2010. június 15., kedd

Búcsú

Hej!

Élménybeszámolóink végéhez közeledünk és most a mi búcsúnkról fogok írni. Igazából már két hete elkezdődött a búcsúzkodás ahogy már írtuk, mikor Anna és Elina elutazott június elején, és az akkor megtartott nagyszabású búcsúbuli egy kicsit mindannyiunk búcsúbulija volt. Most a mi időnk jött el, ezért összetrombitáltuk a még megmaradt csapatot, hogy együtt töltsünk még egy utolsó estét.

Vasárnap estére hívtuk össze a társaságot, de mivel szép idő volt, nem tétlenkedtünk napközben sem. A vacsora előtt végre együtt is megnéztük a kizöldellt és kivirágzott Botanikus kertet Alexxel, sétáltunk egy nagyot az egzotikus és szokványos fák és egyéb növények között. Most igazán élettel teli a kert, a virágok körül százával röpdösnek a dongók és méhek, valamint emberek tucatjai sétálnak a kis utcácskákon. Miután jól kinézegettük magunkat csatlakoztunk Anniehez és Ineshez a Cafe Retroba megint és nem sokkal később már mentünk is a Dalle Valle nevű étterembe, amiről nemrég már írtunk. Ez volt a mi úgynevezett búcsú vacsoránk hatod magunkkal: Annie, Ines, Kathi, Varpu és mi ketten voltunk ott. Az étel megint finom volt, de most jobban számított a társaság. Jódarabig üldögéltünk miután megettük a hatalmas adag ételeket és jót beszélgettünk teli hassal.
Egy picit mégis írok arról, hogy mivel lett teli a hasunk: kezdetnek négyen ettünk egy nachos-t, ami rettentően finom volt. Nekem a nachos eddig csak egy chips volt, de így melegen, a tetején az olvasztott sajttal és olivabogyó karikákkal és a hozzá való 3 féle szósszal egészen más volt! Utána én ugyanazt a halételt rendeltem, mint korábban, Alex viszont nem meglepő módon mást választott, most marhahúsos szendvicset evett. Itt a szendvics nem egészen azt jelenti, mint nálunk, tulajdonképpen a krumpli/rizs köretet helyettesíti a szendvics alap, a kenyér, de a többi része teljesen olyan mint egy főétel, hús, zöldség, szósz, sajt stb. Ha jól láttam, ez most mérföldekkel jobban ízlett neki :)
A vacsora után elkerekeztünk Christianiába és beültünk az általunk múlthéten felfedezett jazz koncertre. Igazából ez nem is jazz koncert, rockot és latint játszanak, de az élmény inkább egy jazz koncertre hasonlít. Mivel elég sokan voltunk igyekeztünk korán menni, hogy le tudjunk ülni. Ígyis mikor odaértünk éppenhogy találtunk székeket, pechünkre két nagyon ittas táncoslábú csöves-indián mellett... Ez rá is nyomta a bélyegét az este további részére - én a magam részéről élveztem a zenét, de tényleg rettentő zavaróan viselkedtek, így kb éjfél körül haza is indultunk. Elbúcsúztunk Annitől és Varputól még bent a bárban, Inessel pedig kisétáltunk a metróig és egy kicsit megkönnyeztük az elválást. Szerencsére nem örökre búcsúztunk, ha mindent össze tudunk egyeztetni, akkor már augusztus végén újra találkozunk :)

Igazán jól sikerült a búcsú esténk, de ezután még mindig egy egész nap előttünk állt amit nem pazaroltunk el. Ma délelőtt befejeztem a már egyébként napokkal ezelőtt elkezdett csomagolást, alig maradt ki egy-pár dolog. Aztán korán ebédeltünk hogy az utolsó koppenhágai délutánt teljes egészében a várossal tölthessük.
Mivel ma volt a Dánia-Hollandia vb csoportmérkőzés, ezért természetesen a dánok nagy kivetítőkön közvetítették a meccset lent a csatornánál az Operaház előtt - mi is ott voltunk a sok ezer dán között Kathi társaságában. Vicces volt az a pár tucat holland diák, akik kimentek szurkolni az övéiknek a dánok közé, akik meg is dobálták őket sörösdobozokkal. Azért elgondolkodtunk azon, mi lett volna, ha ezt Magyarországon teszik egy magyar-holland meccsen...
Miután vége lett a meccsnek sétáltunk egyet még a Királyi Kertben, néztük a parkban lévő családokat és idősebb-fiatalabb baráti társaságokat ahogy játszanak, piknikeznek így délután. Ez ahogy használják a teret igazán figyelemre méltó és jó példa lehetne előttünk.
Elsétáltunk még Nyhavn-ba, aztán Kathitól is el kellett köszönnünk, aki egy kis ajándékkal és pár kedves sorral készült nekünk...

Miután hazaértünk és vacsoráztunk kimetünk megetetni a madarakat a maradék kenyérrel a Fælledpark-ba, sétáltunk egyet és feküdtünk a fűben hallgatva a Pavilonból áradó latin muzsikát, amire fiatal és idős egyaránt ropta a táncot. Mert itt ilyen egy átlagos nyári hétfő délután.


2010. június 14., hétfő

Eső, múzum és Cafe Retro

Hej!

Egész héten váltakozó időjárásunk volt, hol esett, hol sütött a nap, volt, hogy ez öt percenként változott. Emiatt igencsak megválogattuk hova mikor mentünk. Amikor elkezdődött a vakációnk összeírtam egy kis listát, amit szerettem volna mégegyszer meglátogatni mielőtt hazautazunk, így nem kellett gondolkodni mit csináljunk. A félév során jópárszor körbejártuk már a várost, de a múzeumokat eddig kihagytuk, így most bepótoltuk az elmaradást.

Szerdán délután két egymáshoz szerencsére közel lévő múzeumot céloztunk meg, először a Danish Museum of Art and Design-t aztán a Museum of Danish Resistance 1940-1945-t néztük meg. Az első múzeumban a dán dizájn és formatervezők munkáit állították ki - főleg székeket. Az utóbbi emléket állít a II világháborúban elhunyt kb 200 (!) dánnak és a gerilla mozgalomnak, aminek köszönhetően Dánia nem Németország szövetségeseként, hanem megszállt országként lett kezelve a háború végén.
Miután egy kicsit művelődtünk találkoztunk Inessel és Damiannel és beültünk a Cafe Retro-ba, ami egy remek hangulatú kis bár hatalmas fotelekkel és finom forrócsokival, tortával... Az alkalom pedig annak szólt, hogy elköszönjünk Damiantől, mert elutazott Norvégiába így máskor nem lett volna lehetőségünk elköszönni. Mindkettőnknek nagyon tetszett ez a kis kávézó és egy kicsit sajnáltuk is, hogy nem fedeztük fel magunknak korábban.. Sebaj, aznap jó sokáig maradtunk, később Kathi is befutott, így aztán kb 11-ig beszélgettünk.

Csütörtökre a Nemzeti Múzeumot terveztük be, de annyira szakadt az eső, hogy ugyan a biciklikig eljutottunk, de aztán inkább visszafordultunk. Ennek ellenére később mindenképpen le kellett bicikliznünk a Városháza térre, mert egy lányt érdekelte a biciklim, utána pedig még egyszer utoljára vacsoráztunk egyet Christianiaban. Ennek fényében Christiania felé menet találkoztunk a Rådhus előtt a lánnyal, aki sajnálkozott egy fél percet és mondta, hogy idefelé jövet megtalálta az egy hete ellopott biciklijét... Ha ez igaz, akkor nagyon nagy mákos, ha meg úgy "találta" azt a biciklit, akkor meg ez van - mindenesetre én nagyon nem örültem neki és kezdtem azt hinni, hogy soha nem fogja megvenni senki :(

Csütörtök este a vacsinál megbeszéltük Kathival, hogy mivel ő sem járt még a Statens Museum for Kunst-ban, péntek délelőtt együtt járjuk be a hatalmas tárlatot. Kb minden nap elhajtottam a múzeum épülete mellett az elmúlt közel 5 hónapban, a félév elején még sétálni is voltunk a kertjében, ahol akkor több tucat gyerek szánkózott, így már vártam, hogy egyszer be is menjünk. Ez a múzeum valami olyasmi mint otthon a Szépművészeti Múzeum, ahol az állandó kiállítás ingyenes és csak az időszakosakért kell fizetni.
Reggel megint szakadt az eső mintha dézsából öntötték volna, úgyhogy mire odaértünk a múzumba mindkettőnk nadrágjából csavarni lehetett a vizet - tudjátok, ez az a múzeum ahová múltkor nem jutottunk el, mert félúton visszafordultunk az eső miatt... Most nem voltunk puhányak így odaértünk és a várakozásainkkal ellentétben csak másfél-két órára volt szükségünk hogy körbejárjunk. A harmadik emeleten kezdtük, ahol fotó kiállítás látható mindenféle híres fotóművésztől - jónéhány igen undorító kép mellett találtunk pár érdekeset is, de ez nem igazán volt a mi asztalunk. A másodikon azért sokkal inkább hozzánk közelálló dolgokat tapasztaltunk már ami azt illeti, hogy a festmények szekciójához érkeztünk. Két dolgot emelnék ki, az első, hogy elképesztő mennyiségű képet pakoltak egy-egy falra, volt ahol 5 sorban egymás felett sorakoztak a különböző méretű festmények - esélyünk sem volt mindet végignézni, márcsak azért sem, mert az agyunk sem tudta feldolgozni a látványt. A másik érdekességet a képes részleg végén találtuk: egy betegszoba volt berendezve az egyik teremben igazi betegágyakkal és embernagyságú bábukkal, ami azt mutatta be, hogy egy ilyen helyre belépve az ember viselkedése ösztönösen megváltozik... Az első emeleten pár szobor volt és nagy műanyag és nejlon gömbök voltak felfüggesztve a nagy térben, némelyikben még növény is volt - képek a picasan róla.
Aznap még egyetlen dolgom akadt, ugyanis az előző napi lány után találtam valaki mást, aki szerette volna megvenni a biciklimet, így négykor találkoztunk Nørreporton és kb 3 perc alatt le is zajlott az adás-vétel. Szerencsére ekkorra kisütött a nap, így elhatároztam, hogy hazasétálok. Útközben még beugrottam a Botanikus kertbe, merthogy úgyis ki tudok menni a kert másik végén, csakhogy a félév eleje óta nem jártam benne és nagy magabiztosan a bejáratnál lévő térképet sem néztem meg, így eltartott egy darabig amíg kikeveredtem a parkból a másik oldalon. Eközben jött a remek ötlet, hogy miért ne mehetnék egy darabon citybike-kal, csakhogy csak olyat találtam amihez kellett a 20 koronás és mikor elvergődtem a zóna szélére, ameddig lehet azokat a bicajokat használni, akkor nem találtam működő tárolót, ahol letehettem volna és visszakaptam volna a huszasomat, így visszatekertem a legközelebbiig, ami történetesen ott volt, ahol felvettem... Kicsit sem voltam mérges :D Végül maradt a séta, de szerencsére napsütésben értem haza.

A péntek esti otthoni meccsnézés után szombatra aktívabb programot szerveztünk, ugyanis a mentor csapat egész délután tartó bulit szervezett Animal Party néven, ahol állatokra kellett vadászni - az állatoknak pedig a mentorok egy része volt beöltözve. Legalábbis kiírás alapján erre következtettünk, de mikor odaértünk a lányok már lehangoltan ültek kint, mert kb 15 dán diák lézengett a Kattenben, és kb tudomást sem vettek a külföldi diákokról - ez valahogy nem meglepő, korábban is előfordult, csak akkor mindkét csoportban többen voltak, így nem volt olyan feltűnő. Most ehelyett a Cafe Retro felé vettük az irányt és Kathi, Ines, Annie és mi ketten eltöltöttünk pár kellemes órát beszélgetéssel a nagy fotelekben. Ezután Kathival hárman csatlakoztunk egy ír kocsmában pár másik erasmusos diákhoz és megnéztük együtt az Amerika-Anglia vb csoport meccset. Sokkal jobb volt így nézni a meccset mint előző este otthon, ketten...


2010. június 13., vasárnap

Helsingør - Helsingborg

Hej!

Már hónapokkal ezelőtt elhatároztuk, hogy júniusban ellátogatunk a címben említett két városkába, mert mindenkitől azt hallottuk, hogy érdemes megnézni, ráadásul itt található a Kronborg-kastély is. Végül hárman Inessel indultunk felfedezni ezt a két kis várost.

Helsingør és Helsingborg két egymásra néző városka az előbbi Dánia, utóbbi Svédország partján feszik és 4 kilométernyi tenger választja el egymástól őket, ezzel a két ország itt van egymáshoz a legközelebb.

