap utazott el és még nem járt abban a bizonyos templomban, ahova én ugyan felmentem, de rövidúton le is jöttem... Előtte még benéztünk a szabadállamba is, és mivel mindenki éhes volt, ettünk Fish&Chips-et. A dolog pikantériája az volt, hogy az a kávézó, ahova be akartunk ülni zárva volt, így annak lépcsőházában ültünk le és ettük meg az ebédünket. Na ezt ne úgy képezljétek el, mint egy hű de csinos kávézót és annak lépcsőházát. Ez igazi christianiai épület, teli falfirkákkal és fű árussal a lépcső alján.. Ezután a templomnál el ál-búcsúztunk Elinától is, és a szakadó esőben hazakerekeztünk.

Másnap reggel fél tízkor találkoztunk a többiekkel, immáron csak öten, mert a többieknek órája volt és vártuk Elinát. Annahoz hasonlóan ő sem aggódott túl sokat az időzítésen, 5 perccel az indulás előtt befutott. Valahol biztos számított rá, hogy elé is ki fogunk menni, de ő is nagyon meg volt hatva, ahogy sorba ölelt mindannyiónkat most is párásak lettek a szemek..

Miután ténylegesen megcsappant a társaság, kiültünk megreggelizni az egyik közeli parkba és sétáltunk egyet a városban. Délután én lázas takarításba kezdtem, mivel két hete nem volt időm semmi ilyesmire, a lakótársunk meg a szakdolgozatának a véghajrájában volt, így ő már elég rég nem nyúlt a házimunkához. Sajnos nem végeztem addigra, amikor el kellett volna indulnunk a déli kampuszra, így Alex egyedül ment le és segített az osztrák fiúknak tesztelni az általuk írt Vii programot. A megbeszéltek szerint mindenki kb 45-60 percet kell hogy játszon, így nekünk 4-6 óráig volt időpontunk. Én azalatt az egy óra plusz alatt mindent befejeztem aztán elindultam.

Arról nem meséltem eddig, hogy az elmúlt pár napban egyre rosszabb lett a helyzet a biciklimmel, kb 200 méterenként lesett a lánc, ami nagyon idegesítő volt, eléggé lelassította a közlekedésemet, de már kb 10 mp alatt vissza tudtam tenni, mondjuk ha egy út alatt nyolcszor történik ez meg, akkor nem is meglepő. Nos, ezen az úton már háromszor leesett a lánc mire elértem a tavakhoz, ahol annyire lesett, hogy se elöl se hátul nem maradt fent a fogaskerekeken. Ezt sajnos a bicikli felépítése miatt csak csavarhúzóval lehet orvosolni, amivel épp akkor és ott nem rendelkeztem, emiatt úgy döntöttem lezárom a bringát és felhívom Alexet. A gond csak annyi volt, hogy a dán telefonom Alexnél maradt, de szerencsére nálam volt a magyar - nagyon ritka alkalmak egyike -, de abban meg nem volt meg Alex dán száma, a magyar mobilja meg otthon pihent töltőn. Arra jutottam, az a legegyszerűbb és leggyorsabb, ha elmegyek az egyetemre ott megnézem a leveleim közt a számát, merthogy biztonság kedvéért elküldtem az otthoniaknak még a félév elején, hogy meglegyen. Csakhogy se klippekort nem volt nálam, se diákigazolvány, mert mindkettő Alex pénztárcájában volt, így miután legyalogoltam az egyetemig várhattam amíg valaki beenged a zárt alaksorba aztán a gépterembe - ugyanis oda 4 óra után csak diákigazolvánnyal lehet bemenni. Szerencsére innen megoldódott a helyzet, de a Vii teszteléséről emiatt lemaradtam, viszont Alexnek nagyon tetszett a dolog...

Aznapra vége volt az izgalmaknak, később találkoztunk Inessel és leültünk a Királyi kertben vacsorázni és beszélgetni. Mivel a Studenthust bezárták a hét végén, úgy döntöttünk még egyszer ellátogatunk oda. Így is tettünk, útközben pedig belebotlottunk egy utcai fesztiválba... Ezzel ez a mozgalmas nap véget is ért.

Csütörtökön délelőtt letudtam az utolsó egyetemi feladataimat is, beszereztem minden szükséges aláírást, aztán segítettem Alexnek megjavítani a bringám, aminek köszönhetően végre nem esik le a láncom és megbízhatóan működik :)

Mivel folytatódott a nyár ennek örömére Inessel és Annievel elmentünk délután fagyizni. Ezután azt terveztük, hogy mivel úgyis 7re megyünk Christiániába vacsorázni, ahogy minden csütörtökön, ezért bent maradtunk a városban sétálni. De most nem úgy, ahogy eddig, letettük a bicikliket és csak kettesben sétáltunk - igazán remek érzés volt a napsütésben sétálgatni a sok ember között. Zárásként felkapaszkodtunk a Körtoronyba, ami a város szívében van és nagyjából minden ismerősünk járt már ott. Alex még viccelődött is, hogy ne fizessük ki a jegyem, mert úgyse fogok kimenni megcsodálni a kilátást. Nem lett igaza, kint voltam vele végig - ez egy biztonságos épület, aminek a tetején lehet menni egy kört az ottani kis bolt körül, nem úgy mint a templomnál, ahol kb teraszként tekereg az épület körül ahova ki lehet menni - és gyönyörű kilátás tárult elénk. Nagyon szép időnk volt, így láttuk az Öresund-hidat és még a Turning Torso-t is, a fehér felhőkarcolót ami Malmőben van. Azt hiszem itt tartózkodásunk egyik legemlékezetesebb kirándulása volt fel a 34 méter magas toronyba.

Ezek után úgy döntöttünk nem megyünk aznap Christianiaba, ehelyett itthon "varázsoltunk" terülj terülj asztalkámat...

Május 31.

2010-06-08T19:53:00.002+02:00

Hej!

Június első hete mozgalmasan telt, szerencsére végig jó időnk volt. Talán a hét legfontosabb napja volt a hétfő, amikor is nagy dolgok történtek.

Hétfőn reggel volt a várva várt- rettegett angol vizsgám, amire nem igazán lehetett készülni, mert nem egzakt tudást vártak tőlünk. A feladat annyi volt, hogy mindenki kapott a saját tudományterületén belül egy populárisabb szöveget, amiből fel kellett készülni 30 percben, azután 7-10 percben össze kellett foglalni a cikket, majd 5-10 percben szabad beszélgetés a témáról. A témám nem kimondottan volt szociológiai, a cikk Henri herceg náci egyenruhás megmozdulásáról szólt és arról hogy ez is mutatja, hogy Angliában alkotmány és államforma váltásra van szükség. Mindezt 4 oldalban, tele olyan szakszavakkal, amiket lehet hogy a jogászok ismernek, lévén sosem tanultam angol szaknyelvet és nem ismertem. Szerencsére ennek ellenére is értettem a cikket és sikerült is közel 7 percet beszélnem egyfolytában, ami tőlem nagy teljesítmény, hiszen mindig törekszem röviden, tömören fogalmazni, magyarul is, angolul meg pláne. Az utána lévő 10 perces beszélgetés pedig kicsit kötetlenebb volt, a saját véleményemet is elmondhattam. Nem ez volt álmaim vizsgaszituációja, de teljesítettem amit vállaltam :)

Ugyan ez egy nagyon fontos pontja volt a hétfői napnak, miután haza értem (na ná hogy addig esett az eső amíg tekertem haza Amagerból) nekiláttam a másnapi határidős beadandómat sietve befejezni. Egy kicsit kapkodósra sikerült a délután, ugyanis estére nagyon fontos programunk volt.

Este 7-re közös vacsorát beszéltünk meg a barátainkkal, így kilencen gyűltünk össze a Peder's Oxe nevű étteremben, ahol a többiek már sokszor jártak, de mi még soha. Az apropó pedig egy másik akció volt: az étterem híres (hírhedt) hamburgereit féláron kínálják hétfőnkét. Ahogy ezt már a Dalle Valle esetében is említettem, mi ebből is mindig kimaradtunk a dán órám miatt. Így hétfőn utoljára összegyűlt a társaság hamburgerezni. Eleve úgy kezdődött, hogy elfelejtették a foglalásunkat, így egy szomszédos étterem alaksorában foglaltunk helyet, így a pincér kb háromszor látogatott el a mi asztalunkhoz összesen, az is beletelhetett neki vagy 4-5 percbe míg a konyhán átverekedve magát elért hozzánk.. Amikor megérkezett az étel mindkettőnk gondolata az volt, hogy ennél mérföldekkel jobbat szoktam itthon készíteni kevesebb, mint fele annyiból mint amibe akciósan került... És nekünk még nem volt különösebb okunk a panaszra, ellentétben a pár vegetáriánus barátunkkal, akiknek abból állt a vegetáriánus hamburger, hogy nem volt benne hús...

Mindennek tetejében a pincérlányka megpróbált két körben átverni 70 majd 100 koronával. Gondolom azt hitte 'külföldiek, úgyse tudják melyik korona milyen..." Sebaj, megtudtuk mi az amiről "lemaradtunk" a félév során.

A vacsorát annak az apropóján szerveztük, hogy a társaság két oszlopos tagja elutazott kedden és szerdán, így mégegyszer összeültünk, hogy normálisan el tudjunk köszönni. Erre még lehetőséget adott az elég nagyszabásúra sikerült búcsúbuli is, amit Anna és Elina szervezett. A Facebookon meghirdetett eseményre, ami a Katedralenben volt a CSS-ben, kb 120-an jelezték, hogy eljönnek. Mi a felére számítottunk, de tényleg rengetegen voltak, minimum 100 fő megjelent. Mi végig beszélgettük az estét a lányokkal, Alex Markus és mások társaságában csocsózott, beszélgetett. Sajnos nem tánsoltunk, pedig volt zene is, de valahogy nem jött a lábunkba a bugi. Az este felénél meginttunk vagy 15-en egy üveg Fiszket búcsúzóul, hiszen ez az ital végig kísérte az Erasmusos életünket itt. Nemcsak Annatól és Elinától búcsúztam el aznap este, Zuzana és Sam is elutazott másnap. Nagyon jól sikerült ez a búcsúbuli, kicsit mindenki a magáénak érezte a társaságból, hiszen ezután már kettővel kevesebben vagyunk...

Az is mutatja, hogy mennyire jól sikerült a parti, hogy hajnali 5 óráig maradtunk, akkor kezdtünk el takarítani. Természetesen nem hagytuk magára a két leányzót, aminek nagyon örültek, hiszen ekkor következett a meglepetés: valaki a konyhában nagyon viccesnek találta, hogy az otthagyott festéket szétfröcskölje, így amikor bementünk és felkapcsoltuk a villanyt elég brutál látvány fogadott minket. A padlótól a székeken keresztük a falig minden narancssárga festék volt... Kb fél órát töltöttek vele a többiek, hogy letakarítsák, már amennyire lehetett. Ezalatt mi kint raktunk rendet, ott szerencsére nem volt ilyen gond, de így is elég nagy volt a rendetlenség. Miután végeztünk következett a búcsúzkodás, ami a mi részünkről ál-búcsúzás volt, de ettől függetlenül őszínte :) 6 óra táján pedig együtt indultunk haza a napsütésben és madárcsicsergésben.

Május utolsó hete II.

2010-06-06T00:10:00.005+02:00

Hej!

A hét további részében folytattuk a már kialakult menetrendet: tanulás megbolondítva egy kis kikapcsolódással. Szerencsére nem igazán volt szép időnk múlt héten, így nem fájt a szívem, hogy a nappalok nagy részét a szobában kellett tölteni. Sokan mentek ki erre arra tanulni, volt aki parkba, volt aki könyvtárba, mások kávézóba ültek be tanulni, tőlem ezek mind távol állnak, így én itthon tanultam, ahogy ezt Magyarországon is szoktam.

Ennek a menetrendnek megfelelően csütörtökön is olvastam, este pedig Christiániában vacsoráztunk, ahogy szoktunk. Pénteken folytattam az olvasást és jegyzetelést, este pedig elindultunk a következő "Good bye" partira. Elég későn indultunk, 10-re értünk oda Kathihoz az osztrák Annaval, aztán még vártunk egy félórát hogy elindulhassunk. Útközben kiderült, hogy négyünk közül csak Anna nézte meg hogy hova megyünk, de ő sem teljesen biztos az útvonalban. Nos, úgy másfél órát bicikliztünk, de még mindig nem értünk oda, ráadásul lebicikliztünk már a térképről is, így elég nehezen találtuk meg a helyes irányt, de végül meglett. Ezután a kis kaland után pedig megérkeztünk egy igen lagymatag buliba, ahol ugyan jó zene ment, nem vol túl drága az ital, mégis alig lézengett valaki. Mi leültünk beszélgetni, de nem maradtunk túl sokáig. Még megvártuk az új dj megérkezését, de ez csak rontott a helyzeten. Akkorra már egész sokan lettek, de az új dj elég rossz ízléssel válogatta a zenéket, aminek köszönhetően táncoltunk négyet, és inkább haza kerekeztünk - immáron csak fél órába került, mert tudtuk hol vagyunk :D

Másnap nekiláttam a tényleges munkának, és megírtam 5 oldalt a 7,5 elvárt oldalból. Ez az egész rendszer itt elég összetett. Alapvetően négy fajta vizsga van, kétfajta szóbeli és kétfajta írásbeli és a tanuló választhat a megadott típusú vizsgák közül, hogy hogy szeretne jegyet kapni. Én a szabad témaválasztású írásbeli vizsgát választottam erre a vizsgára, így találnom kellett egy érdekes témát és arról írni 7,5 oldalt (max 10-et), oladlanként minimum 2300 karakterrel. Ez nem egy nagy dolog, csak mivel maga az óra sem volt túl érdekes, nehezen választottam témát, és végül a 'gender és karrier' témája lett. Ehhez választottam 3 tanulmányt a megadottak közül és azokat dolgoztam fel. Sokat segített Alex a dolgozatban tevőlegesen is és főleg azzal, hogy volt türelme kivárni amíg ezzel bajlódtam :)

Estére jutalomként egy kisebb bulit terveztünk a Kulør barba, ahol Hédi szülinapját ünnepeltük pár hete. A többiek előtte elmentek a Floss nevű remek vendéglátóipari helyre, ami kiköpött olyan mint a Moose, csak más a neve és máshol van, de ugyanaz az igénytelenség... Mi ezt kihagytuk, és fél 11 után odaértünk a Kulørhez, ami teljesen sötét volt, nem volt ott senki. Kiderült, hogy csak 11kor nyitnak, és hogy a múltkorihoz képest valami őrült drága a belépő. Ennek fényében nem mentünk be, hanem vártunk a többiekre vagy egy órát. Míg ott álltunk jött pár zsákos ember, akik a sörösdobozokat gyűjtik, és várták azokat a dobozokat, amiket a frissen érkezők hagynak a szórakozóhely előtt. Volt egy nagyon tipikus dán jelenet, amit mi nagyon tipikus magyar mentalitással néztünk végig: a zsákos ember odament a kapuban lerakott üvegeket felszadni, és amikor elfordult a kopasz biztonsági őr odaszólt neki - na itt jött elő a magyar mentalitásunk, amikor azt hittük, hogy leteteti vele azokat az üvegeket, de ehelyett szólt neki hogy várjon, mert van még másik öt. Ez is nagyon fog hiányozni innen...

Alapvetően az este itt meg is pecsételődött, ugyan nekiindultunk keresni valami mást Varpuval, Elinával és Andrással, de aztán egy órás biciklizés után mi Alexxel inkább hazamentünk. Ami nem is volt baj, hiszen vasárnap is egész nap tanultam...

Május utolsó hete I.

2010-06-05T22:44:00.007+02:00

Hej!

Az itt töltött pár hónap egyik legszebb napja után képtelenek voltunk bármit is csinálni, ezért az egész vasárnapot pihenéssel töltötttük. Ezen a napon igazából rákészültem az egész heti tanulásra, mivel 1 héttel később volt az angol vizsgám és a gender órám beadandójának határideje.

Emiatt az egész hetet alapvetően a tanulás határozta meg, de azért majd' minden napra jutott valami szórakozás is. Hétfőn napközben az angol vizsgámra nézegettem át a félévben tanultakat, próbáltam rendet tenni a sok információ között, amit eddig felhalmoztam. Délután Elina hívott minket Folkekøkkenbe Nørrebroba, de mikor odaértünk láttuk, hogy ez a csapat már nyári szüneten van, de mivel éhesek voltunk, elhatároztuk hogy kipróbáljuk a Dalle Valle nevű remek éttermet. Igazából ez csak nekünk Alexxel volt újdonság, a többiek már jártak ott többször, de mivel nekem hétfőnként dán órám volt, így mi sosem tudtunk csatlakozni. És hogy miért pont hétfőn? Mert hétfőnként 50 %-os kedevezményt biztosítanak minden ételre. Szóval végre éltünk ezzel a lehetőséggel, és itt tartózkodásunk alatt először ettünk halat - na jó, a tonhalat és a sushi nem számítva.

Maga az étterem bent van teljesen a központban, emlékszem, az első napon januárban is elsétáltunk mellette :) Viszonylag elegáns étteremnek számít, amít inkább az ételek jellege és ára mutat mintsem a belső elrendezés vagy díszítés. Ugyan csúcsidőben mentünk, de szerencsére pont találtunk egy asztalt négy személyre, ugyanis Annie is csatlakozott hozzánk. Az egyetlen problémát az jelentette, hogy ugyan Alex remekül beszél angolul és én is elég sokat fejlődtem, azért az ételek terén (is) még van jópár kifejezés, szó amit nem ismerünk. Ilyen volt például a kapor is..

A lényeg, hogy mindketten halat szerettünk volna enni végre, és a négyféle halétel közül kettővel szimpatizáltunk mindketten. Végül egyikőnk az egyiket, másikunk a másikat választotta. Ezen a napon én voltam a szerencsésebb, és remek halvacsorát kaptam, míg Alex egy kicsit mellényúlt. Alapvetően finomat választott ő is, csak nem az ő ízvilágához valót - és az enyémhez sem ment.. Én lazacot és lepényhalat ettem salátával, krumplival és öntettel, Alex pedig lepényhalba csomagolt valamilyen másik halat evett, ami kapros, halból készült halszószban úszott , mindezt krumplival. Ebből is látszik hogy az ő vacsorájának a felét nem értette amikor rendelt :D

Ezután a kítűnő társaságban elköltött finom vacsora után másnapra hagytunk egy régóta tervezett programot, azzal téve elfogadhatóvá a tanulással töltött órákat. Kedden reggel elmentem az egyetemre, hogy összeszedjem azt a tanulmány gyűjteményt, amiből a dolgozatot kellett írnom, és két úton lehetett hozzájutni: vagy megveszem, vagy kölcsönkérem valakitől aki megvette - hát persze hogy ez utóbbit választottam, a baj csak az volt, hogy 6 napba került mire felvehettem a könyvet. Kedden végül megszereztem és nekiláttam az olvasásnak...

Délután pedig elindultunk hogy kipróbáljuk a híres-neves La Glace cukrászdát. Még érkezésünkkor mesélt erről a helyről az akkori vendéglátónk és amúgy is mindenhol azt hallottuk hogy ezt ki kell próbálni! Magát a cukrászdát 1870-ben alapították és azóta is ugyanott működik, és már a hatodik generáció üzemelteti. A kis cukrászda kirakatát már sokszor megnéztük, de mindig egy megfelelőbb pillanatra vártunk, hogy kipróbáljunk egyet-egyet a sok gyönyörűséges tortából.

Mivel tényleg egy nagyon forgalmas és ahhoz képest kis beltérrel rendelkező helyről van szó, reméltük hogy az idő kegyes lesz hozzánk és kint is le tudunk ülni, de míg vártuk Elinát és Anniet, elkezdett szakadni az eső, arról nem is beszélve, hogy a délutáni csúcsforgalomban egyre fogytak a tortaszelet is. Amit elsőre kinéztem magamnak az el is fogyott mire mi bejutottunk... Amúgy úgy működik, mint otthon a gyógyszertárban vagy bankban, vagyis számot kell húzni, így igazságos:) Végül én egy szelet Fekete erdő torta melett döntöttem, Alex pedig csokitortát evett. Aznap Alex volt a szerencsésebb, az ő süteménye igazán finom volt, míg az enyémmel volt egy kis gond. Az is finom volt, csak tele volt konyakkal. Tulajdonképpen az egész merő egy konyak volt, így kb a felét bírtam megenni, a többit Alexnek kellett. Igazából kicsit csalódottak voltunk mindketten, mert az elmondottak, a látvány és az ár alapján (42 kr egy szelet süti) valami sokkal egetrengetőbbet vártunk - ez a "coldstone" fagyinál pontosan fordítva működött. Arról nem is beszélve hogy helyből fel tudtunk sorolni 5 olyan magyar cukrászdát ahol bőven lekörözik amit itt ettünk.

Szerdán folytatódott az olvasás, majd estére hivatalosak voltunk Anniehez vacsorára. Már jó egy hete szervezte ezt az estét, mivel elutazott a főbérlője, és már mindenki heves lázban égett :)

Ez alkalommal előre egyeztettük a menüsort, természetesen figyelembe véve a vegetáriánusokat is. Olaszosra terveztük az egész vacsorát, így volt carbonara, húsos és vegetáriánus bolognai szósz, spagetti, krumpli gombóc, saláta, fokhagymás bagett, almás-fahéjas tejberizs és gyümölcs saláta... Ráadásul együt készítettünk el mindent ott Annienél, úgyhogy már elég korán összegyűltünk és elég sokáig maradtunk. Miután kész lett minden nekiláttunk lakmározni, alig maradt valami, pedig rengetek mennyiségű étel volt. Persze erre voltunk akkor nyolcan: Annie, Anna, Ines, Kathi, Elina, Damian és mi ketten. Vacsora után pedig kártyáztunk egyet, mégpedig Unoztunk. Na ez igazán vicces volt, a világ egyik legegyszerűbb játékának szabályaiban nagy nehezen megállapodtunk és összesen egy kört játszottunk :D Mi remekül szórakoztunk, de Annie és Ines nehezen vették a szabályokat és kicsit a szívükre vették hogy nem győztek :P

Mindenesetre, ez volt az egyik legjobb esténk itt Koppenhágában...

Dragør - Az első strandolás

2010-06-05T22:34:00.003+02:00

Hej!

Az előző bejegyzés végén említett szombati tervünk az volt, hogy 4 hónap tengerparti városban élés után végre meglátogatjuk a tengert. A strand viszont egy kikötővárosban nem annyira egyértelmű, ezért egy közeli halászfalut, Dragør-t választottuk uticélnak.

Az út előtt - lévén hogy a biciklim, Árpád, végnapjait éli - Ines-től kértem kölcsön a drótszamarát, mert ő tanulmányaiba mélyedt azon a napon. Hála neki, - eltekintve Dia bringájának, Mary-nek néhány láncledobásától - problémamentes volt az utunk. Utitársunk az osztrák Anna volt, aki roppant céltudatosan vezetett bennünket uticélunk felé, noha egyikőnknek sem volt kéznél olyan térképe, amin rajta lett volna Dragør. (Éljen a Google Maps és a memória!)

Útközben megálltunk a helyi templomnál, ami kicsit díszesebb volt, mint az errefelé szokásos protestáns templomok, és jelezvén, hogy halászfaluban járunk, egy hatalmas fa hajó is csüngött a mennyezetről. A templom melletti temetőt is szemügyrevettük, na nem azért, mert a sírkertek nézegetése a perverziónk, hanem mert Dániában egész más egy temető, mint otthon. Itt a - nemcsak a dragøri, de mindegyik - temetőre valóban jobban illik a sírkert kifejezés. Csupa örökzöld, virágok, fák. Az egész sokkal inkább az életre emlékeztet a halál helyett. A sírkövek is sajátosak, egyetlen egy kereszt formájú sem volt - ami azért otthon elég jellemző -, és noha voltak amin láthattunk keresztet, de a többségen semmi ilyesmi nem volt látható. Voltak görög oszlop alkú, piramis formájú, vagy a legjellemzőbb, sima felületű óriási tengeri kavics szerű sírkövek. Sok sírkövön a nevek és dátumok mellett kereszt helyett egy vasmacska volt. Pár hete Elina mesélte, hogy elment kocogni a temetőbe, mi pedig döbbenettel vegyes undorral kérdeztünk rá, hogy ez most komoly-e? Látva, hogy milyen itt egy temető, egyáltalán nem meglepő, hogy pusztán szórakozásból is kijárnak az emberek. No ennyit a temetőkről, kanyarodjunk vissza a témához.

Dragør (ejtsd: Dráuör, a végét az á betű után mintha öklendeznél) 13. századi halászfaluként kezdte pályafutását, és a Hanza-szövetségnek, valamint az Öresund szorosnak hála hamar az egyik legjelentősebb halászati- és hal feldolgozóipari központtá nőtte ki magát. A városban 60 olyan tengerész élt, akik némi pénzért cserébe keresztülvezették az érkező hajókat a szoroson, megmutatva a legbiztonságosabb útvonalat. Ez GPS és radar hiányában elég sok pénzt megért.. A település életében a 16. században történt fordulat, amikor II. Christian király 24 holland családot telepített a város mellé. Hollandia ekkoriban sokkal fejletteb volt mezőgazdaságilag, és a családok adómentesség fejében élelmiszerekkel láttál el a királyi udvart (pl a Dániában addig ismeretlen répával). Mondanom sem kell, hogy a más nyelven beszélő, és a súlyos adóterhektől megkímélt jövevények mennyire voltak népszerűek a helyi halászok közt.. Dragør lakossága napjainkban 8-10.000 fő, és sokan mégmindig beszélnek hollandul - anyanyelvi szinten.

Ahogy megtapasztalhattuk, a város komoly arculat megőrzési programot tart fenn, aminek keretében a több száz éves épületeket eredeti formájukban igyekeznek megőrizni. Szinte minden ház sárga színű (a felújítások kezdetén nagy tételben olcsóbb volt a festék), és tipikus dán mintát követnek az elmaradhatatlan zászlórúdon lengő nemzeti lobogóval. Mellékes, de itt Dániában szinte minden családi ház előtt van egy zászlórúd és nemzeti lobogó, és ettől senki sem gondolja a másikat nacionalistának... Lenne mit tanulni. Az egész falu egyébként olyan, mint egy skanzen, ennek azonban meg is van az ára. A helyi ingatlanközvetítő ablakából láthattuk, hogy egy helyi kisházért simán elkérnek annyit, mint egy ugyanakkora, koppenhága központjában lévő lakásért. Az idill drága.

Ha már ott voltunk, meglátogattuk a dragøri hajós múzeumot, ami nagyrészt kézzel épített hajómaketteket mutatott be, és némi hajózással kapcsolatos történeti áttekintést. Az idős (kb 70+ éves) néni, aki a pénztárnál ült, nagyon megörülhetett nekünk, mert 10 perces rögtönzött előadást tartott (tökéletes angolsággal) a helyi érdekességekről és történelemről. A múzeum után (képek a szokásos helyen) megittunk 1-1 capuccinot/forrócsokit/kávét, és a szikrázó napsütésben (28°C WOW!!) kisétáltunk a tengerpartra. A látvány már önmagában sem semmi..

Mivel Dragør Amager szigetének déli csücskén, Koppenhágától 12 Km-re fekszik, odafelé átbringáztunk a reptér kifutópályája alatt, és a partról az Öresund hidat immár délről láthattuk. Lenyűgöző. Nem mellékes, hogy gigantikus hajók grasszálnak a partoktól nem messze, akkorák, amik keresztben el sem férnének a Dunán (a 10 méteres merülésükről már nem is beszélve). A tenger valami kegyetlenül hideg volt, csak bokáig merészkedtem be, és 2 percnél tovább azt sem bírtam. Asszem' nem lépek be a rozmár klubba. Egy ideig kacérkodtunk a frissen fogott és füstölt angolna megkóstolásával, de aztán elszakítottuk magunkat a híd és a tenger látványától, és hazakerekeztünk, mert estére még hivatalosak voltunk egy buliba.

Hogy ne kelljen újabb posztot szentelni, röviden a lényeg: a buli neve "Let's get hammered" volt, ami szabad magyar fordításban "Csapjuk szét magunkat", egy magyar srác szervezte és facebookon lehetett feljelentkezni rá. Ennek értelmében vittem pár decit az otthonról hozott házi körtepálinkából (köszi apu ;]), hogy építsem az országimázst. A siker nem is maradt el, szem nem maradt szárazon, mindenki jól elázott a buli végére (pedig nem is esett az eső :P). Elég sok érdekes beszélgetést folytattunk, pl mókás volt mikor egy román lány arról panaszkodott, hogy néhány magyar eladó nem szolgálja ki őt a saját országában (Erdély), majd ezután megkérdezte, hogy honnan vagyok? :D Erre mondaná a művelt angol, hogy epic fail. Emellett beszélgettem egy törökországi kurddal az örmény népírtásról is.. na az még elég multikulti érzés volt. Voltak még lettországi oroszok és sok-sok más nemzetiségű ember is, szóval színes volt a felhozatal. Hazafelé aztán a hajnali S-trainnel mentünk, ami sajnos csak a központi pályaudvarig ment. A koppenhágai tömegközlekedés nagyon modern, szép és rendezett, de az utastájékoztatás kb valahol a béka hátsója alatt két szinttel helyezkedik el. Ezt észben tartva a felszíni buszmegállóban kezdtük böngészni az éjszakai busz térképet, amikor egy jelöletlen, tipikus turistabusz küllemű busz megállt, és közölte a sofőr, hogy ez az S-bus, és az S-train vonalán jár, tessék befáradni, a jegyek nem érdeklik (pedig volt). Összesen kb 1,5 óra vonatozás és buszozás után (amit én részben átaludtam :D) hazaértünk. A küldetést teljesítettük!

