Eső, múzum és Cafe Retro

Hej!

Egész héten váltakozó időjárásunk volt, hol esett, hol sütött a nap, volt, hogy ez öt percenként változott. Emiatt igencsak megválogattuk hova mikor mentünk. Amikor elkezdődött a vakációnk összeírtam egy kis listát, amit szerettem volna mégegyszer meglátogatni mielőtt hazautazunk, így nem kellett gondolkodni mit csináljunk. A félév során jópárszor körbejártuk már a várost, de a múzeumokat eddig kihagytuk, így most bepótoltuk az elmaradást.

Szerdán délután két egymáshoz szerencsére közel lévő múzeumot céloztunk meg, először a Danish Museum of Art and Design-t aztán a Museum of Danish Resistance 1940-1945-t néztük meg. Az első múzeumban a dán dizájn és formatervezők munkáit állították ki - főleg székeket. Az utóbbi emléket állít a II világháborúban elhunyt kb 200 (!) dánnak és a gerilla mozgalomnak, aminek köszönhetően Dánia nem Németország szövetségeseként, hanem megszállt országként lett kezelve a háború végén.

Miután egy kicsit művelődtünk találkoztunk Inessel és Damiannel és beültünk a Cafe Retro-ba, ami egy remek hangulatú kis bár hatalmas fotelekkel és finom forrócsokival, tortával... Az alkalom pedig annak szólt, hogy elköszönjünk Damiantől, mert elutazott Norvégiába így máskor nem lett volna lehetőségünk elköszönni. Mindkettőnknek nagyon tetszett ez a kis kávézó és egy kicsit sajnáltuk is, hogy nem fedeztük fel magunknak korábban.. Sebaj, aznap jó sokáig maradtunk, később Kathi is befutott, így aztán kb 11-ig beszélgettünk.

Csütörtökre a Nemzeti Múzeumot terveztük be, de annyira szakadt az eső, hogy ugyan a biciklikig eljutottunk, de aztán inkább visszafordultunk. Ennek ellenére később mindenképpen le kellett bicikliznünk a Városháza térre, mert egy lányt érdekelte a biciklim, utána pedig még egyszer utoljára vacsoráztunk egyet Christianiaban. Ennek fényében Christiania felé menet találkoztunk a Rådhus előtt a lánnyal, aki sajnálkozott egy fél percet és mondta, hogy idefelé jövet megtalálta az egy hete ellopott biciklijét... Ha ez igaz, akkor nagyon nagy mákos, ha meg úgy "találta" azt a biciklit, akkor meg ez van - mindenesetre én nagyon nem örültem neki és kezdtem azt hinni, hogy soha nem fogja megvenni senki :(

Csütörtök este a vacsinál megbeszéltük Kathival, hogy mivel ő sem járt még a Statens Museum for Kunst-ban, péntek délelőtt együtt járjuk be a hatalmas tárlatot. Kb minden nap elhajtottam a múzeum épülete mellett az elmúlt közel 5 hónapban, a félév elején még sétálni is voltunk a kertjében, ahol akkor több tucat gyerek szánkózott, így már vártam, hogy egyszer be is menjünk. Ez a múzeum valami olyasmi mint otthon a Szépművészeti Múzeum, ahol az állandó kiállítás ingyenes és csak az időszakosakért kell fizetni.

Reggel megint szakadt az eső mintha dézsából öntötték volna, úgyhogy mire odaértünk a múzumba mindkettőnk nadrágjából csavarni lehetett a vizet - tudjátok, ez az a múzeum ahová múltkor nem jutottunk el, mert félúton visszafordultunk az eső miatt... Most nem voltunk puhányak így odaértünk és a várakozásainkkal ellentétben csak másfél-két órára volt szükségünk hogy körbejárjunk. A harmadik emeleten kezdtük, ahol fotó kiállítás látható mindenféle híres fotóművésztől - jónéhány igen undorító kép mellett találtunk pár érdekeset is, de ez nem igazán volt a mi asztalunk. A másodikon azért sokkal inkább hozzánk közelálló dolgokat tapasztaltunk már ami azt illeti, hogy a festmények szekciójához érkeztünk. Két dolgot emelnék ki, az első, hogy elképesztő mennyiségű képet pakoltak egy-egy falra, volt ahol 5 sorban egymás felett sorakoztak a különböző méretű festmények - esélyünk sem volt mindet végignézni, márcsak azért sem, mert az agyunk sem tudta feldolgozni a látványt. A másik érdekességet a képes részleg végén találtuk: egy betegszoba volt berendezve az egyik teremben igazi betegágyakkal és embernagyságú bábukkal, ami azt mutatta be, hogy egy ilyen helyre belépve az ember viselkedése ösztönösen megváltozik... Az első emeleten pár szobor volt és nagy műanyag és nejlon gömbök voltak felfüggesztve a nagy térben, némelyikben még növény is volt - képek a picasan róla.

Aznap még egyetlen dolgom akadt, ugyanis az előző napi lány után találtam valaki mást, aki szerette volna megvenni a biciklimet, így négykor találkoztunk Nørreporton és kb 3 perc alatt le is zajlott az adás-vétel. Szerencsére ekkorra kisütött a nap, így elhatároztam, hogy hazasétálok. Útközben még beugrottam a Botanikus kertbe, merthogy úgyis ki tudok menni a kert másik végén, csakhogy a félév eleje óta nem jártam benne és nagy magabiztosan a bejáratnál lévő térképet sem néztem meg, így eltartott egy darabig amíg kikeveredtem a parkból a másik oldalon. Eközben jött a remek ötlet, hogy miért ne mehetnék egy darabon citybike-kal, csakhogy csak olyat találtam amihez kellett a 20 koronás és mikor elvergődtem a zóna szélére, ameddig lehet azokat a bicajokat használni, akkor nem találtam működő tárolót, ahol letehettem volna és visszakaptam volna a huszasomat, így visszatekertem a legközelebbiig, ami történetesen ott volt, ahol felvettem... Kicsit sem voltam mérges :D Végül maradt a séta, de szerencsére napsütésben értem haza.

A péntek esti otthoni meccsnézés után szombatra aktívabb programot szerveztünk, ugyanis a mentor csapat egész délután tartó bulit szervezett Animal Party néven, ahol állatokra kellett vadászni - az állatoknak pedig a mentorok egy része volt beöltözve. Legalábbis kiírás alapján erre következtettünk, de mikor odaértünk a lányok már lehangoltan ültek kint, mert kb 15 dán diák lézengett a Kattenben, és kb tudomást sem vettek a külföldi diákokról - ez valahogy nem meglepő, korábban is előfordult, csak akkor mindkét csoportban többen voltak, így nem volt olyan feltűnő. Most ehelyett a Cafe Retro felé vettük az irányt és Kathi, Ines, Annie és mi ketten eltöltöttünk pár kellemes órát beszélgetéssel a nagy fotelekben. Ezután Kathival hárman csatlakoztunk egy ír kocsmában pár másik erasmusos diákhoz és megnéztük együtt az Amerika-Anglia vb csoport meccset. Sokkal jobb volt így nézni a meccset mint előző este otthon, ketten...