A középkorban Helsingør helyén vásárokat tartottak, majd a halászfalu első jelentős épülete, a St. Olai templom az 1200-as években épült, ami egyfajta központként szolgált. Helsingør mai formáját -vagy annak legalábbis alapjait - az 1420-as években nyerte el VII. Erik királynak köszönhetően. Ugyanez a VII. Erik király vezette be az Øresund-vámot és építette a Krogen erődítményt, hogy ellenőrizhessék a szorost. Az erődítmény az 1580-as kibővítés óta viseli a Kronborg-kastély nevet és Shakespeare Hamletjéből vált világhírűvé, ahol minden éveben előadják a Hamletet, olykor hollywoodi szárok közreműködésével - múlt évben Jude Law lépett fel. A ma körülbelül 46 ezer fős város hangulatos utcácskái, tengerparti fekvése és természetesen Hamlet vára miatt sok turistát vonz.

Helsingborg Svédország egyik legrégebbi városa, a hagyomány szerint 1085-ben IV. Knut születésekor dán városként alapították. A város lakossága főként a part mellé települt és gyors ütemben nőtt az évszázadok során, így ma 91 ezer lakosával Svédország 9. legnagyobb városa. A legkésőbb 12. században épült Krenen a helsingøri Krogen párjaként a Balti-tenger bejáratának ellenőrzésére szolgált. A 14. századtól a város többször váltott gazdát, hol dán, hol svéd város volt egészen 1710-ig, amikor is végérvényesen Svédországhoz került. A város hangulatához hozzájárul a tengerparti fekvése mellett az is, hogy egymás mellett találhatóak a régi kőépületek, az erődítmény és a modern épületek, valamint itt található Svédország első sétáló bevásárló utcája is.

A túrát jó érzékkel ehét keddjére időzítettük, ami az egész hetes időjárást figyelembe véve nagy szerencse volt, mivel egész hétfőn szakadt az eső, a kedd délelőtti sötét felhők napsütésbe fordultak, szerdától pedig hol esik, hol süt a nap.

Reggel 8-ra beszéltünk meg találkozót Nørreport-ra, hogy legkésőbb a 8.20-as vonattal útnak indulhassunk. Valahogy ez az információ elveszett útközben, s míg mi ott vártunk a megbeszélt helyen, Ines a Központi pályaudvaron vesztegelt. Szerencsére hamar áthidaltuk a problémát, mire odaért az eredeti találkozóra Ines, addigra mi megvettük a jegyeket, amik egészen Helsingborgig szóltak meg vissza Koppenhágába a komp jegyet is beleértve. A vonat a már megszokott minőségű volt, csak úgy suhantunk és meglepően gyorsan oda is értünk.

Úgy döntöttünk, először átmegyünk Svédországba és onnan visszafelé sorrendben nézzük meg a két várost és a látnivalókat. Közvetlen a vasútállomás mellett van Helsingørben a hajóállomás, így rövidke várakozás után már szálltunk is fel az éppen soros kompra, az Aurórára. Az itteni kompok egy kicsit mások, mint amikkel Olaszországban találkoztam, így engem is meglepett a látvány ami fogadott belépve a kompba. Alex még viccelődött is, hogy oké, de hol lehet tovább menni és beszállni, ugyanis a komp fedélzetén különféle boltok, éttermek voltak - mindez arra a 4 kilométerre. Én személy szerint nagyon élveztem a kompozást annak ellenére is, hogy odafelé elég rossz idő volt, de ahogy láttam a többieknek is tetszett.

Miután megtaláltuk a helyi Turinformot és beszereztünk mindenféle térképet és ismertetőt, kiválasztottunk négy célpontot, amik szerencsére még közel is voltak egymáshoz. Először megnéztük a Városházát, ami nem olyan mint itt Koppenhágában, vagyis belülről nincs semmi látványosság, így gyorsan tovább is sétáltunk a Krenen erődítményhez, amihez sok-sok lépcső vezet fel.


A háttérben látszik a torony a képen, mi úgy döntöttünk inkább lent várjuk meg Inest, aki fel is sétált, de azt mondta a kilátás nem volt sokkal jobb - mivel nem igazán volt verőfényes napsütés, mi nem láttuk értelmét felmenni, a város fölé emelkednek így is a lépcsős bástyák és onnan is elég mesze ellátni. A harmadik célpontunk a St. Maria templom volt, ami közvetlen a Krenen szomszédságában áll. Ez a templom is tipikus skandináv típusú, benne a halászfalukra jellemző felakasztott hajókkal. A legérdekesebb mégis a templom hátsó részében felállított asztalok és körülötte lévő székek voltak, ahol leülhetnek a hívek és beszélgethetnek is akár az istentisztelet alatt is. A negyedik célpontunk a Kultúrház volt, miközben keresgéltük a térképeinken hogy most akkor ez melyik épület is, odasétált hozzánk egy kb 90 éves bácsika és kérdezte hogy mit keresünk, mondtuk neki hogy sajnos nem beszélünk svédül, mire ő kitűnő angolsággal mondta, hogy de ő beszél angolul és útba is igazított bennünket a következő szavakkal: előre 300 yard (!!) majd balra a fehér épület. Nagyon bájos volt az öreg és egy jellemző momentum volt, amin mindhárman jót mosolyogtunk :)

Levezetésnek kiültünk a tengerpartra, megettük a szendvicseinket és indultunk vissza a kompra. Sajnos kihagytuk a pálmafás tengerparti részt, merthogy az is van, de kabátban úgysem lett volna olyan izgalmas. Mire felszálltunk a kompra már elkezdett sütni a Nap, úgyhogy a visszafelé út mégszebb volt, de lehet csak azért tetszett jobban, mert a dán partokat néztük :P

Visszaérve Helsingørbe először elsétáltunk a kastélyhoz, hogy végre láthassuk utunk fő célját. Ez a kastély mint már írtam egy nagyon régi épület, így nem is csoda, hogy most restaurálják. Ennek ellenére is fenséges képet mutat magáról és a tény, hogy a tengerparton fekszik, csak még izgalmasabbá teszi. Először szerettünk volna be is menni, de aztán a jegy táblázatot átböngészve úgy döntöttünk ezt most kihagyjuk, ugyanis a prospektusban feltüntetett jegyár csak a kastély felének bejárására vonatkozott, a teljes múzeum megtekintése jóval borsosabb árba került, a felét meg nem akartuk megnézni... Így körbesétáltunk kívülről és leültünk a tengerparton még egy kicsit.

Visszafelé sétálva a városba megálltunk egy kolostornál - ami ma is működik -, kicsit körbenéztünk aztán a város sétálóutcáján keresztül visszaértünk az állomásra. Mivel eddigre gyönyörűen sütött a nap, úgy döntöttünk, hogy miután visszaérünk Koppenhágába meg sem állunk a Fisketorvetig és a nap lezárásaként eszünk egy Coldstone fagyit - ki tudja mikor lesz lehetőségünk olyan városban járni, ahol árulják...

Egy majdnem tökéletes hétvége

Hej!

Az alábbiakban a csodás - és majdnem tökéletes - múlt hétvégénkről számolok be. (A taggel ellentétben Alex írta a bejegyzést)

Pénteken csodálatos nyári (közel 30 fokos) napsütéses időnk volt, ezért a 8 km-re lévő Klampenborg felé vettük az irányt. Ez az egyik S-train végállomása is, de mi biciklivel vágtunk neki az útnak. Útközben a tengerparton haladtunk a tökéletes autóút mellett lévő tökéletes bicikliúton Hellerup városrész mellett. Hellerup az itteni Rózsadomb, filmsztárok, politikusok és hírességek otthonai állnak itt. Ha nem lenne minden ház mellett egy hófehér zászlórúdon lengő dán zászló, azt is hihetnénk, hogy Olaszországban járunk. Klampenborgba egyébként 25 perc alatt jutottunk el, pedig sok piroslámpa keresztezte az utunkat. Így 4 hónap után realizáltuk, hogy a lakhelyünktől annyira van messze egy csodás tengerparti strand és egy erdő, mint a zuglói lakásunktól a Blaha volt...

Elsőként a strandra vetettük rá magunkat, és elfogyasztottuk a jól megérdemelt szendvicseket a vasútállomáson hozzánk csatlakozott Ines-zel. A strand egyébként egy hatalmas rét, a tenger melletti 15 méteres sávban viszont homok, így mindenki választhat hol szeretne letáborozni. A napfürdőzés után én fűrdőnadrágra öltöztem (a fizetős strandoknak üzenem: a parton lévő patyolattiszta, rendezett és ingyenes mosdóban) és elszántan a tenger meghódítására indultam. A lábmártás után nyilvánvalóvá vált, hogy a tegner továbbra sem melegebb 15 foknál, szóval radikális megoldás kell, ha fürödni akarok benne - és nanáhogy akartam! Némi légzőgyakorlat és lelki trenírozás után nekifutottam, és belevetődtem... a homokba. Sajnos a tenger előtt 2 méterrel megbotlottam, és korrekten pofáraestem (a kezem kb 10 centire a víztől), aminek következtében Ines, Dia és a maradék 50 ember a strandon harsány hahotában tört ki...

Végül azért csak sikerült tetőtől talpig elmerülni a habokban, aztán gyors tempóban kirohanni, mert a 15 fokos vízben 20 másodperc után már szúró, zsibbadó fájdalom hatolt minden porcikámba. Érthetetlen, hogy kisgyerekek hogy bírják ezt órákig.. A strandon volt egy nagy kutya, aki több családnál is bepróbálkozott, leült melléjük, és úgy csinált mintha hozzájuk tartozna. Aztán mikor nem kapott kaját, ment a következőhöz :D A strand után Dyrehavn-ba sétáltunk át, ez egy hatalmas nagy erdő, ahol sétányok vezetnek kersztbe-kasul, és szarvas csordák legelésznek szabadon. Itt feltehetően nem vadásszák őket már generációk óta, ezért nem különösebben félnek az embertől. Etetni ugyan nem lehet őket - annyira azért nem szelídek -, de 5-6 méterre simán közel jött az egész csorda. Nagyon szép és békés az egész. Láttunk fehér szarvast is, és sok-sok pici szarvas gidát. Javarészük egy "óvodás csoportban" volt, elől egy felnőtt, utána libasorban kb 20 kicsi, és a végén is egy felnőtt. Haláli volt :)

Az erdő egyik végében egy elég nagy vidámpark van, oda is elnéztünk, de a legtöbb játék még nem üzemelt kora délután, vagy ha igen, túl drágának találtuk. (1300 Ft egy 1,5 perces menetért, sztem sok) Ezért aztán kicsodálkoztuk magunkat, és mikor végképp elfáradtunk, hazakerekeztünk. Útközben azért csináltunk még jónéhány fotót.

Este egy kiállítás megnyitóra mentünk, ahol találkozót beszéltünk meg lakótársunkkal Anna-val, és apukájával Per-rel. Az estét Anna szülővárosában, a 25.000-es Holbæk-ben töltöttük, ami kb 1 órányi autó útra van Koppenhágától. Per-nek (feltehetőleg Harley-s múltjából) rendkívüli vonzódása van a bőr holmikhoz, ami nem csak a hasított bőr rövidnadrágban, de a 7-8 éves AMG merci belső terén is meglátszott :) Holbæk-ben (ejtsd: Hálbek) Per felesége Anette várt bennünket isteni finom - Anna-ra való tekintettel vegetáriánus - vacsorával. Sült, mogyoróval, hagymával, sajttal és gombával töltött pritamin paprika rizzsel. Ilyet otthon is fogunk még enni. Desszertnek pedig a kertben frissen szedett, cukrozott rebarbara. Perrel és Anette-el hajnali 2-ig beszélgettünk, mindenféle érdekes dologról és sok hasznos új infót megtudunk Dániáról, amik segítenek majd megírni az utolsó bejegyzésünket, ahol az általános benyomásunkat próbáljuk majd leírni. Elég tetemes mennyiségű bort is elfogyasztottunk - és ezúttal nem az ótvaros chileiekből, amiket itt kapni. Itt nagyon jellemző a dobozban árult bor, na ez nem tetra pak (bár olyan is van), hanem a dobozban egy fémes-nejlon zacskóban van a bor, egy kis csappal, ezért kiveszed a hűtőből és bármikor csapolhatsz magadak bort. Ötletes. Per-nek persze volt egy bőrtáskája, ahova betuszkolta a boros zacsit, mert így mennyivel stílusosabb már :) Per fizikoterapeuta és Holbæk-ben van egy saját klinikája. A Harley-ját már eladta ugyan, de a biciklikért rajong, és addig noszogatott bennünket (na azért túl sokáig nem kellett :P) amíg kipróbáltuk a fekvő-bringáit. 63 sebesség, utánfutó... csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni róla. Fantasztikus! A 6-7000 koronás árával viszont nem hiszem hogy akár itt Koppenhágában (Bp-ről nem is beszélve) merném csak úgy, az utcán tartani.. A ház egyébként tipikus dán, fehér ablakok, vörös tégla ház. Közvetlenül egy fjord partján fekszik, a kert végében be lehet menni a vízbe (ami sekélysége miatt ottjártunkkor tippre 20 fok körül volt). Van nekik pár kajakjuk is. Összességében talán Per szavaival tudom leírni amit láttunk: "Egy dolgot szeretnék még életemben elérni: Itt megöregedni." Tökéletes. Én is itt akarok tartani 55 évesen.