Piknik

2010-06-05T21:37:00.003+02:00

Hej!

Miután csütörtökön kihasználtuk az első igazi koranyári napot és igazi túristaként bejártuk Koppenhága egy részét, péntekre egy kicsit lazább programot szervetünk, annál is inkább, mert szombaton nagy túra várt ránk amit pedig egy őrült házibuli követett.

Még csütörtök este összetrombitáltuk a lányokat és másnapra pikniket szerveztünk a frissen felfedezett Frederiksberg Have-ba. Mindenki kapva kapott az alkalmon, így végül Annie, Anna, Ines, Varpu és Kathi társaságában ebédeltünk és pihentünk a napon. Apropó... délelőtt 10 óra környékén úgy tűnt le kell fújnunk az egészet mert esőre állt az idő, de Alex garantálta a jó időt - ennek köszönhetően abban a kb 3-4 órában amit a parkban töltöttünk verőfényes napsütés volt, míg előtte és utána csúnya felhők takarták a Napot :)

Mindenki hozott valami harapni valót és ahogy ezt már megszoktuk mindenki falatozott mindenből - már amennyire ez lehetséges volt tekintve, hogy hetünk közül hárman vegetáriánusok. Nem emlékszem, hogy szóba került-e már itt a vegetáriánus téma, de most pár szót szentelek neki. Otthon egy olyan ismerősöm sincs, akiről konkrétan tudom hogy vegetáriánus, persze ennek lehet az az oka is, hogy kevesekkel szoktam otthon együtt enni. Itt kint viszont sok ilyen ismerősünk van, mint például a lakótársunk, vagy az imént említett három lány. Amíg nem találkoztunk ilyen testközelből ezzel a jelenséggel-szokással, addig el se tudtuk képzelni mit jelent ez az egész és azt gondotuk, hogy a vegetáriánusok ugyanazt eszik mint mi, csak hús nélkül. Most, hogy együtt lakunk egy vegetáriánussal látjuk, hogy ez nem így van. Sokszor készít igazán ínycsiklandozó ételt Anna és általában változatosan étkezik - na azért nem mindig. Természetesen volt már olyan amit én előbb adtam volna a tyukoknak minthogy megegyem, de gusztus dolga :D

Visszatérve a piknikhez, mi a már jól bevált magyaros ízeket vittük magunkkal, kis kolbász, téliszalámi, májkrém és pirosarany formájában, ezzel is fogyasztva a még megmaradt készletet. A pirosarany nagy sikernek örvendett húsevő társaink körében, főként Anna (az egyik osztrák barátunk) volt oda érte, ugyanis ő már kóstolta korábban Magyarországon, úgyhogy le is csapott rá :) A finom falatokat mégfinomabb csokis keksz követte amit pedig napozás. Az egész piknik alatt egy kacsapár társaságát élvezhettük, akik egyre közelebb és közelebb merészkedtek hozánk és a kajához. Igazából az egész park tele van kacsákkal és libákkal, úgyhogy ez nem is volt meglepő, inkább vicces.

A csapat nagyrésze egy kicsit később megnézte az elefánikat, akik ott laknak az állatkert parkkal határos részében. Eközben egyre több és több fiatal dán érkezett a parka, egyszerre megtelt az egész zöld terület, voltak aki még zenét is hoztak magukkal - persze ez a biztonsági őröknek kevésbé tetszett, de amíg mi ott voltunk, addig ment a tuctuc.

Ez az egyik olyan dolog, amit nagyon fogok otthon hiányolni, az ilyen alkalmak igazán közel hoztak minket egymáshoz ráadásul csodaszép környezetben a friss levegőn ettünk a város közepén..

A piknik után haza tekertünk és egy picit tanultam, de csak azért hogy ne érezzem rosszul magam amiatt, hogy tulajdonképpen már harmadik napja nem nyúltam a könyveimhez... Ezután viszont kimentünk a közeli Fælledparken-be ahol három napos Electric fesztivált tartottak. A szisztéma ugyan az volt mint május elsején, csak most 8 sátrat állítottak fel a parkban és különböző stílusú zenéket játszottak. Volt latin, afro, világzene stb sátor, és egy olyan rész, ahol a dj pultok védve voltak az esőtől, de maga a tánctér a szabad ég alatt volt, egy érdekes alakú csillogó váz szerkezet fogta közre és óriási diszkógömb forgott a közepén - igen, ez volt az electric részleg. Igencsak furcsa látványt nyújtott a nappali fényben bulizók tömege - ugyanis itt még este 10kor is rendes nappali világosság van, amit elég nehezen tudunk megszokni.

Teljesen véletlenül összetalálkoztunk az ismerőseink nagyrészével, leültünk a fűbe egy-egy sörrel, aztán a szombati terveinkre való tekintettel elég korán, már 10 körül haza indultunk.

Városnézés

2010-06-03T22:03:00.010+02:00

Hej!

Egyre közeleg június 15-e, és annyi mindent csinálunk, hogy már jóideje nem írtunk a blogba. Pótlás következik tehát, az események fonalát pedig ott vesszük fel, ahol letettük: pont két hete, csütörtökön.

Mivel a nyár vitathatatlanul beköszöntött Koppenhágába, úgy döntöttünk nyakunkba vesszük a várost, és felfedezzük egy részét annak, amit még nem láttunk. Kezdésként lebringáztunk a déli kampuszra, ahol elköltöttük az ebédünket. Ennek mindenképpen szentelnem kell pár szót. A kantint úgy kell elképzelni, hogy a székek és asztalok két emeleten sorakoznak, a középen lévő részen pedig az ételek. Itt nem A,B,C menü van, hanem fogsz egy tányért, és válogatsz.. Válogatni pedig van miből.. Ilyet utoljára egy spanyol 5 csillagos szállodában láttam.. 6 pulton sorakoznak a jobbnál jobb falatok, húsok, saláták, köretek és péksütemények. Ha jól emlékszem kaviáros kaszinótojást, currys halsalátát, hummuszt (ez vm fűszeres pép, állítólag csicseriborsóból.. finom!) sülthúst, főtt krumplit, görög salátát, zárásként pedig csillaggyümölcsöt és papaját ettem. (Képek vannak a májusi mappában, azokon és itt egy másik alkalom ebédje látható) A megrakott tányért rápakolod egy mérlegre, a néni pedig súly alapján kéri az árát. A fenti menüm 33 Koronába került (kb 1200 Ft), ami otthon se rossz, itt pedig röhejesen olcsó.. Kb el tudjátok képzelni az egyetemi viszonyokat ezek alapján.

Az ebéd után Christianshavn felé vettük az irányt, azon belül is a csigatornyú Megváltónk templomát céloztuk be. A templom egyike a kevés barokk építménynek Dániában (1680, akkoriban Svédország kiválása után elég rosszul ment az országnak), külső-csigalépcsős csúcsa, és 90 méteres magassága miatt Koppenhága egyik fő turista célpontja, de eközben működő temploma egy 8000 fős gyülekezetnek. A csúcsra 400 lépcsőfok vezet, amelyből 150 a torony külső felén fut csigavonalban. A kilátás valami elképesztő volt, bár sajnos az Öresund hidat nem láttuk a tengeren lévő köd miatt. Képek szintén a Picasan.. Dia, tériszonya ellenére úgy döntött, hogy feljön, és igyekeztünk minél előbb felérni, de sajnos a bátorsága előbb fogyott el, mint a lépcsők. Azért még kijött a kilátó teraszra, körbenézett és gyors léptekkel lement. Legalább megpróbálta :) Én megúsztam, de lefelé jövet Dia a harangok mellett volt, mikor negyedet/felet/nemtudom ütött az óra :D

A következő célpontunk a Dán királyság parlamentje volt. A parlamenti látogatást ne úgy képzeljük, mint otthon. Itt maga az épület teljesen el van zárva a néptől, ugyanakkor amit itt lehet, az otthon teljesen elképzelhetetlen. Itt nem a parlament 'épületét' lehet látogatni, hanem a törvényhozást. Működés közben. Nálunk ugye ha ülés van, és "dolgoznak" a képviselők, akkor nem lehet bemenni. Itt mágneses kapuk és táska-röntgen után a mosolygós, segítőkész biztonságiak elvezettek minket az ülésterem karzatához, ahol bárki, bármikor, ingyen és bérmentve megtekintheti a dán parlamenti képviselőket munka közben. Bentjártunkkor is üléseztek, bár elég foghíjasak voltak a padsorok. A helyi politikusok teljesen nyíltan teszik a dolgukat, ha érdekel, bemész és nézheted. Ha bárki tudni akarja, szabadon hozzáférhető az összes politikus címe, telefonszáma, vagyonnyilatkozata és e-mail címe. Nincs rejtegetni valójuk, ők a választóikért dolgoznak. Beszélgetésünk alapján a biztonságiak lengyelnek tippeltek minket, és azthiszem szóbeli fogadásokat is kötöttek, mert aki végül rákérdezett, nagy boldogan szólt hátra, hogy magyarok vagyunk :D Haszontalan infó, hogy a WC-ben volt egy számomra teljesen új berendezés is, felette 3 kis piktrogrammal a használhatáról. 1. Papír letép 2. Gépnek alátesz, gombot megnyom, gép ráspriccel 3. Ülőkét letöröl. Nos, WC-ülőke fertőtlenítő berendezés volt.. Erre pont annyira rácsodálkoztam, mint 8 évesen a ferihegyi infrás piszoárra. Az ülésterem után a parlament belső udvarán (értsd: gyönyörű park) a királyi könyvtár régi szárnya mellett üldögéltünk egy keveset, majd miután leráztuk az épület előtti béke-aktivistákat, újra bringára pattantunk és elindultunk a csatorna partján.

Útközben elhaladtunk a királyi könyvtár, a régivel egybeépített csatornaparti új szárnya mellett, az úgynevezett Black Diamond (Fekete Gyémánt) mellett, de még nem mentünk be. Némi vizet öntöztem a fejemre, mert éreztem, hogy napszúrás lesz a vége, aztán folytattuk utunkat a kicsit délebbre fekvő Fisketorvet bevásárlóközpont felé. Koppenhágában, - post-fogyasztói társadalom lévén - nem a legkedveltebb kikapcsolódások egyike a shoppingolás. Az emberek sokkal inkább kimennek a rengetek csodás park egyikébe, és játszanak, frizbiznek, piknikeznek, söröznek, vagy grilleznek. Ebből kifolyólag pláza sincsen túl sok, és ami van, az is mind kis csökött (kb Sugár szintű). Ez alól az egyetlen - általunk ismert - kivétel a Fisketorvet. Az irdatlan méretű épülethez a többszintes garázsrenszer mellett biciklibejáró és bicikli garázs is tartozik. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy többszáz kerékpár volt odabent. Belül az épület sokkal szellősebb, mint bármelyik hazai pláza, van vízesés kínai színes pontyokkal és egy meseszép trópusi akvárium. Kialakításra azt mondanám, hogy rakd össze a WestEndet és az Arenat, aztán szorozd meg öttel. A plázába alapvetően nem a H&M és társai miatt mentünk, hanem mert található ott egy híres amerikai fagyizó-hálózat egy tagja is. A ColdStone fagylaltról soha életünkben nem hallottunk még korábban. Egyáltalán. Viszont mindenki az egekbe magasztalta az itteni ismerőseink közül, és állítólag tényleg nagyon híres a dolog, szóval adtunk neki egy lehetőséget. A fagyizónál készíttethetsz magadnak bármilyen kompozíciót, 50 féle süti, cukorka és megannyi fagylalt hozzáadásával. Mivel mi nem vagyunk ekkora profik, egy közepes méretű "Házajánlata" fagylaltot kértünk, ami 35 koronába került (azért sem váltom át, mi már rég leszoktunk erről. Nincs értelme az otthoni árakhoz hasonlítgatni, de pl a sétálóutcában 2 gombóc közepesen rossz fagyit 25ért vettünk 1 héttel korábban). Namost, a fickó fogott egy lapátnyi vanilia fagyit, és lecsapta a fémpultra. Szétterítette, rakott a közepébe darált mogyorót, aztán fogott egy mennyei finom browniet, és széttunkolta a közepén. Ezekután csoki- és karamell öntet következett, majd összekeverte a két lapátjával az egészet a pulton, és berakta a tálkába. Voilá! ... Soha. Sehol. Ilyen finom fagyit még nem ettünk. Ha ColdStone fagyizó kerül az utatokba, mindenképp térjetek be. Megéri.

A plázából visszafelé végre betértünk a Black Diamondba. Nevét a külleméről kapta: egy hatalmas fekete üvegkocka az épület. Odabent úgy néz ki, mint egy űrhajó, bár az olvasóterem teljesen hagyományos könyvtárszerű. A teljesen ingyen, bárki által használható interneten elolvastuk az e-mailjeinket, majd tovább indultunk a szokásos csütörtöki christianiai vacsorára. Mivel kicsit korán érkeztünk, és még csak a készítők voltak ott, megkérdeztük tudunk-e segíteni valamiben. Kaptak az alkalmon, és ránk bízták az összes alma és sárgadinnye felaprítását a gyümölcssalátához. Ezekben az úgynevezett Folkekøkken-ekben, azaz Népkonyhákban az a fantasztikus, hogy alapvetően nem profitorientált a dolog. Nem csak Christianiaban, hanem a város több más pontján, eltérő napokon is tartanak ilyen Népkonyhákat. Van, hogy önkéntesek főznek, és ha gondolod, besegíthetsz, van, hogy viszel alapanyagot, és főzhetsz magadnak. Christianiaban az előbbi szokásos, és meglepően jó érzés volt hozzátenni a magunk részét a vacsorához. A gyümölcsök nagy része egyébként a boltok által eladhatatlannak minősített áruból tevődik össze, ami persze itt mégmindig teljesen jót jelent. (Otthon sokszor látni rohadt gyümölcsöt a pultokon, itt idáig nem jut el egy alma sem) A kenyér is a helyi pékségből van, ami megmaradt, jön a vacsira. Az egész nagyon jól megfogja Christiania szabadváros esszenciáját: A közösség a lényeg, nem a pénz. Főzünk egy jót, eszünk egy jót, a profit pedig a jókedvben realizálódik. Az, hogy sokan füveznek, meg hasist árulnak Christianiaban, valójában teljesen mellékes. Nem ez a lényege, hanem a szabadság. Persze akik el akarják törölni a várost a városban, azokat ez nem érdekli, viszont talán Ti, olvasók jobban megértitek, hogy miért védi Koppenhága lakossága foggal-körömmel Christianiat.

Goodbye Reception

2010-05-23T18:15:00.006+02:00

Hej!

Miután hétfőn lezárult végleg a dán órám, kedden befejeződött az angolom is, ugyan még a vizsga hátra van, de túlvagyok az utolsó órán. Azt hiszem elmondhatom, hogy ez az óra volt a legmeghatározóbb dolog a félévben. Egyrészt a barátaimmal is ennek köszönhetően ismerkedtem meg, mégha nagyrészük nem is járt oda, de a kapcsolat építés ott kezdődött meg. Másrészt a rengeteg munkának köszönhetően az angol tudásomról is elkezdett lekopni a por - ugyan ezt majd csak a vizsga után állíthatom biztosan :)

Mivel én az utóbbi időben a gender miatt párszor ebédeltem a déli kampuszon, gondoltam lehívom Alexet is így az utolsó óra utánra egyet ebédelni, mert biztos voltam benne hogy neki is tetszene az ottani rendszer. Nem is tévedtem, Alex is ugyanúgy "el volt ragadtatva" tőle mint én, meg is beszéltük, hogy mégegyszer lejövünk együtt és hozzuk a fényképezőgépet, ugyanis nem csak finomak az ételek, hanem kész esztétikai élményt is nyújtanak - erről a képek már fent vannak a picasan.

Miután jól laktunk felvettük a másnapi első búcsú fogadásra szóló ingyenes ital jegyeket és elindultunk kacsát etetni. Igen, majd minden héten etetünk kacsákat, mert egyrészt közel lakunk a tavakhoz ahol rengeteg madár van, másrészt jó szórakozás is, főleg hogy mostmár egészen közel merészkednek hozzánk a parton kint kóricáló galambok-récék. Harmadrészt pedig minden héten marad a christianiai kenyérből, így ahelyett hogy azokat eldobnánk hízlaljuk vele a város madár állományát :)

Szerdán a városnak egy olyan részébe kellett mennünk, ahol korábban még nem sokat jártunk, így összekötöttük egy kis városnézéssel a további programunkat. Ennek keretében sétáltunk egy nagyot a Frederiksberg Have-ban, ami egy gyönyörű barokk stílusú arborétum- igen, ez egy kicsi képzavar, de tényleg az. Ebben a parkban van egy szép tó kis csatorna rendszerrel és sok-sok madárral, itt található a Frederiksberg kastély és közvetlen mellette van az állatkert, így a parkból láthatóak az elefántok is. Nehéz lenne leírni a parkot, jópár képet készítettünk, így inkább nézzétek meg ti magatok :) gyönyörű zöld minden és a virágos részek nagyrésze már színesben pompázik. Érdekes, hogy itt az orgona is csak most nyílik, pedig otthon többnyire már Anyák napja környékén alig lehet olyat találni, amelyik még nem rozsdás...

A parkban mégegy érdekes dolgot találtunk: van egy fa a park közepén, amire regeteg cumi és fénykép van kiakasztva. Mint megtudtuk a szülők kihoznak ide egy-egy cumit és képet a babáról miután leszokott már a cumiról a gyerek - sajnos a konkrét indoklást nem tudjuk, csak elképzeléseink vannak ennek okáról.

Miután sétáltunk a parkban a többiekhez hasonlóan megérkeztünk az "Élet-tudományok" kampuszán szervezett első elköszönő rendezvényre. Valahol legbelül mindannyian azt vártuk, hogy egy teremben ott fog ülni a cserediákok nagyrésze és hallgat valamilyen kisebb fajta előadást, utolsó bíztató szavakat miközben ropogtatni valót majszolunk és megiszunk pár italt, legyen ez alkoholos vagy mentes, mindegy. Hát ennek a fele volt csak igaz, mikor odaértünk még elég üres volt az egyetem aulája, de látható volt, hogy itt nem lesz beszéd. Ropi, gumicukor, sör meg üdítő az volt, meg egy énekes akit zongorán kísértek, de beszéd, sőt koordinátornak látszó egyed sem volt... Ennek fényében üldögéltünk egy félórát aztán inkább kitelepedünk az egyik nagyon közeli és gyönyörű parkba (ez egy másik volt mint ahol korábban jártunk). Ez volt az első fűben ülős beszélgetős délután itt, aznap érkezett meg a rögtön nyárba forduló tavasz Koppenhágába.

Mikor elkezdett szemerkélni az eső elhatároztuk hogy páran ellátogatunk Kathi otthonában és együtt vacsorázunk. Szerencsére ő nagyon közel lakik ahhoz a kampuszhoz ahol a rendezvényt tartották, így fél óra múlva már ettük is a melegszendvicseket. Kicsit nehéz volt a boltban megállapodni arról hogy mit együnk, ugyanis a társaság fele vegetáriánus volt, a másik fele viszont nem. Végül a melegszendvics jó választásnak bizonyult :) Mindezt megtoldottuk még egy tömb fagyival, amit percek alatt elpusztítottunk vacsora után - bár ez nem annyira meglepő, hiszen hatan voltunk rá és ebből 5 lány :P

Annak ellenére hogy az elköszönő esemény elég suta volt, remek délutánt töltöttünk együtt. Mostanában ebből egyre több és több van, hiszen többen a társaságból 10 napon belül elutaznak...

Dán

2010-05-23T17:09:00.003+02:00

Hej!

Ez a hét vizsgával kezdődött és sok remek programmal folytatódott, úgyhogy az előző hetektől eltérően most nem heti összefoglalóval jelentkezünk :)

Mostmár ténylegesen elérkeztünk a félév végéhez, befejeződtek az óráink és elkezdődtek a vizsgák. Így volt ez a dán kurzosommal is, ami a leghamarabb ért véget és egy kétrészes vizsgával zártunk.

Ahogy már említettük, múlthéten hétfőn megírtuk az írásbeli részt és most hétfőre esett a szóbeli. Mindkét vizsgarész este kezdődött, amikor az órák is voltak a félév során. Ennek köszönhetően mindkét hétfőn volt időm még egy kicsit tanulni, ugyanakkor idegesítő is volt, hogy este 7-ig kellett várni a vizsgára.

Előre tudtuk hogy fog zajlani a vizsga, így nem volt meglepő a három feladat amit az írásbelin kaptunk. Előszőr Lona feltett 10 kérdést, amire írásban kellett válaszolni úgy, ahogy rád igaz a válasz. Pl szereted-e a bárányhúst, van-e egy szótárad kölcsön és ehhez hasonlók. Aztán következett amit szerintem mindenki ismer, hiányos szöveg magnó utáni kitöltése. Végül pedig egy újabb magnós feladat, vagyis hogy kaptunk egy leírt kis történetet és azt a történetet hallgattuk meg magnóról és ki kellett javítanunk az eltéréseket az írott és a hallott szöveg között. Sajnos a dán nyelvvel a legnagyobb gond az élő szöveg megértése, elég sok hangot nem ejtenek ki, ezért kicsit tartottam ezektől a feladatoktól, de szerencsére érthető volt minden és nem okozott nehézséget teljesíteni a feladatokat.

Az írásbeli előtt már hetekkel átnéztem az egész féléves anyagot, összefoglalókat készítettem, így könnyű dolgom volt amikor már csak tanulni kellett. Emiatt a szóbeli előtt már kevésbé voltam izgatott, nem is készültem rá annyit mint az írásbelire, márcsak arra tréningeztem ami a vizsgán volt várható, ugyanis előre megkaptuk a feladatlapokat.

A szóbelin is három feladat volt, egyrészt kis dialógusokat kellett elmondani képek alapján - az egész félév során ezeknek a kis képeknek a segítségével gyakoroltuk a párbeszédeket -, aztán a félév során tanult hosszabb történetek közül egyett képek alapján kellett összefoglalni, végül pedig személyre szóló kérdésekre kellett válaszolni. A vizsga elején választottunk egy számot, aminek segítségével megvolt hogy a dialógusok és történet összefoglalás melyik kombinációját kell elmondanunk. Vicces volt, hogy még a délután során amikor utoljára átfutottam a szövegeket, volt egy megérzésem hogy melyiket fogom kapni, és valahol mélyen azt is tudtam hogy két olyan dialógust kapok, amiket nem tudok tökéletesen - így is lett :D

A dániai szabályozásnak megfelelően a vizsgán egyébként a saját tanáromon kívül egy másik tanár is jelen volt, a végső jegyben pedig az ő értékelése volt a döntő. Egyébként ebben az esetben az írás és szóbeli 50-50 %-ban számított. A dánok - ha jól emlékszem erről már volt szó - egyedülálló osztályzási rendszerrel dolgoznak, mégpedig a következővel:

12, 10, 7, 4, 02, 00, -3

Nyilvánvalóan a 12 a legjobb és a -3 a legrosszabb. Fontos, hogy nemcsak -3 esetén bukják el a tárgyat, hanem 00 esetén is, bár hogy ténylegesen mi a különbség közte, azt nem tudom és jellemző, hogy az angol tanárom is azt mondta, hogy ugyan évek óta dolgoznak ezzel a rendszerrel, ő még sosem adott senkinek -3-at (00-át annál többször), mert nem tudja hogy az mit jelent...

Én végül 10-est kaptam, aminek nagyon örültem, főleg hogy mikor kijött Lona ezt közölni, annyi mindent mondodtt dánul, hogy egy kukkot se értettem így azt se, hogy végülis akkor most hányast kaptam... Mint később kiderült ezzel nem voltam egyedül a jelenlévők között :)

Mivel úgyis estébe nyúló vizsgánk volt és ez volt az utolsó találkozásunk - már ami a teljes csoportot illeti - ezért a vizsga után beültünk a központban lévő Happy Pig (Boldog Malac) nevű bárba, ahol ráadásul féláras akció is volt aznap, így senkinek nem volt ellene kifogása. Összeszerveztük az előző csoporttal így együtt töltöttük az estét, és a vizsgák végeztével Lona is csatlakozott a társasághoz, aminek nagyon örültünk. Ha még emlékeztek eleinte kicsit furcsának találtam - és nem csak én -, viszont a félév során bebizonyosodott, hogy nélküle a csoport nem kovácsolódott volna össze. Lona egy jelenség és nagyon megkedveltük, ő még a késői órákat és képes volt vidám hangulatúvá varázsolni :)

Az este remek volt, sokat beszélgettünk, aztán 1 óra körül többed magunkkal hazaindultunk...

Azt gondolom egy erős alapszíntű tudást szereztünk a félév során, viszonylag széles szókinccsel és halovány nyelvtani ismeretekkel. Ennél azt hiszem jóval többre is alkalmas lett volna ez a heti kétszer két és félóra, de legalább ezek az ismeretek nem fognak elveszni - legalábbis egy ideig biztos nem - a sok gyakorlásnak köszönhetően. Ez az alap viszont lehet egy jó kiindulási pont is a folytatáshoz, meglátjuk otthon milyen formában fogom tudni ezt megvalósítani :)

Vizsgák közti móka

2010-05-21T18:15:00.008+02:00

Hej!

Újabb heti beszámoló következik, az eddigi legjobb bulinkkal és vizsgával megfűszerezve.

Hétőn Dia első vizsgáját teljesítette, mégpedig dán nyelvből az írásbeli részt. A nap folyamán kikérdeztem tőle a szavakat, meg amit csak kellett, este pedig sikerrel vette az első akadályt. A felszabadult hangulat egész héten kitartott, és bulikban manifesztálódott.

Kedden napközben kihasználva a lendületet, Dia készült a szóbeli dán vizsgára, este pedig egy kollégiumi buliba mentünk nem túl messzire tőlünk. A buli inkább kis zsúr volt, de jól éreztük magunkat és beszélgettünk. A bólé viszont - ellentétben a múltkori alkalommal - borzasztó volt, gyakorlatilag gyümölcsökre öntött kegyetlen rossz vörösbort volt.. Na ennek örömére egy játék keretében (győztes 1 korty) gyorsan meg is szabadultunk a poharunkba már beletöltött adagtól. A beszélgetés éjfél felé véget ért, és ki-ki egy választott kocsmában folytatta az estét. Mi inkább hazajöttünk, mert pont az általunk gyűlölt Moose-ba mentek a cimboráink (füstös, graffitis kocsma). Utóbb kiderült, hogy jól is jártunk, mert a hely kigyulladt, és valami fél óráig tartott mire mindenki elhagyta a kocsmát... No comment.

Szerdán úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk a helyi művészeti múzeumot, de annyira zuhogott az eső, (mint egy héttel később otthon) hogy félúton visszafordultunk. Egyébként sem lett volna elég 2 óra, hogy végignézzük a tárlatot. Ez még pótolandó. Estére meghívást kaptunk az ausztrál Damiantől egy buliba, ahol éjfélig féláron vannak az italok és 10-11 között ingyen van a cider. A cider (ejtsd: szájder) ilyen bubis, baromi édes, alma/körte/szeder ízű, a sörrel megegyező alkoholtartalmú lötty, amit itt úgy isznak mintha muszáj volna. Noha mi nem szeretjük, dehát "Ingyen még a sz..t is" szoktam volt mondani, szóval mentünk. Útban a hely felé váratlanul zombi-támadás ért bennünket. Pár zombinak öltözött és maszkírozott fiatal vett körül bennünket, egymást lökdösve félre a "zsákmány" mellől, azaz mellőlünk. Hörögtek, tapogattak minket, aztán tovább sántikáltak. Először azt hittem részegek, de vicces volt. Elvannak itt a fiatalok.. Összegezve elég jól hozták a figurát, bár amerikában ezt nem lenne jó játszani, hiszen ha egy gyengébb idegrendszerű szabadon fegyvert viselő honpolgárnak eszébe jut a Holtak Hajnala, vagy bármelyik zombis film, hamar golyót kaphatnak a fejükbe :D Na vissza a bulihoz: Csak a ruhatárért kellett fizetnünk (20-20 koronát.. erős ez a 800Ft-os ruhatár, de kabát nélkül itt nem nagyon lehet nyomulni), odabent pedig rá is vetődtünk az ingyen piára. 3-4 pohárral tudtunk inni (tele volt jéggel), mikor vége lett az akciónak. A tánctér megnyitása után úgy döntöttünk lendüljünk be, és éjfél előtt 20 perccel beálltunk a bárhoz a sorba, hogy szerezzünk még némi hangulatfokozót. A pultosfiú azonban fontosnak ítélte, hogy vödröket töltsön fel jéggel, elmossa a poharakat, és letörölje nyolcadszorra is a pultot, aztán mikor éjfélt ütött az óra, közölte, hogy sajnos mostmár teljes áron tud csak italt adni. Örömmel nyugtáztam, hogy nem csak mi, de mindenki más is melegebb éghajlatra küldte a performansza után. Az egész annyira felpaprikázott minket, hogy némi táncolás után haza mentünk.

