Egy áprilisi hét

Hej!

Múlthéten hétfőn Quiz estére voltunk hivatalosak a Studenthus-ba, ami 7 órakor kezdődött, ezért úgy döntöttem a saját dánórám helyett az egyel korábbira megyek, hogy odaérhessek erre a kihagyhatatlan eseményre. Amúgy itt Koppenhágában elég divatos esemény a quiz este, sok kocsmában ki van plakátolva.

A kiírás alapján 25 koronáért lehetett beszállni a játékba, egyedül, vagy maximum 5 fős csoportban. Mivel a társaságban 8-an voltunk, 2 db 4 fős csoportba ültünk. Az első két helyezett igencsak jól járt, mert az első 1500 koronát, a második pedig 500 koronát nyert. Nagyon bizakodóak voltunk, meg is állapodtunk, hogy ha valamelyik csoport nyer a kettő közül, akkor a másiknak annyit adunk, hogy legalább a nevezési díjat visszakapjuk:)

Elég sokáig tartott a játék, mert 10-10 kérdés volt 5 körön át, és mindegyik kör után rögtön ki is javították a válaszokat. Voltak a kérdések között könnyűek, nehezebbek, logikaiak és volt olyan is, amiről még egyikőnk sem hallott korábban. Minden kör végén pedig volt egy kérdés, ami az ún. sör-kérdés volt. Ha jól válaszolt a csapat, akkor annak a körnek a végén kiosztottak a csapat tagjainak egy kör ingyensört. A 3. kör végén ezt az ingyen sört a mi csapatunk nyerte (The Smarties) nekem köszönhetően :D A kérdés arra vonatkozott, hogy hány csontja van egy felnőtt embernek és mivel előtte nap néztem egy rész New York-i Helyszínelőket, amiben pont ezt taglalták, kapásból rávágtam a választ. Vicces volt és a sör is jólesett.

Mi végül a középmezőny felsőrészében végeztünk, de mint kiderült ez nem rossz teljesítmény. Volt ugyanis két-három csoport, akik internetes telefonnal felszerelkezve érkeztek, és kb mindent kigugliztak. Valószínűleg az összes ilyen eseményre elmennek és összenyerik a bulizásra valót. Valójában ők nem diák korú emberek voltak, hanem meglett férfiak, akik nem pénzt költenek ha szórakozni mennek, hanem pénzt keresnek. Nem rossz taktika. :)

Ezután a hét elég eseménytelenül zajlott, kedden egész nap egyetemen voltam, utána pedig egy remek vacsorát dobtunk össze és pihentünk egy kicsit, ugyanis szerdán egész nap tanulnom kellett, mert csütörtökre egy halom beadandóm volt, aminek a felét kedden adták fel.

Pénteken mivel jó idő volt, délután kimentünk Annával, a lakótársunkkal a közeli parkba - illetve az egyik közeli parkba, ugyanis itt egymás nyakát érik a nagyobbnál nagyobb parkok. Még korábban pénteken sütöttünk krumplit, amikor Anna megjegyezte kis undorral az arcán, hogy ez egészségtelen, úgyhogy nem kéne ilyet ennünk, ezért amikor a parkban rágyújtott egy cigire, akkor jól esett, hogy azt mondhattam neki, inkább eszem sültkrumplit, mint szívok el egy cigit :) Aztán a húga, aki velünk volt megtoldotta azzal, hogy ő inkább mindkettőt műveli :D

Mivel a dán vizsgám időpontja vészesen közeleg, ezért múlthéten hétvégén elkezdtem aktívan tanulni rá, az egész könyvet átvettem, most hétvégén tervezem a következő fordulót. A szóbeli részéről pontosan tudjuk hogy fog kinézni: kis szituációs gyakorlatok és szöveg értelmezés. Összességében nem lesz nehéz, megtanulható az anyag. Ami viszont aggasztó, hogy az írásbeli részével kapcsolatban még semmilyen információval nem szolgált Lona, és az egy héttel előbb lesz, mint a szóbeli...