Bár a teraszon ülve szinte végig világos volt, és követhettük ahogy a horizont alatt alig valamivel kúszik a nap, elég sok szúnyog volt szóval bementünk, és nem sokkal később el is aludtunk. Északa szerencsére egyik macska sem mászott be közénk. A két nagyon szép cica (pedig allergiás vagyok a macskákra) elképesztő mód törleszkednek, felgrottak az ölünkbe, stb, de sem H.D. (Harley Davidson), sem H.D. (Helge Danske) nem zavarta meg álmunkat. Délelőtt elbúcsúztunk Anette-től és Per-től, aztán a fjord mentén 2 órás sétát tettünk. Ebéd után vonatra szálltunk, és hazaindultunk. Úgy döntöttünk, hogy ha már útbaesik, megállunk Roskilde-ben, és megnézzük a helyi székesegyházat.

Roskilde is egy fjord partján fekszik, és világszerte híres a Roskilde-fesztiválról, ami kb Sziget szintű rendezvény (július elején). Roskilde másik nevezetessége viszont a székesegyház, ahol a 14. századtól fogva szinte az összes uralkodó, és néhány főnemes nyugszik. A képeken lehet, hogy morbid a sok koporsó, meg szarkofág, de elképesztő érzés volt valódi királyok és királynők között járkálni, és meglehetősen impozáns sírjaik vannak. Aligha túlzok, ha azt mondom, a roskilde-i székesegyház Dánia legnagyobb kultúrális kincse.

A hétvége tökéletességébe az első hiba a vonatozásnál csúszott. Roskilde-ig, ugyanis Anna segített megvenni a jegyünket (50-50Kr), de onnantól Koppenhágába nekünk kellett. Sajnos a jegyiroda bezárt (fél4-kor, nemértem) és így az automatára kellett hagyatkoznunk. Hiába volt angol nyelvű menüje, gőzünk sem volt, hogy jegyet, klippekortot, zóna jegyet, vagy zónaklippekortot vegyünk, és mennyit kell lyukasztani egy klippekortnál... Végül a sok tanácstalan ember közül egy srác segített, és megvettük az általa kiválasztott jegyeket (97-97kr). Nagyon idegesek voltunk, mert egy durván 1 órás vonat útért 150-150 koronát fizettünk, ami ugye kb 5500-5500 Ft. A vonaton a kalauz mondta is, hogy sajnos a lehető legdrágább módját választottuk az utazásnak, legközelebb ne így. Lett volna 50%-kal olcsóbb mód is. Tanulópénz, bosszantó. Az utastájékoztatás egyébként nem csak a vonatokon, de úgy általában a tömegközlekedésnél kritikán aluli. (Azthiszem erre már panaszkodtam korábban is) Hiába marha kényelmes, meg tiszta a vonat, ha nem találod meg...

Na azért nem hagytuk, hogy beárnyékolja a kedvünket az incidens, és vasárnapra (hónap első vasárnapja ---> ingyenes S-train) Farumba voantoztunk, ismét Ines-zel. Farumnál két tó van, amikről úgy gondoltuk, tó lévén nyilván melegebb, mint a tenger, és végre normálisan fürödhetünk. A hétvége másik csalódása ez volt: a tó 14 fokos volt... Voltak úszók (neoprén ruhában) és egy surfölni tanuló bácsi, meg rengeteg 2-7 éves gyerek, akik órák hosszat a vízben pancsoltak. Hát ezért bírják itt a népek a hideget. Gyerekkoruktól jeges vízben ugrálnak. Én térdig mentem bele, de korrekt fizikai fájdalmat okozott a hideg víz, szóval nem erőltettem a dolgot. Ennek ellenére jól elvoltunk, kártyáztunk, beszélgettünk.

Estére Varpu hívott minket, hogy menjünk vele a mások által már az egekbe magasztalt christianiai jazz koncertre. Engedtünk a csábításnak. A koncert a pusher street-en (=drogárus utca) lévő Jazz clubban szokott lenni, és vasárnaponként ingyenes. Én még sosem voltam ilyet kötetlen hangulatú jazz koncerten, és nagyon élveztem! Eleinte latinos számokat játszottak, de inkább csak jammeltek (improvizáltak), az állandó akkusztikus gitáros mellett pedig bárki vállalkozó szellemű zenész beállhatott 1-1 szám erejéig. Elképesztő hangulatot teremtettek, és ez után jött az 50-es 60-as évek rockzenéjét játszó szekció, immáron állandó zenészekkel. A While my guitar gently weeps c. örökzöldet adták elő a Beatles-től, és ezúttal a helyi énekes is bekapcsolódott. A srác kb 28 éves, 155 cm, és akkora hangja van, hogy hangosítás nélkül jó lenne az Operaházba. Mivel elég fáradtak voltunk, éjfél-1 óra fele hazamentünk.


2010. június 8., kedd

Elkezdődött a vakáció

Hej!


A hétfő hajnali haza biciklizés után igazán jól esett bebújni az ágyba, az örömöt csak az rontotta el, hogy tudtam, 3 óra múlva fel kell kelnem és eltekernem az egyetemre, hogy leadjam a beadandóm. Így is lett, 10 órakor már a 3 példányban kinyomtatott nagyszerűen megírt dolgozattal a kezemben keresgéltem a titkárságon, hogy hova kell mennem. Ugyan akihez a kiírás szerint tartozom már nem dolgozik az egyetemen, szerencsére hamar megtaláltam a helyettesét és ezzel letudtam az egyetemi dolgaim tanulmányi részét.
Az előző bejegyzés végén említettem, hogy a búcsú részünkről ál-búcsú volt, hiszen megbeszéltük a többiekkel, hogy másnap meglepjük Annat az állomáson. Így is tettünk és kettőkor ott vártunk kilencen Annara. A vonata Hamburgba 2.20 körül indult, de ő még 2.10 körül se volt sehol... Kicsit aggódtunk, hogy pont úgy ér oda, hogy csak felugrik a vonatra mi meg azt se tudjuk mondani hogy hej. Szerencsére 5 perccel az indulás előtt befutott és nagyon meg volt hatódva. Kicsit mindenkinek párás lett a szeme és miután elment azon viccelődtünk, hogy ezután hogy fogunk bármit is csinálni, hiszen ő volt a társaság motorja. Anna igazán mindenkit ismert, minden buliról tudott és mindenkit noszogatott hogy menjünk ide, menjünk oda. Azért megegyeztünk benne, hogy meg fogjuk oldani nélküle is ezt az őrült nagy feladatot :)

Kedden iszonyatos eső volt, ennek ellenére úgy döntöttünk Elinával, Annievel és Daminnal tartunk Christianiaba, mert Elina másnap utazott el és még nem járt abban a bizonyos templomban, ahova én ugyan felmentem, de rövidúton le is jöttem... Előtte még benéztünk a szabadállamba is, és mivel mindenki éhes volt, ettünk Fish&Chips-et. A dolog pikantériája az volt, hogy az a kávézó, ahova be akartunk ülni zárva volt, így annak lépcsőházában ültünk le és ettük meg az ebédünket. Na ezt ne úgy képezljétek el, mint egy hű de csinos kávézót és annak lépcsőházát. Ez igazi christianiai épület, teli falfirkákkal és fű árussal a lépcső alján.. Ezután a templomnál el ál-búcsúztunk Elinától is, és a szakadó esőben hazakerekeztünk.

Másnap reggel fél tízkor találkoztunk a többiekkel, immáron csak öten, mert a többieknek órája volt és vártuk Elinát. Annahoz hasonlóan ő sem aggódott túl sokat az időzítésen, 5 perccel az indulás előtt befutott. Valahol biztos számított rá, hogy elé is ki fogunk menni, de ő is nagyon meg volt hatva, ahogy sorba ölelt mindannyiónkat most is párásak lettek a szemek..

Miután ténylegesen megcsappant a társaság, kiültünk megreggelizni az egyik közeli parkba és sétáltunk egyet a városban. Délután én lázas takarításba kezdtem, mivel két hete nem volt időm semmi ilyesmire, a lakótársunk meg a szakdolgozatának a véghajrájában volt, így ő már elég rég nem nyúlt a házimunkához. Sajnos nem végeztem addigra, amikor el kellett volna indulnunk a déli kampuszra, így Alex egyedül ment le és segített az osztrák fiúknak tesztelni az általuk írt Vii programot. A megbeszéltek szerint mindenki kb 45-60 percet kell hogy játszon, így nekünk 4-6 óráig volt időpontunk. Én azalatt az egy óra plusz alatt mindent befejeztem aztán elindultam.
Arról nem meséltem eddig, hogy az elmúlt pár napban egyre rosszabb lett a helyzet a biciklimmel, kb 200 méterenként lesett a lánc, ami nagyon idegesítő volt, eléggé lelassította a közlekedésemet, de már kb 10 mp alatt vissza tudtam tenni, mondjuk ha egy út alatt nyolcszor történik ez meg, akkor nem is meglepő. Nos, ezen az úton már háromszor leesett a lánc mire elértem a tavakhoz, ahol annyire lesett, hogy se elöl se hátul nem maradt fent a fogaskerekeken. Ezt sajnos a bicikli felépítése miatt csak csavarhúzóval lehet orvosolni, amivel épp akkor és ott nem rendelkeztem, emiatt úgy döntöttem lezárom a bringát és felhívom Alexet. A gond csak annyi volt, hogy a dán telefonom Alexnél maradt, de szerencsére nálam volt a magyar - nagyon ritka alkalmak egyike -, de abban meg nem volt meg Alex dán száma, a magyar mobilja meg otthon pihent töltőn. Arra jutottam, az a legegyszerűbb és leggyorsabb, ha elmegyek az egyetemre ott megnézem a leveleim közt a számát, merthogy biztonság kedvéért elküldtem az otthoniaknak még a félév elején, hogy meglegyen. Csakhogy se klippekort nem volt nálam, se diákigazolvány, mert mindkettő Alex pénztárcájában volt, így miután legyalogoltam az egyetemig várhattam amíg valaki beenged a zárt alaksorba aztán a gépterembe - ugyanis oda 4 óra után csak diákigazolvánnyal lehet bemenni. Szerencsére innen megoldódott a helyzet, de a Vii teszteléséről emiatt lemaradtam, viszont Alexnek nagyon tetszett a dolog...

Aznapra vége volt az izgalmaknak, később találkoztunk Inessel és leültünk a Királyi kertben vacsorázni és beszélgetni. Mivel a Studenthust bezárták a hét végén, úgy döntöttünk még egyszer ellátogatunk oda. Így is tettünk, útközben pedig belebotlottunk egy utcai fesztiválba... Ezzel ez a mozgalmas nap véget is ért.

Csütörtökön délelőtt letudtam az utolsó egyetemi feladataimat is, beszereztem minden szükséges aláírást, aztán segítettem Alexnek megjavítani a bringám, aminek köszönhetően végre nem esik le a láncom és megbízhatóan működik :)

Mivel folytatódott a nyár ennek örömére Inessel és Annievel elmentünk délután fagyizni. Ezután azt terveztük, hogy mivel úgyis 7re megyünk Christiániába vacsorázni, ahogy minden csütörtökön, ezért bent maradtunk a városban sétálni. De most nem úgy, ahogy eddig, letettük a bicikliket és csak kettesben sétáltunk - igazán remek érzés volt a napsütésben sétálgatni a sok ember között. Zárásként felkapaszkodtunk a Körtoronyba, ami a város szívében van és nagyjából minden ismerősünk járt már ott. Alex még viccelődött is, hogy ne fizessük ki a jegyem, mert úgyse fogok kimenni megcsodálni a kilátást. Nem lett igaza, kint voltam vele végig - ez egy biztonságos épület, aminek a tetején lehet menni egy kört az ottani kis bolt körül, nem úgy mint a templomnál, ahol kb teraszként tekereg az épület körül ahova ki lehet menni - és gyönyörű kilátás tárult elénk. Nagyon szép időnk volt, így láttuk az Öresund-hidat és még a Turning Torso-t is, a fehér felhőkarcolót ami Malmőben van. Azt hiszem itt tartózkodásunk egyik legemlékezetesebb kirándulása volt fel a 34 méter magas toronyba.
Ezek után úgy döntöttünk nem megyünk aznap Christianiaba, ehelyett itthon "varázsoltunk" terülj terülj asztalkámat...

Május 31.

Hej!

Június első hete mozgalmasan telt, szerencsére végig jó időnk volt. Talán a hét legfontosabb napja volt a hétfő, amikor is nagy dolgok történtek.