Csütörtökre újabb programot szerveztünk magunknak. Aline-től, egy osztrák ismerősünktől halottuk, hogy mindenképp érdemes megnézni a felújításon átesett szárnyát az Amalienborg kastélynak, mert annyira fantasztikus, hogy ő kétszer is járt ott. Aline akkora rajongója az uralkodó családoknak, hogy a királynő születésnapján a kivetítőt nézve név és rokoni kapcsolatok szerint sorolta a svéd, norvég, dán és egyéb kékvérűeket. A felújított szárnyban a jelenlegi királynő szülei éltek, és Frederik koronaherceg és felesége Mary (meg a gyerekek) fognak beköltözni. Mary-ről egyébként azt kell tudni, hogy ausztrál, és a 2000-es olimpiai játékok idején csavarta el a koronaherceg (azaz trónörökös) fejét. A napokban mellesleg két ausztrál cserediáknak adott "Mary-ösztöndíjat" 10.000 dán korona formájában (400e HUF). Na szóval 10-re odamentünk a palotához az osztrák Anna-val és Ines-zel, valamint a finn Varpu-val, hogy megnézzük hol fog élni a trónörökös és családja. 2 óra sorbanállás után végre beértünk, és a fejenként 40 korona leszurkolása után megláttuk a... tökéletesen üres termeket. Mint kiderült, csak a falfestményeket (kortárs csodák) és - az amúgy csodaszép - mennyezeti stukkókat lehetett megnézni. Szép-szép, de azt gondoltuk, hogy lesz berendezés, látni fogjuk valójában hogyan élnek a királyok.. 40 koronát és 2 órát semmiképpen sem ért, de ezt is kipipálhatjuk, jártunk a jövendőbeli király otthonában. Jupijé! Este végre Dia is velem tarthatott a christianiai vacsira, ahol valami elmebeteg mennyiségű ember jelent meg, de jól laktunk és kenyereket is tudtunk hozni.

Péntekre hatalmas bulit szervezett Hédi, aki romániai magyar lány, és a hétvégén ünnepelte 22. születésnapját. Ez a buli bizonyult az eddigi ittlétünk alatt a legjobbnak. Dia napközben tanult, este fél11 körül pedig megérkeztünk a helyszínre, a Kulør bar-ba. A bejárat előtti leválasztott részbe a biztonságiak engedtek be személyiigazolvány felmutatása ellenében (ami Diánál nem volt, de elhitték, hogy elmúlt 18). Ekkor már sejtettük, hogy ez valami exkluzívabb hely lesz, és beérve nem is csalódtunk. A hely nagyon igényes volt, ellenben nem túl drága. Fizetni itt is csak a ruhatárért kellett, illetve a bejáratnál jeleztük, hogy kinek a születésnapjára jöttünk (25 ember esetén ajándék pezsgők jártak, amiket később hoztak is). A bejáratnál 60 koronáért szert tettünk egy korsóra, ami 11 és hajnali 2 között korlátlanul utántöltethető volt. Ezt a kártyás fizetést sosem fogom megtanulni.. otthon olyan kényelmes, hogy a pénztáros szakmunkás lehúzza, te meg csak pötyögsz és mész. Itt meg ezt magadnak kell, és mégmindig nem tudom melyik felét, és merről kell húzni.. A népek itt gyakorlottak ebben, mert - ha fizetős - a wc-nél is tudsz kártyával fizetni, vagy a krimóban/buliban a bárpultnál, vagy az étteremben az asztalodnál (hordozható kártyaolvasó segítségével), vagy a (!)parkolóautomatánál. Ebben a buliban nem szívóztak, ipari sebességgel és mértékben töltögették újra a korsókat, amiket "már csak 2 óránk van inni" felkiáltások közepette minél sebesebben próbáltunk üríteni. Mivel Diának is találtunk egy korsót (amit elmostunk), ezért már dupla adagban fértünk a sörhöz, a hatás pedig nem maradt el :P Maga a buli nem csak az olcsó pia (60kr = 2000Ft volt ugye a korsó.. teszem hozzá, alapból egy kisüveges sör 30kr) miatt volt frenetikus, hanem mert tényleg iszonyatosan jó táncolós zene volt, és bár a tánctér kicsit zsufi lett a végére, nagyon jót tudtunk bulizni. Hajnali egyre minden pár nélküli ismerős és ismeretlen párra lelt, szóval a pia összehozza az embereket :D Mivel ennek folyamán minden cimboránk felszívódott, némi szellőzés után hazakerekeztünk.

A pénteki buli miatt a szombat teljes egészében regenerálódással telt, vasárnap pedig Dia újra belevetette magát a tanulásba a hétfői szóbeli vizsgája közeledtével. Ebben a német Sonja is segítségére volt, aki az évek óta itt élő nővérével lakik, és elég jól beszél dánul.

Új képek a picasa-n! :)

30

2010-05-15T20:36:00.002+02:00

Hej!

Elérkeztünk utazásunk ezen pontjához: 30 nap múlva, június 15-én utazunk haza.

Az utolsó harminc napot egész napos pihenéssel kezdtük, de aktívan fogjuk folytatni...

Jönnek még beszámolók is :)

Buli, sushi, filmek

2010-05-14T19:24:00.002+02:00

Hej!

Május első hete sem telt másként, mint az azt megelőző hetek: a hét első fele tanulással, a második fele szórakozással.

Csütörtök - péntek - szombat estére volt előre leszervezett programunk ugyanazzal a már megszokott társasággal. Csütörtök este volt az utolsó dán órám, így én eltekertem a déli kampuszhoz, míg Alex a christianiai vacsorát választotta, ahogy minden csütörtökön az utóbbi 2 hónapban. Sajnos mikor odaért mondták a többiek, hogy mivel nem érkezett senki korábban, aki elkészítette volna a vacsorát, ezért az elmarad. Így két másik ismerőssel úgy döntöttek, hogy elmennek egyikük lakásába, bevásárolnak és tacot esznek - vega tacot :)

Aznap estére hivatalosak voltunk annak az énekkarnak a koncertjére - 4 számot énekeltek egy buli előtt -, ahova még az év elején én is elkezdtem járni, csak aztán elmaradt a dolog, viszont Anna maradt, így majdhogynem kötelező volt a megjelenés. Meg amúgy is, jobban nem is kezdődhetne egy buli mint a Man in the mirror (Michael Jackson), Barbara Ann (The Beach Boys) és a Circle of Life (Oroszlánkirály) kórusra átírt változataival.

Szerencsére az órámnak egy kicsit hamarabb lett vége a koncert meg kicsit később kezdődött mint kiírták, így legalább ezt a három számot hallottam és nem maradtam le az egészről. A koncert után sétáltunk egyet Alexxel, én is ettem egy kicsit és úgy mentünk vissza bulizni. Miközben sétáltunk vissza az egyetemre - mert hogy ez a buli is az egyetemen volt, Thursday Bar néven futott - elkezdett szakadni a hó. Most nem olyan nagy pelyhekben, mint április 21-én, amiről eddig nem írtunk, de szakadt, és már május volt...

Csak egy pár szóval az áprilisi hóról: ülünk a szobában délelőtt 10 óra körül és ahogy kinézek az ablakon látom hogy óriási pelyhekben szakad a hó, Alex még le is videózta, mert ilyet otthon nagy eséllyel úgysem látunk, a képek ha jól emlékszem már fent vannak picasan.

Visszatérve a bulira, megint régóta nem voltunk ilyen jó hangulatú partin, végigtáncoltuk az estét, jót lazítottunk.

Másnap sűrű napunk volt, este pedig egy jól megszervezett és nagyon kellemes program várt minket. Mivel első alkalommal nagyon megfogott a sushi vacsora és az egész hangulata, ezért úgy döntöttük megismételjük, csak most nagyobb társasággal. Az összes meghívott kapott is az alkalmon, így végül 11 főre foglaltunk asztalt. Mikor odaértünk kiderült, hogy jól is tettük, mert zsúfolásig tele volt az étterem.

Észre se vettük, hogy megint közel 3 órát töltöttünk az étteremben, pedig a rendeléstől számítva kb 10 percen belül az asztalon volt minden fogás... Most mást választottunk, mint első alkalommal és ez mégjobban ízlett! (Úgynevezett Super California-t rendeltünk, ami rizsbe csomagolt édesvizi homár filé, avokádó, újhagyma, és csípős szósz volt, wasabis repülőhal-kaviárba forgatva.. nyamm) Az egész hangulata nagyon megkapó, nagyon nagyon jól éreztük magunkat, és szerencsére mindenki másnak is ízlett a vacsora és a hely is sikert aratott.

Ezután még eltekertünk az egyetemre ahol az utolsó Friday Bar volt, így azt nem hagyhattuk ki. Mikor odaértünk éppen fúvosok játszottak, mint később kiderült nem minden tagja volt eredetileg is a zenekarban. Emil (ha még emlékeztek rá, ő mentor koordinátor, ő mesélt még pár bulival ezelőtt a "tickle fishingről" azaz a halcsiklandozásról) természetesen tagja eme zenekarnak és miután befejezték a koncertet elmesélte, hogy az egyetlen színpadon maradt szakszofonos valójában egy professzor a tanszékről, aki hallotta, hogy ma este játszani fog ez a zenekar és mivel ő szereti ezt a műfajt, lejött és beszállt. Most pedig kis magán produkciót ad elő a színpadon... Mondanom sem kell, hogy ez ahogy otthon nem lenne elképzelhető, úgy semmelyik másik ismerősünk hazai egyetemén sem.

Maga a buli amúgy nem volt nagy szám, mivel ez volt az utolsó alkalom a félévben a hely zsúfolásig telt, a wc-hez is negyed órát kellett sorban állni, és táncolni sem nagyon volt hely, így aztán mi nem is maradtunk túl sokáig.

A hétvégére már csak egy kisebb levezető program jutott, amit nem is bántam, mert tanulnom kellett a hétfői vizsgámra. Szombat este movie night-ot szervezett Anna barátunk a Katedralenbe (szociológus közösségi hely), ahol elsőre egy osztrák filmet vetítettek, amire sajnos nem tudott angol feliratot szerezni, így azt kihagytuk és csak az osztrák-német kompánia nézte meg, utána viszont csatlakozott a társaság többi része is a következő dán film kedvéért.

Ezen a héten ez volt a második dán film amit láttunk. Az elsőt kedden este a hosszú nap levezetéseként néztük otthon kettesben, mégpedig az Esküvő után címűt. A szombat esti film címe Adams æbler, azaz Ádám almái volt és megerősítette az előző két film alapján kialakult véleményünket, vagyis hogy a dán filmek igenis jók. Számunkra nem megszokottak, de tele vannak humorral, öniróniával, meghökkentéssel, egy kis naturalizmussal és amit én kifejezetten szeretek, mindig valamiféle pozitív végkifejlettel. Szóval ez is egy jó film volt, és mostmár elmondhatom hogy Mads Mikkelsen az egyik kedvenc színészem (ilyen úgyse nagyon van) :P

Ezután még sétáltunk egy nagyot a városban Alexxel kettesben (illetve négyesben a biciklikkel) és megnéztük milyen itt egy tavaszi szombat éjszaka. Rengetegen voltak az utcákon, itt is ugyanaz jellemző mint otthon, hogy a fiatalok alig felöltözve rohangálnak éjszaka, csak itt kb 2 fok van most éjféltájban... A sétáló utcán a rendőrautók kb 3 percenként hajtanak végig, így a közbiztonsággal nincs semmi gond, viszont ennyi szemetet rég láttam, pedig még fesztivál sem volt, csak egy átlagos szombat este. Sebaj, másnapra persze nyoma sem maradt...

Kirándulás - Frederiksberg

2010-05-14T17:56:00.004+02:00

Hej!

Május első vasárnapján a Dán Nemzeti Történeti Múzeumot látogattuk meg. A kirándulás aprópója a már többször említett akció volt, miszerint minden hónap első vasárnapján ingyenesen használható az S-train hálózat. Ez elég jó hatással van a belföldi turizmusra, és minket sem hagyott hidegen.

Az E vonalon közlekedő elővárosi vonat egyik végállomása Hillerød, ahol a Frederiksborg kastély található. A kastély a Slotsø (Kastély tó) egy szigetén terül el, és napjainkban a Nemzeti Történeti Múzeumnak is otthont ad. A legrégebbi részeket II. Frederik építtette 1560-ban, de a kastély legnagyobb része az 1600-as évek elején épült IV. Christian megbízásából. A stílus követte a király ízlését, és holland építőmesterek keze munkáját dícséri. Hollandia és Dánia országos (szinten is) cimborák voltak, ami az évszázad közepén a Nagy Északi háborúban jól is jött: a svéd tengeri blokádot és Koppenhága ostromát a holland flotta törte meg, megakadályozva a svéd király tervét, hogy letörölje Dániát a térképről. Ennek az eseménynek a kastélyban rengeteg festmény őrzi emlékét.

A kastély jelenleg egész Skandinávia legnagyobb reneszánsz kastélya, és valóban nagyon impozáns. A benti kiállítási anyag elképesztően gazdag, csak a plafon stukkóival hónapokat lehetne eltölteni, és mégmindig találnánk rajta újabb részletet. Ékszerek, festmények, portrék, kristály-, üveg- és porcelán készletek végeláthatatlan garmadája. Annyi gyönyörű látnivaló volt, hogy gyakorlatilag 1,5 óra elteltével az agyunk védekező üzemmódba kapcsolt (nehogy túlcsorduljon a sok információ), és a legmívesebb ezüst készleteket is úgy néztük meg, mintha az IKEA-ban futnánk végig a polcok mentén.. Sajnos ennyi mindent nem lehet befogadni 1 nap alatt. A felső szint felüdülés volt, mert afféle kortárs kiállítás volt: képek és festmények az újkori Dánia híres személyiségeiről és a jelenlegi uralkodóról és családjáról. A teljes 3 emeleten elhelyezkedő tárlatot 3 óra alatt tudtuk végignézni.

A kastélyhoz tartozik egy templom, ami megérkezésünkkor éppen zárva volt konfirmálás miatt (ami a protestáns egyháznál a nagykorúvá avatás). Szerencsére hamar véget ért a szertartás és beléphettünk a Rendek Kápolnájába. A templomot azért hívják így, mert minden falat beborítanak a más uralkodóktól, vagy rend-vezetőktől ajándékba adott címerek. Köztük a sok dán uralkodót adó Elefánt Rend (elsőre értetlenül álltunk a koronaékszerek előtt a Rosenborg kastélyban, amikor mindenhol elefántok voltak.. nem egy tipikus dán élőlény na). Itt felfedeztünk pár címert a Monarchiából is. A templom valami fantasztikusan szép volt, ha megnézitek a képeket, önmagukért beszélnek. Mellesleg elég sajátos lelkivilágra vall, hogy a templom fölé építették a báltermet, ami persze szintén grandiózus. Összességében elmondható, hogy - részben a múzeum gazdag tárlatának köszönhetően - a Frederiksborg felülmúlt minden eddigi életemben látott palotát. (Noha Versailles-ben én nem jártam, csak Dia) És még csak ekkor jött a kastélyhoz tartozó barokk kert..

A kastély bejárása után elfogyasztottuk májkrémes szendvicseinket (féltünk, hogy nem fog elfogyni az a jó 3 kg májkrém amit kihoztunk, de jelentem hamarosan a seggére verünk) és immáron jóllakottan kezdtük bejárni a nem kicsi kertet. Itt csak ismételhetném magam: csodás, impozáns, lenyűgöző, akár csak a kastély maga. Kicsit irígykedtem az ott élőkre, akik naponta a kertbe járnak kocogni, bringázni, randizni, piknikezni. Mellesleg a kert maga ingyenesen látogatható, és a barokkosra trimmelt kert mellett van egy vadregényesebb csatornás, erdős rész is. Utóbbi részen megzavartuk egy mókus ebédjét is :) Maga a kastély belépője 50 korona (~1800 Ft) volt fejenként, amit azthiszem elkönyvelhetünk eddigi legjobb dániai befektetésünknek.

A kirándulásról - annál is inkább, mert az agyunk a végére mégiscsak elfüstölt - rengeteg (több, mint 200) képet készítettünk, amelyeket a szokott helyen (itt jobbra fent a link--->) a "május" mappában találhattok meg. Erre a helyre mindenképp érdemes ellátogatni egyszer egy életben, minden képzeletet felülmúl. A képek pedig valóban önmagukért beszélnek!

A biciklizés fővárosa

2010-05-08T11:02:00.011+02:00

Hej!

Mint köztudott, Koppenhága a biciklis közlekedés egyik fellegvára, - olyannyira, hogy világviszonylatban a 3. legbiciklisbarátabb város, ami egy fővárostól több, mint előkelő - ezért úgy döntöttünk most egy külön posztot is szentelünk ennek az áldott-átkozott járműnek és szokásnak. (Ezt közösen írtuk.) Több, mint 10.000 karakter lett, szóval előtte pisi és készítsétek be az üdítőt:)

Koppenhágában történelme van a bringázásnak. A világháború alatt korlátozott volt az üzemanyag használat, ekkoriban sokan tértek át két kerékre, és ekkor épültek ki az első bicikli utak. A 60as években a jólét miatt sokan váltottak gépjárműre, de a 70es évek energiaválsága és a kibontakozó zöld-mozgalmak visszahozták a biciklizés kultúráját, amely azóta is virágzik. Látható tehát, hogy ez itt sem ment egyik pillanatról a másikra. Koppenhága egyik furcsasága a sok közül, a közigazgatási felépítése. Itt ugyanis nem kerületi polgármesterek vannak, hanem bizonyos területekért (közlekedés, energia, környezetvédelem) felelős polgármesterek, és egy Lord Mayor, aki a főpolgármseter. Így sokkal hatékonyabban és egységesebben tudnak intézkedni a várost érintő ügyekben.

Koppenhága rendelkezik saját bicikli-politikával, amely jelenleg a 2002-2012 közötti időszakában van (igen, 10 éves terv). Ennek céljai között ilyenek vannak, hogy: biciklivel munkába járok arányának 34-ről 40%-ra növelése, a biztonság érzet 57-ről 80%-ra növelése, a nem kielégítő állapotú utak arányának 5% alatt tartása. Ehhez nem csak az utak folyamatos karbantartása, de a télen leírt azonnali tisztítása is hozzátartozik. A város 1995-ben elsőként vezette be a nagy szabású városi bicikli programot (ByCycle), aminek keretében a belvárosban (ez kb a 4-6-os és 56-os villamosok vonala által körbezárt méretű résznek felel meg Budapesten) 110 tárolót raktak ki, összesen 2000 biciklivel. Ezek a biciklik teljesen egyediek, a zónán kívül tilos használni őket, és a bevásárló kocsikhoz hasonlóan 20 koronás érmével csatolhatod le, amit visszakapsz ha egy másik tárolónál rakod le, nem csak úgy széthagyod az utcán. A bicikli kormányán kis térkép is található a belváros nevezetességeivel. Ami a romos bringákat illeti, az önkormányzat emberei időről időre végigjárják a várost, és sárga szalaggal megjelölik a roncsnak ítélt biciklik kerekét, és ha valóban gazdátlan, és 1 hónap elteltével is rajtuk van a szalag, akkor a város elszállítja őket. A szalagot ezért a "halál csókjának" is hívják. Ezek után ami még használható, azt a lopott biciklik rendőrségi aukcióján értékesítik, ami pedig ócskavas, azt a város megsemmisíti. Tavaly 3600 drótszamár lelte így halálát.

Koppenhága 350 km leválasztott bicikliúttal rendelkezik (úttest, bicikliút, járda 1-1 padkával elválasztva) és 20 km kékkel felfestetett bicikliúttal (ez jellemzően a kereszteződésekben van). A legtöbb helyen saját lámpa is van a bicikliseknek, és mivel az utak mindkét oldalán fut kerékpárút, nem illik forgalommal szemben menni (legtöbbször nem is lehet a sok biciklistől). Ez utóbbi dolog miatt a balra kanyarodás úgy történik, hogy áthajtunk a kereszteződésen és beállunk az autók elé a zebrához, megvárjuk míg zöldre vált a lámpa, és mehetünk. Meglehetősen nagy tömegek szoktak kialakulni. 3 hónap alatt összesen 2 esetet láttuk, hogy az autós nem várta volna meg míg elhaladnak a biciklisek, pedig elég sokat tekertünk..

A biciklivel való közlekedés nem csak környezetkímélőbb és olcsóbb, hanem legtöbb esetben gyorsabb is, mint a tömegközlekedés. A legjobb viszont, hogy kombinálhatjuk is a kettőt. Volt már róla szó, hogy az elővárosi vonatokon (S-train) külön kocsit rendeltek a bicikliszállításra, ami idéntől plusz díj nélkül használható. Aki lemaradt volna S-train ügyben, annak mondom, hogy úgy kell elképzelni, hogy Szentendréről Gödöllőre 1 vonalon el tudsz jutni, miközben ha akarsz, átszállhatsz a Nyugatinál a metróra, mert a város alatt fut az egész. Egyébként ez azért megoldható, mert nincs MÁV és BKV, hanem van egy DBS (ami a MÁV megfelelője) és az működteti a fővárosi közlekedést is. A buszokon ellenben tilos biciklit szállítani.

Aki azt gondolná, hogy veszélyes dolog a bringázás, annak azt tudom mondani, hogy valóban nagyobb eséllyel takarsz egy nagyot, mintha buszoznál, viszont tavaly (autót, buszt, biciklit és mindent beleszámolva) 6-an, azaz hatan haltak meg közlekedési balesetben Koppenhágában. Ez persze annak is köszönhető, hogy a történelmi városrész (méretre kb pesti V. kerület) szinte teljesen (Christiania pedig teljesen) autó mentes, és nagyon sok helyen 40-30 km/h-s zónák vannak. (Újabb zárójel: a belváros határában gigantikus parkolóházak várják az autóikat biciklire cserélő bejárókat) Városszerte - és különösen a csomópontokon - hatalmas többszázas kapacitású bicikli tárolók vannak.

Ami a lopásokat illeti, az itt sem ritkaság, sőt. A legtöbb ember valamilyen romos biciklivel jár, és többféle zárat is használ egyszerre, mert a biciklik nagy száma ellenére - vagy éppen azért - rengeteg a bicikli lopás. Néha a rendőrök csinálnak ellenőrzéseket (ahol a bejelentett sorszámokat keresik), egy új kísérleti program keretében pedig kis GPS-chipeket osztottak ki, amikkel azonnal bemérhető a lopott bicikli. Egyelőre virágzik a fekete-kereskedelem.

A sok bicikli sok szervízt is kíván, és tényleg rengeteg van. Nem túlzok ha azt mondom, hogy minden utcára jut egy szervíz, legtöbbjük előtt pedig ingyen használható kompresszoros pumpa van. Az árak viszont teljesen elmebetegek.. Egy típerces szerelési munkáért nem átallanak 2-300 koronát (10.000 Ft) elkérni, egy új bicikli pedig 1300 koronától indul és 7-8000 koronáig meg sem állnak az árak. Igen, az olyan 250.000 Ft.. Az alkatrészek hasonlóan vérlázító összegekbe fájnak. Igazából hatalmas biznisz lehetne otthonról hozni tesco-bringákat, és itt eladni, de itt teljesen mások a biciklik.

A terepviszonyok miatt alig látni mountainbike-ot, a bringák nagy része tipikus falubike. Persze a faulbikeokból is van csillivili. Otthon a váltók mind a több fogaskerékkel operálnak, itt ebből elvétve látni csak. A biciklik túlnyomó többsége 3-6 sebességes, és agyváltóval rendelkezik, tehát a kerékagyban történik a váltás. Ez a javítás szempontjából a szakembereknek kedvez ti. otthon esélyed sincs megcsinálni. Fékre az elsőfék+kontra az általános, a leharcolt bicikliken (és meglepő módon a city-bikeokon) csak kontra van. Ez utóbbi viszonylag veszélyes, mert ha leesik a lánc, nincs többé féked.. Kötelezően ki kell világítani a biciklit, erre a legolcsóbb megoldás a kis ledes fityegő, amiből 1 párt 20 koronáért mérnek. A kivilágítatlan, vagy sétálóutcában biciklizőket 500 koronára büntetik.. szóval nem igazán éri meg. Ha megszoktuk az utcán közlekedő és fal mellé támasztott biciklik végeláthatatlan sokaságát, szembetűnhet, hogy mennyiféle applikáció és változat van a biciklikre. A legváltozatosabb teher, babakocsis, ládás, tandem, chopper és pótkocsis kerékpárokat láthatjuk. A gyerekszállítás egy külön történet: Van, hogy a családok libasorban tekernek, van, hogy a dobozban viszik őket, van a hátra- és van a kormány mögé szerelhető ülés és láttam olyat is, hogy szimplán a fickó hátára volt függesztve a csöppség.

A különböző kerékpárok szemléltetésére egy kisebb galériát mellékelünk, ezzel a legképdúsabb poszttá téve jelen írásunkat:

Mint tudjátok mi is büszkélkedhetünk két drótszamárral: Mary-vel (2. kép) és Árpáddal (1. kép). Még tavaly tavasszal, amikor megtudtam, hogy jöhetünk Koppenhágába, akkor megállapodtunk Zitával és Ágnessel, akik azt a szemesztert töltötték itt, hogy hátrahagyják nekünk a bicikliket és otthon kifizetjük őket. Ez így is lett, és amíg várt minket a két paripa, addig Zitáék volt főbérlőjük garázsában pihentek. Talán még arra is emlékeztek, hogy a megérkezésünket követő első napokban mentünk el értük abban a hitben, hogy hazafelé már ki is próbálhatjuk milyen hóban tekerni, de végül nem így lett. Akkor még rutintalanul elvittük egy szerelőhöz őket, hogy orvosoljuk a problémákat, ugyanis az egyiknek nem volt szelepe, így nem tudtuk felpumpálni, a másiknak pedig rögzítő csavarja nem volt. Ez a két apróság már akkor is meghökkentően sokba került, mostanra pedig tudjuk, ha ilyen gond van egyszerűbb beszerezni a hiányzó alkatrészt - leginkább egy elhagyott másik bringáról - és magunknak megcsinálni. Összeségében így is 1500 koronánkban van a két bicaj, és valószínűtlen, hogy még kapunk értük pénzt..

Ezek után alapvetően jól megvoltunk a biciklinkkel, nekem kisebb esztétikai és kényelmi problémáim voltak, így végül beszereztünk egy új ülést, ami eleinte borzasztó kényelmetlen volt, de mostmár nem cserélném el semmiért. És valljuk be a régi lyukas ülésnél mindenképp jobb :) Mikor azon az estét elestem és eltörtem az ujjam, az is bebizonyosodott, hogy a rögzítettlen, ferde kosár nem csak azért rossz, mert nem tudom használni, nem tudok semmit beletenni, hanem veszélyes is, mert nem látom tőle rendesen a kereket és becsapja a szemmértéket. Így mikor hazamentem beszereztünk mindenféle kelléket, ami a megszereléséhez kellhet - köszönöm most is Apu és Botond :) - és miután visszajöttem csodálatosan rögzített kosárral feszíthettem.. Csakhogy az esés következtében eltörött a pedálom is ám... ugyan ezt is hoztam otthonról, végül mire lecseréltük volna megszokta az új menetet a pedál.

Mindeközben Árpád szelte a kilométereket minden baj nélkül...

Az öröm a rögzített kosárral, az új üléssel és a megragasztott fogantyúval a kormányon nem tartott sokáig. Zsolték pár nappal később jöttek hozzánk, mint ahogy én visszaértem otthonról, így tényleg csak pár napig élveztem a jól működő biciklimet, ugyanis az ittlétük utolsó estéjén defektet kaptam... Szerencse, hogy pont ekkor, mert így legalább Zsolt megmutatta Alexnek hogy kell megfoltozni egy kereket, bár egy kicsit megszenvedtek vele, az alkatrészek rendesen rá voltak gyógyulva a helyükre.

Miután megint rendben voltunk, pár nappal később újabb problémával szembesültünk. Történetesen elszállt a kontrafékem. Ez egy igen ijesztő dolog volt elsőre, főleg hogy az első fékem alapból nem működött... Elég sokat keresgélt Alex ezzel kapcsolatban a neten, de így is csak sejtésünk volt hogy mi lehet a baj. Nem tudom mi lelte a biciklit, de ez egy pár hét után elmúlt, de ettől függetlenül még most is azzal kezdem hogy ellenőrzöm van-e fékem, és útközben is többször lassítok a biztonság kedvéért.

Már ekkor látszott, hogy nem volt szerencsénk a biciklimmel, de még mindig nem volt vége: pár héttel később egy bulis este után hazafelé jövet elszakadt az egyik bowdenem, de szerencsére ez nem okoz különösebb problémát, mert 4-ben volt éppen a váltó. Ezt úgy mondják itt, hogy rögzített váltóval rendelkezik a bicikli :D Ezek után bónuszként a láncom kezdett el leesni, de szerencsére ezzel csak heti háromszor örvendeztet meg. (Erre a kis időre pedig azért sem veszünk olajat.)

Ezekután márcsak egy, a legútóbbi defektem volt, és már pár hete nagyjából minden elindulásnál szalajt a kerék, de mivel fel vagyok rá készülve nem jelent gondot...

Miután Mary kisebb-nagyobb javítások árán elérte jelenlegi formáját, és viszonylag megbízhatóvá vált, Alex éppen megdícsérte Árpádot, hogy vele bezzeg még semmi gond sem volt - a szelep hiányától eltekintve -, amikor *NYEKK-RECCS* megadta magát a hajtó tengely.. Ez abban nyilvánul meg, hogy a pedál tengelye és vele az első fogaskerék elképesztően lötyög, olyannyira, hogy a pedál tekerés közben a vázhoz ütődik, szalajt, a lánc pedig kilazult, ezért ha nem elég óvatosan teker, leesik. 5 szerelőt kérdezett meg Alex, mindegyik 700 koronáért tudná kicserélni a kérdéses alkatrészt.. Ennyit biztosan nem áldozunk rá, gyakorlatilag ócskavasnak jó már csak. Kaptunk egy tippet, egy spanyol srác 400 koronáért adna egy használt, de még működő biciklit, de ő sok-sok ilyen biciklit árul.. és ő nem vásárolja őket.

Ehhez kapcsolódó story, egyik ismerősünk mesélte, hogy a haverja bringáját ellopták, és mikor hazaért, otthon várta.. Kiderült, hogy a szomszédja lopott egy biciklit a városban, ami éppen pont az övé volt :D Na ezt nevezem pechnek.

