2010. január 31., vasárnap

Túra

Hej!

Tegnap egész délelőtt pihentünk itt a meleg szobában - eddig ugyanis a szobában sem volt meleg, de az újdonsült olajradiátornak köszöhetően már az otthon megszokott klíma uralkodik a szobában.
Délután elindultunk egy kisebb túrára, először beszereztünk mindkettőnknek egy-egy dán sim kártyát, hogy könnyebb dolgunk legyen, utána pedig elsétáltunk megnézni egy helyes kis lakást, nem messze attól, ahol most lakunk. A lakás mindkettőnknek tetszett, kicsi, de otthonos, és az ára is pont jó - lenne, az a probléma, hogy előttünk már volt egy török pár megnézni a lakást, és a tulajdonos még hezitál, hogy melyikőnknek adja. Azt ígérte ma jelez, hogy döntött. Próbáltuk ösztönözni azzal, hogy többet ajánlottunk a lákásért (hát igen, a magyar hozzáállás), de még nem szólt. Annyi hasznunk mindenesetre volt a lakásnézésből, hogy a srác adott egy hasznos tanácsot, miszerint a pincéreknek sem szükséges dánul tudniuk, ami Alex munkahely keresése szempontjából fontos.

Ezt követően elindultunk, hogy elhozzuk a biciklijeinket, amik a város másik felében vártak ránk, ezért szálltunk metróra, ami nagyon kényelmes és összességében a metróhálózat teljesen kiismerhető, logikus. Hvidovreban sétáltunk elég sokat, de kifizetődött, mert útközben Alex talált egy telefont :) Ha találunk hozzá töltőt, még a hasznunkra lehet.
5 órakor felszedtük a bicikliket, amik sajnos a vártnál sokkal ramatyabb állapotban vannak, ezért nem tudtunk kerekezve hazajönni. Javításra szorulnak - megvan a hétfő délelőtti programunk - emiatt eltoltuk őket a hóban a következő állomásig és haza metróztunk. Szerencsénkre idén ingyenesen lehet a metrón biciklit szállítani. Miután leszálltunk a metróról, sajnos rossz irányba indultunk el és feleslegesen toltuk a bicikliket összesen 8 buszmegállón át a hidegben.

Miuán hazaértünk vagy 1 órába került mire kiolvadtam... Később, amikor Maria is hazaért ellátott minket tippekkel, hogy mit érdemes megnézni és kipróbálni - van mit felfedezni :)

2010. január 30., szombat

Képek

Szolgálati közlemény.

A képeket mindenki számára elérhető helyre töltjük fel, amit ezentúl az itt jobbra látható linken keresztül lehet elérni.

Az első nap

Hej!

Tegnap reggel végre kipihenten ébredtünk, ezért úgy döntöttünk elsétálunk az egyetemre, ahol beszereztünk egy listát sok-sok albérleti lehetőséggel. Kb 40 perc alatt jutottunk el a nemzetközi kapcsolatok irodájába, ahol nagyon segítőkészek voltak, mindent megtudtam amire kíváncsi voltam. Útközben megálltunk néhány áruházban megnézni az árakat - a legtöbb termék kicsivel drágább csak, mint otthon, ahogy néztük eddig, csak a hús kerül horror összegekbe.
Hazafelé megnéztük a havas Botanikus kertet, aztán a befagyott csatornán sétáltunk (ami a vendéglátóink szerint 40 éve először fagyott be idén télen), ami ahhoz hasonlítható, mintha a befagyott Dunán sétálnánk át.

Délután körbenéztünk telefonkártya ügyben, de meglepetésünkre a legtöbb telefontársaságnak nincsenek hivatalos boltjaik - csak a legnagyobbaknak-, a sim-kártyákat szupermarketekben és trafikokban árulják, ahol viszont nem ismerik az egyes szolgáltatók tarifáit. Ezért úgy döntöttünk interneten még este utánanézünk.

