Élménybeszámolóink végéhez közeledünk és most a mi búcsúnkról fogok írni. Igazából már két hete elkezdődött a búcsúzkodás ahogy már írtuk, mikor Anna és Elina elutazott június elején, és az akkor megtartott nagyszabású búcsúbuli egy kicsit mindannyiunk búcsúbulija volt. Most a mi időnk jött el, ezért összetrombitáltuk a még megmaradt csapatot, hogy együtt töltsünk még egy utolsó estét.
Vasárnap estére hívtuk össze a társaságot, de mivel szép idő volt, nem tétlenkedtünk napközben sem. A vacsora előtt végre együtt is megnéztük a kizöldellt és kivirágzott Botanikus kertet Alexxel, sétáltunk egy nagyot az egzotikus és szokványos fák és egyéb növények között. Most igazán élettel teli a kert, a virágok körül százával röpdösnek a dongók és méhek, valamint emberek tucatjai sétálnak a kis utcácskákon. Miután jól kinézegettük magunkat csatlakoztunk Anniehez és Ineshez a Cafe Retroba megint és nem sokkal később már mentünk is a Dalle Valle nevű étterembe, amiről nemrég már írtunk. Ez volt a mi úgynevezett búcsú vacsoránk hatod magunkkal: Annie, Ines, Kathi, Varpu és mi ketten voltunk ott. Az étel megint finom volt, de most jobban számított a társaság. Jódarabig üldögéltünk miután megettük a hatalmas adag ételeket és jót beszélgettünk teli hassal.
Egy picit mégis írok arról, hogy mivel lett teli a hasunk: kezdetnek négyen ettünk egy nachos-t, ami rettentően finom volt. Nekem a nachos eddig csak egy chips volt, de így melegen, a tetején az olvasztott sajttal és olivabogyó karikákkal és a hozzá való 3 féle szósszal egészen más volt! Utána én ugyanazt a halételt rendeltem, mint korábban, Alex viszont nem meglepő módon mást választott, most marhahúsos szendvicset evett. Itt a szendvics nem egészen azt jelenti, mint nálunk, tulajdonképpen a krumpli/rizs köretet helyettesíti a szendvics alap, a kenyér, de a többi része teljesen olyan mint egy főétel, hús, zöldség, szósz, sajt stb. Ha jól láttam, ez most mérföldekkel jobban ízlett neki :)
A vacsora után elkerekeztünk Christianiába és beültünk az általunk múlthéten felfedezett jazz koncertre. Igazából ez nem is jazz koncert, rockot és latint játszanak, de az élmény inkább egy jazz koncertre hasonlít. Mivel elég sokan voltunk igyekeztünk korán menni, hogy le tudjunk ülni. Ígyis mikor odaértünk éppenhogy találtunk székeket, pechünkre két nagyon ittas táncoslábú csöves-indián mellett... Ez rá is nyomta a bélyegét az este további részére - én a magam részéről élveztem a zenét, de tényleg rettentő zavaróan viselkedtek, így kb éjfél körül haza is indultunk. Elbúcsúztunk Annitől és Varputól még bent a bárban, Inessel pedig kisétáltunk a metróig és egy kicsit megkönnyeztük az elválást. Szerencsére nem örökre búcsúztunk, ha mindent össze tudunk egyeztetni, akkor már augusztus végén újra találkozunk :)
Igazán jól sikerült a búcsú esténk, de ezután még mindig egy egész nap előttünk állt amit nem pazaroltunk el. Ma délelőtt befejeztem a már egyébként napokkal ezelőtt elkezdett csomagolást, alig maradt ki egy-pár dolog. Aztán korán ebédeltünk hogy az utolsó koppenhágai délutánt teljes egészében a várossal tölthessük.
Mivel ma volt a Dánia-Hollandia vb csoportmérkőzés, ezért természetesen a dánok nagy kivetítőkön közvetítették a meccset lent a csatornánál az Operaház előtt - mi is ott voltunk a sok ezer dán között Kathi társaságában. Vicces volt az a pár tucat holland diák, akik kimentek szurkolni az övéiknek a dánok közé, akik meg is dobálták őket sörösdobozokkal. Azért elgondolkodtunk azon, mi lett volna, ha ezt Magyarországon teszik egy magyar-holland meccsen...
Miután vége lett a meccsnek sétáltunk egyet még a Királyi Kertben, néztük a parkban lévő családokat és idősebb-fiatalabb baráti társaságokat ahogy játszanak, piknikeznek így délután. Ez ahogy használják a teret igazán figyelemre méltó és jó példa lehetne előttünk.
Elsétáltunk még Nyhavn-ba, aztán Kathitól is el kellett köszönnünk, aki egy kis ajándékkal és pár kedves sorral készült nekünk...
Miután hazaértünk és vacsoráztunk kimetünk megetetni a madarakat a maradék kenyérrel a Fælledpark-ba, sétáltunk egyet és feküdtünk a fűben hallgatva a Pavilonból áradó latin muzsikát, amire fiatal és idős egyaránt ropta a táncot. Mert itt ilyen egy átlagos nyári hétfő délután.
Egész héten váltakozó időjárásunk volt, hol esett, hol sütött a nap, volt, hogy ez öt percenként változott. Emiatt igencsak megválogattuk hova mikor mentünk. Amikor elkezdődött a vakációnk összeírtam egy kis listát, amit szerettem volna mégegyszer meglátogatni mielőtt hazautazunk, így nem kellett gondolkodni mit csináljunk. A félév során jópárszor körbejártuk már a várost, de a múzeumokat eddig kihagytuk, így most bepótoltuk az elmaradást.
Szerdán délután két egymáshoz szerencsére közel lévő múzeumot céloztunk meg, először a Danish Museum of Art and Design-t aztán a Museum of Danish Resistance 1940-1945-t néztük meg. Az első múzeumban a dán dizájn és formatervezők munkáit állították ki - főleg székeket. Az utóbbi emléket állít a II világháborúban elhunyt kb 200 (!) dánnak és a gerilla mozgalomnak, aminek köszönhetően Dánia nem Németország szövetségeseként, hanem megszállt országként lett kezelve a háború végén.