Összességében elmondható, hogy a biciklivel való közlekedés, és ahogyan ezt itt megoldották rendkívül jó, és a városlakók egészségére is pozitív hatással van. Ezzel együtt látni kell az egész komplexitását, azt, hogy ezt nem lehet másként meghonosítani, csak ha az autósoknak alternatívát kínálunk, ha normális a tömegközlekedés, ha az egészben van koncepció és ami a legfontosabb: ha a város lakóinak többsége is elvárja. A miniszterelnök egy interjúban ugyanis arra a kérdésre, hogy miként sikerült ezt megvalósítani, azt a választ adta, hogy ez a város érdeme, és azoké akik benne laknak és közösen létrehozták. Ha valaha is kialakul ilyesmi otthon, biztosan évtizedekbe fog telni mire eljut erre a szintre, viszont megéri elkezdeni.

Buli hegyek, hova legyek

2010-05-07T17:41:00.005+02:00

Hej!

Úgy tűnik tartjuk ezt az ütemet és heti összefoglalókkal jelentkezük :) Mostanra egyfajta heti rutin is kialakult, vagyis hogy a hét eleje többnyire csendesen telik, a másodikfele viszont aktív, minden napra jut valami. Így volt ez múlthéten is:

A hét elejét a tanulás töltötte ki, mert csütörtökön előadást kellett tartanunk angolon egy csoporttársammal, aki Csehországból származik és egy igazi belevaló csajszi, kedvelem is nagyon :). Kedden az egésznapos egyetem után még találkoztunk Zuzanával, hogy véglegesítsük az anyagot és elkészítsük a power point diákat a csütörtöki előadásra. Később csatlakozott hozzánk Alex és átmentünk Katedralenbe, ahol vacsora estet tartottak és indiai kaját ettünk.

Másnap estére jó buli ígékezett, de mielőtt útnak indultunk volna defektet kaptam. Most nem olyan durván, mint először, de éppen eléggé ahhoz, hogy inkább otthon maradjunk, ami a másnapi előadásomat tekintve nem is volt rossz döntés. Ugyanakkor ennek a defektnek köszönhetően másnap reggel tömmegközlekedéssel indultam le Amager-be. Az út több mint kalandosra sikerült, ugyanis tűz ütött ki a metróban, amire át kellett volna szállnom a központban. Mivel nem szoktam itt tömegközlekedni, fogalmam sem volt milyen busz megy az egyetemhez Nørreportról, meg aztán rengeteg ember rohangált a felszínen hogy találjon valamilyen más közlekedési eszközt, ami elszállítja a céljáig. Szerencsére Alex telefonos segítségével találtunk egy buszt Zuzanával, ami közelebb vitt a sulihoz, de a csatlakozást valahogy nem találtuk, úgyhogy a Városháza tértől sétáltunk. Úgy kb 35 percet :D

Szerencsére az előadásunkat nem késtük le, de ez a reggel sem volt mindennapi. Az előadás jól sikerült Sophie is alig talált hibát és a csoport is élvezte a visszajelzések alapján. Úgy döntöttünk, hogy egy érdekes szociálpszichológiai kísérletet mutatunk be, amit még az 1970-es évek elején hajtottak végre az USA-ban - a Stanford börtönkísérletről volt szó.

Még aznap a szokásos dán óra és Alex christianiai vacsorája után elindultunk egy barátunkhoz születésnapot ünnepelni. Mivel elég késő volt és Sonja elég messze is lakik a városközponttól, így elbicikliztünk a lgközelebbi S-train megállóba és kivonatoztunk biciklistül. Szerencsénk volt nagyon, ugyanis az előző vonat elütött valakit pont azután a megálló után, ahol nekünk kellett leszállni, így a vonatok csak addig jártak... Aznap többet használtam a tömegközlekedést mint máskor egy hónap alatt, de valahogy minden esetben volt valami gubanc...

Az este remek volt, finom házi készítésű pizzával várt mindenkit Sonja, és a barátaink nagyrésze eljött. Hazafelé Elinával hármasban indultunk bicikli háton és meglepően gyorsan hazajutottunk.

Pénteken a heti fáradalmat kipihenve az egész napot itthon töltöttük, csak este indultunk neki a városi életnek. Egy búcsú buliba hívott minket valamelyik ismerősünk, ahol nem ismertük azt, aki haza megy... A buli egy kolesz pincéjében volt, amikor odaértünk nem is hallottuk semmi jelét annak, hogy egyáltalán emberek lennének ott. Mi értünk oda elsőnek, és mivel nem ismertük a házigazdát úgy döntöttünk kint várjuk meg a többieket, akik kb 40 perccel később meg is érkeztek. A baj csak annyi volt, hogy itt az éjszakák még elég hidegek és persze állandóan fúj a szél, így már 20 perc után elment a kedvem az egésztől. Szerencsére Alex jobban bírta a dolgot, így ott maradtunk. Pénteken a vallási ünnepeket egy napba tömörítő munkaszüneti nap volt, így üres kézzel érkeztünk a buliba, ahol viszont bólé várt mindenkit, úgyhogy nem maradtunk szomjan.. Alex összehaverkodott egy lengyel sráccal, aki valami különleges mézes Zubrowkával kínálta. Ha jól emlékszem akkor régóta ez volt az első buli, ahol táncoltunk is, nemcsak beszélgettünk. Emellett Alex rávett hogy szálljak be mellé csocsózni, mindkettőnk meglepetésére nem is ment olyan rosszul mint gondoltuk :)

Szombaton elérkezett május 1, amit itt nagy bulizással ünnepelnek. Mi is kimentünk a Fælledparkenbe, ahol rengeteg, kb 20 ezer ember volt kint a szitáló eső és a nagy szél ellenére is. A parkot a közönség és a sátrak, programok alapján négy részre lehetett osztani. Voltak programok a családosoknak, volt ahol a politikai pártok állították ki pavilonjaikat (kommunisták, Szabadságot Iránnak, szodemek, stb.), máshol a kajás standok voltak és volt egy rész ahol "Christiania népe" volt:) Mi a kajás pavilonokhoz közel ültünk le egy kicsit egy elég nagy társasághoz, és megrökönyödve néztük a körülöttünk hömpölygő tömeget. Tényleg minden korosztályból sétáltak vagy ücsörögtek a réten. 12-13 éves gyerekek ittak és bagóztak kisebb csoportokban, amitől az amerikai srácok teljesen el voltak ragadtatva.. Nem mellesleg arany életük volt a sörösdoboz gyűjtőknek (1 doboz betéti díja 40 Ft, szóval itt jobban kerestek a zsákos emberek, mint én otthon diákmunkával.. no comment).

Elég hideg volt ahhoz, hogy inkább sétálásra adjuk a fejünket, úgyhogy körbejártuk a parkot, megnéztük hol mi zajlik, kicsit elidőztünk a gyerekeknek szóló játékoknál aztán haza sétáltunk.

Mikor este elindultunk a holland Királynő születésnapja alkalmából (ami valójában január végén van, de mivel az téli hónap, április végén tartják.. ) szervezett buliba, még akkor is voltak a parkban, pedig 10 után volt, arról meg már nem is beszélek, hogy iszonyú állapotok uralták a környéket. Hiába, ilyen tömegben még a kultúrált dánok is rongálnak, minden tele volt szeméttel, összetört buszmegállókkal és üvegekkel, no meg rendőrökkel...

A szombat este több szempontból is bosszúsággal indult: egyrészt megint késve indultunk, másrészt a biciklim kereke megint le volt eresztve. Így eltoltuk felpumpálni az utca végén lévő bicikli szerelőhöz, ahol mint minden más szerelőnél ki van rakva a pumpa... csakhogy éjszakára ezeket beszedik, amiről mi nem tudtunk. Az egyetlen benzinkút ahol orvosolni tudtuk a problémát pontosan az ellenkező irányban van, még jóval azon túl ahol mi lakunk, így úgy döntöttünk elindulunk a házibuli felé, hátha arra is van egy benzinkút. Az eredménye az lett, hogy 40 perc bicikli tologatás után megérkeztünk ahhoz a benzinkúthoz, amit az imént említettem, ugyanis itt a környéken tényleg nincs máshol. Izgalmas volt a leeresztett gumival a rengeteg üvegszilánkon tolni a bringát, de szerencsére nem lett újabb defektem :)

Kb 1 órás késéssel megérkeztünk mi is a buliba, ami egy belvárosi épület legfelső emeletén volt. Nálunk egy ilyenfajta házibuli elképzelhetetlen lenne egy civil - nem kollégiumi - házban. A lépcsőház és az udvar is teli volt emberekkel, a láksból ki-be járkáltak és már az udvarból hallottuk a zenét. Tényleg rengetegen voltak, itt se ismertük a házigazdákat, de már meg se lepődtem :) Itt találkoztunk olyan ismerősökkel is, akikkel amúgy csak óráról ismerjük egymást, sose járunk egy társaságba, így most egy kicsit velük is beszélgettünk. Amúgy maga a lakás elég pici volt, ráadásul a padló befelé lejtett, így olyan érzése volt az embernek, mintha mindjárt beszakadna ezalatt a sok ember alatt. Végül sok beszélgetés és semmi tánc után elég korán hazaindultunk, mivel vasárnapra nagy túrát terveztünk...

Egy áprilisi hét

2010-04-30T15:37:00.004+02:00

Hej!

Múlthéten hétfőn Quiz estére voltunk hivatalosak a Studenthus-ba, ami 7 órakor kezdődött, ezért úgy döntöttem a saját dánórám helyett az egyel korábbira megyek, hogy odaérhessek erre a kihagyhatatlan eseményre. Amúgy itt Koppenhágában elég divatos esemény a quiz este, sok kocsmában ki van plakátolva.

A kiírás alapján 25 koronáért lehetett beszállni a játékba, egyedül, vagy maximum 5 fős csoportban. Mivel a társaságban 8-an voltunk, 2 db 4 fős csoportba ültünk. Az első két helyezett igencsak jól járt, mert az első 1500 koronát, a második pedig 500 koronát nyert. Nagyon bizakodóak voltunk, meg is állapodtunk, hogy ha valamelyik csoport nyer a kettő közül, akkor a másiknak annyit adunk, hogy legalább a nevezési díjat visszakapjuk:)

Elég sokáig tartott a játék, mert 10-10 kérdés volt 5 körön át, és mindegyik kör után rögtön ki is javították a válaszokat. Voltak a kérdések között könnyűek, nehezebbek, logikaiak és volt olyan is, amiről még egyikőnk sem hallott korábban. Minden kör végén pedig volt egy kérdés, ami az ún. sör-kérdés volt. Ha jól válaszolt a csapat, akkor annak a körnek a végén kiosztottak a csapat tagjainak egy kör ingyensört. A 3. kör végén ezt az ingyen sört a mi csapatunk nyerte (The Smarties) nekem köszönhetően :D A kérdés arra vonatkozott, hogy hány csontja van egy felnőtt embernek és mivel előtte nap néztem egy rész New York-i Helyszínelőket, amiben pont ezt taglalták, kapásból rávágtam a választ. Vicces volt és a sör is jólesett.

Mi végül a középmezőny felsőrészében végeztünk, de mint kiderült ez nem rossz teljesítmény. Volt ugyanis két-három csoport, akik internetes telefonnal felszerelkezve érkeztek, és kb mindent kigugliztak. Valószínűleg az összes ilyen eseményre elmennek és összenyerik a bulizásra valót. Valójában ők nem diák korú emberek voltak, hanem meglett férfiak, akik nem pénzt költenek ha szórakozni mennek, hanem pénzt keresnek. Nem rossz taktika. :)

Ezután a hét elég eseménytelenül zajlott, kedden egész nap egyetemen voltam, utána pedig egy remek vacsorát dobtunk össze és pihentünk egy kicsit, ugyanis szerdán egész nap tanulnom kellett, mert csütörtökre egy halom beadandóm volt, aminek a felét kedden adták fel.

Pénteken mivel jó idő volt, délután kimentünk Annával, a lakótársunkkal a közeli parkba - illetve az egyik közeli parkba, ugyanis itt egymás nyakát érik a nagyobbnál nagyobb parkok. Még korábban pénteken sütöttünk krumplit, amikor Anna megjegyezte kis undorral az arcán, hogy ez egészségtelen, úgyhogy nem kéne ilyet ennünk, ezért amikor a parkban rágyújtott egy cigire, akkor jól esett, hogy azt mondhattam neki, inkább eszem sültkrumplit, mint szívok el egy cigit :) Aztán a húga, aki velünk volt megtoldotta azzal, hogy ő inkább mindkettőt műveli :D

Mivel a dán vizsgám időpontja vészesen közeleg, ezért múlthéten hétvégén elkezdtem aktívan tanulni rá, az egész könyvet átvettem, most hétvégén tervezem a következő fordulót. A szóbeli részéről pontosan tudjuk hogy fog kinézni: kis szituációs gyakorlatok és szöveg értelmezés. Összességében nem lesz nehéz, megtanulható az anyag. Ami viszont aggasztó, hogy az írásbeli részével kapcsolatban még semmilyen információval nem szolgált Lona, és az egy héttel előbb lesz, mint a szóbeli...

A hétvége jelentős részét így a tanulás tette ki, két jól sikerült programot kivéve: szombat estére vacsorát szerveztünk ide hozzánk, amire végül 5 ismerősünk jött el és nagyon jól sikerült. Mindenki hozott egy-egy fogást, meg innivalót, én is készítettem egy kis majonézes kukoricát-virslit-tojást, és pluszban sütöttem egy répatortát. Amikor Ines meghallotta, hogy mit sütöttem, "magánkívül" volt az örömtől, ugyanis ő korábban már kóstolta, és nagyon ízlett neki :) Miután jót vacsoráztunk és beszélgettünk elindultunk egy közeli bárba, ami nagyon jó döntés volt. A Røde Hunt (Vörös Róka) első részében kényelmes fotelekkel van berendezve, és csocsó asztal is van, középen helyezkedik el a bár, ahol mint minden más bárban ki van téve az ingyen jeges víz, a hátsó részében pedig egy kis tánctér van kialakítva. Nagyon eltalálták ezt a helyet, mert elől hallod a másik hangját, tudsz beszélgetni, hátul meg max hangerő mellett lehet tombolni a jobbnál jobb zenékre. Ami vicces, hogy a falakon végig bakelit lemezek díszelegnek és nekem megint sikerült elsőre kiszúrnom egy Kodály, Hungaroton lemezt :D

Visszatérve még kicsit az ingyen vízre: több nyugat-európai országban ez bevett gyakorlat, minden bárban megtalálható, sőt Annie angol barátunk szerint Angliában ezt törvényben rögzítették is.

Másnap városnéző sétára indultunk egy nagy csoport diákkal. Valójában az egyik nemzetközi diákoknak tartott óra keretében volt szervezve ez a séta idegenvezetéssel, úgyhogy csatlakoztunk a tömeghez. Majdnem az összes barátunk és ismerősünk ott volt így jó hangulatban telt a napsütéses délelőtt. Nem sok új információval gazdagodtunk, de jót sétáltunk és láttunk pár új szobrot :D Aztán mikor elértük a partot, páran leültek a moló szélére, sajnos ezzel Ines elég rosszul járt, ugyanis a napszemüvege egy óvatlan mozdulat következtében a vízbe zuhant. Szegényt sajnáltuk, de azért valójában ez egy vicces helyzet volt :D

Miután vége lett a sétának kerestünk egy kiülős kávézót ahol a lányok kávét és forrócsokit ittak, mi pedig Alexxel megettük az idei első gombócos fagyinkat. Nagyon szép délután volt, jó volt üldögélni a napsütésben.

Gul party

2010-04-22T11:42:00.002+02:00

Hej!

Szombaton Gul Party-ban voltunk, ez magyarra fordítva Sárga Bulit jelent. Minden megjelentnek illett több-kevesebb citromsárgát viselni magán. Mi azért nem vittük túlzásba :)

A buli előttre megbeszéltük az ismerősökkel, hogy a Katedralenben melegítünk, és jól eldumálgattunk oktatásról, családról. Egyébként a többiek elmondása alapján a világ boldogabbik felén sem fenékig tejfel az oktatás helyzete, sőt. Miután elfogyott a sör - ezúton is köszi a 7,2-es svéd sört Zsolt, gyó vót - átmentünk egy másik közösségi helyiségbe.. Mert hogy több is van. Ezt a szobát szarvas szobának hívják, mert egy hatalmas agancsú kitömött szarvasfej lóg a falon. A szervezők csodás citrom színű ruhakölteményekben pompáztak (Emil kukásnadrágban és láthatósági mellényben nyomult egy sárga napszemüveggel). A falra pedig a laptop monitorja volt kivetítve, ahol.. chatroulett volt.

Aki esetleg nem ismerné a chatroulett-et, annak mondom, hogy ez egy honlap, ahol engedélyezed a webcamerát és az éppen online lévő akárhányezer másik felhasználó egyikével véletlenszerűen összerak egy video-beszélgetésre. Ha nem tetszik, egy katt és megy tovább. Voltak nagyon mókás dolgok, másik buli, jelmezes idióták, stb, de persze néha mi is belefutottunk az oldalon elkerülhetetlen brokikba..

Az est a szokásos roppant kedvezményes árfolyamú piák kíséretében telt, amikre most kitérnék. Rendszerint Carlsberg (olykor Tuborg) itt a sör, ami persze nem túl meglepő. A rövidek már annál inkább. A korábban említett krumpliból készült förmedvény mellett vannak még csodáik, és ezek már nem olyan rosszak. Van egy rövidük, aminek pont olyan íze van, mint a Liqurice nevű gumicukornak. A dánok imádják ezt a cukrot, van édes, sós, mindenféle. Magyarországon gyakorlatilag medvecukor néven fut. Na a piának pontosan olyan íze volt. Bizarr, de nem rossz. A másik az un. Fisk, ami nevezhető nemzeti italnak is: Ez is 38% körüli alkoholtartalmú ital, de egyáltalán semmit sem érezni a szeszből - ezért picit veszélyes is -, mert egy az egyben Fishermans friend cukorka íze van. Másként szólva extrém mentolos. Egy pia amitől nem lesz büdös a szád :D

Miután megfelelő hangulatba kerültünk, ismét meghódítottuk a csocsóasztalt, és ezúttal a korábban ecsetelt kocka-csocsó feltalálóival is megküzdöttünk. Ines, az egyik osztrák barátunk volt segítségemre, és egész ügyesen játszott. Mondanom sem kell, hogy a Monarchia csapatai fölényes győzelmet arattak! Elég nagy arcuk volt a vikingeknek, szóval jól esett elkenni őket :)

A szarvas-szobából egy lépcső (és persze egy lift is) vezetett le a pincébe, ahol a csocsó asztal és fotelek, asztalok voltak. Az ottani egyik ajtó azonban a fűtéscsövek alagútjaiba "katakombákba" vezetett, amiket persze feltétlenül fel kellett fedeznünk :D Rá is leltünk egy szobára ami tele volt sörös rekeszekkel, de sajnos nem tudtuk eléggé kinyitni az ajtót, hogy beférjünk. Találtam viszont egy svéd zászlós öngyújtót, óó jeee. A buliból a campuson lerakott bringáink felé menet valamelyik ablakból egy lavór vizet borítottak az udvarra, ami az előttünk pár méterre haladó egyik barátunkat - a kissé pityókás Kathit - 3 cm híjján telibekapta :D Reméljük, hogy csak víz volt.

Vasárnap csak pihengettünk, és a maradék szárazkenyérrel megetettük a kacsákat, hattyúkat és egyéb madarakat. Nagyon megnyugtató a tóparton etetni őket. Szeretem. Most a ludak is előkerültek, akik malmöi társaikhoz hasonlóan kijöttek a partra és egészen közel merészkedtek a kenyérért. Este nem mentünk sehova, mert hétfőre már hivatalosak voltunk egy Quiz-partyra, amiről a következő bejegyzésben számolunk be :)

Hétköznapi dolgok

2010-04-20T14:10:00.002+02:00

Hej!

A cím megtévesztő lehet, mert ez a múltheti napok egy postba történő besűrítése lesz. Muszáj kicsit felzárkózni, mert kopnak az emlékek és kár lenne veszni hagyni őket :)

Hétfőre sajnos Diát elkapta a gépszíj, és torokfájós, köhögős, lázas, hasmenéses nyavaja lett úrrá rajta. Napközben ápolgattam, és utánanéztünk, hogy merre is van a kijelölt dokija. Kedden meg is látogattuk a gyalog 5 percre lévő rendelőt, és... itt most írhatnám, hogy meglepődtünk, de igazából nem. A rendelőben egy asszisztensféle fogadott bennünket, akivel az alábbi párbeszéd zajlott le:

-Mi a panasza?

-Torokfájás, hasmenés, 38,5-ös láz..

-Szed lázcsillapítót?

-Igen.

-Maga szerint mi a baja?

-??!

-Nos, nem hiszem hogy nagyon komoly lenne, pihenjen és ha nem javul, jöjjön vissza hétfőn.

-.......-.-'

Igazából az összes eddig itt orvoshoz forduló nemzetközi diák ismerősünk hasonló élményekről számolt be, de így testközelből mégis erősebb volt a dolog. Semmi vizsgálat, egyáltalán SEMMI. Mennyé' haza oszt' gyógyulgassál. Kösz. Itthon a lakótársunk - bár távol álljon tőle, hogy patrióta legyen - valahogy szívügyének érezte a rendszer megvédését, és kifejtette véleményét, miszerint 39 alatti láz az piha, és nem kell egyből orvoshoz futni. Erre elmagyaráztam, hogy sajnos nekünk otthon nincs időnk/lehetőségünk 1 hétig várni a jószerencsét az ágyban, mert lemaradunk/kirúgnak. Gyógyszer kell, aztán lehet menni tovább. Egyébként pedig már többen mondták, hogy itt nem foglalkoznak a betegekkel! Touché! :D

Szerdára elmúlt a láz, és sokat javult Dia állapota, eltekintve a reggelre kialakult kötőhártya gyulladástól... A szerda esti bulit így ki is hagytuk. Helyette betáraztunk némi kamillateát.

Szerda és csütörtök napközben jómagam a várost jártam kerékpárral, és osztogattam az önéletrajzomat éttermekben, kocsmákban és szállodákban. Sajnos a munka amit eredetileg kaptam - és 15-én kezdhettem volna - ugrott, mert közben meggondolta magát a olasz ****. Egyelőre mérsékelt sikereim vannak, de nem adom fel :) Sajnos a válság itt sem kíméli a vállalkozó szférát. 2 éve állítólag 2 nap alatt lehetett munkát találni.. Ezvan. Csütörtökön újra a már-már szokásos Christianiabéli vacsorára mentem, és ezúttal olivabogyós kukorica kenyeret hoztam haza!

Péntek nagy nap volt itt, minden busz és sok épület nemzeti lobogókkal volt ékesítve a 70. születésnapját ünneplő II. Margrethe tiszteletére. A királynő születésnapjára közös programot szerveztünk pár barátunkkal, és még eléggé időben kimentünk az Amalienborg palotához, ahol az előzetes menetrend szerint délben integetett a királynő az erkélyről. Elképesztő tömeg volt a téren és a környező utcákban, akinek véletlenül nem volt zászlója, annak ingyen osztogattak hurkapálcára erősített papírzászlókat. Ebből mi is beszereztünk jópárat. A királyi őrség felvonulása még a szokásosnál is emelkedettebb volt, és délben végre valahára megláthattuk a királynőt és családját. A fotókon a kék pötty lesz ő :D Népét 5 karlendítéssel üdvözölte, amelyekre válaszul a tömeg egy-egy zúgó, harsogó HUAAA! felkiáltással reagált. Ezt nem pontosan értettük, de marhajó volt. A ceremónia végén a lovas testőrség kíséretében egy egyszerű fogaton hagyta el a királyi pár a palotát, és vonult végig a város sétálóutcáján egészen a városházáig. Az utcákról mellesleg kb fél óra elteltével már el is pucolták a töméntelen mennyiségű lócitromot a szorgos kis munkagépek. Alap. A városházánál aztán úgyhozta a dolog, hogy újfent megtekinthettük a királynőt, immáron kivetítőn is. Az ünnepségen résztvett az összes többi skandináv uralkodócsalád is. Őszintén szólva jobban örülnék egy királyi családnak, mint egy ugyanúgy nem általam választott köztársasági elnöknek, akiért még rajongani se lehet puszta patriotizmusból. Ott volt a fíling. Persze ez szubjektív.

A képeket és videókat folyamatosan bővítjük, tessék szorgosan nézni :)

Csócsó, halak, miegymás

2010-04-18T13:39:00.003+02:00

Hej!

Elmaradásainkból a múltheti szombat estével kezdem a pótlást. A szociológus hallgatók közösségi helységébe, a boltozatáról elnevezett Katedralen-be voltunk hivatalosak egy olyan estére, ahova mindenki hozzott valami harapnivalót, a folyékony kenyeret pedig a diákszervezet szolgáltatta - ismét ingyen!

Dia eredetileg palacsintával készült, de az elkészítés elején elért mérsékelt sikerek következtében elállt ettől a szándékától és végül egy egyszerű salátát készített - ez utóbb jó ötletnek bizonyult, mert alig volt köret. A vacsorát megelőzően valami borzadály dán röviditallal örvendeztettek meg bennünket - mint utóbb kiderül KRUMPLIBÓL készült... Gondolom ez alapján el tudjátok képzelni, hogy milyen remek volt. A snapsz után kitessékeltek minket a kertbe, mert ez végülis egy amolyan megkésett Húsvéti-party volt, szóval az egyetem kertjében mindenhol csokikat és édességet rejtettek el, amiket mi lelkesen kereshettünk! A szép adag csokinak és cukornak még most is megvan egy része. A sokféle étel felett és után a sörök gyors egymásutánban fogytak, ami megalapozta a hangulatot. Többnyire korábbi ismerőseinkkel voltunk, de ezúttal a mentorvezetőkkel is jobban megismerkedtünk - illetve volt egy srác aki már ismert: Bemutatkoztam, és közölte, hogy "Tudom ki vagy :) Te vertél minket szarrá csocsóban a múltkor." Hiába no, a hírnevem már itt is megelőz. A mentorok vezetője Emil viszont egy egészen új dimenzióba emelte számunkra a csocsózást, és bevezetett minket a kocka-csocsó rejtelmeibe, akit nem érdekelnek a szabályok, tekerjen a következő bekezdéshez.

A kocka-csocsó alapfeltétele a nyitott asztal és egy dobókocka. A játék elején dobunk a középkörbe és hagyjuk pattogni a kockát (a kockához érni tilos a labdák játékba kerüléséig). A kidobott szám mutatja meg, hogy az adott körben hány labdával játszunk - ha nem volt elég labda, az utolsó labda többet ért. Namost, itt jön a csavar, ugyanis maga a kocka is játékban van, és belövése esetén 3 pontot lehet szerezni, a játék pedig 20 pontig tart (ha az utolsó játékban minkét csapat 20 fölé megy, értelemszerűen a magasabb pontszám győz). Az óriási pontszerzési lehetőségeknek hála gyakorlatilag nincs lefutott játék és elképesztő tempóban zajlik! [Megj.: Ha a kocka kirepül a játéktérről, akkor Death-Match (Életre-Halálra) van. Ilyenkor bedobjuk a kockát és azonnal lehet lőni. Ha betalál valaki, azonnal győz. Ha elérhetetlen helyen landol a kocka, akkor vége a DM-nek.]

Miután kijátszottuk magunkat, eszmecserénk során több érdekes dolog is szóba került, a legkülönösebb viszont mindközül az úgynevezett "Tickle fishing", azaz csikiző-halászat volt. Emil szilárdan állította, hogy ez egy létező technika, ami egyébként be van tiltva egész Skandináviában és Nagy-Britanniában is. A technika lényege, hogy a kövek és tóparti növényzet árnyékában megbújt halak alá finoman be lehet nyúlni és a hasuk finom csiklandozásával meditatív állapotba helyezni őket, majd szimplán kiemelni.... Ahhha. Pontosan ugyanazt gondoltuk, mint amit most ti. Nanemárilyennincs. Nos, az Internet csodás hatalmát segítségül hívva wikipedia szócikket és YouTube videót találtunk a dologról, de a temérdek bizonyíték ellenére mi továbbra is szkeptikusak vagyunk :D Tegyetek próbát ha pisztrángok közelében jártok!

Nem mellesleg értelmes dolgokról is beszélgettünk azért, és szóba kerültek a különbségek Dánia és kis hazánk között. Összességében nagyon sok dolgot tudtam meg a dánokról és azt hiszem ez kölcsönös volt. Emil és egy másik srác volt a beszélgetőpartnerem és az életvitel, lehetőségek és hozzáállásbeli különbségek kerültek terítékre. Amikor vázoltam, hogy otthon egy bérből élő átlagembernek milyen lehetőségei vannak (kereset, előrelépés, szórakozásra és nyaralásra fordítható költségek) akkor őszinte döbbenet ült ki az arcukra, pedig esküszöm, hogy semmi durvát nem mondtam. Csupán megemlítettem, hogy nálunk az emberek a Maslow-piramis alsóbb lépcsőin keresik a boldogulást, és a karrier kiválasztásában ha nem is kizárólagos, de meghatározó szempont a jövőbeni kereseti lehetőség. Itt, mivel bárki aki dolgozik kényelmesen megél, nyaral, befektet (még a sarki fűszeres is), nincsenek ilyen megfontolások a továbbtanulásnál. Rávilágítottak viszont arra, hogy a frusztráció náluk is ugyanolyan szintű, de míg nálunk a kiváló eredmény/értékes diploma hajszolása miatt jelentkezik ez, addig a dánok amiatt izgulnak, hogy nehogy elbénázzák az óriási lehetőségeiket. A bőség zavara. Mi legyek, ha bármi lehetek? Tényleg ezt akarom csinálni? Ezek a legfontosabb dilemmák.