Hétfőn reggel volt a várva várt- rettegett angol vizsgám, amire nem igazán lehetett készülni, mert nem egzakt tudást vártak tőlünk. A feladat annyi volt, hogy mindenki kapott a saját tudományterületén belül egy populárisabb szöveget, amiből fel kellett készülni 30 percben, azután 7-10 percben össze kellett foglalni a cikket, majd 5-10 percben szabad beszélgetés a témáról. A témám nem kimondottan volt szociológiai, a cikk Henri herceg náci egyenruhás megmozdulásáról szólt és arról hogy ez is mutatja, hogy Angliában alkotmány és államforma váltásra van szükség. Mindezt 4 oldalban, tele olyan szakszavakkal, amiket lehet hogy a jogászok ismernek, lévén sosem tanultam angol szaknyelvet és nem ismertem. Szerencsére ennek ellenére is értettem a cikket és sikerült is közel 7 percet beszélnem egyfolytában, ami tőlem nagy teljesítmény, hiszen mindig törekszem röviden, tömören fogalmazni, magyarul is, angolul meg pláne. Az utána lévő 10 perces beszélgetés pedig kicsit kötetlenebb volt, a saját véleményemet is elmondhattam. Nem ez volt álmaim vizsgaszituációja, de teljesítettem amit vállaltam :)

Ugyan ez egy nagyon fontos pontja volt a hétfői napnak, miután haza értem (na ná hogy addig esett az eső amíg tekertem haza Amagerból) nekiláttam a másnapi határidős beadandómat sietve befejezni. Egy kicsit kapkodósra sikerült a délután, ugyanis estére nagyon fontos programunk volt.
Este 7-re közös vacsorát beszéltünk meg a barátainkkal, így kilencen gyűltünk össze a Peder's Oxe nevű étteremben, ahol a többiek már sokszor jártak, de mi még soha. Az apropó pedig egy másik akció volt: az étterem híres (hírhedt) hamburgereit féláron kínálják hétfőnkét. Ahogy ezt már a Dalle Valle esetében is említettem, mi ebből is mindig kimaradtunk a dán órám miatt. Így hétfőn utoljára összegyűlt a társaság hamburgerezni. Eleve úgy kezdődött, hogy elfelejtették a foglalásunkat, így egy szomszédos étterem alaksorában foglaltunk helyet, így a pincér kb háromszor látogatott el a mi asztalunkhoz összesen, az is beletelhetett neki vagy 4-5 percbe míg a konyhán átverekedve magát elért hozzánk.. Amikor megérkezett az étel mindkettőnk gondolata az volt, hogy ennél mérföldekkel jobbat szoktam itthon készíteni kevesebb, mint fele annyiból mint amibe akciósan került... És nekünk még nem volt különösebb okunk a panaszra, ellentétben a pár vegetáriánus barátunkkal, akiknek abból állt a vegetáriánus hamburger, hogy nem volt benne hús...
Mindennek tetejében a pincérlányka megpróbált két körben átverni 70 majd 100 koronával. Gondolom azt hitte 'külföldiek, úgyse tudják melyik korona milyen..." Sebaj, megtudtuk mi az amiről "lemaradtunk" a félév során.

A vacsorát annak az apropóján szerveztük, hogy a társaság két oszlopos tagja elutazott kedden és szerdán, így mégegyszer összeültünk, hogy normálisan el tudjunk köszönni. Erre még lehetőséget adott az elég nagyszabásúra sikerült búcsúbuli is, amit Anna és Elina szervezett. A Facebookon meghirdetett eseményre, ami a Katedralenben volt a CSS-ben, kb 120-an jelezték, hogy eljönnek. Mi a felére számítottunk, de tényleg rengetegen voltak, minimum 100 fő megjelent. Mi végig beszélgettük az estét a lányokkal, Alex Markus és mások társaságában csocsózott, beszélgetett. Sajnos nem tánsoltunk, pedig volt zene is, de valahogy nem jött a lábunkba a bugi. Az este felénél meginttunk vagy 15-en egy üveg Fiszket búcsúzóul, hiszen ez az ital végig kísérte az Erasmusos életünket itt. Nemcsak Annatól és Elinától búcsúztam el aznap este, Zuzana és Sam is elutazott másnap. Nagyon jól sikerült ez a búcsúbuli, kicsit mindenki a magáénak érezte a társaságból, hiszen ezután már kettővel kevesebben vagyunk...

Az is mutatja, hogy mennyire jól sikerült a parti, hogy hajnali 5 óráig maradtunk, akkor kezdtünk el takarítani. Természetesen nem hagytuk magára a két leányzót, aminek nagyon örültek, hiszen ekkor következett a meglepetés: valaki a konyhában nagyon viccesnek találta, hogy az otthagyott festéket szétfröcskölje, így amikor bementünk és felkapcsoltuk a villanyt elég brutál látvány fogadott minket. A padlótól a székeken keresztük a falig minden narancssárga festék volt... Kb fél órát töltöttek vele a többiek, hogy letakarítsák, már amennyire lehetett. Ezalatt mi kint raktunk rendet, ott szerencsére nem volt ilyen gond, de így is elég nagy volt a rendetlenség. Miután végeztünk következett a búcsúzkodás, ami a mi részünkről ál-búcsúzás volt, de ettől függetlenül őszínte :) 6 óra táján pedig együtt indultunk haza a napsütésben és madárcsicsergésben.

2010. június 6., vasárnap

Május utolsó hete II.

Hej!

A hét további részében folytattuk a már kialakult menetrendet: tanulás megbolondítva egy kis kikapcsolódással. Szerencsére nem igazán volt szép időnk múlt héten, így nem fájt a szívem, hogy a nappalok nagy részét a szobában kellett tölteni. Sokan mentek ki erre arra tanulni, volt aki parkba, volt aki könyvtárba, mások kávézóba ültek be tanulni, tőlem ezek mind távol állnak, így én itthon tanultam, ahogy ezt Magyarországon is szoktam.

Ennek a menetrendnek megfelelően csütörtökön is olvastam, este pedig Christiániában vacsoráztunk, ahogy szoktunk. Pénteken folytattam az olvasást és jegyzetelést, este pedig elindultunk a következő "Good bye" partira. Elég későn indultunk, 10-re értünk oda Kathihoz az osztrák Annaval, aztán még vártunk egy félórát hogy elindulhassunk. Útközben kiderült, hogy négyünk közül csak Anna nézte meg hogy hova megyünk, de ő sem teljesen biztos az útvonalban. Nos, úgy másfél órát bicikliztünk, de még mindig nem értünk oda, ráadásul lebicikliztünk már a térképről is, így elég nehezen találtuk meg a helyes irányt, de végül meglett. Ezután a kis kaland után pedig megérkeztünk egy igen lagymatag buliba, ahol ugyan jó zene ment, nem vol túl drága az ital, mégis alig lézengett valaki. Mi leültünk beszélgetni, de nem maradtunk túl sokáig. Még megvártuk az új dj megérkezését, de ez csak rontott a helyzeten. Akkorra már egész sokan lettek, de az új dj elég rossz ízléssel válogatta a zenéket, aminek köszönhetően táncoltunk négyet, és inkább haza kerekeztünk - immáron csak fél órába került, mert tudtuk hol vagyunk :D

Másnap nekiláttam a tényleges munkának, és megírtam 5 oldalt a 7,5 elvárt oldalból. Ez az egész rendszer itt elég összetett. Alapvetően négy fajta vizsga van, kétfajta szóbeli és kétfajta írásbeli és a tanuló választhat a megadott típusú vizsgák közül, hogy hogy szeretne jegyet kapni. Én a szabad témaválasztású írásbeli vizsgát választottam erre a vizsgára, így találnom kellett egy érdekes témát és arról írni 7,5 oldalt (max 10-et), oladlanként minimum 2300 karakterrel. Ez nem egy nagy dolog, csak mivel maga az óra sem volt túl érdekes, nehezen választottam témát, és végül a 'gender és karrier' témája lett. Ehhez választottam 3 tanulmányt a megadottak közül és azokat dolgoztam fel. Sokat segített Alex a dolgozatban tevőlegesen is és főleg azzal, hogy volt türelme kivárni amíg ezzel bajlódtam :)

Estére jutalomként egy kisebb bulit terveztünk a Kulør barba, ahol Hédi szülinapját ünnepeltük pár hete. A többiek előtte elmentek a Floss nevű remek vendéglátóipari helyre, ami kiköpött olyan mint a Moose, csak más a neve és máshol van, de ugyanaz az igénytelenség... Mi ezt kihagytuk, és fél 11 után odaértünk a Kulørhez, ami teljesen sötét volt, nem volt ott senki. Kiderült, hogy csak 11kor nyitnak, és hogy a múltkorihoz képest valami őrült drága a belépő. Ennek fényében nem mentünk be, hanem vártunk a többiekre vagy egy órát. Míg ott álltunk jött pár zsákos ember, akik a sörösdobozokat gyűjtik, és várták azokat a dobozokat, amiket a frissen érkezők hagynak a szórakozóhely előtt. Volt egy nagyon tipikus dán jelenet, amit mi nagyon tipikus magyar mentalitással néztünk végig: a zsákos ember odament a kapuban lerakott üvegeket felszadni, és amikor elfordult a kopasz biztonsági őr odaszólt neki - na itt jött elő a magyar mentalitásunk, amikor azt hittük, hogy leteteti vele azokat az üvegeket, de ehelyett szólt neki hogy várjon, mert van még másik öt. Ez is nagyon fog hiányozni innen...

Alapvetően az este itt meg is pecsételődött, ugyan nekiindultunk keresni valami mást Varpuval, Elinával és Andrással, de aztán egy órás biciklizés után mi Alexxel inkább hazamentünk. Ami nem is volt baj, hiszen vasárnap is egész nap tanultam...

2010. június 5., szombat

Május utolsó hete I.

Hej!

Az itt töltött pár hónap egyik legszebb napja után képtelenek voltunk bármit is csinálni, ezért az egész vasárnapot pihenéssel töltötttük. Ezen a napon igazából rákészültem az egész heti tanulásra, mivel 1 héttel később volt az angol vizsgám és a gender órám beadandójának határideje.

Emiatt az egész hetet alapvetően a tanulás határozta meg, de azért majd' minden napra jutott valami szórakozás is. Hétfőn napközben az angol vizsgámra nézegettem át a félévben tanultakat, próbáltam rendet tenni a sok információ között, amit eddig felhalmoztam. Délután Elina hívott minket Folkekøkkenbe Nørrebroba, de mikor odaértünk láttuk, hogy ez a csapat már nyári szüneten van, de mivel éhesek voltunk, elhatároztuk hogy kipróbáljuk a Dalle Valle nevű remek éttermet. Igazából ez csak nekünk Alexxel volt újdonság, a többiek már jártak ott többször, de mivel nekem hétfőnként dán órám volt, így mi sosem tudtunk csatlakozni. És hogy miért pont hétfőn? Mert hétfőnként 50 %-os kedevezményt biztosítanak minden ételre. Szóval végre éltünk ezzel a lehetőséggel, és itt tartózkodásunk alatt először ettünk halat - na jó, a tonhalat és a sushi nem számítva.
Maga az étterem bent van teljesen a központban, emlékszem, az első napon januárban is elsétáltunk mellette :) Viszonylag elegáns étteremnek számít, amít inkább az ételek jellege és ára mutat mintsem a belső elrendezés vagy díszítés. Ugyan csúcsidőben mentünk, de szerencsére pont találtunk egy asztalt négy személyre, ugyanis Annie is csatlakozott hozzánk. Az egyetlen problémát az jelentette, hogy ugyan Alex remekül beszél angolul és én is elég sokat fejlődtem, azért az ételek terén (is) még van jópár kifejezés, szó amit nem ismerünk. Ilyen volt például a kapor is..
A lényeg, hogy mindketten halat szerettünk volna enni végre, és a négyféle halétel közül kettővel szimpatizáltunk mindketten. Végül egyikőnk az egyiket, másikunk a másikat választotta. Ezen a napon én voltam a szerencsésebb, és remek halvacsorát kaptam, míg Alex egy kicsit mellényúlt. Alapvetően finomat választott ő is, csak nem az ő ízvilágához valót - és az enyémhez sem ment.. Én lazacot és lepényhalat ettem salátával, krumplival és öntettel, Alex pedig lepényhalba csomagolt valamilyen másik halat evett, ami kapros, halból készült halszószban úszott , mindezt krumplival. Ebből is látszik hogy az ő vacsorájának a felét nem értette amikor rendelt :D

Ezután a kítűnő társaságban elköltött finom vacsora után másnapra hagytunk egy régóta tervezett programot, azzal téve elfogadhatóvá a tanulással töltött órákat. Kedden reggel elmentem az egyetemre, hogy összeszedjem azt a tanulmány gyűjteményt, amiből a dolgozatot kellett írnom, és két úton lehetett hozzájutni: vagy megveszem, vagy kölcsönkérem valakitől aki megvette - hát persze hogy ez utóbbit választottam, a baj csak az volt, hogy 6 napba került mire felvehettem a könyvet. Kedden végül megszereztem és nekiláttam az olvasásnak...
Délután pedig elindultunk hogy kipróbáljuk a híres-neves La Glace cukrászdát. Még érkezésünkkor mesélt erről a helyről az akkori vendéglátónk és amúgy is mindenhol azt hallottuk hogy ezt ki kell próbálni! Magát a cukrászdát 1870-ben alapították és azóta is ugyanott működik, és már a hatodik generáció üzemelteti. A kis cukrászda kirakatát már sokszor megnéztük, de mindig egy megfelelőbb pillanatra vártunk, hogy kipróbáljunk egyet-egyet a sok gyönyörűséges tortából.
Mivel tényleg egy nagyon forgalmas és ahhoz képest kis beltérrel rendelkező helyről van szó, reméltük hogy az idő kegyes lesz hozzánk és kint is le tudunk ülni, de míg vártuk Elinát és Anniet, elkezdett szakadni az eső, arról nem is beszélve, hogy a délutáni csúcsforgalomban egyre fogytak a tortaszelet is. Amit elsőre kinéztem magamnak az el is fogyott mire mi bejutottunk... Amúgy úgy működik, mint otthon a gyógyszertárban vagy bankban, vagyis számot kell húzni, így igazságos:) Végül én egy szelet Fekete erdő torta melett döntöttem, Alex pedig csokitortát evett. Aznap Alex volt a szerencsésebb, az ő süteménye igazán finom volt, míg az enyémmel volt egy kis gond. Az is finom volt, csak tele volt konyakkal. Tulajdonképpen az egész merő egy konyak volt, így kb a felét bírtam megenni, a többit Alexnek kellett. Igazából kicsit csalódottak voltunk mindketten, mert az elmondottak, a látvány és az ár alapján (42 kr egy szelet süti) valami sokkal egetrengetőbbet vártunk - ez a "coldstone" fagyinál pontosan fordítva működött. Arról nem is beszélve hogy helyből fel tudtunk sorolni 5 olyan magyar cukrászdát ahol bőven lekörözik amit itt ettünk.

