Május 31.

Hej!

Június első hete mozgalmasan telt, szerencsére végig jó időnk volt. Talán a hét legfontosabb napja volt a hétfő, amikor is nagy dolgok történtek.

Hétfőn reggel volt a várva várt- rettegett angol vizsgám, amire nem igazán lehetett készülni, mert nem egzakt tudást vártak tőlünk. A feladat annyi volt, hogy mindenki kapott a saját tudományterületén belül egy populárisabb szöveget, amiből fel kellett készülni 30 percben, azután 7-10 percben össze kellett foglalni a cikket, majd 5-10 percben szabad beszélgetés a témáról. A témám nem kimondottan volt szociológiai, a cikk Henri herceg náci egyenruhás megmozdulásáról szólt és arról hogy ez is mutatja, hogy Angliában alkotmány és államforma váltásra van szükség. Mindezt 4 oldalban, tele olyan szakszavakkal, amiket lehet hogy a jogászok ismernek, lévén sosem tanultam angol szaknyelvet és nem ismertem. Szerencsére ennek ellenére is értettem a cikket és sikerült is közel 7 percet beszélnem egyfolytában, ami tőlem nagy teljesítmény, hiszen mindig törekszem röviden, tömören fogalmazni, magyarul is, angolul meg pláne. Az utána lévő 10 perces beszélgetés pedig kicsit kötetlenebb volt, a saját véleményemet is elmondhattam. Nem ez volt álmaim vizsgaszituációja, de teljesítettem amit vállaltam :)

Ugyan ez egy nagyon fontos pontja volt a hétfői napnak, miután haza értem (na ná hogy addig esett az eső amíg tekertem haza Amagerból) nekiláttam a másnapi határidős beadandómat sietve befejezni. Egy kicsit kapkodósra sikerült a délután, ugyanis estére nagyon fontos programunk volt.

Este 7-re közös vacsorát beszéltünk meg a barátainkkal, így kilencen gyűltünk össze a Peder's Oxe nevű étteremben, ahol a többiek már sokszor jártak, de mi még soha. Az apropó pedig egy másik akció volt: az étterem híres (hírhedt) hamburgereit féláron kínálják hétfőnkét. Ahogy ezt már a Dalle Valle esetében is említettem, mi ebből is mindig kimaradtunk a dán órám miatt. Így hétfőn utoljára összegyűlt a társaság hamburgerezni. Eleve úgy kezdődött, hogy elfelejtették a foglalásunkat, így egy szomszédos étterem alaksorában foglaltunk helyet, így a pincér kb háromszor látogatott el a mi asztalunkhoz összesen, az is beletelhetett neki vagy 4-5 percbe míg a konyhán átverekedve magát elért hozzánk.. Amikor megérkezett az étel mindkettőnk gondolata az volt, hogy ennél mérföldekkel jobbat szoktam itthon készíteni kevesebb, mint fele annyiból mint amibe akciósan került... És nekünk még nem volt különösebb okunk a panaszra, ellentétben a pár vegetáriánus barátunkkal, akiknek abból állt a vegetáriánus hamburger, hogy nem volt benne hús...

Mindennek tetejében a pincérlányka megpróbált két körben átverni 70 majd 100 koronával. Gondolom azt hitte 'külföldiek, úgyse tudják melyik korona milyen..." Sebaj, megtudtuk mi az amiről "lemaradtunk" a félév során.

A vacsorát annak az apropóján szerveztük, hogy a társaság két oszlopos tagja elutazott kedden és szerdán, így mégegyszer összeültünk, hogy normálisan el tudjunk köszönni. Erre még lehetőséget adott az elég nagyszabásúra sikerült búcsúbuli is, amit Anna és Elina szervezett. A Facebookon meghirdetett eseményre, ami a Katedralenben volt a CSS-ben, kb 120-an jelezték, hogy eljönnek. Mi a felére számítottunk, de tényleg rengetegen voltak, minimum 100 fő megjelent. Mi végig beszélgettük az estét a lányokkal, Alex Markus és mások társaságában csocsózott, beszélgetett. Sajnos nem tánsoltunk, pedig volt zene is, de valahogy nem jött a lábunkba a bugi. Az este felénél meginttunk vagy 15-en egy üveg Fiszket búcsúzóul, hiszen ez az ital végig kísérte az Erasmusos életünket itt. Nemcsak Annatól és Elinától búcsúztam el aznap este, Zuzana és Sam is elutazott másnap. Nagyon jól sikerült ez a búcsúbuli, kicsit mindenki a magáénak érezte a társaságból, hiszen ezután már kettővel kevesebben vagyunk...

Az is mutatja, hogy mennyire jól sikerült a parti, hogy hajnali 5 óráig maradtunk, akkor kezdtünk el takarítani. Természetesen nem hagytuk magára a két leányzót, aminek nagyon örültek, hiszen ekkor következett a meglepetés: valaki a konyhában nagyon viccesnek találta, hogy az otthagyott festéket szétfröcskölje, így amikor bementünk és felkapcsoltuk a villanyt elég brutál látvány fogadott minket. A padlótól a székeken keresztük a falig minden narancssárga festék volt... Kb fél órát töltöttek vele a többiek, hogy letakarítsák, már amennyire lehetett. Ezalatt mi kint raktunk rendet, ott szerencsére nem volt ilyen gond, de így is elég nagy volt a rendetlenség. Miután végeztünk következett a búcsúzkodás, ami a mi részünkről ál-búcsúzás volt, de ettől függetlenül őszínte :) 6 óra táján pedig együtt indultunk haza a napsütésben és madárcsicsergésben.