Szóba került még Dia egyik beadandójának témája, vagyis "Miért van az élvonalban Dánia öngyilkossági rátája, ha a dánok a világ legboldogabb emberei?" Ezt az anyagot közzé fogjuk tenni magyarra fordítva, mert kb 2 óra filozofálgatás után, azthiszem megleltük a nyitját. Továbbá elmondták, hogy ne legyenek illúzióink, Koppenhága a megvalósult hippi-mennyország, de mint minden országban, a főváros itt is jóval liberálisabb, mint a vidék. Így már találtunk magyarázatot arra, hogy miért a 3. legerősebb (24/178 képviselő) politikai alakulat a széljobber, bevándorló-ellenes Dán Néppárt... Nekik hála mégmindig nincs tartózkodási engedélyem :P

A sok egyéb gondolatfoszlányt most itt nem ecsetelném tovább, de kezd kialakulni egy szilárd véleményünk az országról és a benne élő emberekről - bár inkább szorítkozzunk arra, hogy Koppenhágáról. Ha megérett, le fogjuk írni :)

Egy nem mindennapi péntek délután

2010-04-11T21:44:00.002+02:00

Hej!

Az eredeti tervek alapján egy programokkal teli péntek elé néztünk volna, de az időjárás megint közbeszólt, és egy hét alatt a harmadik kirándulásunkat mosta el az eső.

Eredetileg a Dyrehaven-be mentünk volna, ahol egy nagy rénszarvas park van és szerencsére közel is van. Ehelyett tanulással töltöttem a pénteket, délután pedig elindultunk Vesterbroba egy kiállítás megnyitójára. Anna a lakótársunk hívott el a testvére, Andrea első kiállításának megnyitójára. Andrea a Koppenhágai Művészeti Egyetemen utolsó éves és az iskola biztosította a lehetőséget a kiállításra, ahogy minden másik diáknak is. Maga a kiállítás a Calsberg gyártól nem messze egy ipati területen volt - amikor odaértünk a helyszínre Alex először azt hitte, hogy egy autómosónál vagyunk :D

Összesen kicsit több, mint két órát töltöttünk el itt és utólag visszagondolva jól tettük, mert nem az a fajta kiállítás volt, ami 10 perc után is ugyanazt a benyomást kelti az emberben, mint két óra után. Az egész 8 fonott / sodrott kötélből állt, amik damillal voltak rögzítve, így úgy nézett ki, mintha csak úgy ott állnának a levegőben magukban. Először bizarrnak éreztük az egészet, hogy 8 zsinórdarab kitesz egy egész kiállítást, és hogy mindenki annyira elégedett volt a teljesítménnyel. A művésznő is azt mondta, hogy "ez vagyok én, azt tudom nyújtani".

Miután átolvastuk a szöveges ismertető már könnyebb volt tartalommal megtölteni a látottakat és megérteni a motivációkat, de mindez két óránkba került. Nem tudom eldönteni, hogy mi vagyunk elszürkülve és csak a hagyományos kultúra elemeit tudjuk könnyen befogadni, vagy csak még nem volt teljesen kiforrot amit láttunk. *

Miután eljöttünk a kiállításról elsétáltunk Annával egy japán étterembe sushit enni, ugyanis mi még soha nem ettünk, Anna pedig nagyon szereti, így elhatároztuk, hogy segít dönteni mit kóstoljunk meg és megmutatja hogyan kell ezt enni.

Amikor megláttam az étlapot két dolog jutott az eszembe: egyrészt hogy iszonyú drága, 4-500 koronás árak jöttek velünk szembe és őszíntén szólva meg is ijedtem, hogy erre rá fog menni a gatyánk, másrészt pedig hogy ennek ellenére milyen kis picikék, de sebaj, majd ha hazaértünk még vacsorázunk egyet :P Szerencsére a normál áras ételeket is megtaláltuk, és igencsak meglepődtünk, hogy a megrendelt étel fele is elég lett volna, rettentően jól laktunk és mindkettőnknek nagyon ízlett. Itt is eltöltöttünk vagy két órát és nagyon jól éreztük magunkat! Annával annak ellenére, hogy jól kijövünk egy kicsit rapszodikus a kapcsolatunk, kevés az alkalom arra, hogy igazán jót beszélgessünk és ez a péntek este szerencsére sok beszélgetéssel is telt.

Végül pedig a sushiról magáról: Alex rendelt csípős szószos tonhalas és csípős szószos garnélás sushit ami alga lapba volt csavarva és friss gyömbérrel és wasabi krémmel volt szervírozva. Én egy alap menüt rendeltem, abban 6 féle sushi volt és nagyjából mindegyik ízlett. Egy kis tálkába szójaszószt öntöttünk, beletettünk egy kis wasabit és ebbe mártogattuk a kis halas rizstekercseket a tetejükre pedig a friss gyömbér került. Mindezt természetesen pálcikával, csak hogy ne legyen olyan egyszerű. Remek szórakozás volt amellett, hogy tényleg finom volt. Biztos, hogy fogunk még sushit enni, mostmár tudjuk, hogy mit hogyan érdemes.

* Képeket a kiállításról is fogok feltenni Picasara, amint sikerül működésre bírnom a gépemet :)

Visszaállt az élet a normális kerékvágásba

2010-04-11T20:52:00.004+02:00

Hej!

Kedden elkezdődött az egyetem és ezzel együtt az egyetlen szociológia intézethez tartozó tárgyam is kezdetét vette. A 'Gender: munka és szervezet' nevű tárgy 5 kedd délutánomat fogja kitölteni, és az eheti 3 órás kurzus nem kecsegtetett semmi jóval. A tanárnő olyan zárt szájjal beszél, hogy esély sincs arra, hogy megértsem, hogy miket mond, a kivetített diákat kb 15 másodperc után továbbhajtja és minden témába csak épp-épp belefog, majd következik is valami más... végül ami a legkevésbé sem tetszik az egy kicsit talán szakmai, vagyis hogy a gender fogalmának szinonímájaként használja a feminizmust. De erről ennyit, márcsak 4 alkalom van vissza, és csak egy 7 oldalas beadandót kell írnom, hogy a végén kapjak jegyet.

Szerdán este kipróbáltuk a Nørrebroban található Folkekøkkent, ami egy borzasztó igénytelen kultúrház egyik emeletén található, és szerdánként a Christianiaihoz hasonló vacsorát tartanak. Illetve csak annyiban hasonló, hogy az itteni árakhoz képest olcsó és tényleg sokmindenki jár oda, de amúgy nem említhető egy lapon a kettő. Az étel a környezethez hasonlóan igénytelen volt, úgyhogy nem is maradtunk sokáig.

Előrelátóak voltunk és vittünk magunkkal a hattyúknak félretett kenyérből, úgyhogy lementünk a tavakhoz sirályt etetni. Nagyon viccesek, ahogy lebegnek az ember feje felett a kennyérdarabra várva. Úgyhogy eltöltöttünk egy félórát a parton, közben pedig láttuk, ahogy egy kisebb méretű kutyát majdnem felfalt egy hattyú... :D

Már jó előre betervezett program volt, hogy szerda este a Culture Box nevű szórakozóhelyre megyünk, ahol diákbulit szerveztek. Még sétáltunk egyet a Rosenborg kastély kertjében, megnéztük a már kinyílt virágszőnyeget, aztán elindultunk a buliba. Mikor odaértünk kiderült, hogy filmet forgatnak igazi dán sztárok közreműködésével, ezért a bár csak később nyitott. Végül mikor már be lehetett menni mi voltunk az elsők, de legalább volt asztalunk - összesen 4 van az egész helyen - és rövid időn belül italhoz is jutottunk. Összeségében remek este volt amit két finn ismerősünkkel és egy erdélyi magyar lánnyal töltöttünk, táncoltunk és iszogattunk. Mivel nekem másnap reggel órára kellett mennem, már fél 3 körül hazaértünk.

Csütörtökön miután hazaértem angolról nekiláttam Alex szülinapi tortájának, ami nagyon nagyon finomra sikerült! (Köszi mégegyszer a receptet Fruzsi:) Az érdekessége csak annyi volt, hogy a két fő összetevője a dió és marcipán, amiket Alex nagyon nem szeret, mégis ebben a kompozícióban nagyon ízlett neki egy korábbi alakalommal :) Sajnáltam, hogy a születésnapja csütörtökre esett, mert nem csak reggel, hanem este is van órám, így este együtt indultunk le Amager felé. Alex elment a többiekkel Christianiába a szokásos vacsorára, én pedig dánra. Miután vége lett az órámnak csatlakoztam a társasághoz és beültünk egy ottani kocsmába, ahol ingyenes koncert volt. Hát mit ne mondjak, érdekes egy hely, a koncert legvégén egy mezitlábas beszívott távolkeleti üvöltözött és gitáron kísérte magát, majd körbejárt egy kis tálkával, hogy értékeljük a teljesítményét - pedig neki kellett volna visszaadni az időnket, borzasztó volt :D

Tavaszi szünet

2010-04-09T12:26:00.002+02:00

Hej!

A legutóbbi bejegyzésünk óta jó sok idő telt el, és közben eltelt a több, mint egy hetes tavaszi szünet is, aminek nagyon hamar vége lett.

A szünet első felében aktív tanulásba kezdtem, mert elég nagy volt a lemaradásom angolból, és ennek pótlására remek alkalom volt a 11 napos szabadság. Ugyan sajnos nem sikerült mindent behozni, de jelentősen csökkent a lemaradásom.

Az első 4 napot szinte kizárólag tanulással töltöttem, egyedül szombat este iktattunk be egy kis szórakozást. A tervek szerint egy, a szociológia intézetben rendezett bulira indultuk a szokásos társasággal, de valahogy nem találtuk meg, pedig érdekesnek ígérkezett, a kiírás szerint 'rénszarvas' parti lett volna, és ahol mindenki valamilyen sárga színű ruhát kellett volna viseljen (hogy vajon mi lehet az összefüggés a rénszarvas és a sárga szín között...?) Valami hiba csúszhatott a dologba, mert az egyetem, ami helyszínül szolgált volna, teljesen üres és sötét volt. Ehelyett kerestünk egy kocsmát, és beszélgettünk. Körülbelül másfél órán át bicikliztünk a belvárosban, mire találtunk egy helyet, ahol le tudtunk ülni egy asztalhoz mindannyian. Sajnos ez a hely a már korábban említett Moose bar volt, ami roppant igénytelen és füstös. Sebaj, jót beszélgettünk ennek ellenére is pár sör társaságában.

A tavasziszünet egyik legfontosabb eseménye pedig a négy napnyi tanulás után következett, igaz nem itt nálunk Koppenhágában, hanem otthon, Veszprémben: új taggal bővült a családunk, kedden (03.30) megszületett Alíz, így már egy unokahugival is büszkélkedhetek a két unokaöcsi után :)

Ezután az időnk nagyrészét pihenéssel töltöttük, már csak egy keveset tanultam. Csütörtökön Alex elvitt Christiániába arra a bizonyos vacsorára.

Mint ahogy nagyjából minden, Christiania is nagyon közel van hozzánk, 20 perc biciklivel. Csütörtökön ez a húsz perces út elég volt ahhoz, hogy bőrig ázzunk, ráadásul pillanatok alatt lehűlt az idő is, olyannyira, hogy végül jégeső esett ránk, alig láttunk valamit tőle az úton. Ettől függetlenül a vacsora nekem is nagyon tetszett! Az étel finom volt, a legjobb pedig a gyümölcs saláta és a friss kenyér volt. Mivel a szokásoshoz képest kevesen voltak, rengeteg kenyeret osztottak szét. Mi két bagettel, egy rozskenyérrel és két tökmagos kenyérrel tértünk haza, és mindenkinek ilyen mennyiségben jutott...

Egész héten gyönyörű idő volt (kivéve csütörtök este), ezért pénteken délután el akartunk biciklizni egy elég nagyméretű parkba, ami az állatkert mellett van, mindegyikőnkhöz elég közel. Sajnos indulás előtt szakadni kezdett az eső... megint.

Szombaton a napom közel kétharmadát töltöttem a konyhában... reggel húsvéti sonkát főztem, sütit sütöttem, tojást festettem, ebédet főztem, este pedig mártogatósokat készítettem, mert Ines, egy osztrrák barátunk jött át beszélgetni. Eredetileg még csütörtökön a vacsora után megbeszéltük pár cseh ismerőssel, hogy mivel úgyis üres a lakásunk - mert Anna Németországba utazott az ünnepekre - és úgyis rengeteg kenyerünk van, ezért átjönnek és kenyeret eszünk mártogatósokkal és borozunk egyet. Végül az összes cseh lány lemondta, és csak hármasban telt az este.

A csütörtök esti vacsorán kívül két fix programunk volt a szünetre, ráadásul mindegyik vasárnapra. Úgy terveztük, hogy reggel elbiciklizünk Charlottenlundba a követséghez, hogy leadjuk a szavazatainkat, majd visszavonatozunk a központba, ahol találkozunk cseh és osztrák ismerőseinkkel és elmegyünk kirándulni. A programot azért vasárnapra terveztük, mert minden hónap első vasárnapján ingyenesen lehet használni az elővárosi vonatokat, ezért a 4. zónán kívül eső Frederiksborg és Fredensborg kastélyokhoz mentünk volna el.

Reggel el is indultunk ahogy terveztük, de a google maps félrevezetett minket, és annak ellenére, hogy tudtuk a követség címét, nem találtuk meg - mert a térkép szerint a valóságoshoz képest félúton van. Miközben bicikliztünk megint szakadni kezdett az eső és félő volt, hogy nem érünk oda a találkozóra, ezért visszafordultunk, és megbeszéltük, hogy este visszamegyünk. Aztán ahogy egyre vizesebbek lettünk úgy döntöttünk, hogy ezt a túrát kihagyjuk, semmi értelme szakadó esőben, csurom vizesen kastélykertben sétálgatni - ugyanis a két vár közül az egyik nyitva sincs még.

Így hazajöttünk, megnéztük mégegyszer a címet és a térképet és visszamentük vonattal a követségre (attól, hogy nem olyan messzire mentünk, még megérte ingyen vonatozni:P), leadtuk a szavazatainkat és bementünk a belvárosba, ahol Inessel és Aline-vel megnéztük a Rosenborg kastélyban található királyi ékszerek kiállítását. Vagy két órát töltöttünk el ott, mert nemcsak az ékszereket, hanem a kastélyban található egész kiállítást meg lehet nézni a jeggyel. A kiállítást az 1500-1800-as években uralkodók tárgyaiból rendezték be, igazán nagyszabású.

Nekem a legjobban a festményeik tetszettek, bár az uralkodócsaládok tagjai szegények többnyire nagyon csúnyák voltak :P

Természetesen a királyi ékszerek voltak a leglátványosabbak, hihetelenül szépek és értékesek, akkora drágakövek vannak a koronákon, mint egy háromnegyed teamácses, és nem egy, hanem vagy 6-7, a kisebbekről nem is beszélve. Összségében megérte megnézni!

Hétfőn elérkezett a szünet utolsó napja, és ahogy ez lenni szokott a locsolkodás ideje is. A reggelt egy pohár vízzel a nyakamban kezdtem, aminek annyira nem örültem, mert az ágyban ért e kedvesség :D Később azért Alex meglocsolt parfümmel is amit egy saját versikével kísért, cserében pedig kapott piros tojást, hogy nehogy szó érje a ház elejét... :)

Táp-Táp-Táp!

2010-03-28T16:10:00.003+02:00

Hej!

Csütörtökön arról kaptunk infót, hogy Christianiaban van egy jó lehetőség, és olcsón lehet vacsorázni, szóval míg Dia dán órán múlatta az idejét, megnéztem magamnak ezt a helyet.

Christiania bejáratánál az egyébként múzeumként működő épület egyik termében asztalokat, székeket helyeztek el, ahol gyorsan elfoglaltuk a helyünket. A konyhai részen csupa rasztahajú fiú és lány látott neki az előkészületnek, majd 20-25 perc elteltével egy nagyon durván beszívott arc a tőle elvárható tagolt, lassú tempóban elmondta, hogy reméli ízleni fog az étel, és ha legközelebb jövünk hozzuk el a felesleges evőeszközeinket és tányérokat, mert abból hiány van.

A vacsoráért kerek 20 koronát (750Ft)-ot kellett fizetni, és ezért a következő járt: vegetáriánus tál főtt rizzsel, pestós-sajtos feltéttel és egy hatalmas adag mindenféle friss zöldségből osszeválogatott salátával, ínycsiklandó dresszinggel. Mellé isteni cipó kenyeret kaptunk korlátlan mennyiségben (mióta kijöttünk, most először ettem normális kenyeret). A főfogás után újabb 20 perccel gyümölcssalátából lehetett szedni, amiben szőlő, vérnarancs, banán, avokádó és egyéb finomságok voltak. A vacsora végeztével a megmaradt kenyeret elosztogatták (hoztam is Diának, egyen végre normális kenyeret ő is). Összegezve, mennyei finom volt az egész vacsora, és 20 koronáért röhejesen olcsó. A tányérokat mindenkinek magának kellett elmosogatni :) Ez az első pozitív élményem Christianiaval kapcsolatban, úgyfest vannak derűs oldalai is a közösségi (nem profitra törekvő) szemléletnek. Jövőhéten biztosan újra ott leszünk.

Pénteken körbejártuk a boltokat, valamint elintéztük Diának a CPR számot, ami a helyi azonosító szám. Egyébként ez a szám a születési dátumból és egy négyjegyű számból tevődik össze, és itt ez a személyiszám, az adószám és minden egyéb. Nincs hatezer féle azonosító mint otthon.. A kiváltáskor a hölgy megkérdezte, hogy női vagy férfi orvost szeretne, mert lakhely szerint mindenkit be kell osztania egy orvoshoz, és a kérdéses doki rendszerében azonnal meg is jelenik az illető. A dokiról adott egy külön papírt (hol van, ki ő, mikor rendel), továbbá a CPR számot egyelőre hivatalos nyomtatványon adta át (a kártya két hét mulva érkezik), innentől lehet bankszámlát nyitni, fittnessbe és könyvtárba járni.. CPR a minden.

Hazaérkezésünk után fenséges lasagnet ettünk, ebéd után pedig az előző napi kenyér ízén felbuzdulva Dia is sütött egy óriási cipót, és az is igen finom lett :) Arról már nem is beszélve, hogy még a csomagolt kenyérnél is olcsóbb.. Aki eddig sajnált minket az éhezés miatt, nyugodtan hagyja abba!

Más: A christianiai vacsorára menet a zebra előtt állva egy teherautó ment el előttem, rajta vagy 10 hatalmas fényképezőgéppel és kamerával: A vontatmányon pedig nem más csücsült, mint maga a Kis Hableány, sziklástól. Csütörtökön kamionra rakták, és a városon keresztül a reptérre szállították. Dánia jelképe mostantól 1 éven át Kínában lesz látható. Zsoltéknak nagy mákjuk volt, hogy még látták :)

A cím egyébként a Némó nyomában című animációs filmből való, és itt is - nem túl meglepő módon - rengeteg a sirály :)

Svédországi vendégek

2010-03-26T22:23:00.003+01:00

Hej Hej!

Mint páran tudjátok, kedvenc cimborám Zsolt és párja Viki látogatott hozzánk a hétvégén, az alábbiakban közös élményeinkről számolok be. Egyúttal ez egy metszéspontja a http://diaesalex.blogspot.com és a http://zsolot.blog.hu blogoknak :)

Vendégeink érkezését Dia kicsit, én nagyon másnaposan vártam, és ha korábban jönnek, valószínűleg telefonon navigáljuk őket magunkhoz :D Mivel azonban délutánra már kipihentük magunkat, kimentünk eléjük a megbeszélt Østerport stationra. Vagyis, szerintünk megbeszéltük. Valójában ők a főpályaudvaron szálltak le, és vártak ránk, de egy rövid metrózással áthidaltuk ezt az akadályt, és megláttuk a magyar zászlót lengető honfitársakat.

Itthon éhes magyar módjára mi mást is készíthettünk volna, mint a jól megszokott paprikáskrumplit. Nem lehet megunni. (De.) Némi sörözés és UNO-zás után megcéloztuk az aznap estére meghirdetett Erasmus-partyt. Cirka 1 óra séta után ott voltunk, ahol a térkép szerint lennünk kellett, a zenét is hallottuk, de valami mégsem stimmelt. Nem volt se bejárat, se emberek.. Aztán egy másik lézengő csapattal kooperálva megtaláltuk a hátsó utcából megközelíthető, alaposan elrejtett helyet. Egy aprócska raktárépületben volt a buli, és mi pont jókor érkeztünk: 10 és 11 óra között ingyenes belépés, ingyenes ruhatár ÉÉÉÉS ingyenes sör fogyasztás. Gyorsan még 11 előtt be is zsákoltunk annyi sört, amennyi csak elfért a kezünkben és nekiláttunk az elpusztításuknak. A zene meglepően jó volt, táncoltunk is. Ide kapcsolódik, hogy mikor egy óvatlan pillanatban két táncoló fiúra tévedt a tekintetünk, a következő másodpercben egy orbitális nyelves csókot váltottak. Félek, hogy ez a kép egy életre a retinámba égett :\ Pfejj. Mivel egyre nagyobb lett a tömeg és fáradtak is voltunk, fél1 fele leléceltünk és éjszakai busszal hazajöttünk.

Mind a négy napra ugyanolyan esős időt jósoltak, mint ami szombaton volt, de szerencsére ebből nem lett semmi. Vasárnaptól fogva csodaszép verőfényes napsütésünk volt, ami tökéletes alkalmat teremtett Koppenhága gyalogos bejárásához. Igyekeztünk minden fontosabb látnivalót megmutatni, a Kis Hableánytól Nyhavn-on át a királynő palotájáig. Az őrségváltást mi magunk is először láttuk! A sétálóutcák bejárása után hazajöttünk és isteni pizzát ettünk. Ismét előkerült az UNO, de végül a fáradtság győzött (nem mostanában sétáltunk ennyit.. bicikli nélkül azért nem olyan kicsi ez a város) és eltettük magunkat másnapra.

Hétfőn közkívánatra PØLSER-t (Pőze), azaz virslit reggeliztünk. Vikinek ez a kedvenc dán szava :D Ebédre a Dia által már tökélyre fejlesztett francia lepényt ettük, ezután a főszakács tanulmányaiba merült, mi pedig hármasban indultunk városnézésre. Tüzetesebben megnéztük a Szociológia intézetet, és én is most először láttam belülről a nagy előadót. A botanikus kert sajnos ugyanúgy bezárt 4 órakor, mint a Rosenborg kastély, ennek ellenére a királyi kertet meg tudtuk nézni. Viki legnagyobb örömére volt lehetősége megetetni a helyi kacsákat és hattyúkat. A két hattyú annyira lelkes volt, hogy üldözőbe vették őt, de hősiesen állta a rohamokat!:) 5 óra fele megcéloztuk Nørreport stationt, ahol Viki és Zsolt megvette a másnapi vonatjegyét, közben pedig beszélgettünk a város központjában standoló LÁNGOS árussal, aki történetesen egy dán születésű magyar fickó. Nagyon kedélyes volt és kiválóan beszélt magyarul! A "Lángos" pedig így is van leírva. Ezután átmentünk Christianiaba, hiszen azt mindenkinek látnia kell, aki itt jár. Ott már Dia is csatlakozott hozzánk, noha ő biciklivel jött odáig. Christiania továbbra is olyan, mint amilyennek leírtam: fű,fű,fű,fű,hasis,sör. Mi csak az utóbbiból fogyasztottunk, igazi Christiania zászlójával (piros alapon 3 sárga kör) felcimkézett helyi sört. Nem volt semmi extra. Az idő hidegebbre fordult, és Diának is mennie kellett órára a közeli Amagerbe, így miután Zsolték is kicsodálkozták magukat újra felkerekedtünk..volna. Dia biciklijén ugyanis a defekt összetéveszthetetlen jelei mutatkoztak. Konkrétan tök lapos volt a hátsó kereke. Mivel nem találtunk helyben falból kilógó pumpát, Zsolt pedig amúgy is meg szerette volna nézni a másik egyetemi épületet, Dia jobbhíján elsietett órára, mi pedig egy benzinkúton próbáltunk levegőt lehelni a kerékbe. A biciklit otthagytuk Diának, mi pedig miután felfedeztük az egyetem déli campusát, hazajöttünk. Viki azonnal bealudt, mi pedig vagy UNO-ztunk, vagy nagyon értelmes vonalas játékot játszottunk a gépemen.. Már nem emlékszem pontosan. Dia végül ha kalandosan is, de hazakeveredett 10:45-re, igaz a biciklijét Nørreporton hagyta, mert a kerék ismét leeresztett. Némi beszélgetés és UNO-zás után nyugovóra tértünk.

Kihasználandó, hogy Zsolték vonatjegye - mivel a minden koppenhágai zónán kívül eső Helsinborgba szólt - a koppenhágai tömegközlekedés egésznapos használatára jogosított fel, kölcsönkértem és elmentem Dia biciklijéért. Az S-trainen (HÉV) vissza is hoztam és Zsolt - tapasztalt kerékpáros lévén - nagyon kedvesen felajánlotta, hogy segít a javítási munkálatokban. Nélküle valószínűleg még most is szétszedve állna a nappaliban a bicikli. Megvettük a szükséges kellékeket és cirka 1,5-2 óra munkával kijavítottuk a defektet. Sajnos a rohadó alkatrészek, és az agyváltós felépítés nem könnyítette meg a munkánk. Hálánk jeléül még egy utolsó ebédre meghívtuk vendégeinket, aztán végül búcsút intettünk nekik.

Bár Dia volt otthon, nekem nagyon jó volt végre ismerős arcokat látni. Mindketten nagyon örültünk, hogy el tudtak jönni és nagyon jól éreztük magunkat. Igyekeztünk minden fontosabb dolgot megmutatni, reméljük sikerült is. Szívem szerint a nyár folyamán megismételném ezt a kis összeröffenést, de addig még sok víz lefolyik a Dunán. Képanyag hamarosan lesz, előbb el kell kérnem Zsoltéktól.

Az utolsó napi hőstett emlékére álljon itt egy klasszikus:

Midterm party & Hannah og Mark houseparty

2010-03-25T14:21:00.002+01:00

Hej!

Egy kicsit elmaradtunk a blog írásával, de az elmúlt közel egy héten sokminden történt velünk, úgyhogy most bepótoljuk ami kimaradt.

Péntek estére hivatalosak voltunk egy házibuliba, amit két dán óráról való csoporttársam tartott, és egy régóta beharangozott partit is aznap tartottak, amire még a hét elején Alex megvette a jegyeket. Mivel szerencsére egymástól 10 percre volt a két hely, úgy döntöttünk, hogy mind a kettőn tiszteletünktek tesszük.

Annával együtt (az osztrák lány) mentünk a "midterm party"-ra, ahol a többiekkel együtt ettük meg a hotdogjainkat, amik benne voltak a belépőben. Miután jól laktunk elkerekeztünk Hanna és Mark házibulijába, ahol rajtuk kívül csak 2 ismerős volt, így megint szereztünk pár új ismerőst - egy idő után rengetegen lettek a lakásban. Jól éreztük magunkat, kóstoltunk finom dippeket igazi kenyérrel és ittunk nem annyira finom borokat. Éjfél körül pedig visszamentünk a másik buliba, ahol egyfajta reggae zenét játszott az a zenekar, akiknek kihagytuk a koncertjét. Kb másfél órát táncoltunk-ugráltunk, aztán úgy döntöttünk mivel szombaton érkeztek Zsolték és még volt teendőnk előtte bőven, hogy hazamegyünk.

Újra Koppenhágában..

2010-03-19T16:25:00.004+01:00

Hej!

Örömmel jelentem, visszatértem Koppenhágába :) Ugyanakkor mindenképp szeretnék pár sort írni az elmúlt 1 hetemről, amit otthon töltöttem.

Múlt szerdán délelőtt 10 óra után indult a gépem haza, de mostmár nem izgultam annyira, mint mikor idefelé először szálltam repülőre. Akkor dobbant nagyot a szívem, amikor megláttam a Dunát és Pest sűrű utcáit a magasból. Vicces volt, hogy pont a régi lakásunk mellett kanyarodtunk el, a Gvadányi 62 pirosban pompázó háza messziről virít :D

Jó volt újra találkozni az otthoniakkal, megölelni a családomat és egy kicsit jobb időbe hazaérkezni. Nagyon gyorsan eltelt a hét, és a legnagyobb gondom visszafelé a kilókkal akadt. Naívan azt gondoltam 30 kiló bőven elég lesz mindennek, de tévedtem, a kézipoggyászom 5 kilóval volt nehezebb, mint a megengedett, de szerencsére ezt nem mérik felénk.

Alex kihozta a legnagyobb bőröndünket a reprérre, hogy igazítsunk a súlyelosztáson, így hazafelé könnyebben tudtuk szállítani a sok sonkát és tavaszi ruhát. Apropó, Alex tavaszi kabátja pl bele se fért a csomagba, így dupla kabátban utaztam :D

Tegnap volt a lakótársunk, Anna születésnapja, és már jó előre megbeszéltük Alexxel, hogy meglepjük valamilyen aprósággal. Végül úgy döntöttünk sütök neki egy kisméretű tortát. Vegetáriánusként az egyik alapélelmiszere a répa, ezért hoztam neki Magyarországról egy marcipán répát díszítésként.

Tegnap jópárszor megemlítette valamilyen apropó kapcsán, hogy "ma van a születésnapom", mi pedig mondtuk neki, hogy "igen, tudjuk", és délutánra látszott rajta, hogy zokonvette, hogy nem kívánunk neki semmi jót. Mivel csütörtök délutánonként dolgozik volt időnk elkészíteni a tortát, és mire hazarért, már az asztalon díszelgett a répával és a dán és amerikai zászlóval (ezek a dolgok a legfontosabbak megítélésünk szerint neki) dekorált kis csoki-bomba.