A hétvége jelentős részét így a tanulás tette ki, két jól sikerült programot kivéve: szombat estére vacsorát szerveztünk ide hozzánk, amire végül 5 ismerősünk jött el és nagyon jól sikerült. Mindenki hozott egy-egy fogást, meg innivalót, én is készítettem egy kis majonézes kukoricát-virslit-tojást, és pluszban sütöttem egy répatortát. Amikor Ines meghallotta, hogy mit sütöttem, "magánkívül" volt az örömtől, ugyanis ő korábban már kóstolta, és nagyon ízlett neki :) Miután jót vacsoráztunk és beszélgettünk elindultunk egy közeli bárba, ami nagyon jó döntés volt. A Røde Hunt (Vörös Róka) első részében kényelmes fotelekkel van berendezve, és csocsó asztal is van, középen helyezkedik el a bár, ahol mint minden más bárban ki van téve az ingyen jeges víz, a hátsó részében pedig egy kis tánctér van kialakítva. Nagyon eltalálták ezt a helyet, mert elől hallod a másik hangját, tudsz beszélgetni, hátul meg max hangerő mellett lehet tombolni a jobbnál jobb zenékre. Ami vicces, hogy a falakon végig bakelit lemezek díszelegnek és nekem megint sikerült elsőre kiszúrnom egy Kodály, Hungaroton lemezt :D

Visszatérve még kicsit az ingyen vízre: több nyugat-európai országban ez bevett gyakorlat, minden bárban megtalálható, sőt Annie angol barátunk szerint Angliában ezt törvényben rögzítették is.

Másnap városnéző sétára indultunk egy nagy csoport diákkal. Valójában az egyik nemzetközi diákoknak tartott óra keretében volt szervezve ez a séta idegenvezetéssel, úgyhogy csatlakoztunk a tömeghez. Majdnem az összes barátunk és ismerősünk ott volt így jó hangulatban telt a napsütéses délelőtt. Nem sok új információval gazdagodtunk, de jót sétáltunk és láttunk pár új szobrot :D Aztán mikor elértük a partot, páran leültek a moló szélére, sajnos ezzel Ines elég rosszul járt, ugyanis a napszemüvege egy óvatlan mozdulat következtében a vízbe zuhant. Szegényt sajnáltuk, de azért valójában ez egy vicces helyzet volt :D

Miután vége lett a sétának kerestünk egy kiülős kávézót ahol a lányok kávét és forrócsokit ittak, mi pedig Alexxel megettük az idei első gombócos fagyinkat. Nagyon szép délután volt, jó volt üldögélni a napsütésben.

Gul party

Hej!

Szombaton Gul Party-ban voltunk, ez magyarra fordítva Sárga Bulit jelent. Minden megjelentnek illett több-kevesebb citromsárgát viselni magán. Mi azért nem vittük túlzásba :)

A buli előttre megbeszéltük az ismerősökkel, hogy a Katedralenben melegítünk, és jól eldumálgattunk oktatásról, családról. Egyébként a többiek elmondása alapján a világ boldogabbik felén sem fenékig tejfel az oktatás helyzete, sőt. Miután elfogyott a sör - ezúton is köszi a 7,2-es svéd sört Zsolt, gyó vót - átmentünk egy másik közösségi helyiségbe.. Mert hogy több is van. Ezt a szobát szarvas szobának hívják, mert egy hatalmas agancsú kitömött szarvasfej lóg a falon. A szervezők csodás citrom színű ruhakölteményekben pompáztak (Emil kukásnadrágban és láthatósági mellényben nyomult egy sárga napszemüveggel). A falra pedig a laptop monitorja volt kivetítve, ahol.. chatroulett volt.

Aki esetleg nem ismerné a chatroulett-et, annak mondom, hogy ez egy honlap, ahol engedélyezed a webcamerát és az éppen online lévő akárhányezer másik felhasználó egyikével véletlenszerűen összerak egy video-beszélgetésre. Ha nem tetszik, egy katt és megy tovább. Voltak nagyon mókás dolgok, másik buli, jelmezes idióták, stb, de persze néha mi is belefutottunk az oldalon elkerülhetetlen brokikba..

Az est a szokásos roppant kedvezményes árfolyamú piák kíséretében telt, amikre most kitérnék. Rendszerint Carlsberg (olykor Tuborg) itt a sör, ami persze nem túl meglepő. A rövidek már annál inkább. A korábban említett krumpliból készült förmedvény mellett vannak még csodáik, és ezek már nem olyan rosszak. Van egy rövidük, aminek pont olyan íze van, mint a Liqurice nevű gumicukornak. A dánok imádják ezt a cukrot, van édes, sós, mindenféle. Magyarországon gyakorlatilag medvecukor néven fut. Na a piának pontosan olyan íze volt. Bizarr, de nem rossz. A másik az un. Fisk, ami nevezhető nemzeti italnak is: Ez is 38% körüli alkoholtartalmú ital, de egyáltalán semmit sem érezni a szeszből - ezért picit veszélyes is -, mert egy az egyben Fishermans friend cukorka íze van. Másként szólva extrém mentolos. Egy pia amitől nem lesz büdös a szád :D