Szerdán folytatódott az olvasás, majd estére hivatalosak voltunk Anniehez vacsorára. Már jó egy hete szervezte ezt az estét, mivel elutazott a főbérlője, és már mindenki heves lázban égett :)
Ez alkalommal előre egyeztettük a menüsort, természetesen figyelembe véve a vegetáriánusokat is. Olaszosra terveztük az egész vacsorát, így volt carbonara, húsos és vegetáriánus bolognai szósz, spagetti, krumpli gombóc, saláta, fokhagymás bagett, almás-fahéjas tejberizs és gyümölcs saláta... Ráadásul együt készítettünk el mindent ott Annienél, úgyhogy már elég korán összegyűltünk és elég sokáig maradtunk. Miután kész lett minden nekiláttunk lakmározni, alig maradt valami, pedig rengetek mennyiségű étel volt. Persze erre voltunk akkor nyolcan: Annie, Anna, Ines, Kathi, Elina, Damian és mi ketten. Vacsora után pedig kártyáztunk egyet, mégpedig Unoztunk. Na ez igazán vicces volt, a világ egyik legegyszerűbb játékának szabályaiban nagy nehezen megállapodtunk és összesen egy kört játszottunk :D Mi remekül szórakoztunk, de Annie és Ines nehezen vették a szabályokat és kicsit a szívükre vették hogy nem győztek :P
Mindenesetre, ez volt az egyik legjobb esténk itt Koppenhágában...

Dragør - Az első strandolás

Hej!

Az előző bejegyzés végén említett szombati tervünk az volt, hogy 4 hónap tengerparti városban élés után végre meglátogatjuk a tengert. A strand viszont egy kikötővárosban nem annyira egyértelmű, ezért egy közeli halászfalut, Dragør-t választottuk uticélnak.

Az út előtt - lévén hogy a biciklim, Árpád, végnapjait éli - Ines-től kértem kölcsön a drótszamarát, mert ő tanulmányaiba mélyedt azon a napon. Hála neki, - eltekintve Dia bringájának, Mary-nek néhány láncledobásától - problémamentes volt az utunk. Utitársunk az osztrák Anna volt, aki roppant céltudatosan vezetett bennünket uticélunk felé, noha egyikőnknek sem volt kéznél olyan térképe, amin rajta lett volna Dragør. (Éljen a Google Maps és a memória!)

Útközben megálltunk a helyi templomnál, ami kicsit díszesebb volt, mint az errefelé szokásos protestáns templomok, és jelezvén, hogy halászfaluban járunk, egy hatalmas fa hajó is csüngött a mennyezetről. A templom melletti temetőt is szemügyrevettük, na nem azért, mert a sírkertek nézegetése a perverziónk, hanem mert Dániában egész más egy temető, mint otthon. Itt a - nemcsak a dragøri, de mindegyik - temetőre valóban jobban illik a sírkert kifejezés. Csupa örökzöld, virágok, fák. Az egész sokkal inkább az életre emlékeztet a halál helyett. A sírkövek is sajátosak, egyetlen egy kereszt formájú sem volt - ami azért otthon elég jellemző -, és noha voltak amin láthattunk keresztet, de a többségen semmi ilyesmi nem volt látható. Voltak görög oszlop alkú, piramis formájú, vagy a legjellemzőbb, sima felületű óriási tengeri kavics szerű sírkövek. Sok sírkövön a nevek és dátumok mellett kereszt helyett egy vasmacska volt. Pár hete Elina mesélte, hogy elment kocogni a temetőbe, mi pedig döbbenettel vegyes undorral kérdeztünk rá, hogy ez most komoly-e? Látva, hogy milyen itt egy temető, egyáltalán nem meglepő, hogy pusztán szórakozásból is kijárnak az emberek. No ennyit a temetőkről, kanyarodjunk vissza a témához.

Dragør (ejtsd: Dráuör, a végét az á betű után mintha öklendeznél) 13. századi halászfaluként kezdte pályafutását, és a Hanza-szövetségnek, valamint az Öresund szorosnak hála hamar az egyik legjelentősebb halászati- és hal feldolgozóipari központtá nőtte ki magát. A városban 60 olyan tengerész élt, akik némi pénzért cserébe keresztülvezették az érkező hajókat a szoroson, megmutatva a legbiztonságosabb útvonalat. Ez GPS és radar hiányában elég sok pénzt megért.. A település életében a 16. században történt fordulat, amikor II. Christian király 24 holland családot telepített a város mellé. Hollandia ekkoriban sokkal fejletteb volt mezőgazdaságilag, és a családok adómentesség fejében élelmiszerekkel láttál el a királyi udvart (pl a Dániában addig ismeretlen répával). Mondanom sem kell, hogy a más nyelven beszélő, és a súlyos adóterhektől megkímélt jövevények mennyire voltak népszerűek a helyi halászok közt.. Dragør lakossága napjainkban 8-10.000 fő, és sokan mégmindig beszélnek hollandul - anyanyelvi szinten.

Ahogy megtapasztalhattuk, a város komoly arculat megőrzési programot tart fenn, aminek keretében a több száz éves épületeket eredeti formájukban igyekeznek megőrizni. Szinte minden ház sárga színű (a felújítások kezdetén nagy tételben olcsóbb volt a festék), és tipikus dán mintát követnek az elmaradhatatlan zászlórúdon lengő nemzeti lobogóval. Mellékes, de itt Dániában szinte minden családi ház előtt van egy zászlórúd és nemzeti lobogó, és ettől senki sem gondolja a másikat nacionalistának... Lenne mit tanulni. Az egész falu egyébként olyan, mint egy skanzen, ennek azonban meg is van az ára. A helyi ingatlanközvetítő ablakából láthattuk, hogy egy helyi kisházért simán elkérnek annyit, mint egy ugyanakkora, koppenhága központjában lévő lakásért. Az idill drága.

Ha már ott voltunk, meglátogattuk a dragøri hajós múzeumot, ami nagyrészt kézzel épített hajómaketteket mutatott be, és némi hajózással kapcsolatos történeti áttekintést. Az idős (kb 70+ éves) néni, aki a pénztárnál ült, nagyon megörülhetett nekünk, mert 10 perces rögtönzött előadást tartott (tökéletes angolsággal) a helyi érdekességekről és történelemről. A múzeum után (képek a szokásos helyen) megittunk 1-1 capuccinot/forrócsokit/kávét, és a szikrázó napsütésben (28°C WOW!!) kisétáltunk a tengerpartra. A látvány már önmagában sem semmi..


Mivel Dragør Amager szigetének déli csücskén, Koppenhágától 12 Km-re fekszik, odafelé átbringáztunk a reptér kifutópályája alatt, és a partról az Öresund hidat immár délről láthattuk. Lenyűgöző. Nem mellékes, hogy gigantikus hajók grasszálnak a partoktól nem messze, akkorák, amik keresztben el sem férnének a Dunán (a 10 méteres merülésükről már nem is beszélve). A tenger valami kegyetlenül hideg volt, csak bokáig merészkedtem be, és 2 percnél tovább azt sem bírtam. Asszem' nem lépek be a rozmár klubba. Egy ideig kacérkodtunk a frissen fogott és füstölt angolna megkóstolásával, de aztán elszakítottuk magunkat a híd és a tenger látványától, és hazakerekeztünk, mert estére még hivatalosak voltunk egy buliba.

Hogy ne kelljen újabb posztot szentelni, röviden a lényeg: a buli neve "Let's get hammered" volt, ami szabad magyar fordításban "Csapjuk szét magunkat", egy magyar srác szervezte és facebookon lehetett feljelentkezni rá. Ennek értelmében vittem pár decit az otthonról hozott házi körtepálinkából (köszi apu ;]), hogy építsem az országimázst. A siker nem is maradt el, szem nem maradt szárazon, mindenki jól elázott a buli végére (pedig nem is esett az eső :P). Elég sok érdekes beszélgetést folytattunk, pl mókás volt mikor egy román lány arról panaszkodott, hogy néhány magyar eladó nem szolgálja ki őt a saját országában (Erdély), majd ezután megkérdezte, hogy honnan vagyok? :D Erre mondaná a művelt angol, hogy epic fail. Emellett beszélgettem egy törökországi kurddal az örmény népírtásról is.. na az még elég multikulti érzés volt. Voltak még lettországi oroszok és sok-sok más nemzetiségű ember is, szóval színes volt a felhozatal. Hazafelé aztán a hajnali S-trainnel mentünk, ami sajnos csak a központi pályaudvarig ment. A koppenhágai tömegközlekedés nagyon modern, szép és rendezett, de az utastájékoztatás kb valahol a béka hátsója alatt két szinttel helyezkedik el. Ezt észben tartva a felszíni buszmegállóban kezdtük böngészni az éjszakai busz térképet, amikor egy jelöletlen, tipikus turistabusz küllemű busz megállt, és közölte a sofőr, hogy ez az S-bus, és az S-train vonalán jár, tessék befáradni, a jegyek nem érdeklik (pedig volt). Összesen kb 1,5 óra vonatozás és buszozás után (amit én részben átaludtam :D) hazaértünk. A küldetést teljesítettük!

Piknik

Hej!

Miután csütörtökön kihasználtuk az első igazi koranyári napot és igazi túristaként bejártuk Koppenhága egy részét, péntekre egy kicsit lazább programot szervetünk, annál is inkább, mert szombaton nagy túra várt ránk amit pedig egy őrült házibuli követett.

Még csütörtök este összetrombitáltuk a lányokat és másnapra pikniket szerveztünk a frissen felfedezett Frederiksberg Have-ba. Mindenki kapva kapott az alkalmon, így végül Annie, Anna, Ines, Varpu és Kathi társaságában ebédeltünk és pihentünk a napon. Apropó... délelőtt 10 óra környékén úgy tűnt le kell fújnunk az egészet mert esőre állt az idő, de Alex garantálta a jó időt - ennek köszönhetően abban a kb 3-4 órában amit a parkban töltöttünk verőfényes napsütés volt, míg előtte és utána csúnya felhők takarták a Napot :)

Mindenki hozott valami harapni valót és ahogy ezt már megszoktuk mindenki falatozott mindenből - már amennyire ez lehetséges volt tekintve, hogy hetünk közül hárman vegetáriánusok. Nem emlékszem, hogy szóba került-e már itt a vegetáriánus téma, de most pár szót szentelek neki. Otthon egy olyan ismerősöm sincs, akiről konkrétan tudom hogy vegetáriánus, persze ennek lehet az az oka is, hogy kevesekkel szoktam otthon együtt enni. Itt kint viszont sok ilyen ismerősünk van, mint például a lakótársunk, vagy az imént említett három lány. Amíg nem találkoztunk ilyen testközelből ezzel a jelenséggel-szokással, addig el se tudtuk képzelni mit jelent ez az egész és azt gondotuk, hogy a vegetáriánusok ugyanazt eszik mint mi, csak hús nélkül. Most, hogy együtt lakunk egy vegetáriánussal látjuk, hogy ez nem így van. Sokszor készít igazán ínycsiklandozó ételt Anna és általában változatosan étkezik - na azért nem mindig. Természetesen volt már olyan amit én előbb adtam volna a tyukoknak minthogy megegyem, de gusztus dolga :D

Visszatérve a piknikhez, mi a már jól bevált magyaros ízeket vittük magunkkal, kis kolbász, téliszalámi, májkrém és pirosarany formájában, ezzel is fogyasztva a még megmaradt készletet. A pirosarany nagy sikernek örvendett húsevő társaink körében, főként Anna (az egyik osztrák barátunk) volt oda érte, ugyanis ő már kóstolta korábban Magyarországon, úgyhogy le is csapott rá :) A finom falatokat mégfinomabb csokis keksz követte amit pedig napozás. Az egész piknik alatt egy kacsapár társaságát élvezhettük, akik egyre közelebb és közelebb merészkedtek hozánk és a kajához. Igazából az egész park tele van kacsákkal és libákkal, úgyhogy ez nem is volt meglepő, inkább vicces.