Jól sült el a dolog: amikor valamilyen ürüggyel behívtuk a szobába, nagyon meglepődött és nagyon örült ennek az apróságnak.

Mióta visszajöttem, folyamatosan serénykedünk, biciklit javítunk, vásárolni megyünk, tortát sütünk, intézzük az ügyeket, ki-ki a sajátját. A hétvégére pedig Zsoltot és Vikit várjuk, akik Svédországból látogatnak meg minket, hogy megnézzék a várost és egy kicsit kikapcsolódjanak itt velünk.

Nemzeti büszkeségek

2010-03-15T13:02:00.003+01:00

Hej!

Dánia 3 fontos dolgot adott a világnak: Andersent, a LEGO-t, ééés:

Elment a repülő, itt hagyott

2010-03-14T18:38:00.004+01:00

Hej!

Szerdán Dia a 10:30-as géppel ment haza, a reptéren és a metrón készített fotókat/videókat majd akkor rakom fel ha visszaért, mert az ő gépe kompatibilis a masinával. Videót amúgy a metrón azért csináltam, mert teljesen automata metrókocsik vannak, és a sofőr helyén is ülések vannak meg egy bazi nagy üveglap, hogy nézhesd a síneket meg az alagutat. A gyerekek imádják és nekem is tetszett :)

Ellensúlyozandó magányomat körbekérdeztem esti buli-ügyben, de végül úgy alakult, hogy csak fél12-re mentem be a StudentHouse-ba. Nem szeretek ilyen későn elindulni már, de reméltem, hogy bulizunk egy nagyot! Nos, nem kellett csalódnom :) Végül két finn lánnyal (Elina & Varpu), egy András nevű magyar sráccal (aki Dia csoptársa egyik órán) és egy svájci Jonas nevű sráccal voltam. Eleinte volt még egy finn tag, de ő hamar felszívódott, nem is emlékszem a nevére. Na most a zene is jó volt, meg nem is voltak sokan, szóval táncoltunk sokat, de aztán meglepetésemre 2kor lekapcsolták a zenét, a villanyt meg fel. Még sosem maradtunk zárásig, de úgy látszik, hogy máskor sem sokon múlott. 2-fél3kor lelövik a bulit SH-ban, és ezt ilyen civilizált módon teszik meg :D Kabát fel, irány vm kocsma.

Mivel csak Elinanak és nekem volt bringám, ezért a többiek gyalogoltak, de aztán Varpu kitalálta, hogy vigyem el a csomagtartón.. Hát én mondtam h nem lesz kényelmes, de azért felpattant és elkerekeztünk pár utcával odébb egy LA Bar (ejtsd: ElÉ Bar) nevű helyre. Elég tömött kocsma volt és kis alapterületű lévén dohányzós. Sajnos itt nem túl szigorú ez a dohányzást tiltó törvény, bizonyos méretű belső szabad térhez van kötve, hogy megengedhető-e. Nos, a dánok sincsenek azért fából, ha 2 négyzetméterrel nagyobb a hely, kiraknak pár sörösládát, demonstrálandó, hogy az tárolóhely, és hopp, máris lehet dohányozni.. Egy szó mint száz, elég sok kocsmában bagóznak sajnos. A zene jó volt, találkoztam egy full szőke török!! lánnyal. Oké, nyilván festett volt, de sose jöttem volna rá, hogy török. Kb 4-re mindenki kellőképpen elfáradt, úgy döntöttünk hazamegyünk. Kiderült, hogy Jonas a szomszéd utcában lakik, szóval ő is Elinaval és velem egy irányba jött. Mivel Varpuval leteszteltük a csomagtartót, Jonasnak pedig nem volt bringája, ő hazáig kért egy fuvart. Hát, nem mondtam nemet, de vele nehezebb volt, mert be volt állva mint a gerely. Végül szerencsésen hazaértünk, és egyedül csakúgy suhantam a jó öreg biciklin :)

Film est

2010-03-14T18:13:00.002+01:00

Hej!

Kissé el vagyunk maradva a bloggal, szóval pótlás következik. Visszatekerünk időben a kedd estéhez :)

Christiania meglátogatása után estére az egyetem klubhelyiségbe (vagy klubhelységbe.. ezt sosem tudom) voltunk hivatalosak filmvetítésre. Annak rendje és módja szerint ismét készültek a mentorok kajával és piával - ezúttal alkoholmentessel. Miután mindenki maga elé vette amit be tudodd gyűjteni, indult a film. Projektor, fehér fal. A film egy 2000-es dán film volt, dán nyelven, angol felirattal. A címét kb Szikrázó fényeknek lehet fordítani. (http://www.imdb.com/title/tt0236027/) Elég jól leképezte szerintem amit 1 hónap után a dánokról gondol egy külföldi: Furcsa volt. Röviden a story: 4 kisstílű rabló a főhős, a főnök (gyerekkorában nem volt saját szobája, így minden vágya, hogy legyen valami sajátja), a drogos (akit a faterja gyerekkorában rajtakapott a dohányzáson, ezért bezárta a szekrénybe 100 cigivel és akkor jöhetett ki ha elszívta), a magányos (aki rendes családra vágyik, ezért papucs egy elviselhetetlen csaj mellett), és a fegyvermániás (akit gyerekkorában vert a faterja). Na szóval ez a sok lelkisérült ellop egy táska pénzt a helyi maffiafőnöktől és éttermet nyitnak a vadonban, amivel végül mindegyikük álma valóra válik (Saját étterem; leszokik a drogról; a srácok az igazi család; helyi fegyvermániás vadász barátsága) Sztem jó film volt, saját bevallásuk szerint pedig az utóbbi évek legjelentősebb dán filmje. Beteg volt az fix, egy megnézést megérdemel :)

Ezekután testületileg úgy döntöttük folytatjuk az estét, és végül a szokásos Studenthouse mellett döntöttünk. A mentorvezető említette valakinek mellettünk, hogy a kedd este az buziest az SH-ban, de úgy gondoltuk viccel. Nem viccelt. Szinte csak srácok voltak, az alábbi jellemzőkből legalább kettővel: szűknaci, sál, SZTK keretes szemüveg, hidrogénezett haj, ujjatlan póló. Jellemző módon a többi - nyugat európai - diáktárs egyáltalán nem volt annyira megrökönyödve, mint mi. Pedig hazai viszonylatban szerintem eléggé nyitottan gondolkodunk mindketten a témáról. Mindazonáltal egyik sem környékezett meg, szóval nem volt para. Mivel másnap Dia ment haza és korán kellett kelnünk, ezért kb 1 fele el is pályáztunk haza.

Christiania szabadváros

2010-03-11T22:42:00.008+01:00

Hej!

Kedden ellátogattunk a város egyik nevezetességébe, Christiania szabadvárosba. Az alábbiakban egy rövid bemutatóval szolgálnék, némi saját élménnyel megfűszerezve. Sajnos nehéz szavakba önteni, képet pedig nem sokat tudunk mutatni, tekintve, hogy tilos a fotózás. Próbálom rövidre fogni.

1971-et írunk, a hadsereg által elhagyott hatalmas területen fekvő barakkokba egyre több hajléktalan költözik be. Egy underground újság felhívása után, azonban tömeges beköltözés indul meg, és immáron a legkülönbözőbb társadalmi rétegek képviselői veszik birtokba a területet, megalakítva Christiania szabad városát. Az akkori dán kormány - jellemzően - nem azonnal kipucolja őket a mai napig a hadsereg birtokában lévő területről, hanem maga a miniszterelnök "társadalmi kísérletnek" nevezi, és informálisan hagyják működni az új miniállamot.
A képen a sárga pötty (felül) ahol mi lakunk, a pirossal keretezett rész pedig Christiania- gyakorlatilag a város szívében van.

Hogy klasszikust idézzek, a város lakóinak nincs királya, mert ők anarcho-szindikalista közösség. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy legalább havi egyszer, de fontosabb ügyek esetén soron kívül népgyűlést tartanak, ahol minden christianiai lakos résztvesz és szavaz a fontos kérdésekről. Ha valaki be akar költözni a városba, a népgyűlésnek kell jóváhagynia a kérvényt. Gyakorlatilag senkinek sincs saját háza. Részben a barakkokban, részben közösen összetákolt házakban élnek, amelyek mind a kollektíva tulajdonát képezik. (Ti. nem lehet értékesíteni őket) Ha közelebbről nézzük, gyakorlatilag egy megvalósult hippi-álom a hely. A városnak egyébként kb 900 lakosa van. A város saját szabályzata tiltja a fegyvereket, a lopást, az erőszakot, a késeket, a golyóállómellényt, a kemény drogokat (amfetamin, ecstasy, kokain, heroin) és a motoros bandákat (1984-ben egy banda beköltözött és terrorizálni kezdte a jónépet. Egy gyilkosság után falugyűlést hívtak össze, és testületileg elzavarták őket)

Nem mehetünk el szó nélkül Christiania legnagyobb turista látványossága, nevezetesen a Pusher street mellett. Ez az utca, ahol szigorúan tilos fotókat készíteni, és erre jókora jelzésekkel fel is hívják a figyelmet. Az utca mentén egymás mellett sorakoznak a kemping asztalok és bódék, ahol CD-ket, szuveníreket, vizipipákat, hasispipákat, valamint nagy mennyiségű marihuánás cigarettát és hasis téglákat árulnak. Ami a drogokat illeti, a városban eredetileg is csak a füvet és a hasist lehetett árusítani, de megtűrték a keményebb drogokat is. 1979-ben azonban egymás után sok fiatal halt meg kokain túladagolásban, a kemény drogok fogyasztói pedig a város külleméhez képest is elképesztő lepukkantak voltak, így a lakógyűlés döntése szerint feldobtak néhány keménydrog árust a koppenhágai rendőrségnek, cserébe kérték, hogy csak velük foglalkozzanak. A rendőrség nem tartotta magát a kéréshez, ezért Christiania úgy döntött saját kezüleg vet véget a kemény drogok árusításának. Minden egyes dílert felszólítottak, hogy szüntesse be az értékesítésüket, vagy távozzon Christianiaból. Fogyasztók persze most is vannak - mint mindenhol -, de nyilt színen csak marihuánát és hasist árusítanak/fogyasztanak.
A szabadvárosban egyébként sok kreatív ember is összegyűlt, vannak ácsok, asztalosok, kazán készítők és az ország egyik legnagyobb bicikliüzeme is innen indult ki. A Christiania-bikesról még biztosan fogok írni később. Az első benyomás ellenére tehát ez nem egyszerűen egy mocskos drogtanya. Annál sokkal több. Rengeteg turista, és helyi fiatal jár el nap mint nap szórakozni erre a furcsa helyre, koncertek, szórakozóhelyek várják, hogy az emberek náluk költsék el az idejüket és a pénzüket. Egy időben saját színtársulatuk is volt.

Noha Koppenhága lakossága általában véve szereti Christianiat, és büszke rá, hogy náluk létezhet, a 2001 óta hatalmon lévő jobbközép kormányzat nem osztja a lelkesedésüket. A jelenlegi NATO főtitkár vezette kormány nyomására 2004-ben a rendőrség behatolt a területre, és kipucolta a Pusher street-et. Az akció viszont fordítva sült el, mert a helyi árusok a razzia előtti napon maguk csomagolták össze a cókmókjukat, és települtek Koppenhága-szerte új helyre. Addig a drogkereskedelem és a fogyasztás java is Christianiaban koncentrálódott, viszont mióta erőfeszítéseket tesz a kormány a szabad város felszámolására, Koppenhágában ötszörösére nőtt a feltételezhetően drogkereskedelemmel is foglalkozó szórakozóhelyek száma. Összetörték az üveget, és kiszabadult a szellem a palackból... Mivel a fű szabad árusítása ezzel megszűnt, 2005-ben az alvilág is masszív érdeklődést kezdett mutatni a christianiai dorgpiac iránt. Egy külsős banda beépített emberét lefülelték és elzavarták, másnap pedig automata fegyverekkel tértek vissza, és tüzet nyitottak a tömegre, nyomatékossá téve a christianiaiaknak, hogy szeretnének bejutni a drogpiacukra.. 1 ember halt meg. 2007-ben, egyébként megpróbálták az egész telepet felszámolni, a tákmányolt házakat pedig elbontani (ugyanis Koppenhága nem adott rájuk építési engedélyt), de részben Christiania, részben pedig a főváros lakói heves utcai összecsapásokban, barikádokkal, kövekkel és molotov koktélokkal megfutamította a rendőrség erőit. 2009 áprilisában valaki gránátot dobott egy szórakozóhelyre.

Látható, hogy ez a szabad város, csak kvázi szabad, de foggal-körömmel küzdenek a saját maguk által kikiáltott függetlenségük megtartásáért.

Ami a saját tapasztalataimat illeti: Nekem nem tetszett, nem tudok azonosulni az igénytelenséggel. Elképesztő lepukkant hely, olyan mintha háború után lennének: égő olajos hordók, grafittik mindenfele, összetákolt házak, szétszórt szemét.. Ezzel együtt mégsem az a tipikusan undorító valami, inkább olyan, mint egy nemtörődöm gyerekszoba.. 900 gyerekkel. Ilyen mennyiségű drogot mellesleg utoljára a Kékfényben láttam. És nem kell elkapnod a tekinteted a piramisba rakott hasistömbök láttán: Azért rakták ki, hogy lásd, vegyed. 1 embert láttam összesen aki cigarettát szívott, pedig elég sokan dohányoztak :P Képzeljetek el egy városligetnyi területet, amin eszméletlen töménységű fűszag terjeng (szabadlevegőn is!), és mindenféle színes sálakban, meg lehetetlen göncökben mászkálnak az emberek a kézzel összetákolt házak között. Akárhány helyi lakossal beszéltem Christianiaról, mindenki mosolyogva beszélt róla, és imádják. Nemcsak turista látványosság, a városi fiatalok tényleg rendszeresen járnak oda bulizni. Akárhogy is, ilyen sehol máshol a világon nincs, és ha valaki Koppenhágában jár, ezt okvetlenül látnia kell, mert a leírásom alapján énsem hinném el.

Zárásként mondom, a hetekben készült Indexes videósorozat a városrészről, akit bővebben érdekel, és bepillantást szeretne nyerni, az alábbi linkeken elérheti:
http://index.indavideo.hu/video/Chistiania_a_hasis_csak_a_fuszer_rajta/
http://index.indavideo.hu/video/Christiania_Drogos_hippikbol_atlagpolgarok/
http://index.indavideo.hu/video/A_fu_egoistava_tesz/
http://index.indavideo.hu/video/Christiania_A_kiralyno_meg_visszaadhatja_a_szabadsagukat/

Baleseti napló

2010-03-07T19:55:00.002+01:00

Hej!

Sajnos a biciklizésnek megvan az a hátránya, hogy könnyen el lehet esni. Nem tudom mennyibe kerülhet a dán államnak az ebből adódó sérülések kezelése, de feltételezem, hogy nem kevés ez az összeg.

Hazafelé a péntek esti buliból, olyan szombat hajnali 1 tájban történt, hogy 3 pityókásnak tűnő diák tekert előttünk eléggé csiga tempóban. Mivel napkelte előtt szerettünk volna hazaérni, úgy döntöttünk, hogy megelőzzük őket, sajnos Dia az előzés után - mivel a biciklikosarától nem látott rendesen - ráment a padka szélére, ettől pedig egyensúlyát vesztette és eldőlt. Az esést ugyan ügyesen kigurulta, de a balkezére elég csúnyán ráesett. Mivel Dia úgyérezte, hogy eltörött a kisujja - ebben már van rutinja, szóval megérzi -, rákerestem neten a kórházak lelőhelyére. Mivel nem igazán tudtam kiigazodni, tárcsáztam a segélyhívót (112), és megkérdeztem a dipszécsert hogy hova mehetünk ilyen problémával. Elkerekeztünk a megadott kórházba, ahol egy nagyon kedves doktor tájékoztatott bennünket, ők csak életveszélyes esetekkel foglalkoznak és átirányított bennünket egy másik közeli kórházba. Mivel fáradtak voltunk, és Dia sem volt biztos a törésben, megkértük a dokit, hogy nézze már meg, szerinte mi a helyzet, át kell e bumlizni a másik objektumba. Megtapogatta, szemügyrevette, de nem igazán tudott állástfoglalni. Végül azt tanácsolta, hogy ha nagyon fáj menjünk most, ha viszont elviselhető, nyugodtan menjünk holnap. Ez utóbbit válaszottuk, a másnapi Malmöi kirándulásra való tekintettel is. Kifelé menet a biztonsági őr megkérdezte, hogy mit mondtak, esetleg tud-e segíteni még valamiben? Hm.

Malmöből visszaérve fogtuk a kis térképünket, és elkerekeztünk a megadott kórházba, ahol el is igazított bennünket a portás bácsi, hova kell menni (Ő az első dán akivel találkoztunk és nem tudott angolul, de mutattuk, hogy mi a gond és adott egy térképet, amin bekarikázta melyik épületbe kell mennünk). Az ambulancián felvették az adatokat és kitöltettek egy plusz nyomtatványt az EU tb-kártya alapján. Erre a költségelszámolás miatt van szükség, de ezt a két ország egészségpénztára intézi egymás között. Mondanom sem kell, hogy mennyire modern és príma a kórház felszerelése és berendezése.. A nővérek elképesztő rendesek voltak, mosolygósak, vidámak. Miután megnézték, hogy mi a gond, mondták, hogy üljünk le a váróban, mindjárt jön a doktornő és megmondja, hogy mi legyen. 10 perc múlva jött is, megnyomkodta Dia kezét, végül röntgen vizsgálat mellett határozott. Ő is kis kedves volt ("Látom biciklizett. Nem ment jól, hm?"). A röntgenvizsgálóba egy nővér irányított bennünket kb 40 perccel később ("Végig a folyosón a kék csík mentén, a lifttel fel a másodikra, és követni a kék csíkot") A kék csík egy nyílban végződött a röntgen vizsgáló ajtaja előtt. Ötletes, nem mondom.

Miután kész lett a röntgen, cirka 1,5 órát vártunk az eredményre. Mindenki elképesztő kedves volt, de vagy baromira ráértek, vagy valami gigszer volt a röntgeneseknél. Sebaj, néztünk dán híradót - dánul. Egyébként a fokozódó cigánybűnözésről volt szó. Ehh.

Az eredmény birtokában a doktornő mosolyogva közölte, hogy bizony az az ujj eltörött, de a csont jól áll, szóval nem kell begipszelni. Egy nővérke tépőzáras szalaggal rögzítette a gyűrűsujjhoz, és ennyi. 2-3 hétig kell viselnie Diának ezt a csodát. Biztos, ami biztos, adott még egy pár ilyen rögzítőt, hátha elhasználódnak. Fizetnünk nem kellett, és 3 és fél óra alatt végeztünk. Szerencsére tehát nem történt komolyabb baj, és megtudtuk, hogy hova kell mennünk ha ilyesmi történik!:)

Malmö

2010-03-07T18:18:00.003+01:00

Hej Hej!

Csütörtökön kaptunk egy facebook meghívást a "Trip to Malmö" eseményre, amit rendszeres kísérőnk, az osztrák Anna hozott létre. Mivel nem volt egyéb tervünk, azonnal feljelentkeztünk, ha már itt van a szomszédban megnézzük magunknak Malmöt.

Az előző napi bulizások miatt az indulást a délelőtt 11 órás vonathoz igazítottuk. Ekkor derült ki, hogy csak négyen megyünk, mert Damian, az egyik ausztrál srác 7kor ért haza, szóval ő kihagyta ezt a kirándulást - vesztére.

A másik osztrák lánnyal, Inessel a pályaudvaron találkoztunk. Viszonylag hosszú sorbanállás árán megszereztük a vonatjegyeinket, melyekkel a nap folyamán bármikor visszatérhettünk. A retúr-jegy ára egyébként 128DKK volt, ami figyelembevéve az alábbiakat nagyon jó befektetés volt. A peronokhoz lépcsőkön lehet lejutni, mivel a sinek a pályaudvar alatt futnak. A vonatra nem is kellett sokat várni, és ahogy felszálltunk, azonnal indult is. A vonatok otthoni mércével mérve luxusnak számítanak, de eltekintve az állítható fejtámlától, Wifi internettől, konnektortól, párnázott ülésektől, ~~mit adtak nekünk a rómaiak?!~~ semmi extra nem volt benne.

Utunk az Öresund hídon át vezetett Svédországba, amelyet sajnos kívülről nem láttunk, de így fest:

A hídról röviden, mert megérdemli:

Kétvágányú pályáján folyik a vasúti közlekedés, a 2x2 sávos autóúton pedig hídpénzt szednek (37€). Évente 20 millióan kelnek át a hídon. Maga a híd 82 000 tonna súlyú, és 7 845 m hosszú, ami a két part közötti távolság mintegy felét teszi ki. A maradékot a Peberholm nevű mesterséges sziget (4 055 m) és az onnan a dán oldalra vezető alagút (4 050 m) hidalja át. Bár a pillérek között a pálya 57 m magasan fut, a legtöbb tengerjáró hajó az alagút feletti szabad tengerszakaszt választja áthaladáskor. Az építkezés 2000-es árakon 30,1 milliárd DKK-ba (kb 1100 milliárd HUF) került. Jellemző módon, az egész (két)állami garanciás-hitelből épült, amit 30 év alatt fizetnek vissza hídvámokból, adókorona 1 darab sincs benne!

Malmöt - hasonlóan Koppenhágához - kis csatornák szelik át, amelyek felett aranyos hidak ívelnek át. A város a sok víz és a tenger közelsége folytán eszméletlen mennyiségű lúdnak és kacsának ad otthont. Előbbiek közül néhány odajött hozzánk kéregetni, hátha akad kajánk, de annyi szendvicset nem vittünk, hogy neki is jusson. Meg egyébként is.. fél méteren belülre ne közelítsen meg egy kéregető se! :D

Kezdésként megnéztük a várat, ami annyira érdektelen volt, hogy képet sem készítettünk róla: gyakorlatilag egy elhagyott bőrgyár képét mutatta. Anna szerint is csak a betört ablakok hiányoztak. Jelenleg múzeumként üzemel. A kertje már annál szebb volt, és furcsa módon nem különleges virágokat ültettek el a szépen rendezett ágyásokba, hanem epret, málnát, és mindenféle hasznos növényt. A városról általánosságban elmondható, hogy hatalmas szabad terek vannak, az épületek bár magasak, az utcák szellősek. A házak külsőre szecessziósnak tűnnek, legtöbbje simán lehetne akár Budapesten is, persze csak ha 20 éve nem takarították volna őket. Koppenhágához képest sokkal inkább érződik a gazdagság, csicsásabbak a házak, jómódúbbnak néznek ki az emberek. Ez egyébként összhangban van a skandináv sztereotípiával, miszerint: A dánok a jófej bulizós hippik, a svédek a felvágós sznobok, a norvégok meg a falusi bumburnyákok. Valójában tényleg érezhető a különbség, pedig csak 20 km-rel mentünk odébb.

Meglehetősen sokat sétáltunk, egy konkrét, viszonylag olcsó kávézót kerestünk, amit végül meg is találtunk. Malmö összes kávézójából ez az egy volt felújítás miatt zárva. Ezekután - mivel az osztrák lányok nagyon vágytak egy kávéra - végül beültünk egy másik helyre, a Barista nevű fair trade kávézóba. Malmö amúgy nagyon rá van kattanva a fair trade-re, a város évente 100 000 eurót ad ennek támogatására. (Fair Trade: kereskedelem, amely hangsúlyt helyez arra, hogy a harmadik világbeli termelő megkapja az őt megillető pénzt a terményéért.) A lányok csodaszép kávét ittak, mi pedig 1-1 isteni brownie-t ettünk. Idevág, hogy a kávézó mosdójában végtelenítve ment egy angol nyelvű szöveg az afrikai éhezésről. 1 óra abban a vécében, és minden vagyonodat az élelmezési alapnak adod...

Le akartunk menni a tengerpartra is, de mint kiderült Malmö nem Bibione, itt az egész part iparterület gyárakkal és dokkokkal.. (Legalábbis, ahol mi jártunk.) Nyilván az itt megtermelt javakból van a szép belváros. Valamit, valamiért. Mivel nem maradt több látnivaló, és eléggé el is fáradtunk a sétálásban, visszaváltottuk a maradék svéd koronánkat dán koronára, és felszálltunk a 20 percenként közlekedő vonatok egyikére. A félórás út csak pár percnek tűnt.

Csodálatos napsütésünk volt végig, eddig ez volt a legmelegebb napunk mióta eljöttünk otthonról, viszont ez sajnos csak a svéd oldalra volt jellemző. Koppenhága maradt ugyanolyan: napos, de hideg. Hazaérkezésünk után ilyen körülmények között indultunk el orvosolni Dia előző éjjeli biciklibalesetének következményeit...

Itt a tavasz

2010-03-07T16:35:00.004+01:00

Hej!

Végre megérkezett a tavasz Koppenhágába! Bár ez a tavasz kicsit különbözik az otthon megszokottól, mert a gyönyörű napsütés mellett csak 1-2 fokkal van melegebb, mint eddig és az is csak a napon. Ugyanakkor ez a ragyogó fény kicsal mindenkit a szabadba - minket is.

Már két-három hete végig szerettem volna sétálni a Radhusplads-ról induló kis utcákon, mert érdekelt, hogy mit rejtenek a szűk utcácskák, ezért szerda délután elindultunk egy kisebb kirándulásra a belvárosba. Először megálltunk a tavaknál egy kicsit, leültünk a napsütésben és megegyeztünk, hogy legközelebb viszünk magunkkal száraz kenyeret (bár eddig egyszersem száradt meg a kenyér :D) a kacsáknak, hattyúknak és azoknak a kis fekete vizi madaraknak, amik képesek fél percre is lebukni teljes testükkel és úszni a víz alatt - és nem pingvinek :D

Szép délutánt töltöttünk nézelődéssel, ami közben rájöttem, hogy már jártunk azokban az utcákban, csak máshonnan közelítettünk - hiába, kell egy kis gyakorlás mire összeáll a térkép :)

Csütörtökön szokás szerint iskolából iskolába mentem, délelőtt angol, este dán, közte pedig itthon tanultam. Mindez azt is jelenti, hogy egynap kétszer megyek Amager-be, így nincs kilóméter hiányom. Mégis, eddig egyszersem láttam, hogy felnyílik a szigetet a városközponthoz kapcsoló híd - így érdekes látványt nyújtott csütörtökön, meg is álltam fényképezni:

Pénteken pedig egy jónak ígérkező buliba voltunk hivatalosak, ahol a '90-es évek zenéit játszották. Meglepetésünkre tényleg játszották, ugyanis élőzenés buli volt. A zenekarban két lány és három srác volt, a lányoknak nagyon jó volt a hangjuk és teljesen vissza tudták adni a zenék hangulatát, az egyik srác - aki amúgy az egyik szociológiás főmentor - pedig amellett hogy énekes-rapper is volt, trombitán is játszott, tényleg remek hangulatot teremtettek. Mondjuk akkora volt a tömeg, hogy egy idő után élvezhetetlen lett a dolog.

Mi három cseh és egy osztrák lánnyal töltöttük az estét, még a hangzavar ellenére is jót beszélgettünk. A buliról még annyit érdemes tudni, hogy a szervezők fényrudakat szórtak a tömeg közé, amikből mindenféle formákat lehetett készíteni, volt akinek baseball sapkája, másnak szemüvege volt, mi pedig virágot készítettünk a számos karperec mellett :)

Mivel szombaton Malmőbe készültünk pár ismerősünkkel, ezért péntek éjjel korán, 1 óra körül elindultunk haza. Az út során egy rosszul sikerült előzést produkáltam, aminek a következményeiről egy következő posztban fogok mesélni...

Képek 2.0

2010-03-07T16:03:00.003+01:00

Hej!

Szolgálati közleménnyel kezdem a bejegyzés-dömpinget.

Mivel igencsak megszaporodtak a képeink, átstruktúráltuk őket, hogy átláthatóbbak legyenek. Ennek kapcsán a jobb oldalon lévő link mostantól a mappa választáshoz vezet.

Fogyasszátok, kommenteljétek serényen :)

Dia&Alex vs. Bürokrácia&Elemek

2010-03-02T18:30:00.003+01:00

Hej!

Hétfőnket ígéretünknek megfelelően a tartózkodási engedélyeink ügyében való utánajárással kezdtük. Sajnos az időjárás nem volt igazán partner ebben. Eddigi legcudarabb időnket éltük meg, szakadó havas eső formájában hullott alá a mennyei áldás, mindez kb 2-3°C fok mellett: A következmény, hogy kívül eláztunk, belül leizzadtunk, és mindemellett szétverte a jeges eső az arcunkat. Nem kevésbé volt bosszantó, hogy az erős szél olykor majdnem felborított bennünket a bringával, széllel szemben biciklizni pedig legalább akkora szívás, mint bármilyen egyéb tevékenységet végezni :P

Visszatérve a papírokra: A hivatalban megkérdeztük a hölgyet, hogy mi újság a tartózkodási engedélyeinkkel, mert már több mint 3 hete várunk rájuk. Dia adataira rákeresve kiderült, hogy már február 18-án postázták az engedélyt, de mivel nem volt kiírva a nevünk a postaládára (ezt azóta pótoltuk), nem kézbesítették a küldeményt. A cím nem elég nekik.. Mindegy, kaptunk egy fénymásolatot róla, ezzel Dia dolgai rendeződtek. Az enyémhez azonban be kellett vinnünk az előző albérletünk szerződését, igazolandó, hogy valóban egy pár vagyunk. Nos, ezt február 7-én bevittük, de - mint kiderült - csak február 23-án (!) rögzítették a rendszerükben, tehát várhatóan 1 héten belül kapom meg az engedélyt. Akkor hiszem el, ha a kezemben lesz :P

Összességében a gyakorlat azt igazolja, hogy az Európai Unió csak a tankönyvek hasábjain működik. Valójában legalább akkora szívás - akár egy fél év erejéig is - áttelepülni, dolgozni egy EU-s országba, mintha legalábbis Tádzsikisztánból jöttünk volna. Ez szomorú.