Miután egy kicsit művelődtünk találkoztunk Inessel és Damiannel és beültünk a Cafe Retro-ba, ami egy remek hangulatú kis bár hatalmas fotelekkel és finom forrócsokival, tortával... Az alkalom pedig annak szólt, hogy elköszönjünk Damiantől, mert elutazott Norvégiába így máskor nem lett volna lehetőségünk elköszönni. Mindkettőnknek nagyon tetszett ez a kis kávézó és egy kicsit sajnáltuk is, hogy nem fedeztük fel magunknak korábban.. Sebaj, aznap jó sokáig maradtunk, később Kathi is befutott, így aztán kb 11-ig beszélgettünk.
Csütörtökre a Nemzeti Múzeumot terveztük be, de annyira szakadt az eső, hogy ugyan a biciklikig eljutottunk, de aztán inkább visszafordultunk. Ennek ellenére később mindenképpen le kellett bicikliznünk a Városháza térre, mert egy lányt érdekelte a biciklim, utána pedig még egyszer utoljára vacsoráztunk egyet Christianiaban. Ennek fényében Christiania felé menet találkoztunk a Rådhus előtt a lánnyal, aki sajnálkozott egy fél percet és mondta, hogy idefelé jövet megtalálta az egy hete ellopott biciklijét... Ha ez igaz, akkor nagyon nagy mákos, ha meg úgy "találta" azt a biciklit, akkor meg ez van - mindenesetre én nagyon nem örültem neki és kezdtem azt hinni, hogy soha nem fogja megvenni senki :(
Csütörtök este a vacsinál megbeszéltük Kathival, hogy mivel ő sem járt még a Statens Museum for Kunst-ban, péntek délelőtt együtt járjuk be a hatalmas tárlatot. Kb minden nap elhajtottam a múzeum épülete mellett az elmúlt közel 5 hónapban, a félév elején még sétálni is voltunk a kertjében, ahol akkor több tucat gyerek szánkózott, így már vártam, hogy egyszer be is menjünk. Ez a múzeum valami olyasmi mint otthon a Szépművészeti Múzeum, ahol az állandó kiállítás ingyenes és csak az időszakosakért kell fizetni.
Reggel megint szakadt az eső mintha dézsából öntötték volna, úgyhogy mire odaértünk a múzumba mindkettőnk nadrágjából csavarni lehetett a vizet - tudjátok, ez az a múzeum ahová múltkor nem jutottunk el, mert félúton visszafordultunk az eső miatt... Most nem voltunk puhányak így odaértünk és a várakozásainkkal ellentétben csak másfél-két órára volt szükségünk hogy körbejárjunk. A harmadik emeleten kezdtük, ahol fotó kiállítás látható mindenféle híres fotóművésztől - jónéhány igen undorító kép mellett találtunk pár érdekeset is, de ez nem igazán volt a mi asztalunk. A másodikon azért sokkal inkább hozzánk közelálló dolgokat tapasztaltunk már ami azt illeti, hogy a festmények szekciójához érkeztünk. Két dolgot emelnék ki, az első, hogy elképesztő mennyiségű képet pakoltak egy-egy falra, volt ahol 5 sorban egymás felett sorakoztak a különböző méretű festmények - esélyünk sem volt mindet végignézni, márcsak azért sem, mert az agyunk sem tudta feldolgozni a látványt. A másik érdekességet a képes részleg végén találtuk: egy betegszoba volt berendezve az egyik teremben igazi betegágyakkal és embernagyságú bábukkal, ami azt mutatta be, hogy egy ilyen helyre belépve az ember viselkedése ösztönösen megváltozik... Az első emeleten pár szobor volt és nagy műanyag és nejlon gömbök voltak felfüggesztve a nagy térben, némelyikben még növény is volt - képek a picasan róla.
Aznap még egyetlen dolgom akadt, ugyanis az előző napi lány után találtam valaki mást, aki szerette volna megvenni a biciklimet, így négykor találkoztunk Nørreporton és kb 3 perc alatt le is zajlott az adás-vétel. Szerencsére ekkorra kisütött a nap, így elhatároztam, hogy hazasétálok. Útközben még beugrottam a Botanikus kertbe, merthogy úgyis ki tudok menni a kert másik végén, csakhogy a félév eleje óta nem jártam benne és nagy magabiztosan a bejáratnál lévő térképet sem néztem meg, így eltartott egy darabig amíg kikeveredtem a parkból a másik oldalon. Eközben jött a remek ötlet, hogy miért ne mehetnék egy darabon citybike-kal, csakhogy csak olyat találtam amihez kellett a 20 koronás és mikor elvergődtem a zóna szélére, ameddig lehet azokat a bicajokat használni, akkor nem találtam működő tárolót, ahol letehettem volna és visszakaptam volna a huszasomat, így visszatekertem a legközelebbiig, ami történetesen ott volt, ahol felvettem... Kicsit sem voltam mérges :D Végül maradt a séta, de szerencsére napsütésben értem haza.
A péntek esti otthoni meccsnézés után szombatra aktívabb programot szerveztünk, ugyanis a mentor csapat egész délután tartó bulit szervezett Animal Party néven, ahol állatokra kellett vadászni - az állatoknak pedig a mentorok egy része volt beöltözve. Legalábbis kiírás alapján erre következtettünk, de mikor odaértünk a lányok már lehangoltan ültek kint, mert kb 15 dán diák lézengett a Kattenben, és kb tudomást sem vettek a külföldi diákokról - ez valahogy nem meglepő, korábban is előfordult, csak akkor mindkét csoportban többen voltak, így nem volt olyan feltűnő. Most ehelyett a Cafe Retro felé vettük az irányt és Kathi, Ines, Annie és mi ketten eltöltöttünk pár kellemes órát beszélgetéssel a nagy fotelekben. Ezután Kathival hárman csatlakoztunk egy ír kocsmában pár másik erasmusos diákhoz és megnéztük együtt az Amerika-Anglia vb csoport meccset. Sokkal jobb volt így nézni a meccset mint előző este otthon, ketten...