Miután megfelelő hangulatba kerültünk, ismét meghódítottuk a csocsóasztalt, és ezúttal a korábban ecsetelt kocka-csocsó feltalálóival is megküzdöttünk. Ines, az egyik osztrák barátunk volt segítségemre, és egész ügyesen játszott. Mondanom sem kell, hogy a Monarchia csapatai fölényes győzelmet arattak! Elég nagy arcuk volt a vikingeknek, szóval jól esett elkenni őket :)

A szarvas-szobából egy lépcső (és persze egy lift is) vezetett le a pincébe, ahol a csocsó asztal és fotelek, asztalok voltak. Az ottani egyik ajtó azonban a fűtéscsövek alagútjaiba "katakombákba" vezetett, amiket persze feltétlenül fel kellett fedeznünk :D Rá is leltünk egy szobára ami tele volt sörös rekeszekkel, de sajnos nem tudtuk eléggé kinyitni az ajtót, hogy beférjünk. Találtam viszont egy svéd zászlós öngyújtót, óó jeee. A buliból a campuson lerakott bringáink felé menet valamelyik ablakból egy lavór vizet borítottak az udvarra, ami az előttünk pár méterre haladó egyik barátunkat - a kissé pityókás Kathit - 3 cm híjján telibekapta :D Reméljük, hogy csak víz volt.

Vasárnap csak pihengettünk, és a maradék szárazkenyérrel megetettük a kacsákat, hattyúkat és egyéb madarakat. Nagyon megnyugtató a tóparton etetni őket. Szeretem. Most a ludak is előkerültek, akik malmöi társaikhoz hasonlóan kijöttek a partra és egészen közel merészkedtek a kenyérért. Este nem mentünk sehova, mert hétfőre már hivatalosak voltunk egy Quiz-partyra, amiről a következő bejegyzésben számolunk be :)

Hétköznapi dolgok

Hej!

A cím megtévesztő lehet, mert ez a múltheti napok egy postba történő besűrítése lesz. Muszáj kicsit felzárkózni, mert kopnak az emlékek és kár lenne veszni hagyni őket :)

Hétfőre sajnos Diát elkapta a gépszíj, és torokfájós, köhögős, lázas, hasmenéses nyavaja lett úrrá rajta. Napközben ápolgattam, és utánanéztünk, hogy merre is van a kijelölt dokija. Kedden meg is látogattuk a gyalog 5 percre lévő rendelőt, és... itt most írhatnám, hogy meglepődtünk, de igazából nem. A rendelőben egy asszisztensféle fogadott bennünket, akivel az alábbi párbeszéd zajlott le:

-Mi a panasza?

-Torokfájás, hasmenés, 38,5-ös láz..

-Szed lázcsillapítót?

-Igen.

-Maga szerint mi a baja?

-??!

-Nos, nem hiszem hogy nagyon komoly lenne, pihenjen és ha nem javul, jöjjön vissza hétfőn.

-.......-.-'

Igazából az összes eddig itt orvoshoz forduló nemzetközi diák ismerősünk hasonló élményekről számolt be, de így testközelből mégis erősebb volt a dolog. Semmi vizsgálat, egyáltalán SEMMI. Mennyé' haza oszt' gyógyulgassál. Kösz. Itthon a lakótársunk - bár távol álljon tőle, hogy patrióta legyen - valahogy szívügyének érezte a rendszer megvédését, és kifejtette véleményét, miszerint 39 alatti láz az piha, és nem kell egyből orvoshoz futni. Erre elmagyaráztam, hogy sajnos nekünk otthon nincs időnk/lehetőségünk 1 hétig várni a jószerencsét az ágyban, mert lemaradunk/kirúgnak. Gyógyszer kell, aztán lehet menni tovább. Egyébként pedig már többen mondták, hogy itt nem foglalkoznak a betegekkel! Touché! :D

Szerdára elmúlt a láz, és sokat javult Dia állapota, eltekintve a reggelre kialakult kötőhártya gyulladástól... A szerda esti bulit így ki is hagytuk. Helyette betáraztunk némi kamillateát.

Szerda és csütörtök napközben jómagam a várost jártam kerékpárral, és osztogattam az önéletrajzomat éttermekben, kocsmákban és szállodákban. Sajnos a munka amit eredetileg kaptam - és 15-én kezdhettem volna - ugrott, mert közben meggondolta magát a olasz ****. Egyelőre mérsékelt sikereim vannak, de nem adom fel :) Sajnos a válság itt sem kíméli a vállalkozó szférát. 2 éve állítólag 2 nap alatt lehetett munkát találni.. Ezvan. Csütörtökön újra a már-már szokásos Christianiabéli vacsorára mentem, és ezúttal olivabogyós kukorica kenyeret hoztam haza!