Egész nap szürke volt az idő és kb -5 fok volt, de nem fújt a szél, úgyhogy nem fáztunk. Este amikor hazaindultunk az utolsó áruházból, szakadni kezdett a hó, pillanatok alatt megint minden havas lett, az utakat is beleértve. Egészen reggelig esett, mégis mikor felébredtünk, már ellapátolták a járdáról a havat... Jelenleg pedig szikrázó napsütés van :)

2010. január 29., péntek

Az Út

Hej! (jelentése: Üdv!)

Első bejegyzésünkben a kiutazásunkról fogok írni.

Az előzetesen elintézendő dolgokkal nem untatnék senkit, volt két A4-es lapunk amin fel voltak sorolva... A repülőnk csütörtök 12:55-re volt kiírva, az albérletünket tehát aznap kellett leadnunk amikor utaztunk. A mérlegelés megtörtént már előző este, a csomagjaink tehát készen álltak. Reggel 7kor kelés, pakolás, továbbá az itthon maradó holmik lecuccolása. Ez egészen fél10ig elhúzódott, és amikor csont üres volt a lakás és csak a bezárt bőröndök maradtak felmarkoltuk a repülőjegyeinket és.... HOVA LETTEK A JEGYEK?!?! Nos, igen a repjegyek el lettek téve, de hogy hova azt nem tudtuk.. szóval kellett egy gyors nyomtatás (köszi Gyuri :)) Sajnos irtózatos hóvihar tört be Budapest utcáira, de rendben kiértünk a reptérre, bárhogy is marasztalt bennünket a város. A reptéren rendben becsekkoltunk, néztük egy kicsit az unatkozó reptéri munkásokat, ahogy driftelgetnek a hóban, aztán elbúcsuztunk a családtól személyesen és telefonon is.

A repülő felszállása késett 40 percet, jégoldózták is a gépet de végül 10 percet lefaragott a késésből a pilóta. Az út alvással telt, mert semmi érdekeset nem láttunk a felhőktől a leszállásig. A repülőből először a svéd partokat pillantottuk meg, majd a tenger közepén lévő szélfarmot és a gigantikus Öresund-hidat. Azt még biztos megnézzük közelebbről is! A repülő erős jobbkanyarral fordult a leszállópályára és az erős szél ellenére is simán landoltunk.

A reptéren találkoztunk Signe-vel, aki Dia mentora a helyi egyetemen, és Peterrel akitől megkaptuk a lakáskulcsokat (!), ahol megszállhatunk. A szállást a couchsurfing.org oldalon találtuk, és egy nagyon közvetlen lány invitált meg bennünket ismeretlenül(Maria, aki Peter barátnője). Signe segítségével átverekedtük magunkat közel 100 kilónyi csomagunkkal Koppenhágán, és teljesen kimerülten végül megérkeztünk átmeneti szállásunkra. Nagyon otthonos kis lakás, hajópadlóval nagy ablakokkal, kényelmes kihúzható ággyal ééés.. nagyon furcsa fürdővel. Ez alatt azt kell érteni, hogy a helytakarékosság jegyében a fürdő kb 1,5 m2, a zuhany pedig konkrétan a wc felett van. Elég furcsa a wc mellett állva fürödni, de errefelé ez elég nagy divat lehet, mert a lakáshirdetésekben már sok ilyet láttunk.

A lakás egyébként nagyon jó helyen van, mindenhez relativ közel (kivéve a repteret) szóval innen könnyen fel tudjuk fedezni a várost. A vendéglátóink nagyon kedvesek, mutattak több honlapot is ahol albérletet találhatunk, meg telefon ügyben is adtak pár tippet. Csütörtökön már több dologra nem nagyon volt erőnk, ezért elővettük a maradék szendvicseket, megvacsoráztunk és lefeküdtünk aludni. A szendvicsek mellett egyébként megtaláltuk az elveszettnek hitt repjegyeket...