Már hónapokkal ezelőtt elhatároztuk, hogy júniusban ellátogatunk a címben említett két városkába, mert mindenkitől azt hallottuk, hogy érdemes megnézni, ráadásul itt található a Kronborg-kastély is. Végül hárman Inessel indultunk felfedezni ezt a két kis várost.
Helsingør és Helsingborg két egymásra néző városka az előbbi Dánia, utóbbi Svédország partján feszik és 4 kilométernyi tenger választja el egymástól őket, ezzel a két ország itt van egymáshoz a legközelebb.
A középkorban Helsingør helyén vásárokat tartottak, majd a halászfalu első jelentős épülete, a St. Olai templom az 1200-as években épült, ami egyfajta központként szolgált. Helsingør mai formáját -vagy annak legalábbis alapjait - az 1420-as években nyerte el VII. Erik királynak köszönhetően. Ugyanez a VII. Erik király vezette be az Øresund-vámot és építette a Krogen erődítményt, hogy ellenőrizhessék a szorost. Az erődítmény az 1580-as kibővítés óta viseli a Kronborg-kastély nevet és Shakespeare Hamletjéből vált világhírűvé, ahol minden éveben előadják a Hamletet, olykor hollywoodi szárok közreműködésével - múlt évben Jude Law lépett fel. A ma körülbelül 46 ezer fős város hangulatos utcácskái, tengerparti fekvése és természetesen Hamlet vára miatt sok turistát vonz.
Helsingborg Svédország egyik legrégebbi városa, a hagyomány szerint 1085-ben IV. Knut születésekor dán városként alapították. A város lakossága főként a part mellé települt és gyors ütemben nőtt az évszázadok során, így ma 91 ezer lakosával Svédország 9. legnagyobb városa. A legkésőbb 12. században épült Krenen a helsingøri Krogen párjaként a Balti-tenger bejáratának ellenőrzésére szolgált. A 14. századtól a város többször váltott gazdát, hol dán, hol svéd város volt egészen 1710-ig, amikor is végérvényesen Svédországhoz került. A város hangulatához hozzájárul a tengerparti fekvése mellett az is, hogy egymás mellett találhatóak a régi kőépületek, az erődítmény és a modern épületek, valamint itt található Svédország első sétáló bevásárló utcája is.
A túrát jó érzékkel ehét keddjére időzítettük, ami az egész hetes időjárást figyelembe véve nagy szerencse volt, mivel egész hétfőn szakadt az eső, a kedd délelőtti sötét felhők napsütésbe fordultak, szerdától pedig hol esik, hol süt a nap.
Reggel 8-ra beszéltünk meg találkozót Nørreport-ra, hogy legkésőbb a 8.20-as vonattal útnak indulhassunk. Valahogy ez az információ elveszett útközben, s míg mi ott vártunk a megbeszélt helyen, Ines a Központi pályaudvaron vesztegelt. Szerencsére hamar áthidaltuk a problémát, mire odaért az eredeti találkozóra Ines, addigra mi megvettük a jegyeket, amik egészen Helsingborgig szóltak meg vissza Koppenhágába a komp jegyet is beleértve. A vonat a már megszokott minőségű volt, csak úgy suhantunk és meglepően gyorsan oda is értünk.
Úgy döntöttünk, először átmegyünk Svédországba és onnan visszafelé sorrendben nézzük meg a két várost és a látnivalókat. Közvetlen a vasútállomás mellett van Helsingørben a hajóállomás, így rövidke várakozás után már szálltunk is fel az éppen soros kompra, az Aurórára. Az itteni kompok egy kicsit mások, mint amikkel Olaszországban találkoztam, így engem is meglepett a látvány ami fogadott belépve a kompba. Alex még viccelődött is, hogy oké, de hol lehet tovább menni és beszállni, ugyanis a komp fedélzetén különféle boltok, éttermek voltak - mindez arra a 4 kilométerre. Én személy szerint nagyon élveztem a kompozást annak ellenére is, hogy odafelé elég rossz idő volt, de ahogy láttam a többieknek is tetszett.
Miután megtaláltuk a helyi Turinformot és beszereztünk mindenféle térképet és ismertetőt, kiválasztottunk négy célpontot, amik szerencsére még közel is voltak egymáshoz. Először megnéztük a Városházát, ami nem olyan mint itt Koppenhágában, vagyis belülről nincs semmi látványosság, így gyorsan tovább is sétáltunk a Krenen erődítményhez, amihez sok-sok lépcső vezet fel.
A háttérben látszik a torony a képen, mi úgy döntöttünk inkább lent várjuk meg Inest, aki fel is sétált, de azt mondta a kilátás nem volt sokkal jobb - mivel nem igazán volt verőfényes napsütés, mi nem láttuk értelmét felmenni, a város fölé emelkednek így is a lépcsős bástyák és onnan is elég mesze ellátni. A harmadik célpontunk a St. Maria templom volt, ami közvetlen a Krenen szomszédságában áll. Ez a templom is tipikus skandináv típusú, benne a halászfalukra jellemző felakasztott hajókkal. A legérdekesebb mégis a templom hátsó részében felállított asztalok és körülötte lévő székek voltak, ahol leülhetnek a hívek és beszélgethetnek is akár az istentisztelet alatt is. A negyedik célpontunk a Kultúrház volt, miközben keresgéltük a térképeinken hogy most akkor ez melyik épület is, odasétált hozzánk egy kb 90 éves bácsika és kérdezte hogy mit keresünk, mondtuk neki hogy sajnos nem beszélünk svédül, mire ő kitűnő angolsággal mondta, hogy de ő beszél angolul és útba is igazított bennünket a következő szavakkal: előre 300 yard (!!) majd balra a fehér épület. Nagyon bájos volt az öreg és egy jellemző momentum volt, amin mindhárman jót mosolyogtunk :)
Levezetésnek kiültünk a tengerpartra, megettük a szendvicseinket és indultunk vissza a kompra. Sajnos kihagytuk a pálmafás tengerparti részt, merthogy az is van, de kabátban úgysem lett volna olyan izgalmas. Mire felszálltunk a kompra már elkezdett sütni a Nap, úgyhogy a visszafelé út mégszebb volt, de lehet csak azért tetszett jobban, mert a dán partokat néztük :P
Visszaérve Helsingørbe először elsétáltunk a kastélyhoz, hogy végre láthassuk utunk fő célját. Ez a kastély mint már írtam egy nagyon régi épület, így nem is csoda, hogy most restaurálják. Ennek ellenére is fenséges képet mutat magáról és a tény, hogy a tengerparton fekszik, csak még izgalmasabbá teszi. Először szerettünk volna be is menni, de aztán a jegy táblázatot átböngészve úgy döntöttünk ezt most kihagyjuk, ugyanis a prospektusban feltüntetett jegyár csak a kastély felének bejárására vonatkozott, a teljes múzeum megtekintése jóval borsosabb árba került, a felét meg nem akartuk megnézni... Így körbesétáltunk kívülről és leültünk a tengerparton még egy kicsit.