Péntek nagy nap volt itt, minden busz és sok épület nemzeti lobogókkal volt ékesítve a 70. születésnapját ünneplő II. Margrethe tiszteletére. A királynő születésnapjára közös programot szerveztünk pár barátunkkal, és még eléggé időben kimentünk az Amalienborg palotához, ahol az előzetes menetrend szerint délben integetett a királynő az erkélyről. Elképesztő tömeg volt a téren és a környező utcákban, akinek véletlenül nem volt zászlója, annak ingyen osztogattak hurkapálcára erősített papírzászlókat. Ebből mi is beszereztünk jópárat. A királyi őrség felvonulása még a szokásosnál is emelkedettebb volt, és délben végre valahára megláthattuk a királynőt és családját. A fotókon a kék pötty lesz ő :D Népét 5 karlendítéssel üdvözölte, amelyekre válaszul a tömeg egy-egy zúgó, harsogó HUAAA! felkiáltással reagált. Ezt nem pontosan értettük, de marhajó volt. A ceremónia végén a lovas testőrség kíséretében egy egyszerű fogaton hagyta el a királyi pár a palotát, és vonult végig a város sétálóutcáján egészen a városházáig. Az utcákról mellesleg kb fél óra elteltével már el is pucolták a töméntelen mennyiségű lócitromot a szorgos kis munkagépek. Alap. A városházánál aztán úgyhozta a dolog, hogy újfent megtekinthettük a királynőt, immáron kivetítőn is. Az ünnepségen résztvett az összes többi skandináv uralkodócsalád is. Őszintén szólva jobban örülnék egy királyi családnak, mint egy ugyanúgy nem általam választott köztársasági elnöknek, akiért még rajongani se lehet puszta patriotizmusból. Ott volt a fíling. Persze ez szubjektív.

A képeket és videókat folyamatosan bővítjük, tessék szorgosan nézni :)

Csócsó, halak, miegymás

Hej!

Elmaradásainkból a múltheti szombat estével kezdem a pótlást. A szociológus hallgatók közösségi helységébe, a boltozatáról elnevezett Katedralen-be voltunk hivatalosak egy olyan estére, ahova mindenki hozzott valami harapnivalót, a folyékony kenyeret pedig a diákszervezet szolgáltatta - ismét ingyen!

Dia eredetileg palacsintával készült, de az elkészítés elején elért mérsékelt sikerek következtében elállt ettől a szándékától és végül egy egyszerű salátát készített - ez utóbb jó ötletnek bizonyult, mert alig volt köret. A vacsorát megelőzően valami borzadály dán röviditallal örvendeztettek meg bennünket - mint utóbb kiderül KRUMPLIBÓL készült... Gondolom ez alapján el tudjátok képzelni, hogy milyen remek volt. A snapsz után kitessékeltek minket a kertbe, mert ez végülis egy amolyan megkésett Húsvéti-party volt, szóval az egyetem kertjében mindenhol csokikat és édességet rejtettek el, amiket mi lelkesen kereshettünk! A szép adag csokinak és cukornak még most is megvan egy része. A sokféle étel felett és után a sörök gyors egymásutánban fogytak, ami megalapozta a hangulatot. Többnyire korábbi ismerőseinkkel voltunk, de ezúttal a mentorvezetőkkel is jobban megismerkedtünk - illetve volt egy srác aki már ismert: Bemutatkoztam, és közölte, hogy "Tudom ki vagy :) Te vertél minket szarrá csocsóban a múltkor." Hiába no, a hírnevem már itt is megelőz. A mentorok vezetője Emil viszont egy egészen új dimenzióba emelte számunkra a csocsózást, és bevezetett minket a kocka-csocsó rejtelmeibe, akit nem érdekelnek a szabályok, tekerjen a következő bekezdéshez.

A kocka-csocsó alapfeltétele a nyitott asztal és egy dobókocka. A játék elején dobunk a középkörbe és hagyjuk pattogni a kockát (a kockához érni tilos a labdák játékba kerüléséig). A kidobott szám mutatja meg, hogy az adott körben hány labdával játszunk - ha nem volt elég labda, az utolsó labda többet ért. Namost, itt jön a csavar, ugyanis maga a kocka is játékban van, és belövése esetén 3 pontot lehet szerezni, a játék pedig 20 pontig tart (ha az utolsó játékban minkét csapat 20 fölé megy, értelemszerűen a magasabb pontszám győz). Az óriási pontszerzési lehetőségeknek hála gyakorlatilag nincs lefutott játék és elképesztő tempóban zajlik! [Megj.: Ha a kocka kirepül a játéktérről, akkor Death-Match (Életre-Halálra) van. Ilyenkor bedobjuk a kockát és azonnal lehet lőni. Ha betalál valaki, azonnal győz. Ha elérhetetlen helyen landol a kocka, akkor vége a DM-nek.]