Mellékes történetszál, hogy Dia bringáján teljesen szétment az amúgy szakadt ülést borító üléstakaró, és mivel a boltban 100Kr volt egy új, párnázott üléstakaró és egy új ülés is, így az utóbbit választottuk. Az arab srác nem volt olyan kapzsi, mint a legutóbbi őslakos bringaszervizes, és ingyen ráapplikálta az ülést a cajgára.

Keddre az időjárás teljesen megbolondult, teamécses méretű pelyhekben esett ma a hó legalább háromszor 1 órán át. Az egy órás havazások között viszont 1 órán át hét ágra sütött a nap. Délután végül megállt a dolog valahol a kettő között, szóval úgy döntöttünk végre elmegyünk az IKEA-ba, ami kb 6 km-re van innen. Utunk egy autópálya melletti főútvonal mentén lévő bicikliúton vezetett, ami odafelé hosszú emelkedőkkel, és rövid lejtőkkel rendelkezik, visszafelé pedig értelemszerűen kellemesebb. Nos, az IKEA-ban a szokásos röhejes áron beszereztünk fakanalat, pár poharat és gyertyákat. Ezzel együtt leszögezném, hogy ez az IKEA sehol sincs a megszokott Örs vezér térihez képest. Eleve sokkal ziláltabb, üresebb és az éttermi rész egy vicc: Van kb 40 állóhely, és ennyi. A húsgolyót kicsit másabb szósszal adják, de papírtálcán, papírlapon, műanyag evőeszközökkel. Van egyenként csomagolt kockacukor is.. Ennyit a környezetvédelemről. Állítólag a másik "közeli" IKEA normálisabb..

Estére Dia kenyeret süt lakótársunk, Anna segítségével. Remélhetőleg jól sikerül, bár a próba adag elég hamar elfogyott:) A további programunk képlékeny, vagy kocsmázunk, vagy itthon forralt borozunk és kártyázunk. Unatkozni ma sem fogunk :)

Heti összefoglaló

2010-02-28T19:19:00.003+01:00

Hej!

Végre új bejegyzéssel jelentkezünk, és egy postban szerintem össze fogom tudni foglalni az elmúlt hét eseményeit. Nem mintha, unatkoznánk, egyszerűen a napi átlagos teendőkkel nehéz kibélelni egy önálló bejegyzést. Na lássuk mik történtek!

A hét elején kissé megfáztam, úgyhogy megdupláztam a napi vitamin adagom, vettünk mézet, és rákapcsoltunk a teafőzésre. Hála az agresszív kúrának, 2 nap alatt felépültem, ekkorra viszont Dián mutatkoztak a betegség előjelei, de az általam kitaposott ösvényen ő is kigyógyította magát hétvégére. Jelentem jelenleg jó egészségnek örvendünk :)

Az időjárás jelentősen javult, kezdek hinni a skandináv tavasz létezésében. Ezzel együtt viszont a havazás megszűntével sem maradtunk csapadékmentesen: a hét első felében szakadt az eső. Őszintén szólva hóban jobb volt bringázni. A hó elolvadásának egyébként van egy roppant negatív következménye, nevezetesen hogy a hó alatt eddig megbúvó és a hónapok során felhalmozódó hulladék/elhagyott kesztyűk/kutyaszar a felszínre került. Utóbbi a zavaróbb, de tutira szerencsém lesz... Remélhetőleg hamarosan jön valami irdatlan tisztítógépezet és felsikálja az utcákat.

Látható, hogy azért ez még nem a Kánaán, itt is vannak gázos dolgok. Idesorolhatnám, hogy a bicikli ülésemet takaró tesco-s zacsit eltulajdonították, vagy hogy a ház előtt fényes nappal próbált meglovasítani egy autót egy homokinéger. Sikertelenül, nem nyitotta a kulcsa a zárat. Ezek mellett örömmel jelenthetem, hogy 1 havi kitartó keresés, és a 40 éves rekord hideg meghozta gyümölcsét: Megtaláltam az első kátyúkat!! Ezazzz!!

Természetesen a bulikból sem maradhatunk ki! Szerdán kezdett csaposként dolgozni Annie, újdonsült angol ismerősünk a StudentHouse-ban, így bátorításként csapatostul jelentünk meg sört rendelni nála:) Kevesebben voltak, mint múltkor, de sajnos táncolni nem nagyon tudtunk: a két rezidens DJ-palánta finoman fogalmazva nem volt a helyzet magaslatán. Gyakorlatilag élvezhetetlen zenék követték egymást, a mixelés pedig kimerült a teljesen felesleges és céltalan szkreccselgetésben (=lemezek rendellenes tekergetése). Legalább ők élvezték.. Ellenben jót dumáltunk, és végre beszélhettünk olyan emberekkel is, akiket eddig csak látásból ismertünk. Ennek folyományaként ki is alakult a szombati programunk: Nagy Lebowski film nézése nemzetközi étkekkel fűszerezve.

Mi - származásunkat nem meghazudtolva - paprikáskrumplit vittünk a közös vacsira, de mivel mindenki 4 embernek elegendő ételt hozott, elég sok megmaradt. Az est hivatalos itala - a filmben is mértéktelenül fogyasztott - White-russian koktél volt. Összetevői: vodka, Kahlua (kávélikőr) és tej. (Valójában tejszín kéne, de mivel úgysem volt jegünk, jó volt így hígabban). A film után többen távoztak, de a kemény mag számára az osztrák srácok, Markus és Moritz új játékot tanított a maradék vodkával: Ez afféle memória-játék, feles pohár vodkát fel kell ajánlani valakinek az alábbi párbeszéddel: "-Kéred? - Mi ez? - Vodka! - Áh, Vodka!" Ezek után átvenni az italt. Aki megkapta szintén felajánlja valakinek (akár ugyanannak akitől kapta), de a kérdést továbbítani kell annak, akitől átvette az italt, majd a választ is visszafelé, LÁNC SZERŰEN. Ha már elég sok ember között járt keresztül-kasul a pohár, könnyen bele lehet kavarodni, kitől is kell kérdezni, illetve válaszolni. Aki elrontja, iszik, újratölt, majd indul elölről a móka, amíg el nem fogy a pia :D Kommentekben tegye fel a kezét, aki értette!

A mai napon (vasárnap) az elfogyasztott tetemes mennyiségű white-russian ellenére többé-kevésbé elkerült a másnaposság és a verőfényes napsütésre való tekintettel ebéd után városnézésre indultunk. Láttunk csodás evangélikus, ortodox és anglikán templomokat. Katolikust eddig nem, de állítólag van. (Hivatalosan a lakosság 99%-a evangélikus, azonban én ezt módosítanám: az állampolgárok 99%-a evangélikus, a lakosság 20%-a mohamedán :D) Bejártuk a történelmi városrészt, jártunk a királynő rezidenciájánál, a város erődjében és meglátogattuk a híres Kis Hableányt. Sajnos nyáron nem fogjuk már látni, mert áprilisban elköltözik: 1 évre kölcsönadják Kínának. Raktunk fel sok-sok új képet, tessék szorgosan nézegetni/kommentelni őket :)

Sajnos a hivatalos papírjainkról egyelőre semmi hír, ennek hétfőn utána fogunk járni, mert már meg kellett volna jönnie. Bürokrácia..phee. Ezzel együtt, szombaton végigjártuk a város ír pubjait, ahol munka után érdeklődtem és pár helyen azt mondták, ha viszek önéletrajzot és lesz üresedés, hívni fognak. Ez legalábbis bíztató. Az meg pláne, hogy az olasz étteremben is azt mondták, nem szükséges dánul tudni. Lesz egy túrám jövőhéten :) Egyébként látnotok kéne, hogy milyen szerencsétlen fejet vágnak, mikor közlik hogy most nincs üres hely. Tényleg őszintén szarul érzik magukat, hogy nem tudtak segíteni.

Hó vége lévén, elszámoltunk a kiadásainkkal, és arra a meglepő eredményre jutottunk, hogy az egyszeri kiadásokat(párna, tankönyvek, stb), valamint a lakbért nem számolva pontosan annyiba került itt élnünk, mint otthon. Ugyanolyan életszínvonal mellett. Azért ez igen bíztató :)

Szombat

2010-02-21T14:16:00.003+01:00

Hej!

Már korábban megbeszéltük Alexxel, hogy mivel a marhahús a legolcsóbb a húsok közül, és jó volna egy finom hamburgert enni, ezért tegnap nekiláttam elkészíteni. Mellesleg nagyon finomra sikerült, de ami sokkal érdekesebb, hogy akkora füst keletkezett sütés közben, hogy beriasztott a füstérzékelő. Elég csúnya hangja van, és nagyon hangos :D Sajnos pont nem volt itthon Anna, a lakótársunk, de pár percen belül hazaért és megnyugtatott minket, hogy a riasztó nincs összeköttetésben a tűzóltókkal (nem úgy, mint nálunk otthon), csak a lakót figyelmezteti, ha valami gond van. Hát figyelmeztetett - de ahogy kinyitottuk az ablakot szerencsére elhallgatott..

Tegnap amúgy ezen kívül csendesen telt, először kerekeztem harisnya nélkül, mióta itt vagyunk. Igazából a két sarokra lévő boltnál messzebb nem is voltam még harisnya nélkül, de tegnap nagyon jó idő volt, kb 3-4 fok volt és minden olvadozott.

Estére meghívtunk pár ismerőst filmezni, és egész délután azzal szórakoztam, hogy a dvd lejátszóval kompatibilis dvd/cd-t hozzak össze. Nem sikerült, és kb 3 órát töltöttem ezzel a feladattal... Végül laptopról néztük, de így is élvezhető volt, mert a hangtechnika viszont szuperul működik :)

Az osztrák Anna, az angol Annie, a finn Elina és az ausztrál Sam jöttek át este, és a film után még beszélgettünk egy jót, és nem mellesleg megkóstolták milyen az igazi jó magyar gyümölcspálinka. Ízlett nekik :)

Később bementünk a belvárosba egy bárba, amit Sam nagyon dícsért már korábban és ahol olcsó a sör. Hát mindketten arra a megállapításra jutottunk, hogy lehet bármilyen olcsó a sör, többet nem megyünk oda.

Egy borzasztó igénytelen kocsmáról van szó, aminek a belseje tulajdonképpen falfirkákkal van 'díszítve'. De nem arról a művészi szintű graffitizésről van szó, hanem az az igazi aluljáró hangulat, megfűszerezve tömény cigifüsttel és tömeggel. Természetesen végig álltunk amíg ott voltunk.

Alex feltalálta magát és elment csocsózni, persze rommá vertek mindenkit, ezért kb csak másfél órát tudtak játszani az osztrák Markusszal. Én ezalatt többek között az angol lánnyal, és egy másik ausztrál fiúval, Damiennel beszélgettem. Kb ők ketten vannak, akiket alig értek - mindenki mást, akinek nem anyanyelve az angol sokkal jobban értem, mint azokat akiknek igen. Ez alól Heather az amerikai lány és Sam a másik ausztrál srác a kivétel, őket remekül meg lehet érteni, szépen, tisztán és lassan beszélnek.

Végül arra jutottunk, hogy semmi értelme tovább menni a Saturday-night party-ba, mert eleve fél órája készültünk elindulni, és mikor mi eljöttünk még mindig senki más nem indult el, másrészről ahogy eltekertünk a Studenthaus mellett láttuk, hogy megint tömegnyomor van, esélyünk sem lett volna táncolni. Így 2re hazaértünk és még lefekvés előtt néztünk egy kis curlinget. Jó kis este volt még a hely otrombasága ellenére is..

A közlekedés és a péntek délután

2010-02-21T12:32:00.003+01:00

Hej!

Csütörtökön este kipróbáltam, hogy milyen Koppenhágában tömegközlekedni - nem olyan egyszerű elsőre, ha át kell szállnod.

Kezdjük azzal, hogy itt zónákra van osztva a város, sőt tulajdonképpen az egész sziget és azt be is hálózzák a vasút- és metróhálózatok. Mi szerencsére a 2. zónában lakunk, és a reptéren kívül még nem is jártunk azon túl. Egy jegy egyébként elég drága, a két-zónás 13,5 Korona (~520 Ft), ha 10-es 'tömböt' veszel, de ezzel a két zónán belül 1 órán át utazhatsz bármilyen közlekedési eszközön, így azért mégiscsak megéri. Amúgy a metró a hét minden napján 0-24 óráig közlekedik.

Tőlünk Amagerbe két átszállással lehet eljutni - vagy 1 átszállás és egy kis séta-, gondoltam csütörtkön a nagy havazásban jobb lesz, ha nem biciklivel megyek, és megnézem milyen itt a tömegközlekedés. Eddig csak egyszer használtuk a metrót, akkor is velünk volt Signe, akit csak követtünk, nem nekünk kellett kitalálni mi merre hogy van..

Alapvetően jó a rendszer, csak elsőre kicsit elkavarodtam az állomáson, ugyanis itt egymás alá épülő állomások vannak Norreport-nál, ami talán a város leginkább központinak mondható állomása. Tehát kijöttem a hév megállóból (ez az az alkalmatosság, ahol ingyen lehet biciklit szállítani, becses neve S-Train), és kb 10 percbe került, mire rátaláltam a metró megállóra, mert az egy másik bejárat felől közelíthető meg könnyedén -ezt a bejáratot csak visszafelé vettem észre. Ehelyett végicaplattam a vasúti megállón, ami a föld alatt van, és még onnan is lejjebb található a metró.

Összeségében ami a leginkább kedvemet szegte a metrózásban, hogy több, mint 1 órámba került hazavergődni a dán óráról. Elmúlt fél11 mire hazaértem, míg biciklivel pontosan fél óra az út, hóesésben max 40 perc.

Még a múlthéten említette Anna, az egyik osztrák lány, hogy lehetőség van bekapcsolódni egy énekkarba, így pénteken elkerekeztünk a Studenthausba, ahol a próbák vannak. Kb 25 főből áll az énekkar, a vezető pedig egy fiatal, max 22 éves lány, aki erősen hajaz Britney Spears-re külsőleg. Olyan tipikus pompom-lány, de kedves és a hangja is jó. Amúgy Michael Jackson: Man in the mirror című számát énekeljük, már nagyjából kész is van.

Ja igen, az egész 'óra' dánul folyik, így nekünk nemzetközi diákoknak mindig fordítja a mellettünk álló, ha valami fontos hangzik el. Összességében jó móka, utána pedig rendszerint ott maradnak a tagok az ilyenkor kávézóként működő bárban egyet beszélgetni, iszogatni - megbeszéltük, hogy jövő héttől mi is maradni fogunk :)

Eheti újdonságok

2010-02-18T15:35:00.002+01:00

Hej!

A héten először volt dán órám lent Amagerben este 7-től fél 10-ig. Fantasztikus volt :D

Valójában maga az óra tetszett, azt hiszem nem lesz gond a nyelv elsajátításával, legalábbis ami az írást és olvasást illeti, mert a kiejtés azért már problémásabb. Viszont a tanár elég furcsa, nem igazán tudom eldönteni, hogy csak pusztán lusta normálisan és érthetően beszélni angolul, vagy nem tud, vagy olyan sok nyelven beszél, hogy néha keveri őket. Arról nem is beszélve, hogy rengeteget nevet a saját poénjain, mi pedig meglepetten ülünk és nem értjük a helyzetet...

A tanítási módszere megintcsak furcsa, de lehet éppen ez a célravezető, ugyanis többnyire dánul beszél amit mi természetesen egyelőre nem értünk.

Ma pedig újabb 3x45 perces órán fogok résztvenni este 7-től, van egy sanda gyanum, hogy mire odaérek hóember lesz belőlem..

Tegnap este hivatalosak voltunk a "Pizza-beer-party"-ra, ami a Katedralenben volt, ami pedig a szociológusok kis klubhelysége az egyetemen. Közel azonos társaságba kerültünk mint legutóbb, de megismerkedtünk pár új emberrel is.

Itt szeretném megjegyezni, hogy kb igazak azok a sztereotipiák, amik egyes nemzetek jellemzőiről szólnak, de azért a személyes tényező sokszor felülírja őket. Például találkoztunk már tájékozott és kitűnő angolsággal beszélő amerikaival és olyannal is, aki igazolja a sztereptípiákat...

Visszatérve, a pizza és sör partin a mentor csoport vezetői egy kis tájékoztatót tartottak mindenféle hasznos dologról, és megemlítették, hogy találjunk ki programokat mi is, mert elég nagy mennyiségű pénz áll a rendelkezésükre, amit csak a külföldi diákok szórakoztatására kell fordítaniuk - ennek fényében érthető az is, hogy mind a sör mind a pizza ingyen volt tegnap :D

Ezután elmentünk a Studenthaus-ba, ahol nemzetközi buli van minden szerdán. Itt megfordul tuajdonképpen minden külföldi diák, mi is találkoztunk minden eddigi ismerősünkkel. Nagyon jó hangulati buli volt, jó zenékkel, amire táncoltunk is :) Sajnos egy idő után tömegnyomor lett, így inkább haza kerekeztünk.

Különbségek

2010-02-18T14:36:00.004+01:00

Hej!

Az elmúlt 3 hét alatt igyekeztünk nyitott szemmel járni és a lehető legtöbb dolgot megfigyelni, aminek eredményeként természetesen feltűnt néhány különbség. Nem arról van szó, hogy mi jobb, vagy rosszabb, pusztán a tényről, hogy számos különbség van az otthon megszokottak és aközött, ahogy itt működik néhány dolog - és úgy egyáltalán..

Néhány lakásban már jártunk itt és megfigyeltük, hogy a dánok nem igazán adnak a hőmérsékletre - vagyis a lakások többsége inkább hideg mint langyos. A fürdőkről pedig már korábban ejtettünk pár szót.

Azt hiszem a legszembetűnőbb apróság az, hogy mind a zár, mind a villanykapcsoló fordítva működik, hovatovább a konnektorokat is külön kapcsolóval kell felkapcsolni ahhoz, hogy működjenek, ráadásul a villákat is állítva kell beledugni.

A boltokban nem elég, hogy semmi probléma nincs, ha kártyával szeretnél fizetni, kb 20 másodperc alatt lezajlik az egész folyamat és a kártyát is magadnak kell kezelni. Ugyanakkor vannak olyan kasszák, ahol be kell dobni a pénzt az automatába és az visszaadja a visszajárót. De láttunk olyat is, ahol önkiszolgáló pénztár működik. Ebben az esetben a gép még instrukciókkal is ellát, hogy mit kell tenni - persze dánul.

Itt a boltokban szinte minden előre csomagolt. Nem, minden előre csomagolt, a padlizsántól kezdve a répán át a krumpliig minden. Na jó banánt és avokádót láttam csomagolás nélkül is, de ez szinte ritkaságszámba megy. Ugyanez igaz mind a kenyerekre, mind a húsokra. Nagy - vagy kisebb - boltokban csak előre csomagolt árú van mindkét fajta termékből, és csak pékségben és hentesnél van friss kenyér / friss hús. Természetesen az előre csomagolt termékek minősége ettől még magas szintű.

Emellett pedig meglepő volt elsőre, hogy sok terméket darabra árulnak - pl banán - másokat meg kettesével, hármasával - anélkül, hogy akciós termékről lenne szó. És nincs domestos!

Ugyanígy meglepő, hogy a nálunk megszokottal ellentétben itt a fél literes ásványvizes palacknak is van betétdíja - ami még a 0.33-as sörösüvegnél is több.

Dániában, ahogy a többi skandináv országban is a külföldi sorozatokat és filmeket eredeti nyelven sugározzák és dánul feliratozzák, ennek is köszönhető, hogy nagyjából mindenki beszél legalább angolul.

A bicikliutakról már volt szó, de ehhez kapcsolódik mégegy fontos dolog, hogy a bicikliseket itt a közlekedés szerves részének tekintik, és még a busz is megadja az elsőbbséget.

Itt nem csak a szórakozóhelyeken nem dohányoznak, hanem még az utcákon is alig látni dohányzó embert. Ha pedig a szórakozóhelyekről van szó, akkor az is más, hogy itt még a bárokban/kocsmában/diszkóban is lehet kártyával fizetni az italért - még egy sörért is.

Egy másik fontos dolog, hogy itt az ember tulajdonképpen mindent csak regisztrációs szám birtokában csinálhat: be akartam iratkozni egy kulturált edzőterembe, ahova csak akkor lehet, ha van regisztrációs számom, mitöbb külön díjat számítanak fel azért is, ha nincs dán bankszámlám és készpénzben akarok fizetni - havi plusz 2000 Ft-ot...

Végül a legszembetűnőbb különbség az emberek viselkedésében áll. Például ha köszönsz a boltban a pénztárosnak nem igazán tud vele mit kezdeni, többnyire tudomást sem vesz róla. Ahogy a korábbi szállásadónknál is meglepő volt, hogy amikor hazaért vagy elment valahova ő sem köszönt. Ellenben ha megszólítod őket és valami konkrét dolgot kérdezel vagy mondasz, igen barátságosak és segítőkészek.

Azt hiszem két-három hónap múlva mégtöbb dolgot fogunk tudni felsorolni, 3 hét alatt ezeket vettük észre, legalábbis ennyi tudatosult bennünk :)

Egyébiránt megint szakad a hó - egyik pillanatról a másikra képes megváltozni az időjárás...

Buli hátán buli

2010-02-15T11:18:00.004+01:00

Hej!

Mozgalmas hétvégén vagyunk túl, szerencsére minden napra jutott valamilyenn társasági esemény :) A 'Semester Starts Party'-val kezdődött pénteken, aminek köszönhetően szombaton meghívtak minket filmet nézni ide a környékre. Meglepően sokan lakunk itt a csoporttársaim és más ösztöndíjasok közül. Ennek hála sok új emberrel ismerkedtünk meg, persze a filmnézés nem úgy alakult, ahogy terveztük. Eredetileg a Blöff c. filmet akartuk megnézni, de Heather, a házigazda a videostream-elés rajongója (netről néztük a filmet a gépre való letöltés nélkül) ami meg is pecsételte a film sorsát, mert szaggatot, megállt, a japán feliratról már ne is beszéljünk... Ehelyett végül a Futurama c. rajzfilmsorozat epizódjaiból néztünk meg vagy ötöt. Mondjuk nyelvtanulás szempontjából ez hasznosabb volt, tekintve hogy a Blöff-ben van vagy 3 féle akcentus és egyiket sem értjük rendesen :D Az este egyetlen nehézsége az volt, hogy a társaság 13 tagjából 7 osztrák volt, akik inkább németül beszélgettek - mondanom sem kell, rendkívül gyorsan, teli szlenggel.

Még szombat este felmerült, hogy másnap a helyi ESN szervezet (nemzetközi diákszervezet) valentín-napi bulit szervez a belvárosban, amire még lehet jegyet kapni. Este együtt indultunk el, és végül hatan bringáztunk libasorban. Egy nagyon kultúrált és szép szórakozóhelyen volt a parti, de amikor megérkeztünk feltűnően kevesen voltak. Mi viszont kihasználtuk a happy-hours nyújtotta lehetőségeket, így mindenki előtt két vagy három pohár ital sorakzott, ami többnyire ki is tartott az este végéig. Nemsokkal később beindult az előre betervezett karaoke, és meglepően jól sikerült. Főleg a fiúk tettek ki magukért, volt jónéhány remek énekes. Az egyetlen gond csak az volt, hogy a tánctér apró volt és alig lehetett mozogni a sok ember között, míg a rengeteg asztalnál csak pár ember lézengett. Nagyon jól éreztük magunkat, sokat beszélgettünk és táncoltunk is. Tegnap itt találkoztunk a második magyarral, akivel még közös ismerőseink is vannak otthon - kicsi a világ:)

Hétvégi szórakozás

2010-02-13T18:56:00.007+01:00

Hej!

Tegnap előszedtem a másik, virágos puzzle-t, mert nem hagyott nyugodni mióta kiraktuk a másikat. Ahogy írtam, korábban nem igazán volt ez az én játékom, most viszont rákaptam az ízére, és úgy 90 %-ban raktam ki egyedül, csak icipicit segített Alex.

Ez a kirakó is 'second hand' boltból származik, sajnos két darabja hiányzik is, és messze nem olyan jó minőségű mint a másik, de ezzel is jól szórakoztam. Íme az eredmény:

Tegnap este elmentünk a 'Semester starts party'-ra, ami az egyetemen volt. Rengeteg dán volt ott nagy társaságokba verődve, de szerencsére összetalálkoztunk egypár csoporttársammal is, akikkel elbeszélgettünk, már amennyire hallottuk egymást a hangzavarban. Apropó, a többség valamilyen jelemezben volt - személyes kedvencem a nagyfülű, palástot viselő lány volt, bár a na'vinak (Avatar) festett srác is feltűnő jelenség volt.

Később átmentünk a 'Friday bar'-ba, ahol táncoltunk kicsit, aztán haza kerekeztünk. Hazafelé elgondolkodtam rajta, hogy nem emlékszem egy alkalomra sem, amikor éjfélkor bárhová biciklivel mentem volna, pláne nem télen :D

Ehhez kapcsolódva jutott eszembe az is, hogy van előnye annak is, hogy Amagerbe kell járnom, mert ennek köszönhetően egy út a belvárosba úgy tűnik, mintha csak a boltba ruccannék le, egyre jobb tempót diktálunk..

Ma vérmes reményekkel nekiláttam pizzát sütni, ami annak ellenére finomra sikerült, hogy nem igazán dagadt meg a tészta. Nem baj, mostmár az igaz tudás birtokába jutottam a pizzakészítés egyik mesterének köszönhetően - jövőhéten ki is próbálom ezt a verziót is, úgyhogy egész héten pizzát fogunk enni..

A kesztyű és a wok

2010-02-11T11:03:00.004+01:00

Hej!

Szerdán elintéztünk pár fontosabb dolgot. Az egyik, hogy letekertünk Amager-be (röviden: Ama'r ; ejtsd: Ámá) hogy Dia regisztrálja magát a dán nyelvi kurzusra. Ez az egyetemi rész kicsit távolabb van, de 35 perc alatt még ilyen hidegben is odaértünk bringával és ugyanez tömegközlekedéssel sem lenne gyorsabb. A regisztráció sikerrel megtörtént a fantasztikus kedd-csütörtök 19:00-21:30-as időben tartandó órákra. Érzem, hogy Dia imádni fogja ezt :D

A másik fontos küldetés, egy kesztyű beszerzése volt számomra, mivel a magammal hozott szövet kesztyű nagyon kis divatos, de a menetszél ellen annyit ér, mint döglött lovon a patkó. Szerencsére pár nappal ezelőtt a belvárosban Dia kiszúrt egy boltot, ahol 100 koronáért (kb 4000 HUF) árultak kesztyűt, szóval ezt felkerestük és megvettük. (Mindenhol máshol 3-500Kr amúgy az ilyen kesztyű) Nos, csak egy méret volt, picit nagy lett, úgyhogy nem fogok benne gyöngyöt fűzni, viszont a szél ellen fantasztikus jó, így aztán már semmi sem áll az utamba, hogy szeljem a kilométereket a drótszamáron:)

Ebédre egyébként közösen főztünk, Dia előkészített, én meg kiválogattam az alapanyagokat és elkészítettem az étket. Tekintve, hogy van itt egy jókora Wok, és a zöldségek igen megfizethető áron vannak, szerintem még sok ilyen wokos dolgot fogunk készíteni a következő hónapokban. Újhagyma, virsli, répa, gomba, némi szója szósz és chili.. isteni jó lett :) Döbbenetes egyébként, hogy itt még a legeslegeslegolcsóbb zöldség is valami elképesztően jó minőségű. Felteszem ez azért van, mert mindent importálnak, és ami gagyi, azt eleve nem is éri meg idehozni. Az árbeli különbség csak abból adódik, hogy 'Okologie', azaz bio, vagy simán termesztett a cucc.

Egyébként süt a nap, olvad a hó, de azért strandolni még nem megyünk :)

Az első óra

2010-02-09T20:30:00.003+01:00

Hej!

Ebben a félévben összesen három kurzust fogok hallgatni itt Koppenhágában, ebből az első, az Academic English ma elkezdődött, a dán nyelvórám jövőhéten kezdődik, míg a szociológia szakos tárgyam - gender témakörben - április elején fog elkezdődni.

Új dolgok előtt többnyire reggel korán ébredek és sürgök forgok mielőtt elindulok - ma reggel mégis nehezemre esett felkelni, és ugyan még nem jártam a Bölcsész karon ezidáig, a végsőkig kitoltam az indulást. Legalábbis azt hittem, hogy a végsőkig, mert így is pontosan fél órát álltam a terem előtt, ahol az órámat tartották. Ezalatt kicsit meg voltam szeppenve, mert csak fiúk társaságában várakoztam, de aztán az óra közepére mindenki megérkezett, aki ott akart ma lenni, és szép számmal voltak köztük lányok is.

A csoportban vannak lengyelek, németek, olaszok, franciák, törökök, brazilok, osztrákok és magyarok - itt találkoztam először magyarral mióta kint vagyunk, meg is lepődött ő is :) Örülök, hogy végre van pár ember, akikkel rendszeresen fogok találkozni.