Visszafelé sétálva a városba megálltunk egy kolostornál - ami ma is működik -, kicsit körbenéztünk aztán a város sétálóutcáján keresztül visszaértünk az állomásra. Mivel eddigre gyönyörűen sütött a nap, úgy döntöttünk, hogy miután visszaérünk Koppenhágába meg sem állunk a Fisketorvetig és a nap lezárásaként eszünk egy Coldstone fagyit - ki tudja mikor lesz lehetőségünk olyan városban járni, ahol árulják...
Az alábbiakban a csodás - és majdnem tökéletes - múlt hétvégénkről számolok be. (A taggel ellentétben Alex írta a bejegyzést)
Pénteken csodálatos nyári (közel 30 fokos) napsütéses időnk volt, ezért a 8 km-re lévő Klampenborg felé vettük az irányt. Ez az egyik S-train végállomása is, de mi biciklivel vágtunk neki az útnak. Útközben a tengerparton haladtunk a tökéletes autóút mellett lévő tökéletes bicikliúton Hellerup városrész mellett. Hellerup az itteni Rózsadomb, filmsztárok, politikusok és hírességek otthonai állnak itt. Ha nem lenne minden ház mellett egy hófehér zászlórúdon lengő dán zászló, azt is hihetnénk, hogy Olaszországban járunk. Klampenborgba egyébként 25 perc alatt jutottunk el, pedig sok piroslámpa keresztezte az utunkat. Így 4 hónap után realizáltuk, hogy a lakhelyünktől annyira van messze egy csodás tengerparti strand és egy erdő, mint a zuglói lakásunktól a Blaha volt...
Elsőként a strandra vetettük rá magunkat, és elfogyasztottuk a jól megérdemelt szendvicseket a vasútállomáson hozzánk csatlakozott Ines-zel. A strand egyébként egy hatalmas rét, a tenger melletti 15 méteres sávban viszont homok, így mindenki választhat hol szeretne letáborozni. A napfürdőzés után én fűrdőnadrágra öltöztem (a fizetős strandoknak üzenem: a parton lévő patyolattiszta, rendezett és ingyenes mosdóban) és elszántan a tenger meghódítására indultam. A lábmártás után nyilvánvalóvá vált, hogy a tegner továbbra sem melegebb 15 foknál, szóval radikális megoldás kell, ha fürödni akarok benne - és nanáhogy akartam! Némi légzőgyakorlat és lelki trenírozás után nekifutottam, és belevetődtem... a homokba. Sajnos a tenger előtt 2 méterrel megbotlottam, és korrekten pofáraestem (a kezem kb 10 centire a víztől), aminek következtében Ines, Dia és a maradék 50 ember a strandon harsány hahotában tört ki...
Végül azért csak sikerült tetőtől talpig elmerülni a habokban, aztán gyors tempóban kirohanni, mert a 15 fokos vízben 20 másodperc után már szúró, zsibbadó fájdalom hatolt minden porcikámba. Érthetetlen, hogy kisgyerekek hogy bírják ezt órákig.. A strandon volt egy nagy kutya, aki több családnál is bepróbálkozott, leült melléjük, és úgy csinált mintha hozzájuk tartozna. Aztán mikor nem kapott kaját, ment a következőhöz :D A strand után Dyrehavn-ba sétáltunk át, ez egy hatalmas nagy erdő, ahol sétányok vezetnek kersztbe-kasul, és szarvas csordák legelésznek szabadon. Itt feltehetően nem vadásszák őket már generációk óta, ezért nem különösebben félnek az embertől. Etetni ugyan nem lehet őket - annyira azért nem szelídek -, de 5-6 méterre simán közel jött az egész csorda. Nagyon szép és békés az egész. Láttunk fehér szarvast is, és sok-sok pici szarvas gidát. Javarészük egy "óvodás csoportban" volt, elől egy felnőtt, utána libasorban kb 20 kicsi, és a végén is egy felnőtt. Haláli volt :)
Az erdő egyik végében egy elég nagy vidámpark van, oda is elnéztünk, de a legtöbb játék még nem üzemelt kora délután, vagy ha igen, túl drágának találtuk. (1300 Ft egy 1,5 perces menetért, sztem sok) Ezért aztán kicsodálkoztuk magunkat, és mikor végképp elfáradtunk, hazakerekeztünk. Útközben azért csináltunk még jónéhány fotót.