Miután kijátszottuk magunkat, eszmecserénk során több érdekes dolog is szóba került, a legkülönösebb viszont mindközül az úgynevezett "Tickle fishing", azaz csikiző-halászat volt. Emil szilárdan állította, hogy ez egy létező technika, ami egyébként be van tiltva egész Skandináviában és Nagy-Britanniában is. A technika lényege, hogy a kövek és tóparti növényzet árnyékában megbújt halak alá finoman be lehet nyúlni és a hasuk finom csiklandozásával meditatív állapotba helyezni őket, majd szimplán kiemelni.... Ahhha. Pontosan ugyanazt gondoltuk, mint amit most ti. Nanemárilyennincs. Nos, az Internet csodás hatalmát segítségül hívva wikipedia szócikket és YouTube videót találtunk a dologról, de a temérdek bizonyíték ellenére mi továbbra is szkeptikusak vagyunk :D Tegyetek próbát ha pisztrángok közelében jártok!

Nem mellesleg értelmes dolgokról is beszélgettünk azért, és szóba kerültek a különbségek Dánia és kis hazánk között. Összességében nagyon sok dolgot tudtam meg a dánokról és azt hiszem ez kölcsönös volt. Emil és egy másik srác volt a beszélgetőpartnerem és az életvitel, lehetőségek és hozzáállásbeli különbségek kerültek terítékre. Amikor vázoltam, hogy otthon egy bérből élő átlagembernek milyen lehetőségei vannak (kereset, előrelépés, szórakozásra és nyaralásra fordítható költségek) akkor őszinte döbbenet ült ki az arcukra, pedig esküszöm, hogy semmi durvát nem mondtam. Csupán megemlítettem, hogy nálunk az emberek a Maslow-piramis alsóbb lépcsőin keresik a boldogulást, és a karrier kiválasztásában ha nem is kizárólagos, de meghatározó szempont a jövőbeni kereseti lehetőség. Itt, mivel bárki aki dolgozik kényelmesen megél, nyaral, befektet (még a sarki fűszeres is), nincsenek ilyen megfontolások a továbbtanulásnál. Rávilágítottak viszont arra, hogy a frusztráció náluk is ugyanolyan szintű, de míg nálunk a kiváló eredmény/értékes diploma hajszolása miatt jelentkezik ez, addig a dánok amiatt izgulnak, hogy nehogy elbénázzák az óriási lehetőségeiket. A bőség zavara. Mi legyek, ha bármi lehetek? Tényleg ezt akarom csinálni? Ezek a legfontosabb dilemmák.

Szóba került még Dia egyik beadandójának témája, vagyis "Miért van az élvonalban Dánia öngyilkossági rátája, ha a dánok a világ legboldogabb emberei?" Ezt az anyagot közzé fogjuk tenni magyarra fordítva, mert kb 2 óra filozofálgatás után, azthiszem megleltük a nyitját. Továbbá elmondták, hogy ne legyenek illúzióink, Koppenhága a megvalósult hippi-mennyország, de mint minden országban, a főváros itt is jóval liberálisabb, mint a vidék. Így már találtunk magyarázatot arra, hogy miért a 3. legerősebb (24/178 képviselő) politikai alakulat a széljobber, bevándorló-ellenes Dán Néppárt... Nekik hála mégmindig nincs tartózkodási engedélyem :P

A sok egyéb gondolatfoszlányt most itt nem ecsetelném tovább, de kezd kialakulni egy szilárd véleményünk az országról és a benne élő emberekről - bár inkább szorítkozzunk arra, hogy Koppenhágáról. Ha megérett, le fogjuk írni :)

Egy nem mindennapi péntek délután

Hej!

Az eredeti tervek alapján egy programokkal teli péntek elé néztünk volna, de az időjárás megint közbeszólt, és egy hét alatt a harmadik kirándulásunkat mosta el az eső.