A csapat nagyrésze egy kicsit később megnézte az elefánikat, akik ott laknak az állatkert parkkal határos részében. Eközben egyre több és több fiatal dán érkezett a parka, egyszerre megtelt az egész zöld terület, voltak aki még zenét is hoztak magukkal - persze ez a biztonsági őröknek kevésbé tetszett, de amíg mi ott voltunk, addig ment a tuctuc.
Ez az egyik olyan dolog, amit nagyon fogok otthon hiányolni, az ilyen alkalmak igazán közel hoztak minket egymáshoz ráadásul csodaszép környezetben a friss levegőn ettünk a város közepén..

A piknik után haza tekertünk és egy picit tanultam, de csak azért hogy ne érezzem rosszul magam amiatt, hogy tulajdonképpen már harmadik napja nem nyúltam a könyveimhez... Ezután viszont kimentünk a közeli Fælledparken-be ahol három napos Electric fesztivált tartottak. A szisztéma ugyan az volt mint május elsején, csak most 8 sátrat állítottak fel a parkban és különböző stílusú zenéket játszottak. Volt latin, afro, világzene stb sátor, és egy olyan rész, ahol a dj pultok védve voltak az esőtől, de maga a tánctér a szabad ég alatt volt, egy érdekes alakú csillogó váz szerkezet fogta közre és óriási diszkógömb forgott a közepén - igen, ez volt az electric részleg. Igencsak furcsa látványt nyújtott a nappali fényben bulizók tömege - ugyanis itt még este 10kor is rendes nappali világosság van, amit elég nehezen tudunk megszokni.
Teljesen véletlenül összetalálkoztunk az ismerőseink nagyrészével, leültünk a fűbe egy-egy sörrel, aztán a szombati terveinkre való tekintettel elég korán, már 10 körül haza indultunk.

2010. június 3., csütörtök

Városnézés

Hej!

Egyre közeleg június 15-e, és annyi mindent csinálunk, hogy már jóideje nem írtunk a blogba. Pótlás következik tehát, az események fonalát pedig ott vesszük fel, ahol letettük: pont két hete, csütörtökön.

Mivel a nyár vitathatatlanul beköszöntött Koppenhágába, úgy döntöttünk nyakunkba vesszük a várost, és felfedezzük egy részét annak, amit még nem láttunk. Kezdésként lebringáztunk a déli kampuszra, ahol elköltöttük az ebédünket. Ennek mindenképpen szentelnem kell pár szót. A kantint úgy kell elképzelni, hogy a székek és asztalok két emeleten sorakoznak, a középen lévő részen pedig az ételek. Itt nem A,B,C menü van, hanem fogsz egy tányért, és válogatsz.. Válogatni pedig van miből.. Ilyet utoljára egy spanyol 5 csillagos szállodában láttam.. 6 pulton sorakoznak a jobbnál jobb falatok, húsok, saláták, köretek és péksütemények. Ha jól emlékszem kaviáros kaszinótojást, currys halsalátát, hummuszt (ez vm fűszeres pép, állítólag csicseriborsóból.. finom!) sülthúst, főtt krumplit, görög salátát, zárásként pedig csillaggyümölcsöt és papaját ettem. (Képek vannak a májusi mappában, azokon és itt egy másik alkalom ebédje látható) A megrakott tányért rápakolod egy mérlegre, a néni pedig súly alapján kéri az árát. A fenti menüm 33 Koronába került (kb 1200 Ft), ami otthon se rossz, itt pedig röhejesen olcsó.. Kb el tudjátok képzelni az egyetemi viszonyokat ezek alapján.


Az ebéd után Christianshavn felé vettük az irányt, azon belül is a csigatornyú Megváltónk templomát céloztuk be. A templom egyike a kevés barokk építménynek Dániában (1680, akkoriban Svédország kiválása után elég rosszul ment az országnak), külső-csigalépcsős csúcsa, és 90 méteres magassága miatt Koppenhága egyik fő turista célpontja, de eközben működő temploma egy 8000 fős gyülekezetnek. A csúcsra 400 lépcsőfok vezet, amelyből 150 a torony külső felén fut csigavonalban. A kilátás valami elképesztő volt, bár sajnos az Öresund hidat nem láttuk a tengeren lévő köd miatt. Képek szintén a Picasan.. Dia, tériszonya ellenére úgy döntött, hogy feljön, és igyekeztünk minél előbb felérni, de sajnos a bátorsága előbb fogyott el, mint a lépcsők. Azért még kijött a kilátó teraszra, körbenézett és gyors léptekkel lement. Legalább megpróbálta :) Én megúsztam, de lefelé jövet Dia a harangok mellett volt, mikor negyedet/felet/nemtudom ütött az óra :D



A következő célpontunk a Dán királyság parlamentje volt. A parlamenti látogatást ne úgy képzeljük, mint otthon. Itt maga az épület teljesen el van zárva a néptől, ugyanakkor amit itt lehet, az otthon teljesen elképzelhetetlen. Itt nem a parlament 'épületét' lehet látogatni, hanem a törvényhozást. Működés közben. Nálunk ugye ha ülés van, és "dolgoznak" a képviselők, akkor nem lehet bemenni. Itt mágneses kapuk és táska-röntgen után a mosolygós, segítőkész biztonságiak elvezettek minket az ülésterem karzatához, ahol bárki, bármikor, ingyen és bérmentve megtekintheti a dán parlamenti képviselőket munka közben. Bentjártunkkor is üléseztek, bár elég foghíjasak voltak a padsorok. A helyi politikusok teljesen nyíltan teszik a dolgukat, ha érdekel, bemész és nézheted. Ha bárki tudni akarja, szabadon hozzáférhető az összes politikus címe, telefonszáma, vagyonnyilatkozata és e-mail címe. Nincs rejtegetni valójuk, ők a választóikért dolgoznak. Beszélgetésünk alapján a biztonságiak lengyelnek tippeltek minket, és azthiszem szóbeli fogadásokat is kötöttek, mert aki végül rákérdezett, nagy boldogan szólt hátra, hogy magyarok vagyunk :D Haszontalan infó, hogy a WC-ben volt egy számomra teljesen új berendezés is, felette 3 kis piktrogrammal a használhatáról. 1. Papír letép 2. Gépnek alátesz, gombot megnyom, gép ráspriccel 3. Ülőkét letöröl. Nos, WC-ülőke fertőtlenítő berendezés volt.. Erre pont annyira rácsodálkoztam, mint 8 évesen a ferihegyi infrás piszoárra. Az ülésterem után a parlament belső udvarán (értsd: gyönyörű park) a királyi könyvtár régi szárnya mellett üldögéltünk egy keveset, majd miután leráztuk az épület előtti béke-aktivistákat, újra bringára pattantunk és elindultunk a csatorna partján.


Útközben elhaladtunk a királyi könyvtár, a régivel egybeépített csatornaparti új szárnya mellett, az úgynevezett Black Diamond (Fekete Gyémánt) mellett, de még nem mentünk be. Némi vizet öntöztem a fejemre, mert éreztem, hogy napszúrás lesz a vége, aztán folytattuk utunkat a kicsit délebbre fekvő Fisketorvet bevásárlóközpont felé. Koppenhágában, - post-fogyasztói társadalom lévén - nem a legkedveltebb kikapcsolódások egyike a shoppingolás. Az emberek sokkal inkább kimennek a rengetek csodás park egyikébe, és játszanak, frizbiznek, piknikeznek, söröznek, vagy grilleznek. Ebből kifolyólag pláza sincsen túl sok, és ami van, az is mind kis csökött (kb Sugár szintű). Ez alól az egyetlen - általunk ismert - kivétel a Fisketorvet. Az irdatlan méretű épülethez a többszintes garázsrenszer mellett biciklibejáró és bicikli garázs is tartozik. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy többszáz kerékpár volt odabent. Belül az épület sokkal szellősebb, mint bármelyik hazai pláza, van vízesés kínai színes pontyokkal és egy meseszép trópusi akvárium. Kialakításra azt mondanám, hogy rakd össze a WestEndet és az Arenat, aztán szorozd meg öttel. A plázába alapvetően nem a H&M és társai miatt mentünk, hanem mert található ott egy híres amerikai fagyizó-hálózat egy tagja is. A ColdStone fagylaltról soha életünkben nem hallottunk még korábban. Egyáltalán. Viszont mindenki az egekbe magasztalta az itteni ismerőseink közül, és állítólag tényleg nagyon híres a dolog, szóval adtunk neki egy lehetőséget. A fagyizónál készíttethetsz magadnak bármilyen kompozíciót, 50 féle süti, cukorka és megannyi fagylalt hozzáadásával. Mivel mi nem vagyunk ekkora profik, egy közepes méretű "Házajánlata" fagylaltot kértünk, ami 35 koronába került (azért sem váltom át, mi már rég leszoktunk erről. Nincs értelme az otthoni árakhoz hasonlítgatni, de pl a sétálóutcában 2 gombóc közepesen rossz fagyit 25ért vettünk 1 héttel korábban). Namost, a fickó fogott egy lapátnyi vanilia fagyit, és lecsapta a fémpultra. Szétterítette, rakott a közepébe darált mogyorót, aztán fogott egy mennyei finom browniet, és széttunkolta a közepén. Ezekután csoki- és karamell öntet következett, majd összekeverte a két lapátjával az egészet a pulton, és berakta a tálkába. Voilá! ... Soha. Sehol. Ilyen finom fagyit még nem ettünk. Ha ColdStone fagyizó kerül az utatokba, mindenképp térjetek be. Megéri.

A plázából visszafelé végre betértünk a Black Diamondba. Nevét a külleméről kapta: egy hatalmas fekete üvegkocka az épület. Odabent úgy néz ki, mint egy űrhajó, bár az olvasóterem teljesen hagyományos könyvtárszerű. A teljesen ingyen, bárki által használható interneten elolvastuk az e-mailjeinket, majd tovább indultunk a szokásos csütörtöki christianiai vacsorára. Mivel kicsit korán érkeztünk, és még csak a készítők voltak ott, megkérdeztük tudunk-e segíteni valamiben. Kaptak az alkalmon, és ránk bízták az összes alma és sárgadinnye felaprítását a gyümölcssalátához. Ezekben az úgynevezett Folkekøkken-ekben, azaz Népkonyhákban az a fantasztikus, hogy alapvetően nem profitorientált a dolog. Nem csak Christianiaban, hanem a város több más pontján, eltérő napokon is tartanak ilyen Népkonyhákat. Van, hogy önkéntesek főznek, és ha gondolod, besegíthetsz, van, hogy viszel alapanyagot, és főzhetsz magadnak. Christianiaban az előbbi szokásos, és meglepően jó érzés volt hozzátenni a magunk részét a vacsorához. A gyümölcsök nagy része egyébként a boltok által eladhatatlannak minősített áruból tevődik össze, ami persze itt mégmindig teljesen jót jelent. (Otthon sokszor látni rohadt gyümölcsöt a pultokon, itt idáig nem jut el egy alma sem) A kenyér is a helyi pékségből van, ami megmaradt, jön a vacsira. Az egész nagyon jól megfogja Christiania szabadváros esszenciáját: A közösség a lényeg, nem a pénz. Főzünk egy jót, eszünk egy jót, a profit pedig a jókedvben realizálódik. Az, hogy sokan füveznek, meg hasist árulnak Christianiaban, valójában teljesen mellékes. Nem ez a lényege, hanem a szabadság. Persze akik el akarják törölni a várost a városban, azokat ez nem érdekli, viszont talán Ti, olvasók jobban megértitek, hogy miért védi Koppenhága lakossága foggal-körömmel Christianiat.

2010. május 23., vasárnap

Goodbye Reception

Hej!