Este egy kiállítás megnyitóra mentünk, ahol találkozót beszéltünk meg lakótársunkkal Anna-val, és apukájával Per-rel. Az estét Anna szülővárosában, a 25.000-es Holbæk-ben töltöttük, ami kb 1 órányi autó útra van Koppenhágától. Per-nek (feltehetőleg Harley-s múltjából) rendkívüli vonzódása van a bőr holmikhoz, ami nem csak a hasított bőr rövidnadrágban, de a 7-8 éves AMG merci belső terén is meglátszott :) Holbæk-ben (ejtsd: Hálbek) Per felesége Anette várt bennünket isteni finom - Anna-ra való tekintettel vegetáriánus - vacsorával. Sült, mogyoróval, hagymával, sajttal és gombával töltött pritamin paprika rizzsel. Ilyet otthon is fogunk még enni. Desszertnek pedig a kertben frissen szedett, cukrozott rebarbara. Perrel és Anette-el hajnali 2-ig beszélgettünk, mindenféle érdekes dologról és sok hasznos új infót megtudunk Dániáról, amik segítenek majd megírni az utolsó bejegyzésünket, ahol az általános benyomásunkat próbáljuk majd leírni. Elég tetemes mennyiségű bort is elfogyasztottunk - és ezúttal nem az ótvaros chileiekből, amiket itt kapni. Itt nagyon jellemző a dobozban árult bor, na ez nem tetra pak (bár olyan is van), hanem a dobozban egy fémes-nejlon zacskóban van a bor, egy kis csappal, ezért kiveszed a hűtőből és bármikor csapolhatsz magadak bort. Ötletes. Per-nek persze volt egy bőrtáskája, ahova betuszkolta a boros zacsit, mert így mennyivel stílusosabb már :) Per fizikoterapeuta és Holbæk-ben van egy saját klinikája. A Harley-ját már eladta ugyan, de a biciklikért rajong, és addig noszogatott bennünket (na azért túl sokáig nem kellett :P) amíg kipróbáltuk a fekvő-bringáit. 63 sebesség, utánfutó... csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni róla. Fantasztikus! A 6-7000 koronás árával viszont nem hiszem hogy akár itt Koppenhágában (Bp-ről nem is beszélve) merném csak úgy, az utcán tartani.. A ház egyébként tipikus dán, fehér ablakok, vörös tégla ház. Közvetlenül egy fjord partján fekszik, a kert végében be lehet menni a vízbe (ami sekélysége miatt ottjártunkkor tippre 20 fok körül volt). Van nekik pár kajakjuk is. Összességében talán Per szavaival tudom leírni amit láttunk: "Egy dolgot szeretnék még életemben elérni: Itt megöregedni." Tökéletes. Én is itt akarok tartani 55 évesen.
Bár a teraszon ülve szinte végig világos volt, és követhettük ahogy a horizont alatt alig valamivel kúszik a nap, elég sok szúnyog volt szóval bementünk, és nem sokkal később el is aludtunk. Északa szerencsére egyik macska sem mászott be közénk. A két nagyon szép cica (pedig allergiás vagyok a macskákra) elképesztő mód törleszkednek, felgrottak az ölünkbe, stb, de sem H.D. (Harley Davidson), sem H.D. (Helge Danske) nem zavarta meg álmunkat. Délelőtt elbúcsúztunk Anette-től és Per-től, aztán a fjord mentén 2 órás sétát tettünk. Ebéd után vonatra szálltunk, és hazaindultunk. Úgy döntöttünk, hogy ha már útbaesik, megállunk Roskilde-ben, és megnézzük a helyi székesegyházat.
Roskilde is egy fjord partján fekszik, és világszerte híres a Roskilde-fesztiválról, ami kb Sziget szintű rendezvény (július elején). Roskilde másik nevezetessége viszont a székesegyház, ahol a 14. századtól fogva szinte az összes uralkodó, és néhány főnemes nyugszik. A képeken lehet, hogy morbid a sok koporsó, meg szarkofág, de elképesztő érzés volt valódi királyok és királynők között járkálni, és meglehetősen impozáns sírjaik vannak. Aligha túlzok, ha azt mondom, a roskilde-i székesegyház Dánia legnagyobb kultúrális kincse.
A hétvége tökéletességébe az első hiba a vonatozásnál csúszott. Roskilde-ig, ugyanis Anna segített megvenni a jegyünket (50-50Kr), de onnantól Koppenhágába nekünk kellett. Sajnos a jegyiroda bezárt (fél4-kor, nemértem) és így az automatára kellett hagyatkoznunk. Hiába volt angol nyelvű menüje, gőzünk sem volt, hogy jegyet, klippekortot, zóna jegyet, vagy zónaklippekortot vegyünk, és mennyit kell lyukasztani egy klippekortnál... Végül a sok tanácstalan ember közül egy srác segített, és megvettük az általa kiválasztott jegyeket (97-97kr). Nagyon idegesek voltunk, mert egy durván 1 órás vonat útért 150-150 koronát fizettünk, ami ugye kb 5500-5500 Ft. A vonaton a kalauz mondta is, hogy sajnos a lehető legdrágább módját választottuk az utazásnak, legközelebb ne így. Lett volna 50%-kal olcsóbb mód is. Tanulópénz, bosszantó. Az utastájékoztatás egyébként nem csak a vonatokon, de úgy általában a tömegközlekedésnél kritikán aluli. (Azthiszem erre már panaszkodtam korábban is) Hiába marha kényelmes, meg tiszta a vonat, ha nem találod meg...
Na azért nem hagytuk, hogy beárnyékolja a kedvünket az incidens, és vasárnapra (hónap első vasárnapja ---> ingyenes S-train) Farumba voantoztunk, ismét Ines-zel. Farumnál két tó van, amikről úgy gondoltuk, tó lévén nyilván melegebb, mint a tenger, és végre normálisan fürödhetünk. A hétvége másik csalódása ez volt: a tó 14 fokos volt... Voltak úszók (neoprén ruhában) és egy surfölni tanuló bácsi, meg rengeteg 2-7 éves gyerek, akik órák hosszat a vízben pancsoltak. Hát ezért bírják itt a népek a hideget. Gyerekkoruktól jeges vízben ugrálnak. Én térdig mentem bele, de korrekt fizikai fájdalmat okozott a hideg víz, szóval nem erőltettem a dolgot. Ennek ellenére jól elvoltunk, kártyáztunk, beszélgettünk.