Eredetileg a Dyrehaven-be mentünk volna, ahol egy nagy rénszarvas park van és szerencsére közel is van. Ehelyett tanulással töltöttem a pénteket, délután pedig elindultunk Vesterbroba egy kiállítás megnyitójára. Anna a lakótársunk hívott el a testvére, Andrea első kiállításának megnyitójára. Andrea a Koppenhágai Művészeti Egyetemen utolsó éves és az iskola biztosította a lehetőséget a kiállításra, ahogy minden másik diáknak is. Maga a kiállítás a Calsberg gyártól nem messze egy ipati területen volt - amikor odaértünk a helyszínre Alex először azt hitte, hogy egy autómosónál vagyunk :D

Összesen kicsit több, mint két órát töltöttünk el itt és utólag visszagondolva jól tettük, mert nem az a fajta kiállítás volt, ami 10 perc után is ugyanazt a benyomást kelti az emberben, mint két óra után. Az egész 8 fonott / sodrott kötélből állt, amik damillal voltak rögzítve, így úgy nézett ki, mintha csak úgy ott állnának a levegőben magukban. Először bizarrnak éreztük az egészet, hogy 8 zsinórdarab kitesz egy egész kiállítást, és hogy mindenki annyira elégedett volt a teljesítménnyel. A művésznő is azt mondta, hogy "ez vagyok én, azt tudom nyújtani".

Miután átolvastuk a szöveges ismertető már könnyebb volt tartalommal megtölteni a látottakat és megérteni a motivációkat, de mindez két óránkba került. Nem tudom eldönteni, hogy mi vagyunk elszürkülve és csak a hagyományos kultúra elemeit tudjuk könnyen befogadni, vagy csak még nem volt teljesen kiforrot amit láttunk. *

Miután eljöttünk a kiállításról elsétáltunk Annával egy japán étterembe sushit enni, ugyanis mi még soha nem ettünk, Anna pedig nagyon szereti, így elhatároztuk, hogy segít dönteni mit kóstoljunk meg és megmutatja hogyan kell ezt enni.

Amikor megláttam az étlapot két dolog jutott az eszembe: egyrészt hogy iszonyú drága, 4-500 koronás árak jöttek velünk szembe és őszíntén szólva meg is ijedtem, hogy erre rá fog menni a gatyánk, másrészt pedig hogy ennek ellenére milyen kis picikék, de sebaj, majd ha hazaértünk még vacsorázunk egyet :P Szerencsére a normál áras ételeket is megtaláltuk, és igencsak meglepődtünk, hogy a megrendelt étel fele is elég lett volna, rettentően jól laktunk és mindkettőnknek nagyon ízlett. Itt is eltöltöttünk vagy két órát és nagyon jól éreztük magunkat! Annával annak ellenére, hogy jól kijövünk egy kicsit rapszodikus a kapcsolatunk, kevés az alkalom arra, hogy igazán jót beszélgessünk és ez a péntek este szerencsére sok beszélgetéssel is telt.

Végül pedig a sushiról magáról: Alex rendelt csípős szószos tonhalas és csípős szószos garnélás sushit ami alga lapba volt csavarva és friss gyömbérrel és wasabi krémmel volt szervírozva. Én egy alap menüt rendeltem, abban 6 féle sushi volt és nagyjából mindegyik ízlett. Egy kis tálkába szójaszószt öntöttünk, beletettünk egy kis wasabit és ebbe mártogattuk a kis halas rizstekercseket a tetejükre pedig a friss gyömbér került. Mindezt természetesen pálcikával, csak hogy ne legyen olyan egyszerű. Remek szórakozás volt amellett, hogy tényleg finom volt. Biztos, hogy fogunk még sushit enni, mostmár tudjuk, hogy mit hogyan érdemes.

* Képeket a kiállításról is fogok feltenni Picasara, amint sikerül működésre bírnom a gépemet :)

Visszaállt az élet a normális kerékvágásba

Hej!

Kedden elkezdődött az egyetem és ezzel együtt az egyetlen szociológia intézethez tartozó tárgyam is kezdetét vette. A 'Gender: munka és szervezet' nevű tárgy 5 kedd délutánomat fogja kitölteni, és az eheti 3 órás kurzus nem kecsegtetett semmi jóval. A tanárnő olyan zárt szájjal beszél, hogy esély sincs arra, hogy megértsem, hogy miket mond, a kivetített diákat kb 15 másodperc után továbbhajtja és minden témába csak épp-épp belefog, majd következik is valami más... végül ami a legkevésbé sem tetszik az egy kicsit talán szakmai, vagyis hogy a gender fogalmának szinonímájaként használja a feminizmust. De erről ennyit, márcsak 4 alkalom van vissza, és csak egy 7 oldalas beadandót kell írnom, hogy a végén kapjak jegyet.

Szerdán este kipróbáltuk a Nørrebroban található Folkekøkkent, ami egy borzasztó igénytelen kultúrház egyik emeletén található, és szerdánként a Christianiaihoz hasonló vacsorát tartanak. Illetve csak annyiban hasonló, hogy az itteni árakhoz képest olcsó és tényleg sokmindenki jár oda, de amúgy nem említhető egy lapon a kettő. Az étel a környezethez hasonlóan igénytelen volt, úgyhogy nem is maradtunk sokáig.