Miután hétfőn lezárult végleg a dán órám, kedden befejeződött az angolom is, ugyan még a vizsga hátra van, de túlvagyok az utolsó órán. Azt hiszem elmondhatom, hogy ez az óra volt a legmeghatározóbb dolog a félévben. Egyrészt a barátaimmal is ennek köszönhetően ismerkedtem meg, mégha nagyrészük nem is járt oda, de a kapcsolat építés ott kezdődött meg. Másrészt a rengeteg munkának köszönhetően az angol tudásomról is elkezdett lekopni a por - ugyan ezt majd csak a vizsga után állíthatom biztosan :)

Mivel én az utóbbi időben a gender miatt párszor ebédeltem a déli kampuszon, gondoltam lehívom Alexet is így az utolsó óra utánra egyet ebédelni, mert biztos voltam benne hogy neki is tetszene az ottani rendszer. Nem is tévedtem, Alex is ugyanúgy "el volt ragadtatva" tőle mint én, meg is beszéltük, hogy mégegyszer lejövünk együtt és hozzuk a fényképezőgépet, ugyanis nem csak finomak az ételek, hanem kész esztétikai élményt is nyújtanak - erről a képek már fent vannak a picasan.
Miután jól laktunk felvettük a másnapi első búcsú fogadásra szóló ingyenes ital jegyeket és elindultunk kacsát etetni. Igen, majd minden héten etetünk kacsákat, mert egyrészt közel lakunk a tavakhoz ahol rengeteg madár van, másrészt jó szórakozás is, főleg hogy mostmár egészen közel merészkednek hozzánk a parton kint kóricáló galambok-récék. Harmadrészt pedig minden héten marad a christianiai kenyérből, így ahelyett hogy azokat eldobnánk hízlaljuk vele a város madár állományát :)

Szerdán a városnak egy olyan részébe kellett mennünk, ahol korábban még nem sokat jártunk, így összekötöttük egy kis városnézéssel a további programunkat. Ennek keretében sétáltunk egy nagyot a Frederiksberg Have-ban, ami egy gyönyörű barokk stílusú arborétum- igen, ez egy kicsi képzavar, de tényleg az. Ebben a parkban van egy szép tó kis csatorna rendszerrel és sok-sok madárral, itt található a Frederiksberg kastély és közvetlen mellette van az állatkert, így a parkból láthatóak az elefántok is. Nehéz lenne leírni a parkot, jópár képet készítettünk, így inkább nézzétek meg ti magatok :) gyönyörű zöld minden és a virágos részek nagyrésze már színesben pompázik. Érdekes, hogy itt az orgona is csak most nyílik, pedig otthon többnyire már Anyák napja környékén alig lehet olyat találni, amelyik még nem rozsdás...
A parkban mégegy érdekes dolgot találtunk: van egy fa a park közepén, amire regeteg cumi és fénykép van kiakasztva. Mint megtudtuk a szülők kihoznak ide egy-egy cumit és képet a babáról miután leszokott már a cumiról a gyerek - sajnos a konkrét indoklást nem tudjuk, csak elképzeléseink vannak ennek okáról.

Miután sétáltunk a parkban a többiekhez hasonlóan megérkeztünk az "Élet-tudományok" kampuszán szervezett első elköszönő rendezvényre. Valahol legbelül mindannyian azt vártuk, hogy egy teremben ott fog ülni a cserediákok nagyrésze és hallgat valamilyen kisebb fajta előadást, utolsó bíztató szavakat miközben ropogtatni valót majszolunk és megiszunk pár italt, legyen ez alkoholos vagy mentes, mindegy. Hát ennek a fele volt csak igaz, mikor odaértünk még elég üres volt az egyetem aulája, de látható volt, hogy itt nem lesz beszéd. Ropi, gumicukor, sör meg üdítő az volt, meg egy énekes akit zongorán kísértek, de beszéd, sőt koordinátornak látszó egyed sem volt... Ennek fényében üldögéltünk egy félórát aztán inkább kitelepedünk az egyik nagyon közeli és gyönyörű parkba (ez egy másik volt mint ahol korábban jártunk). Ez volt az első fűben ülős beszélgetős délután itt, aznap érkezett meg a rögtön nyárba forduló tavasz Koppenhágába.

Mikor elkezdett szemerkélni az eső elhatároztuk hogy páran ellátogatunk Kathi otthonában és együtt vacsorázunk. Szerencsére ő nagyon közel lakik ahhoz a kampuszhoz ahol a rendezvényt tartották, így fél óra múlva már ettük is a melegszendvicseket. Kicsit nehéz volt a boltban megállapodni arról hogy mit együnk, ugyanis a társaság fele vegetáriánus volt, a másik fele viszont nem. Végül a melegszendvics jó választásnak bizonyult :) Mindezt megtoldottuk még egy tömb fagyival, amit percek alatt elpusztítottunk vacsora után - bár ez nem annyira meglepő, hiszen hatan voltunk rá és ebből 5 lány :P

Annak ellenére hogy az elköszönő esemény elég suta volt, remek délutánt töltöttünk együtt. Mostanában ebből egyre több és több van, hiszen többen a társaságból 10 napon belül elutaznak...

Dán

Hej!

Ez a hét vizsgával kezdődött és sok remek programmal folytatódott, úgyhogy az előző hetektől eltérően most nem heti összefoglalóval jelentkezünk :)

Mostmár ténylegesen elérkeztünk a félév végéhez, befejeződtek az óráink és elkezdődtek a vizsgák. Így volt ez a dán kurzosommal is, ami a leghamarabb ért véget és egy kétrészes vizsgával zártunk.
Ahogy már említettük, múlthéten hétfőn megírtuk az írásbeli részt és most hétfőre esett a szóbeli. Mindkét vizsgarész este kezdődött, amikor az órák is voltak a félév során. Ennek köszönhetően mindkét hétfőn volt időm még egy kicsit tanulni, ugyanakkor idegesítő is volt, hogy este 7-ig kellett várni a vizsgára.
Előre tudtuk hogy fog zajlani a vizsga, így nem volt meglepő a három feladat amit az írásbelin kaptunk. Előszőr Lona feltett 10 kérdést, amire írásban kellett válaszolni úgy, ahogy rád igaz a válasz. Pl szereted-e a bárányhúst, van-e egy szótárad kölcsön és ehhez hasonlók. Aztán következett amit szerintem mindenki ismer, hiányos szöveg magnó utáni kitöltése. Végül pedig egy újabb magnós feladat, vagyis hogy kaptunk egy leírt kis történetet és azt a történetet hallgattuk meg magnóról és ki kellett javítanunk az eltéréseket az írott és a hallott szöveg között. Sajnos a dán nyelvvel a legnagyobb gond az élő szöveg megértése, elég sok hangot nem ejtenek ki, ezért kicsit tartottam ezektől a feladatoktól, de szerencsére érthető volt minden és nem okozott nehézséget teljesíteni a feladatokat.

Az írásbeli előtt már hetekkel átnéztem az egész féléves anyagot, összefoglalókat készítettem, így könnyű dolgom volt amikor már csak tanulni kellett. Emiatt a szóbeli előtt már kevésbé voltam izgatott, nem is készültem rá annyit mint az írásbelire, márcsak arra tréningeztem ami a vizsgán volt várható, ugyanis előre megkaptuk a feladatlapokat.
A szóbelin is három feladat volt, egyrészt kis dialógusokat kellett elmondani képek alapján - az egész félév során ezeknek a kis képeknek a segítségével gyakoroltuk a párbeszédeket -, aztán a félév során tanult hosszabb történetek közül egyett képek alapján kellett összefoglalni, végül pedig személyre szóló kérdésekre kellett válaszolni. A vizsga elején választottunk egy számot, aminek segítségével megvolt hogy a dialógusok és történet összefoglalás melyik kombinációját kell elmondanunk. Vicces volt, hogy még a délután során amikor utoljára átfutottam a szövegeket, volt egy megérzésem hogy melyiket fogom kapni, és valahol mélyen azt is tudtam hogy két olyan dialógust kapok, amiket nem tudok tökéletesen - így is lett :D

A dániai szabályozásnak megfelelően a vizsgán egyébként a saját tanáromon kívül egy másik tanár is jelen volt, a végső jegyben pedig az ő értékelése volt a döntő. Egyébként ebben az esetben az írás és szóbeli 50-50 %-ban számított. A dánok - ha jól emlékszem erről már volt szó - egyedülálló osztályzási rendszerrel dolgoznak, mégpedig a következővel:

12, 10, 7, 4, 02, 00, -3

Nyilvánvalóan a 12 a legjobb és a -3 a legrosszabb. Fontos, hogy nemcsak -3 esetén bukják el a tárgyat, hanem 00 esetén is, bár hogy ténylegesen mi a különbség közte, azt nem tudom és jellemző, hogy az angol tanárom is azt mondta, hogy ugyan évek óta dolgoznak ezzel a rendszerrel, ő még sosem adott senkinek -3-at (00-át annál többször), mert nem tudja hogy az mit jelent...

Én végül 10-est kaptam, aminek nagyon örültem, főleg hogy mikor kijött Lona ezt közölni, annyi mindent mondodtt dánul, hogy egy kukkot se értettem így azt se, hogy végülis akkor most hányast kaptam... Mint később kiderült ezzel nem voltam egyedül a jelenlévők között :)

Mivel úgyis estébe nyúló vizsgánk volt és ez volt az utolsó találkozásunk - már ami a teljes csoportot illeti - ezért a vizsga után beültünk a központban lévő Happy Pig (Boldog Malac) nevű bárba, ahol ráadásul féláras akció is volt aznap, így senkinek nem volt ellene kifogása. Összeszerveztük az előző csoporttal így együtt töltöttük az estét, és a vizsgák végeztével Lona is csatlakozott a társasághoz, aminek nagyon örültünk. Ha még emlékeztek eleinte kicsit furcsának találtam - és nem csak én -, viszont a félév során bebizonyosodott, hogy nélküle a csoport nem kovácsolódott volna össze. Lona egy jelenség és nagyon megkedveltük, ő még a késői órákat és képes volt vidám hangulatúvá varázsolni :)

Az este remek volt, sokat beszélgettünk, aztán 1 óra körül többed magunkkal hazaindultunk...

Azt gondolom egy erős alapszíntű tudást szereztünk a félév során, viszonylag széles szókinccsel és halovány nyelvtani ismeretekkel. Ennél azt hiszem jóval többre is alkalmas lett volna ez a heti kétszer két és félóra, de legalább ezek az ismeretek nem fognak elveszni - legalábbis egy ideig biztos nem - a sok gyakorlásnak köszönhetően. Ez az alap viszont lehet egy jó kiindulási pont is a folytatáshoz, meglátjuk otthon milyen formában fogom tudni ezt megvalósítani :)

2010. május 21., péntek

Vizsgák közti móka

Hej!

Újabb heti beszámoló következik, az eddigi legjobb bulinkkal és vizsgával megfűszerezve.

Hétőn Dia első vizsgáját teljesítette, mégpedig dán nyelvből az írásbeli részt. A nap folyamán kikérdeztem tőle a szavakat, meg amit csak kellett, este pedig sikerrel vette az első akadályt. A felszabadult hangulat egész héten kitartott, és bulikban manifesztálódott.

Kedden napközben kihasználva a lendületet, Dia készült a szóbeli dán vizsgára, este pedig egy kollégiumi buliba mentünk nem túl messzire tőlünk. A buli inkább kis zsúr volt, de jól éreztük magunkat és beszélgettünk. A bólé viszont - ellentétben a múltkori alkalommal - borzasztó volt, gyakorlatilag gyümölcsökre öntött kegyetlen rossz vörösbort volt.. Na ennek örömére egy játék keretében (győztes 1 korty) gyorsan meg is szabadultunk a poharunkba már beletöltött adagtól. A beszélgetés éjfél felé véget ért, és ki-ki egy választott kocsmában folytatta az estét. Mi inkább hazajöttünk, mert pont az általunk gyűlölt Moose-ba mentek a cimboráink (füstös, graffitis kocsma). Utóbb kiderült, hogy jól is jártunk, mert a hely kigyulladt, és valami fél óráig tartott mire mindenki elhagyta a kocsmát... No comment.