Estére Varpu hívott minket, hogy menjünk vele a mások által már az egekbe magasztalt christianiai jazz koncertre. Engedtünk a csábításnak. A koncert a pusher street-en (=drogárus utca) lévő Jazz clubban szokott lenni, és vasárnaponként ingyenes. Én még sosem voltam ilyet kötetlen hangulatú jazz koncerten, és nagyon élveztem! Eleinte latinos számokat játszottak, de inkább csak jammeltek (improvizáltak), az állandó akkusztikus gitáros mellett pedig bárki vállalkozó szellemű zenész beállhatott 1-1 szám erejéig. Elképesztő hangulatot teremtettek, és ez után jött az 50-es 60-as évek rockzenéjét játszó szekció, immáron állandó zenészekkel. A While my guitar gently weeps c. örökzöldet adták elő a Beatles-től, és ezúttal a helyi énekes is bekapcsolódott. A srác kb 28 éves, 155 cm, és akkora hangja van, hogy hangosítás nélkül jó lenne az Operaházba. Mivel elég fáradtak voltunk, éjfél-1 óra fele hazamentünk.
A hétfő hajnali haza biciklizés után igazán jól esett bebújni az ágyba, az örömöt csak az rontotta el, hogy tudtam, 3 óra múlva fel kell kelnem és eltekernem az egyetemre, hogy leadjam a beadandóm. Így is lett, 10 órakor már a 3 példányban kinyomtatott nagyszerűen megírt dolgozattal a kezemben keresgéltem a titkárságon, hogy hova kell mennem. Ugyan akihez a kiírás szerint tartozom már nem dolgozik az egyetemen, szerencsére hamar megtaláltam a helyettesét és ezzel letudtam az egyetemi dolgaim tanulmányi részét.
Az előző bejegyzés végén említettem, hogy a búcsú részünkről ál-búcsú volt, hiszen megbeszéltük a többiekkel, hogy másnap meglepjük Annat az állomáson. Így is tettünk és kettőkor ott vártunk kilencen Annara. A vonata Hamburgba 2.20 körül indult, de ő még 2.10 körül se volt sehol... Kicsit aggódtunk, hogy pont úgy ér oda, hogy csak felugrik a vonatra mi meg azt se tudjuk mondani hogy hej. Szerencsére 5 perccel az indulás előtt befutott és nagyon meg volt hatódva. Kicsit mindenkinek párás lett a szeme és miután elment azon viccelődtünk, hogy ezután hogy fogunk bármit is csinálni, hiszen ő volt a társaság motorja. Anna igazán mindenkit ismert, minden buliról tudott és mindenkit noszogatott hogy menjünk ide, menjünk oda. Azért megegyeztünk benne, hogy meg fogjuk oldani nélküle is ezt az őrült nagy feladatot :)
Kedden iszonyatos eső volt, ennek ellenére úgy döntöttünk Elinával, Annievel és Daminnal tartunk Christianiaba, mert Elina másnap utazott el és még nem járt abban a bizonyos templomban, ahova én ugyan felmentem, de rövidúton le is jöttem... Előtte még benéztünk a szabadállamba is, és mivel mindenki éhes volt, ettünk Fish&Chips-et. A dolog pikantériája az volt, hogy az a kávézó, ahova be akartunk ülni zárva volt, így annak lépcsőházában ültünk le és ettük meg az ebédünket. Na ezt ne úgy képezljétek el, mint egy hű de csinos kávézót és annak lépcsőházát. Ez igazi christianiai épület, teli falfirkákkal és fű árussal a lépcső alján.. Ezután a templomnál el ál-búcsúztunk Elinától is, és a szakadó esőben hazakerekeztünk.
Másnap reggel fél tízkor találkoztunk a többiekkel, immáron csak öten, mert a többieknek órája volt és vártuk Elinát. Annahoz hasonlóan ő sem aggódott túl sokat az időzítésen, 5 perccel az indulás előtt befutott. Valahol biztos számított rá, hogy elé is ki fogunk menni, de ő is nagyon meg volt hatva, ahogy sorba ölelt mindannyiónkat most is párásak lettek a szemek..
Miután ténylegesen megcsappant a társaság, kiültünk megreggelizni az egyik közeli parkba és sétáltunk egyet a városban. Délután én lázas takarításba kezdtem, mivel két hete nem volt időm semmi ilyesmire, a lakótársunk meg a szakdolgozatának a véghajrájában volt, így ő már elég rég nem nyúlt a házimunkához. Sajnos nem végeztem addigra, amikor el kellett volna indulnunk a déli kampuszra, így Alex egyedül ment le és segített az osztrák fiúknak tesztelni az általuk írt Vii programot. A megbeszéltek szerint mindenki kb 45-60 percet kell hogy játszon, így nekünk 4-6 óráig volt időpontunk. Én azalatt az egy óra plusz alatt mindent befejeztem aztán elindultam.
Arról nem meséltem eddig, hogy az elmúlt pár napban egyre rosszabb lett a helyzet a biciklimmel, kb 200 méterenként lesett a lánc, ami nagyon idegesítő volt, eléggé lelassította a közlekedésemet, de már kb 10 mp alatt vissza tudtam tenni, mondjuk ha egy út alatt nyolcszor történik ez meg, akkor nem is meglepő. Nos, ezen az úton már háromszor leesett a lánc mire elértem a tavakhoz, ahol annyire lesett, hogy se elöl se hátul nem maradt fent a fogaskerekeken. Ezt sajnos a bicikli felépítése miatt csak csavarhúzóval lehet orvosolni, amivel épp akkor és ott nem rendelkeztem, emiatt úgy döntöttem lezárom a bringát és felhívom Alexet. A gond csak annyi volt, hogy a dán telefonom Alexnél maradt, de szerencsére nálam volt a magyar - nagyon ritka alkalmak egyike -, de abban meg nem volt meg Alex dán száma, a magyar mobilja meg otthon pihent töltőn. Arra jutottam, az a legegyszerűbb és leggyorsabb, ha elmegyek az egyetemre ott megnézem a leveleim közt a számát, merthogy biztonság kedvéért elküldtem az otthoniaknak még a félév elején, hogy meglegyen. Csakhogy se klippekort nem volt nálam, se diákigazolvány, mert mindkettő Alex pénztárcájában volt, így miután legyalogoltam az egyetemig várhattam amíg valaki beenged a zárt alaksorba aztán a gépterembe - ugyanis oda 4 óra után csak diákigazolvánnyal lehet bemenni. Szerencsére innen megoldódott a helyzet, de a Vii teszteléséről emiatt lemaradtam, viszont Alexnek nagyon tetszett a dolog...