Ezen az első órán bebizonyosodott, hogy megint sikerült beleválasztanom, lesz mit megtanulni ezalatt a kicsit kevesebb, mint 5 hónap alatt.

"...your required reading will amount between the equivalent of 600-800 pages of reading and you should expect to devote between 300 and 400 hours to this course over all."

300-400 órát és 600-800 oldalt még sosem tanultam és olvastam el egyetlen tárgyra - épp itt az ideje elkezdeni.

Ez a kurzus nem egy tipikus előadás, inkább szeminárium jellegű, ahol az aktív nyelvtudásunkat fogjuk fejleszteni. 3 állandó feladat van minden órára:

- az órán elhangzottakból kell egy kis féloldalas cikket írni minden következő órára, amiket a félév során random ellenőríz a tanár

- az óra előtti nap híreiből ki kell választani valamilyen 1 oldalas cikket - pl a Times-ból - és azon túl, hogy ki kell szótárazni, a lényeget kiemelve pontokba kell szedni úgy, hogy abból másnap spontán módon egy 2-3 perces kis prezentációt tudj előadni, ha téged választ a tanár

- ehhez kapcsolódóan kell 10 db kifejezést találni, amit ha éppen sorra kerülsz akkor a közös rendszerbe fel kell tenned azok magyarázatával együtt

Mindezen kívül az órához 3 könyvet kell használni, amiből kettőt ma be is szereztem horror drágán. El is gondolkodtam ezen, hogy mióta egyetemista vagyok csak könyvtári könyveim voltak - na jó, a Babbie és az Andorka könyvet nem számolva, de azokat még elsőben vettem, és különben is, akkor még létezett tankönyvtámogatás az egyetemen :)

Igen, a csoportos és a plusz egyéni prezentációkról majdnem meg is feledkeztem...

Miközben a tanárnő sorolta a feladatokat, arra gondoltam, végülis mindig ilyen helyzetek elé állítom magam, egy újabb léc amit át kell ugrani :)

És végül, ma először megtörtént... elveszettem 10 percre a biciklimet.. túl nagy ez az egyetem :D

Mi az a névnap??

2010-02-09T20:27:00.001+01:00

Hej!

Úgy érzem éppen témába vág: honnan tudni hogy magyar vagy?

Amikor több tejfölt használsz, mint ketchupot.

Amikor a paprika legalább olyan fontos mint a só és bors.

Amikor valamelyik rokonod Attila. Vagy József. Vagy János. Vagy László. Vagy István.

Amikor szereted a Túró Rudit, de nem igazán tudod elmagyarázni a külföldieknek, mi a fene az, amíg ki nem próbálták.

Amikor külföldi barátaid megkérdezik, hogy hiszel-e még abban, hogy a Mikulás ajándékot hoz dec. 24-rõl 25-re virradóra, a válaszod némiképp zavart, hiszen a Mikulás nálunk dec. 6-án ajándékoz és amúgy karácsonykor a kis Jézus ajándékoz, és az ajándékok már 24-én este ott vannak.

Amikor nem beszélsz teli szájjal.

Amikor 5 percen keresztül tudsz egy levegõvel káromkodni úgy, hogy nem használod ugyanazt a szót kétszer.

Amikor az eljegyzési gyûrûd az ellenkezõ oldalon viseled.

Amikor a vonat még el sem hagyta az állomást, de te már eszed a szendvicsed (általában egy fél paprika vagy paradicsom van benne) és többnyire rántott hús.

Amikor egy 79 km hosszú tavat Magyar Tengernek hívsz.

Amikor soha nem mész el otthonról vizes hajjal, mert megfázol, és mindig viszed a hajszárítót, ha külföldre mész és megdöbbensz, amikor valakinek nincs legalább egy otthona.

Amikor mindig ugyanazon a helyen, vagy széken foglalsz helyet, még akkor is, ha a terem, szoba üres és a te helyed a szoba végében van.

Amikor tudod mi az a pogácsa/dobos torta/kürtõs kalács/fõzelék/túrógombóc, és szereted is õket.

Amikor sokkal találékonyabb vagy, ami a csalást illeti, bármelyik nemzetnél.

Amikor a Micimackó és a Flinstone család sokkal viccesebb szinkronizálva.

Amikor tudod, hogy a 'rézfánfütyülõ rézangyalát' igazából egy káromkodás.

Amikor van névnapod, és senki nem érti, mire jó az.

Amikor gyümölcsöt használsz leveshez is.

Amikor tudod, hogy minden zseninek vagy hírességnek van magyar kapcsolata, vagy csak szimplán magyar.

Amikor mindenkinek elmondod, hogy a Rubik kocka magyar találmány.

Amikor esküszöl, hogy a fokhagyma és a mézes tea kiûzi belõled a nyavalyát kevesebb, mint egy nap alatt.

Amikor gyerekként folyton répát kellett enned, és arra a kérdésedre, hogy miért, a szüleid azt válaszolták, hogy azért, hogy jobban tudj fütyülni.

Amikor nehéz elmagyarázni, hogy családnév az elsõ helyen van, vagyis ez nem a keresztneved.

Amikor tudod, hogy a vörösbor - kóla kombináció finom, és furcsa, hogy a külföldiek furcsálják.

Amikor boldog szülinapot kívánnak meghúzva a füled.

Amikor termálvíz vagy fürdõ van a városodban, vagy közel hozzá.

Amikor tudod, hogy melyik nemzet adta a legtöbb Nobel-díjast a világnak.

Amikor tudod, mi az a tepertõs pogácsa.

Amikor ha esõben állsz, megnõsz.

Amikor el tudsz beszélgetni idegenekkel a buszon vagy az orvosra várva intim dolgokról, de felháborodsz, ha az anyagi helyzetedrõl érdeklõdnek.

Amikor nem jó a normál méretû párna, mert vagy óriásinak, vagy nagyon kicsinek kell lennie.

Amikor magyarul beszélsz külföldieknek, de lassabban és hangosabban, hogy "értse".

Amikor madártejet eszel desszertnek.

Amikor nem pazarolod az ételt, a maradékot elteszed másnapra.

Amikor a mesék nem úgy végzõdnek, hogy örökké boldogan élnek, hanem hogy boldogan élnek, míg meg nem halnak.

Amikor a nagyid azzal "fenyeget", hogy ne vágj pofákat, mert úgy maradsz.

Amikor saját erõs paprikát termesztesz az udvaron, vagy az erkélyen kis cserépben, hogy garantáld az erõsségét.

Külföldiek nem értik, ha azt ecseteled, hogy ne egyenek görögdinnyét augusztus 15-e után, mert Lõrinc belepisilt.

Forrás: subba

Puzzle

2010-02-08T20:23:00.017+01:00

Hej!

Szombat délután kezdtük el kirakni ezt a használt áruk boltjából származó kirakót- ekkor még csak reménykedtünk benne, hogy minden darabja megvan :)

Vasárnap estére kb a kirakó 60%-át kiraktuk - ez főként Alex érdeme, én a felét átaludtam :$

Ma, hétfő délután pedig az elejézhez képest nagyon gyorsan be tudtuk fejezni:

Még van egy virágos is... :D

Ezmegaz

2010-02-07T17:21:00.005+01:00

Hej!

Amióta beköltöztünk csak úgy szalad az idő és nem telik el nap biciklizés nélkül. Szerencsére hamar beletanultunk a bicikliutak használatába, és már kevésszer tör elő belőlünk a magyar virtus, vagyis, hogy a rövidebb út ugyanúgy célravezető, ami igaz is, de sokszor szabálytalan :) Én kifejezetten élvezem a kerékpározást, bár azért amikor este 9 körül tekerünk hazafelé, mindig megfordul a fejembe, hogy "holnap veszek bérletet", de aztán másnap megint biciklire szállok.

Eddig akárhány dánnal találkoztunk, mindenki megjegyezte, hogy milyen hideg van idén télen - ami az elmondásuk alapján igaz is, hiszen januárban évek óta +3, +4 fok szokott lenni, most viszont -5, -10 fok között ingadozik a hőmérséklet. Mi azonban nem érezzük ezt a hideget, mert felkészültünk erre: minden nap jägeralsót/harisnyát, duplazoknit és 3-4 réteg felsőruházatot húzunk magunkra, mielőtt elindulunk ittohnról. Ennek ellenére is sikerült megfázítanom a bal térdem, de szerencsére a mozgás jót tesz neki (meg a Voltaren krém is :D), remélem hamar el fog múlni, főleg azért, mert jövőhéttől nemcsak a belvárosig, hanem le Amagerbe kell bicikliznem, ahonnan késő este fogok hazaérni, amikor már elkezd lefagyni ami napközben felolvadt.

Pénteken elkezdtük elintézni a tartózkodási engedélyünket - ami eleve röhelyes, tekintve, hogy EU állampolgárok vagyunk. Emiatt először elkerekeztünk a központi hivatalba, ahol közölték, hogy oda eleve már engedély birtokában lehet csak jönni, és az engedélyt pedig a város másik felén lehet csak beszerezni. Sebaj, elmentünk oda, szerencsére még zárás előtt odaértünk, kitöltöttünk vagy 6 nyomtatványt, bemutattunk mindenféle igazolást egyetemtől és a lakásról stb, de sajnos ez is kevés volt.

Mivel én tanulóként vagyok az országban, nekem minden további nélkül megadják ezt az engedélyt, Alex viszont 'csak' családtagként van itt, mert ez volt az egyetlen rublika, amibe be tudtuk suvasztani az itt tartózkodásának okát. Ebből következően pedig további papírra van szükségünk, hogy igazoljuk: tényleg egy pár vagyunk. Erre egyetlen mód van (már ami a papírokat illeti), mégpedig az otthoni lakásunk bérleti szerződését kell bemutatnunk, de az meg magyarul van, ki érti ezt, mire mennek vele... :D

Szerencsére a költözés során nem keveredett el a papír, úgyhogy hétfőn bevisszük a hivatalba, és nemsokára meglesz minden papírunk. Hiába, Magyarország még mindig a Balkánnak számít ezek alapján.

Tegnap Alex előszedett egy 1000 darabos puzzle-t, aminek a lakótársunk már régen nekiállt, hogy kirakja, de mikor megérkeztünk elrakta, mert túl sok helyet foglalt és amúgy sem jutott vele messzire - ami a technikáját elnézve nem is meglepő :)

Mi koncepciózusan álltunk neki, így tegnap és ma kiraktuk (főként Alex) kb az 1/7-ét. Én elég keveset játszottam ezt a játékot korábban, mert nem igazán van hozzá türelmem, és most ezt is elég nehéznek érzem. Egyetlen kirakó van, amire emlékszem, hogy sokszor kiraktuk - az a szép Barbies :) - de azt is azután szerettem kirakni, miután meg lettek számozva a darabjai :D

A játék mellett tegnap este eljutottunk először sörözni is a belvárosba. Signével, a mentorommal találkoztunk és ültünk be a Valhalla nevű viking hangulatú kocsmába. Az alkoholizálást azt hiszem itt sem fogom túlzásba vinni, de jól éreztük magunkat, vagy 3 órát beszélgettünk mindenféléről. Alapvetően nagyon más szemlélettel rendelkezünk, mint Signe, de nagyon segítőkész és nyitott, úgyhogy jól ki fogunk jönni egymással.

Az árakról

2010-02-06T23:33:00.004+01:00

Hej!

Mivel úgy érzem, megfelelően képbe kerültünk az árakkal kapcsolatban, ideje, hogy ennek is szenteljünk egy bejegyzést.

Koppenhága drága.

Jó éjt.

Viccet félretéve, ha eszetlenül vásárol az ember, akkor gyorsan seggére lehet verni a zsebpénznek. Szinte minden termékből könnyedén vásárolhatunk a magyar árak 3-4-5szöröséért. Ha azonban körültekintőbben vásárolunk, közel annyi pénzből meg lehet élni mint otthon, és most nem túlzok. Ebben nagy segítség a Netto nevű bolthálózat, melyben gyakorlatilag minden az elérhető legalacsonyabb áron van, mégis elég jó minőségű cuccokat lehet vásárolni. Ha valami speciálisabbra lenne szükség, a Føtex nevű (kb Interspar szerű) boltban tudjuk megvásárolni. A Føtex az általunk látott legnagyobb bolt, mégis kisebb mint egy hazai Tesco. Választék szempontjából, azonban egy hazai Tesco ehhez képest egy falusi CBA-val ér fel. Olyan olajok és fűszerek kaphatóak, amikről még nem is hallottam. Kicsit olyan érzés volt nézelődni, mint a rendszerváltás előtt lehetett, mikor a magyarok kijutottak Bécsbe. Visszatérve a boltokra, a másik segítőtársunk a Tiger nevű bóvlishop, ami kb a hazai 100Ft-os boltnak felel meg, viszont olyan hasznos dolgokat kaphatunk itt 10 koronáért (~400Ft), mint például fülvédő, termosz, dobozok, biciklizár, stb.

Általánosságban elmondható, hogy a hús kivételével minden elérhető a hazaihoz hasonló áron. Tej, kenyér, lekvár, tészta, stb. Húsból is lehet másfél-kétszeres áron találni. Apropó tej.. Van 3,5%;1,5%;0,5%;0,1% zsírtartlamú.. Utóbbi kettőt nem sorolnám a tej kategóriába inkább.. Alapvető furcsaság még a kenyér. Az általunk ismert friss kenyér itt csak a nagyobb boltok melletti pékségben kapható, 1000Ft/kg áron. Egyébként a boltokban csak csomagolt formában kapható kenyér, abból viszont vagy 30 fajta. Mindenféle rozsos meg magvas kenyerek kaphatóak, van aminek kilója 300Ft, és a dánok alapvető élelmiszerének számítanak. A dán nemzeti étel: rozsoskenyér bármivel. Szerintem csak lekvárral fogyasztható, és úgy sem hosszútávon, szóval mi maradunk a toast kenyérnél, ami még a legközelebb van a rendes kenyérhez és 230Ft/kg áron elérhető.

A havi bérlet ára 12.000 Ft (de hogy ezért milyen szolgáltatást kap az ember, azzal egy külön postban fogunk foglalkozni). Egy bicikli újonnan olyan 80.000-től indul, és az is ilyen falubike. A ruhaneműk valamivel még olcsóbbak is mint otthon, a technikai kütyük meg drágábbak. Sebaj, mostanában úgysem tervezünk plazmatévét venni :) Ja, majd elfelejtettem: Benzinből 95öst és 92est láttam a legtöbb kútnál, literjét 380-400Ft-ért mérik - remélem most mindenki jobban érzi magát :D

Költözés

2010-02-04T23:41:00.004+01:00

Hej!

Tegnap délelőtt a szakadó hóesésben átköltöztünk az új lakásunkba :)

Lakás ügyben többszörösen is szerencsések vagyunk: először is couchsurfingen általában két-három éjszakáig látják szívesen az embert, mi ehhez képest 5 éjszakát maradtunk, és ha máshogy adódott volna, akkor maradhattunk volna tovább is. Másodszor, az itteni árakhoz képest nagyon olcsón találtunk végül szállást, harmadszor pedig, az eddigi tapasztalataink alapján a dánokhoz képest nagyon nyitott lakótársat sikerült kifognunk. Végül pedig szerencsések vagyunk azért is, mert majdnem ugyanabban az utcában leltünk végre otthonra, mint ahol vendégségben voltunk.

Ennek köszönhetően 1 óra alatt át is értünk minden cuccunkkal: első körben elhoztuk busszal a 3 bőröndöt és a nehéz túrazsákot, aztán visszabuszoztunk és biciklire raktuk a maradék hátizsákot és áttekertünk.

Mire délután elindultam a buszos városnézésre, amit az egyetem szervezett, már minden a helyére került.

Az egyetem főépülete biciklivel a hóesésben kb 25 percre, a belvárosban van. A CSS, ahol szociológia kurzust fogok hallgatni a főépülethez közel, onnan 5 percre található. Ennél kicsit messzebb fekszik a Faculty of Humanities, ahol dánul és angolul fogok tanulni - Amager a városközponttól délre található, de ez sincs messzebb, mint 35 perc biciklivel itthonról.

Tegnap 3 órás buszos túrán vettem részt, ahol összesen 200-an voltunk nemzetközi diákok. Emeletes busszal mentünk, ami nagyon tetszett :) Végigjártuk Koppenhága nevezetességeit, de csak 3 helyen álltunk meg - amit a hidegre való tekintettel nem is bántunk. Mindenesetre hasznos utazás volt, számos múzeumról megtudtam hogy ingyenes a belépés, másokról meg hogy egyáltalán léteznek :) Ha jól beosztjuk a látnivalókat, talán mire hazamegyünk mindent meg fogunk tudni nézni.

Tegnap este felfigyeltem mégegy érdekességre: a főbb terekről kamionon hordták ki a felgyülemlett havat, így a mai olvadáskor már kevesebb latyak és víz volt az utakon...

Lakás-küldetés teljesítve!

2010-02-02T21:18:00.003+01:00

Hej!

Hétfőn délelőtt kivételesen nem esett a hó, ennek örömére elvittük a legközelebbi bicikliszervízbe a bringáinkat ahol secperc alatt el is készültek. Alapvetően egy anyacsavar és egy tömítő szelep hiányzott róluk, de ezek nélkül egyiket sem lehetett használni, mert az egyiknek nem tudtuk felpumpálni a kerekét szelep nélkül, a másiknak pedig félő volt, hogy rögzítés nélkül kiesik az első kereke. A két apró alkatrész cirka 3700Ft-ba került..

Mivel már szombaton elfogyott a finom hazai rántott csirkecomb, ezért tegnap először nekiláttunk főzni. Hála a sok kolbásznak és miegymásnak amiket magunkkal hoztunk, paprikáskrumplit ebédeltünk. Vacsorára megkínáltuk a vendéglátónkat, Mariat is, akinek nagyon ízlett. Mint kiderült, egyébként is nagy rajongója a magyar konyhának.

Délután besétáltam az egyetemre, mert 4-6 óra között orientációs előadást tartottak. Az előadás két dologra volt jó, egyrészt örültem, mert az elhangzottak 85-90 %át értettem, másrészt megbizonyosodtam róla, hogy jól informált vagyok, mert kb 10 percnyi új információt hallottam csak a két óra alatt :D

Ezalatt Alex beszerezte az első biciklizárunkat is, eddig ugyanis lezáratlanul álltak a házunk előtt. Miután hazasétáltam - inkább rohantam - elbicikliztünk megnézni egy lakást, ami nagyon-nagyon pici volt. Az egész lakás nem volt 10 m2 fürdőstől, "konyhástól"! De legalább kipróbáltuk milyen télen biciklizni - mindkettőnknek tetszett :) A bringázás legnehezebb része nem is a hó, hanem a mellettünk elszáguldó többi biciklista. A kerékpárutak elég forgalmasak.. jól jönne egy visszapillantó a biciklire.

Alex tegnap délután megbeszélt mégegy találkozót mára, hogy megnézhessünk egy újabb szobát. Ennek örömére ma sokáig aludtunk, és a szobából néztük, hogy szakad a hó megint. Nem mentünk sehova egész nap, játszottunk, főztünk - újabb adag paprikáskrumplit - végül gyalog indultunk el a megbeszélt helyre. Szerencsére közel volt, mert kb másfél perc alatt mindkettőnkből hóember lett, miután kiléptünk az ajtón.. Mégis megérte, mert végre találtunk magunknak szállást!! Egy kedves végzős dán lányhoz fogunk költözni, aki a hatalmas, kiváló helyen és jó állapotban lévő lakásának egyik felét adja ki nekünk - nevetségesen olcsón. Megérte várni :) Holnap délelőtt költözünk!

Hózik-zik-zik

2010-02-01T13:37:00.005+01:00

Hej!

Vasárnap 10 óra fele ébrdetünk fel, és a nagy havazásra való tekintettel csak ebéd után indultunk el a városba. Miután elállt a hóesés, valami embertelen erővel kezdték el takarítani az utakat, bicikliutakat, járdákat. (Na nem mintha az autósokat zavarná a havas út.. hóban is ugyanannyi autó csúszkál az utakon, mint szárazon. Hóláncot pedig még nem láttunk sehol). A hókotrók konvojokban jártak, minegyik 1-1 sávot takarított. A járdákon megjelentek a hólapátos és kézimotoroshókotrós emberkék, és a frekventált helyekről ripsz-ropsz eltakarították a havat. A buszmegállókat egy hóekés dzsipp pucolta. Mostanra viszont a dánoknak is tele lett a HÓcipőjük, és már nagyon unják a havat, remélik hogy nem fog több esni, annál is inkább mert elfogyott a városban a só..

A belváros látványosságai közül elsőként az Állami művészeti múzeumot néztük meg, igaz csak kívülről. Az épület kertjének dombjain gyerekek csúszkáltak. Ezután a Rosenborg kastélyt és a királyi kertet néztük meg. A hatalmas kert még így télen is tökéletesen karba van tartva, a bokrok és a fák mind formára vannak nyírva. A kastély melletti rózsakert sajnos csak melegebb időben érdekes. A kert után lesétáltunk Nyhavn-ba, ami ilyen kikötőféle, de csupa régi hajóval meg étteremmel. Eddigre viszont kezdett beázni minkettőnk lábbelije, szóval haza buszoztunk. Hiába no, nem véletlenül járnak itt a lányok színes gumicsizmában, ha 40 centi hóban kell gázolni.

Este további telefonokat eresztettünk meg albérlet ügyben, és több találkát is lebeszéltünk. Egyet már este megnéztünk, de az - bármilyen kedves is volt a fickó - szörnyű állapotban volt, szóval tovább keresünk. Reméljük hamar lesz valami pozitív fejlemény ezügyben. Vacsorára akartunk paprikáskrumplit csinálni, de itt vasárnap zárva van a legtöbb bolt, ami meg nem, az iszonyú drága, szóval elnapoltuk ezt a projektet.

A nap zárásaként este 10-kor visszahívott egy fickó, akit nem értem el albérlet ügyben, és miközben kiderült, hogy nem jó nekünk amit kínál, azért megkérdezte hogy kik vagyunk és mit csinálunk itt. Ha már így beszéltünk azt mondta, néz valami álláslehetőséget, merthogy ő egy helyi olasz üzletember :D Minden napra jut valami meglepő. [Raktunk fel képeket is, tessék azt is rendszeresen nézni;)]

Túra

2010-01-31T15:23:00.004+01:00

Hej!

Tegnap egész délelőtt pihentünk itt a meleg szobában - eddig ugyanis a szobában sem volt meleg, de az újdonsült olajradiátornak köszöhetően már az otthon megszokott klíma uralkodik a szobában.

Délután elindultunk egy kisebb túrára, először beszereztünk mindkettőnknek egy-egy dán sim kártyát, hogy könnyebb dolgunk legyen, utána pedig elsétáltunk megnézni egy helyes kis lakást, nem messze attól, ahol most lakunk. A lakás mindkettőnknek tetszett, kicsi, de otthonos, és az ára is pont jó - lenne, az a probléma, hogy előttünk már volt egy török pár megnézni a lakást, és a tulajdonos még hezitál, hogy melyikőnknek adja. Azt ígérte ma jelez, hogy döntött. Próbáltuk ösztönözni azzal, hogy többet ajánlottunk a lákásért (hát igen, a magyar hozzáállás), de még nem szólt. Annyi hasznunk mindenesetre volt a lakásnézésből, hogy a srác adott egy hasznos tanácsot, miszerint a pincéreknek sem szükséges dánul tudniuk, ami Alex munkahely keresése szempontjából fontos.

Ezt követően elindultunk, hogy elhozzuk a biciklijeinket, amik a város másik felében vártak ránk, ezért szálltunk metróra, ami nagyon kényelmes és összességében a metróhálózat teljesen kiismerhető, logikus. Hvidovreban sétáltunk elég sokat, de kifizetődött, mert útközben Alex talált egy telefont :) Ha találunk hozzá töltőt, még a hasznunkra lehet.

5 órakor felszedtük a bicikliket, amik sajnos a vártnál sokkal ramatyabb állapotban vannak, ezért nem tudtunk kerekezve hazajönni. Javításra szorulnak - megvan a hétfő délelőtti programunk - emiatt eltoltuk őket a hóban a következő állomásig és haza metróztunk. Szerencsénkre idén ingyenesen lehet a metrón biciklit szállítani. Miután leszálltunk a metróról, sajnos rossz irányba indultunk el és feleslegesen toltuk a bicikliket összesen 8 buszmegállón át a hidegben.

Miuán hazaértünk vagy 1 órába került mire kiolvadtam... Később, amikor Maria is hazaért ellátott minket tippekkel, hogy mit érdemes megnézni és kipróbálni - van mit felfedezni :)

Képek

2010-01-30T23:27:00.004+01:00

Szolgálati közlemény.

A képeket mindenki számára elérhető helyre töltjük fel, amit ezentúl az itt jobbra látható linken keresztül lehet elérni.

Az első nap

2010-01-30T11:16:00.004+01:00

Hej!

Tegnap reggel végre kipihenten ébredtünk, ezért úgy döntöttünk elsétálunk az egyetemre, ahol beszereztünk egy listát sok-sok albérleti lehetőséggel. Kb 40 perc alatt jutottunk el a nemzetközi kapcsolatok irodájába, ahol nagyon segítőkészek voltak, mindent megtudtam amire kíváncsi voltam. Útközben megálltunk néhány áruházban megnézni az árakat - a legtöbb termék kicsivel drágább csak, mint otthon, ahogy néztük eddig, csak a hús kerül horror összegekbe.

Hazafelé megnéztük a havas Botanikus kertet, aztán a befagyott csatornán sétáltunk (ami a vendéglátóink szerint 40 éve először fagyott be idén télen), ami ahhoz hasonlítható, mintha a befagyott Dunán sétálnánk át.

Délután körbenéztünk telefonkártya ügyben, de meglepetésünkre a legtöbb telefontársaságnak nincsenek hivatalos boltjaik - csak a legnagyobbaknak-, a sim-kártyákat szupermarketekben és trafikokban árulják, ahol viszont nem ismerik az egyes szolgáltatók tarifáit. Ezért úgy döntöttünk interneten még este utánanézünk.

Egész nap szürke volt az idő és kb -5 fok volt, de nem fújt a szél, úgyhogy nem fáztunk. Este amikor hazaindultunk az utolsó áruházból, szakadni kezdett a hó, pillanatok alatt megint minden havas lett, az utakat is beleértve. Egészen reggelig esett, mégis mikor felébredtünk, már ellapátolták a járdáról a havat... Jelenleg pedig szikrázó napsütés van :)

Az Út

2010-01-29T14:02:00.004+01:00

Hej! (jelentése: Üdv!)

Első bejegyzésünkben a kiutazásunkról fogok írni.

Az előzetesen elintézendő dolgokkal nem untatnék senkit, volt két A4-es lapunk amin fel voltak sorolva... A repülőnk csütörtök 12:55-re volt kiírva, az albérletünket tehát aznap kellett leadnunk amikor utaztunk. A mérlegelés megtörtént már előző este, a csomagjaink tehát készen álltak. Reggel 7kor kelés, pakolás, továbbá az itthon maradó holmik lecuccolása. Ez egészen fél10ig elhúzódott, és amikor csont üres volt a lakás és csak a bezárt bőröndök maradtak felmarkoltuk a repülőjegyeinket és.... HOVA LETTEK A JEGYEK?!?! Nos, igen a repjegyek el lettek téve, de hogy hova azt nem tudtuk.. szóval kellett egy gyors nyomtatás (köszi Gyuri :)) Sajnos irtózatos hóvihar tört be Budapest utcáira, de rendben kiértünk a reptérre, bárhogy is marasztalt bennünket a város. A reptéren rendben becsekkoltunk, néztük egy kicsit az unatkozó reptéri munkásokat, ahogy driftelgetnek a hóban, aztán elbúcsuztunk a családtól személyesen és telefonon is.

A repülő felszállása késett 40 percet, jégoldózták is a gépet de végül 10 percet lefaragott a késésből a pilóta. Az út alvással telt, mert semmi érdekeset nem láttunk a felhőktől a leszállásig. A repülőből először a svéd partokat pillantottuk meg, majd a tenger közepén lévő szélfarmot és a gigantikus Öresund-hidat. Azt még biztos megnézzük közelebbről is! A repülő erős jobbkanyarral fordult a leszállópályára és az erős szél ellenére is simán landoltunk.

A reptéren találkoztunk Signe-vel, aki Dia mentora a helyi egyetemen, és Peterrel akitől megkaptuk a lakáskulcsokat (!), ahol megszállhatunk. A szállást a couchsurfing.org oldalon találtuk, és egy nagyon közvetlen lány invitált meg bennünket ismeretlenül(Maria, aki Peter barátnője). Signe segítségével átverekedtük magunkat közel 100 kilónyi csomagunkkal Koppenhágán, és teljesen kimerülten végül megérkeztünk átmeneti szállásunkra. Nagyon otthonos kis lakás, hajópadlóval nagy ablakokkal, kényelmes kihúzható ággyal ééés.. nagyon furcsa fürdővel. Ez alatt azt kell érteni, hogy a helytakarékosság jegyében a fürdő kb 1,5 m2, a zuhany pedig konkrétan a wc felett van. Elég furcsa a wc mellett állva fürödni, de errefelé ez elég nagy divat lehet, mert a lakáshirdetésekben már sok ilyet láttunk.

A lakás egyébként nagyon jó helyen van, mindenhez relativ közel (kivéve a repteret) szóval innen könnyen fel tudjuk fedezni a várost. A vendéglátóink nagyon kedvesek, mutattak több honlapot is ahol albérletet találhatunk, meg telefon ügyben is adtak pár tippet. Csütörtökön már több dologra nem nagyon volt erőnk, ezért elővettük a maradék szendvicseket, megvacsoráztunk és lefeküdtünk aludni. A szendvicsek mellett egyébként megtaláltuk az elveszettnek hitt repjegyeket...