Szerdán úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk a helyi művészeti múzeumot, de annyira zuhogott az eső, (mint egy héttel később otthon) hogy félúton visszafordultunk. Egyébként sem lett volna elég 2 óra, hogy végignézzük a tárlatot. Ez még pótolandó. Estére meghívást kaptunk az ausztrál Damiantől egy buliba, ahol éjfélig féláron vannak az italok és 10-11 között ingyen van a cider. A cider (ejtsd: szájder) ilyen bubis, baromi édes, alma/körte/szeder ízű, a sörrel megegyező alkoholtartalmú lötty, amit itt úgy isznak mintha muszáj volna. Noha mi nem szeretjük, dehát "Ingyen még a sz..t is" szoktam volt mondani, szóval mentünk. Útban a hely felé váratlanul zombi-támadás ért bennünket. Pár zombinak öltözött és maszkírozott fiatal vett körül bennünket, egymást lökdösve félre a "zsákmány" mellől, azaz mellőlünk. Hörögtek, tapogattak minket, aztán tovább sántikáltak. Először azt hittem részegek, de vicces volt. Elvannak itt a fiatalok.. Összegezve elég jól hozták a figurát, bár amerikában ezt nem lenne jó játszani, hiszen ha egy gyengébb idegrendszerű szabadon fegyvert viselő honpolgárnak eszébe jut a Holtak Hajnala, vagy bármelyik zombis film, hamar golyót kaphatnak a fejükbe :D Na vissza a bulihoz: Csak a ruhatárért kellett fizetnünk (20-20 koronát.. erős ez a 800Ft-os ruhatár, de kabát nélkül itt nem nagyon lehet nyomulni), odabent pedig rá is vetődtünk az ingyen piára. 3-4 pohárral tudtunk inni (tele volt jéggel), mikor vége lett az akciónak. A tánctér megnyitása után úgy döntöttünk lendüljünk be, és éjfél előtt 20 perccel beálltunk a bárhoz a sorba, hogy szerezzünk még némi hangulatfokozót. A pultosfiú azonban fontosnak ítélte, hogy vödröket töltsön fel jéggel, elmossa a poharakat, és letörölje nyolcadszorra is a pultot, aztán mikor éjfélt ütött az óra, közölte, hogy sajnos mostmár teljes áron tud csak italt adni. Örömmel nyugtáztam, hogy nem csak mi, de mindenki más is melegebb éghajlatra küldte a performansza után. Az egész annyira felpaprikázott minket, hogy némi táncolás után haza mentünk.

Csütörtökre újabb programot szerveztünk magunknak. Aline-től, egy osztrák ismerősünktől halottuk, hogy mindenképp érdemes megnézni a felújításon átesett szárnyát az Amalienborg kastélynak, mert annyira fantasztikus, hogy ő kétszer is járt ott. Aline akkora rajongója az uralkodó családoknak, hogy a királynő születésnapján a kivetítőt nézve név és rokoni kapcsolatok szerint sorolta a svéd, norvég, dán és egyéb kékvérűeket. A felújított szárnyban a jelenlegi királynő szülei éltek, és Frederik koronaherceg és felesége Mary (meg a gyerekek) fognak beköltözni. Mary-ről egyébként azt kell tudni, hogy ausztrál, és a 2000-es olimpiai játékok idején csavarta el a koronaherceg (azaz trónörökös) fejét. A napokban mellesleg két ausztrál cserediáknak adott "Mary-ösztöndíjat" 10.000 dán korona formájában (400e HUF). Na szóval 10-re odamentünk a palotához az osztrák Anna-val és Ines-zel, valamint a finn Varpu-val, hogy megnézzük hol fog élni a trónörökös és családja. 2 óra sorbanállás után végre beértünk, és a fejenként 40 korona leszurkolása után megláttuk a... tökéletesen üres termeket. Mint kiderült, csak a falfestményeket (kortárs csodák) és - az amúgy csodaszép - mennyezeti stukkókat lehetett megnézni. Szép-szép, de azt gondoltuk, hogy lesz berendezés, látni fogjuk valójában hogyan élnek a királyok.. 40 koronát és 2 órát semmiképpen sem ért, de ezt is kipipálhatjuk, jártunk a jövendőbeli király otthonában. Jupijé! Este végre Dia is velem tarthatott a christianiai vacsira, ahol valami elmebeteg mennyiségű ember jelent meg, de jól laktunk és kenyereket is tudtunk hozni.

Péntekre hatalmas bulit szervezett Hédi, aki romániai magyar lány, és a hétvégén ünnepelte 22. születésnapját. Ez a buli bizonyult az eddigi ittlétünk alatt a legjobbnak. Dia napközben tanult, este fél11 körül pedig megérkeztünk a helyszínre, a Kulør bar-ba. A bejárat előtti leválasztott részbe a biztonságiak engedtek be személyiigazolvány felmutatása ellenében (ami Diánál nem volt, de elhitték, hogy elmúlt 18). Ekkor már sejtettük, hogy ez valami exkluzívabb hely lesz, és beérve nem is csalódtunk. A hely nagyon igényes volt, ellenben nem túl drága. Fizetni itt is csak a ruhatárért kellett, illetve a bejáratnál jeleztük, hogy kinek a születésnapjára jöttünk (25 ember esetén ajándék pezsgők jártak, amiket később hoztak is). A bejáratnál 60 koronáért szert tettünk egy korsóra, ami 11 és hajnali 2 között korlátlanul utántöltethető volt. Ezt a kártyás fizetést sosem fogom megtanulni.. otthon olyan kényelmes, hogy a pénztáros szakmunkás lehúzza, te meg csak pötyögsz és mész. Itt meg ezt magadnak kell, és mégmindig nem tudom melyik felét, és merről kell húzni.. A népek itt gyakorlottak ebben, mert - ha fizetős - a wc-nél is tudsz kártyával fizetni, vagy a krimóban/buliban a bárpultnál, vagy az étteremben az asztalodnál (hordozható kártyaolvasó segítségével), vagy a (!)parkolóautomatánál. Ebben a buliban nem szívóztak, ipari sebességgel és mértékben töltögették újra a korsókat, amiket "már csak 2 óránk van inni" felkiáltások közepette minél sebesebben próbáltunk üríteni. Mivel Diának is találtunk egy korsót (amit elmostunk), ezért már dupla adagban fértünk a sörhöz, a hatás pedig nem maradt el :P Maga a buli nem csak az olcsó pia (60kr = 2000Ft volt ugye a korsó.. teszem hozzá, alapból egy kisüveges sör 30kr) miatt volt frenetikus, hanem mert tényleg iszonyatosan jó táncolós zene volt, és bár a tánctér kicsit zsufi lett a végére, nagyon jót tudtunk bulizni. Hajnali egyre minden pár nélküli ismerős és ismeretlen párra lelt, szóval a pia összehozza az embereket :D Mivel ennek folyamán minden cimboránk felszívódott, némi szellőzés után hazakerekeztünk.

A pénteki buli miatt a szombat teljes egészében regenerálódással telt, vasárnap pedig Dia újra belevetette magát a tanulásba a hétfői szóbeli vizsgája közeledtével. Ebben a német Sonja is segítségére volt, aki az évek óta itt élő nővérével lakik, és elég jól beszél dánul.

Új képek a picasa-n! :)

2010. május 15., szombat

30

Hej!

Elérkeztünk utazásunk ezen pontjához: 30 nap múlva, június 15-én utazunk haza.

Az utolsó harminc napot egész napos pihenéssel kezdtük, de aktívan fogjuk folytatni...

Jönnek még beszámolók is :)

2010. május 14., péntek

Buli, sushi, filmek

Hej!

Május első hete sem telt másként, mint az azt megelőző hetek: a hét első fele tanulással, a második fele szórakozással.

Csütörtök - péntek - szombat estére volt előre leszervezett programunk ugyanazzal a már megszokott társasággal. Csütörtök este volt az utolsó dán órám, így én eltekertem a déli kampuszhoz, míg Alex a christianiai vacsorát választotta, ahogy minden csütörtökön az utóbbi 2 hónapban. Sajnos mikor odaért mondták a többiek, hogy mivel nem érkezett senki korábban, aki elkészítette volna a vacsorát, ezért az elmarad. Így két másik ismerőssel úgy döntöttek, hogy elmennek egyikük lakásába, bevásárolnak és tacot esznek - vega tacot :)
Aznap estére hivatalosak voltunk annak az énekkarnak a koncertjére - 4 számot énekeltek egy buli előtt -, ahova még az év elején én is elkezdtem járni, csak aztán elmaradt a dolog, viszont Anna maradt, így majdhogynem kötelező volt a megjelenés. Meg amúgy is, jobban nem is kezdődhetne egy buli mint a Man in the mirror (Michael Jackson), Barbara Ann (The Beach Boys) és a Circle of Life (Oroszlánkirály) kórusra átírt változataival.
Szerencsére az órámnak egy kicsit hamarabb lett vége a koncert meg kicsit később kezdődött mint kiírták, így legalább ezt a három számot hallottam és nem maradtam le az egészről. A koncert után sétáltunk egyet Alexxel, én is ettem egy kicsit és úgy mentünk vissza bulizni. Miközben sétáltunk vissza az egyetemre - mert hogy ez a buli is az egyetemen volt, Thursday Bar néven futott - elkezdett szakadni a hó. Most nem olyan nagy pelyhekben, mint április 21-én, amiről eddig nem írtunk, de szakadt, és már május volt...
Csak egy pár szóval az áprilisi hóról: ülünk a szobában délelőtt 10 óra körül és ahogy kinézek az ablakon látom hogy óriási pelyhekben szakad a hó, Alex még le is videózta, mert ilyet otthon nagy eséllyel úgysem látunk, a képek ha jól emlékszem már fent vannak picasan.
Visszatérve a bulira, megint régóta nem voltunk ilyen jó hangulatú partin, végigtáncoltuk az estét, jót lazítottunk.

Másnap sűrű napunk volt, este pedig egy jól megszervezett és nagyon kellemes program várt minket. Mivel első alkalommal nagyon megfogott a sushi vacsora és az egész hangulata, ezért úgy döntöttük megismételjük, csak most nagyobb társasággal. Az összes meghívott kapott is az alkalmon, így végül 11 főre foglaltunk asztalt. Mikor odaértünk kiderült, hogy jól is tettük, mert zsúfolásig tele volt az étterem.
Észre se vettük, hogy megint közel 3 órát töltöttünk az étteremben, pedig a rendeléstől számítva kb 10 percen belül az asztalon volt minden fogás... Most mást választottunk, mint első alkalommal és ez mégjobban ízlett! (Úgynevezett Super California-t rendeltünk, ami rizsbe csomagolt édesvizi homár filé, avokádó, újhagyma, és csípős szósz volt, wasabis repülőhal-kaviárba forgatva.. nyamm) Az egész hangulata nagyon megkapó, nagyon nagyon jól éreztük magunkat, és szerencsére mindenki másnak is ízlett a vacsora és a hely is sikert aratott.
Ezután még eltekertünk az egyetemre ahol az utolsó Friday Bar volt, így azt nem hagyhattuk ki. Mikor odaértünk éppen fúvosok játszottak, mint később kiderült nem minden tagja volt eredetileg is a zenekarban. Emil (ha még emlékeztek rá, ő mentor koordinátor, ő mesélt még pár bulival ezelőtt a "tickle fishingről" azaz a halcsiklandozásról) természetesen tagja eme zenekarnak és miután befejezték a koncertet elmesélte, hogy az egyetlen színpadon maradt szakszofonos valójában egy professzor a tanszékről, aki hallotta, hogy ma este játszani fog ez a zenekar és mivel ő szereti ezt a műfajt, lejött és beszállt. Most pedig kis magán produkciót ad elő a színpadon... Mondanom sem kell, hogy ez ahogy otthon nem lenne elképzelhető, úgy semmelyik másik ismerősünk hazai egyetemén sem.
Maga a buli amúgy nem volt nagy szám, mivel ez volt az utolsó alkalom a félévben a hely zsúfolásig telt, a wc-hez is negyed órát kellett sorban állni, és táncolni sem nagyon volt hely, így aztán mi nem is maradtunk túl sokáig.

A hétvégére már csak egy kisebb levezető program jutott, amit nem is bántam, mert tanulnom kellett a hétfői vizsgámra. Szombat este movie night-ot szervezett Anna barátunk a Katedralenbe (szociológus közösségi hely), ahol elsőre egy osztrák filmet vetítettek, amire sajnos nem tudott angol feliratot szerezni, így azt kihagytuk és csak az osztrák-német kompánia nézte meg, utána viszont csatlakozott a társaság többi része is a következő dán film kedvéért.
Ezen a héten ez volt a második dán film amit láttunk. Az elsőt kedden este a hosszú nap levezetéseként néztük otthon kettesben, mégpedig az Esküvő után címűt. A szombat esti film címe Adams æbler, azaz Ádám almái volt és megerősítette az előző két film alapján kialakult véleményünket, vagyis hogy a dán filmek igenis jók. Számunkra nem megszokottak, de tele vannak humorral, öniróniával, meghökkentéssel, egy kis naturalizmussal és amit én kifejezetten szeretek, mindig valamiféle pozitív végkifejlettel. Szóval ez is egy jó film volt, és mostmár elmondhatom hogy Mads Mikkelsen az egyik kedvenc színészem (ilyen úgyse nagyon van) :P

Ezután még sétáltunk egy nagyot a városban Alexxel kettesben (illetve négyesben a biciklikkel) és megnéztük milyen itt egy tavaszi szombat éjszaka. Rengetegen voltak az utcákon, itt is ugyanaz jellemző mint otthon, hogy a fiatalok alig felöltözve rohangálnak éjszaka, csak itt kb 2 fok van most éjféltájban... A sétáló utcán a rendőrautók kb 3 percenként hajtanak végig, így a közbiztonsággal nincs semmi gond, viszont ennyi szemetet rég láttam, pedig még fesztivál sem volt, csak egy átlagos szombat este. Sebaj, másnapra persze nyoma sem maradt...