Aznapra vége volt az izgalmaknak, később találkoztunk Inessel és leültünk a Királyi kertben vacsorázni és beszélgetni. Mivel a Studenthust bezárták a hét végén, úgy döntöttünk még egyszer ellátogatunk oda. Így is tettünk, útközben pedig belebotlottunk egy utcai fesztiválba... Ezzel ez a mozgalmas nap véget is ért.
Csütörtökön délelőtt letudtam az utolsó egyetemi feladataimat is, beszereztem minden szükséges aláírást, aztán segítettem Alexnek megjavítani a bringám, aminek köszönhetően végre nem esik le a láncom és megbízhatóan működik :)
Mivel folytatódott a nyár ennek örömére Inessel és Annievel elmentünk délután fagyizni. Ezután azt terveztük, hogy mivel úgyis 7re megyünk Christiániába vacsorázni, ahogy minden csütörtökön, ezért bent maradtunk a városban sétálni. De most nem úgy, ahogy eddig, letettük a bicikliket és csak kettesben sétáltunk - igazán remek érzés volt a napsütésben sétálgatni a sok ember között. Zárásként felkapaszkodtunk a Körtoronyba, ami a város szívében van és nagyjából minden ismerősünk járt már ott. Alex még viccelődött is, hogy ne fizessük ki a jegyem, mert úgyse fogok kimenni megcsodálni a kilátást. Nem lett igaza, kint voltam vele végig - ez egy biztonságos épület, aminek a tetején lehet menni egy kört az ottani kis bolt körül, nem úgy mint a templomnál, ahol kb teraszként tekereg az épület körül ahova ki lehet menni - és gyönyörű kilátás tárult elénk. Nagyon szép időnk volt, így láttuk az Öresund-hidat és még a Turning Torso-t is, a fehér felhőkarcolót ami Malmőben van. Azt hiszem itt tartózkodásunk egyik legemlékezetesebb kirándulása volt fel a 34 méter magas toronyba.
Ezek után úgy döntöttünk nem megyünk aznap Christianiaba, ehelyett itthon "varázsoltunk" terülj terülj asztalkámat...
Június első hete mozgalmasan telt, szerencsére végig jó időnk volt. Talán a hét legfontosabb napja volt a hétfő, amikor is nagy dolgok történtek.
Hétfőn reggel volt a várva várt- rettegett angol vizsgám, amire nem igazán lehetett készülni, mert nem egzakt tudást vártak tőlünk. A feladat annyi volt, hogy mindenki kapott a saját tudományterületén belül egy populárisabb szöveget, amiből fel kellett készülni 30 percben, azután 7-10 percben össze kellett foglalni a cikket, majd 5-10 percben szabad beszélgetés a témáról. A témám nem kimondottan volt szociológiai, a cikk Henri herceg náci egyenruhás megmozdulásáról szólt és arról hogy ez is mutatja, hogy Angliában alkotmány és államforma váltásra van szükség. Mindezt 4 oldalban, tele olyan szakszavakkal, amiket lehet hogy a jogászok ismernek, lévén sosem tanultam angol szaknyelvet és nem ismertem. Szerencsére ennek ellenére is értettem a cikket és sikerült is közel 7 percet beszélnem egyfolytában, ami tőlem nagy teljesítmény, hiszen mindig törekszem röviden, tömören fogalmazni, magyarul is, angolul meg pláne. Az utána lévő 10 perces beszélgetés pedig kicsit kötetlenebb volt, a saját véleményemet is elmondhattam. Nem ez volt álmaim vizsgaszituációja, de teljesítettem amit vállaltam :)
Ugyan ez egy nagyon fontos pontja volt a hétfői napnak, miután haza értem (na ná hogy addig esett az eső amíg tekertem haza Amagerból) nekiláttam a másnapi határidős beadandómat sietve befejezni. Egy kicsit kapkodósra sikerült a délután, ugyanis estére nagyon fontos programunk volt.
Este 7-re közös vacsorát beszéltünk meg a barátainkkal, így kilencen gyűltünk össze a Peder's Oxe nevű étteremben, ahol a többiek már sokszor jártak, de mi még soha. Az apropó pedig egy másik akció volt: az étterem híres (hírhedt) hamburgereit féláron kínálják hétfőnkét. Ahogy ezt már a Dalle Valle esetében is említettem, mi ebből is mindig kimaradtunk a dán órám miatt. Így hétfőn utoljára összegyűlt a társaság hamburgerezni. Eleve úgy kezdődött, hogy elfelejtették a foglalásunkat, így egy szomszédos étterem alaksorában foglaltunk helyet, így a pincér kb háromszor látogatott el a mi asztalunkhoz összesen, az is beletelhetett neki vagy 4-5 percbe míg a konyhán átverekedve magát elért hozzánk.. Amikor megérkezett az étel mindkettőnk gondolata az volt, hogy ennél mérföldekkel jobbat szoktam itthon készíteni kevesebb, mint fele annyiból mint amibe akciósan került... És nekünk még nem volt különösebb okunk a panaszra, ellentétben a pár vegetáriánus barátunkkal, akiknek abból állt a vegetáriánus hamburger, hogy nem volt benne hús...
Mindennek tetejében a pincérlányka megpróbált két körben átverni 70 majd 100 koronával. Gondolom azt hitte 'külföldiek, úgyse tudják melyik korona milyen..." Sebaj, megtudtuk mi az amiről "lemaradtunk" a félév során.