Előrelátóak voltunk és vittünk magunkkal a hattyúknak félretett kenyérből, úgyhogy lementünk a tavakhoz sirályt etetni. Nagyon viccesek, ahogy lebegnek az ember feje felett a kennyérdarabra várva. Úgyhogy eltöltöttünk egy félórát a parton, közben pedig láttuk, ahogy egy kisebb méretű kutyát majdnem felfalt egy hattyú... :D

Már jó előre betervezett program volt, hogy szerda este a Culture Box nevű szórakozóhelyre megyünk, ahol diákbulit szerveztek. Még sétáltunk egyet a Rosenborg kastély kertjében, megnéztük a már kinyílt virágszőnyeget, aztán elindultunk a buliba. Mikor odaértünk kiderült, hogy filmet forgatnak igazi dán sztárok közreműködésével, ezért a bár csak később nyitott. Végül mikor már be lehetett menni mi voltunk az elsők, de legalább volt asztalunk - összesen 4 van az egész helyen - és rövid időn belül italhoz is jutottunk. Összeségében remek este volt amit két finn ismerősünkkel és egy erdélyi magyar lánnyal töltöttünk, táncoltunk és iszogattunk. Mivel nekem másnap reggel órára kellett mennem, már fél 3 körül hazaértünk.

Csütörtökön miután hazaértem angolról nekiláttam Alex szülinapi tortájának, ami nagyon nagyon finomra sikerült! (Köszi mégegyszer a receptet Fruzsi:) Az érdekessége csak annyi volt, hogy a két fő összetevője a dió és marcipán, amiket Alex nagyon nem szeret, mégis ebben a kompozícióban nagyon ízlett neki egy korábbi alakalommal :) Sajnáltam, hogy a születésnapja csütörtökre esett, mert nem csak reggel, hanem este is van órám, így este együtt indultunk le Amager felé. Alex elment a többiekkel Christianiába a szokásos vacsorára, én pedig dánra. Miután vége lett az órámnak csatlakoztam a társasághoz és beültünk egy ottani kocsmába, ahol ingyenes koncert volt. Hát mit ne mondjak, érdekes egy hely, a koncert legvégén egy mezitlábas beszívott távolkeleti üvöltözött és gitáron kísérte magát, majd körbejárt egy kis tálkával, hogy értékeljük a teljesítményét - pedig neki kellett volna visszaadni az időnket, borzasztó volt :D

Tavaszi szünet

Hej!

A legutóbbi bejegyzésünk óta jó sok idő telt el, és közben eltelt a több, mint egy hetes tavaszi szünet is, aminek nagyon hamar vége lett.

A szünet első felében aktív tanulásba kezdtem, mert elég nagy volt a lemaradásom angolból, és ennek pótlására remek alkalom volt a 11 napos szabadság. Ugyan sajnos nem sikerült mindent behozni, de jelentősen csökkent a lemaradásom.

Az első 4 napot szinte kizárólag tanulással töltöttem, egyedül szombat este iktattunk be egy kis szórakozást. A tervek szerint egy, a szociológia intézetben rendezett bulira indultuk a szokásos társasággal, de valahogy nem találtuk meg, pedig érdekesnek ígérkezett, a kiírás szerint 'rénszarvas' parti lett volna, és ahol mindenki valamilyen sárga színű ruhát kellett volna viseljen (hogy vajon mi lehet az összefüggés a rénszarvas és a sárga szín között...?) Valami hiba csúszhatott a dologba, mert az egyetem, ami helyszínül szolgált volna, teljesen üres és sötét volt. Ehelyett kerestünk egy kocsmát, és beszélgettünk. Körülbelül másfél órán át bicikliztünk a belvárosban, mire találtunk egy helyet, ahol le tudtunk ülni egy asztalhoz mindannyian. Sajnos ez a hely a már korábban említett Moose bar volt, ami roppant igénytelen és füstös. Sebaj, jót beszélgettünk ennek ellenére is pár sör társaságában.

A tavasziszünet egyik legfontosabb eseménye pedig a négy napnyi tanulás után következett, igaz nem itt nálunk Koppenhágában, hanem otthon, Veszprémben: új taggal bővült a családunk, kedden (03.30) megszületett Alíz, így már egy unokahugival is büszkélkedhetek a két unokaöcsi után :)

Ezután az időnk nagyrészét pihenéssel töltöttük, már csak egy keveset tanultam. Csütörtökön Alex elvitt Christiániába arra a bizonyos vacsorára.