A vacsorát annak az apropóján szerveztük, hogy a társaság két oszlopos tagja elutazott kedden és szerdán, így mégegyszer összeültünk, hogy normálisan el tudjunk köszönni. Erre még lehetőséget adott az elég nagyszabásúra sikerült búcsúbuli is, amit Anna és Elina szervezett. A Facebookon meghirdetett eseményre, ami a Katedralenben volt a CSS-ben, kb 120-an jelezték, hogy eljönnek. Mi a felére számítottunk, de tényleg rengetegen voltak, minimum 100 fő megjelent. Mi végig beszélgettük az estét a lányokkal, Alex Markus és mások társaságában csocsózott, beszélgetett. Sajnos nem tánsoltunk, pedig volt zene is, de valahogy nem jött a lábunkba a bugi. Az este felénél meginttunk vagy 15-en egy üveg Fiszket búcsúzóul, hiszen ez az ital végig kísérte az Erasmusos életünket itt. Nemcsak Annatól és Elinától búcsúztam el aznap este, Zuzana és Sam is elutazott másnap. Nagyon jól sikerült ez a búcsúbuli, kicsit mindenki a magáénak érezte a társaságból, hiszen ezután már kettővel kevesebben vagyunk...
Az is mutatja, hogy mennyire jól sikerült a parti, hogy hajnali 5 óráig maradtunk, akkor kezdtünk el takarítani. Természetesen nem hagytuk magára a két leányzót, aminek nagyon örültek, hiszen ekkor következett a meglepetés: valaki a konyhában nagyon viccesnek találta, hogy az otthagyott festéket szétfröcskölje, így amikor bementünk és felkapcsoltuk a villanyt elég brutál látvány fogadott minket. A padlótól a székeken keresztük a falig minden narancssárga festék volt... Kb fél órát töltöttek vele a többiek, hogy letakarítsák, már amennyire lehetett. Ezalatt mi kint raktunk rendet, ott szerencsére nem volt ilyen gond, de így is elég nagy volt a rendetlenség. Miután végeztünk következett a búcsúzkodás, ami a mi részünkről ál-búcsúzás volt, de ettől függetlenül őszínte :) 6 óra táján pedig együtt indultunk haza a napsütésben és madárcsicsergésben.
A hét további részében folytattuk a már kialakult menetrendet: tanulás megbolondítva egy kis kikapcsolódással. Szerencsére nem igazán volt szép időnk múlt héten, így nem fájt a szívem, hogy a nappalok nagy részét a szobában kellett tölteni. Sokan mentek ki erre arra tanulni, volt aki parkba, volt aki könyvtárba, mások kávézóba ültek be tanulni, tőlem ezek mind távol állnak, így én itthon tanultam, ahogy ezt Magyarországon is szoktam.
Ennek a menetrendnek megfelelően csütörtökön is olvastam, este pedig Christiániában vacsoráztunk, ahogy szoktunk. Pénteken folytattam az olvasást és jegyzetelést, este pedig elindultunk a következő "Good bye" partira. Elég későn indultunk, 10-re értünk oda Kathihoz az osztrák Annaval, aztán még vártunk egy félórát hogy elindulhassunk. Útközben kiderült, hogy négyünk közül csak Anna nézte meg hogy hova megyünk, de ő sem teljesen biztos az útvonalban. Nos, úgy másfél órát bicikliztünk, de még mindig nem értünk oda, ráadásul lebicikliztünk már a térképről is, így elég nehezen találtuk meg a helyes irányt, de végül meglett. Ezután a kis kaland után pedig megérkeztünk egy igen lagymatag buliba, ahol ugyan jó zene ment, nem vol túl drága az ital, mégis alig lézengett valaki. Mi leültünk beszélgetni, de nem maradtunk túl sokáig. Még megvártuk az új dj megérkezését, de ez csak rontott a helyzeten. Akkorra már egész sokan lettek, de az új dj elég rossz ízléssel válogatta a zenéket, aminek köszönhetően táncoltunk négyet, és inkább haza kerekeztünk - immáron csak fél órába került, mert tudtuk hol vagyunk :D
Másnap nekiláttam a tényleges munkának, és megírtam 5 oldalt a 7,5 elvárt oldalból. Ez az egész rendszer itt elég összetett. Alapvetően négy fajta vizsga van, kétfajta szóbeli és kétfajta írásbeli és a tanuló választhat a megadott típusú vizsgák közül, hogy hogy szeretne jegyet kapni. Én a szabad témaválasztású írásbeli vizsgát választottam erre a vizsgára, így találnom kellett egy érdekes témát és arról írni 7,5 oldalt (max 10-et), oladlanként minimum 2300 karakterrel. Ez nem egy nagy dolog, csak mivel maga az óra sem volt túl érdekes, nehezen választottam témát, és végül a 'gender és karrier' témája lett. Ehhez választottam 3 tanulmányt a megadottak közül és azokat dolgoztam fel. Sokat segített Alex a dolgozatban tevőlegesen is és főleg azzal, hogy volt türelme kivárni amíg ezzel bajlódtam :)
Estére jutalomként egy kisebb bulit terveztünk a Kulør barba, ahol Hédi szülinapját ünnepeltük pár hete. A többiek előtte elmentek a Floss nevű remek vendéglátóipari helyre, ami kiköpött olyan mint a Moose, csak más a neve és máshol van, de ugyanaz az igénytelenség... Mi ezt kihagytuk, és fél 11 után odaértünk a Kulørhez, ami teljesen sötét volt, nem volt ott senki. Kiderült, hogy csak 11kor nyitnak, és hogy a múltkorihoz képest valami őrült drága a belépő. Ennek fényében nem mentünk be, hanem vártunk a többiekre vagy egy órát. Míg ott álltunk jött pár zsákos ember, akik a sörösdobozokat gyűjtik, és várták azokat a dobozokat, amiket a frissen érkezők hagynak a szórakozóhely előtt. Volt egy nagyon tipikus dán jelenet, amit mi nagyon tipikus magyar mentalitással néztünk végig: a zsákos ember odament a kapuban lerakott üvegeket felszadni, és amikor elfordult a kopasz biztonsági őr odaszólt neki - na itt jött elő a magyar mentalitásunk, amikor azt hittük, hogy leteteti vele azokat az üvegeket, de ehelyett szólt neki hogy várjon, mert van még másik öt. Ez is nagyon fog hiányozni innen...
Alapvetően az este itt meg is pecsételődött, ugyan nekiindultunk keresni valami mást Varpuval, Elinával és Andrással, de aztán egy órás biciklizés után mi Alexxel inkább hazamentünk. Ami nem is volt baj, hiszen vasárnap is egész nap tanultam...