Mint ahogy nagyjából minden, Christiania is nagyon közel van hozzánk, 20 perc biciklivel. Csütörtökön ez a húsz perces út elég volt ahhoz, hogy bőrig ázzunk, ráadásul pillanatok alatt lehűlt az idő is, olyannyira, hogy végül jégeső esett ránk, alig láttunk valamit tőle az úton. Ettől függetlenül a vacsora nekem is nagyon tetszett! Az étel finom volt, a legjobb pedig a gyümölcs saláta és a friss kenyér volt. Mivel a szokásoshoz képest kevesen voltak, rengeteg kenyeret osztottak szét. Mi két bagettel, egy rozskenyérrel és két tökmagos kenyérrel tértünk haza, és mindenkinek ilyen mennyiségben jutott...

Egész héten gyönyörű idő volt (kivéve csütörtök este), ezért pénteken délután el akartunk biciklizni egy elég nagyméretű parkba, ami az állatkert mellett van, mindegyikőnkhöz elég közel. Sajnos indulás előtt szakadni kezdett az eső... megint.

Szombaton a napom közel kétharmadát töltöttem a konyhában... reggel húsvéti sonkát főztem, sütit sütöttem, tojást festettem, ebédet főztem, este pedig mártogatósokat készítettem, mert Ines, egy osztrrák barátunk jött át beszélgetni. Eredetileg még csütörtökön a vacsora után megbeszéltük pár cseh ismerőssel, hogy mivel úgyis üres a lakásunk - mert Anna Németországba utazott az ünnepekre - és úgyis rengeteg kenyerünk van, ezért átjönnek és kenyeret eszünk mártogatósokkal és borozunk egyet. Végül az összes cseh lány lemondta, és csak hármasban telt az este.

A csütörtök esti vacsorán kívül két fix programunk volt a szünetre, ráadásul mindegyik vasárnapra. Úgy terveztük, hogy reggel elbiciklizünk Charlottenlundba a követséghez, hogy leadjuk a szavazatainkat, majd visszavonatozunk a központba, ahol találkozunk cseh és osztrák ismerőseinkkel és elmegyünk kirándulni. A programot azért vasárnapra terveztük, mert minden hónap első vasárnapján ingyenesen lehet használni az elővárosi vonatokat, ezért a 4. zónán kívül eső Frederiksborg és Fredensborg kastélyokhoz mentünk volna el.

Reggel el is indultunk ahogy terveztük, de a google maps félrevezetett minket, és annak ellenére, hogy tudtuk a követség címét, nem találtuk meg - mert a térkép szerint a valóságoshoz képest félúton van. Miközben bicikliztünk megint szakadni kezdett az eső és félő volt, hogy nem érünk oda a találkozóra, ezért visszafordultunk, és megbeszéltük, hogy este visszamegyünk. Aztán ahogy egyre vizesebbek lettünk úgy döntöttünk, hogy ezt a túrát kihagyjuk, semmi értelme szakadó esőben, csurom vizesen kastélykertben sétálgatni - ugyanis a két vár közül az egyik nyitva sincs még.

Így hazajöttünk, megnéztük mégegyszer a címet és a térképet és visszamentük vonattal a követségre (attól, hogy nem olyan messzire mentünk, még megérte ingyen vonatozni:P), leadtuk a szavazatainkat és bementünk a belvárosba, ahol Inessel és Aline-vel megnéztük a Rosenborg kastélyban található királyi ékszerek kiállítását. Vagy két órát töltöttünk el ott, mert nemcsak az ékszereket, hanem a kastélyban található egész kiállítást meg lehet nézni a jeggyel. A kiállítást az 1500-1800-as években uralkodók tárgyaiból rendezték be, igazán nagyszabású.

Nekem a legjobban a festményeik tetszettek, bár az uralkodócsaládok tagjai szegények többnyire nagyon csúnyák voltak :P

Természetesen a királyi ékszerek voltak a leglátványosabbak, hihetelenül szépek és értékesek, akkora drágakövek vannak a koronákon, mint egy háromnegyed teamácses, és nem egy, hanem vagy 6-7, a kisebbekről nem is beszélve. Összségében megérte megnézni!

Hétfőn elérkezett a szünet utolsó napja, és ahogy ez lenni szokott a locsolkodás ideje is. A reggelt egy pohár vízzel a nyakamban kezdtem, aminek annyira nem örültem, mert az ágyban ért e kedvesség :D Később azért Alex meglocsolt parfümmel is amit egy saját versikével kísért, cserében pedig kapott piros tojást, hogy nehogy szó érje a ház elejét... :)