2010. június 15., kedd

Búcsú

Hej!

Élménybeszámolóink végéhez közeledünk és most a mi búcsúnkról fogok írni. Igazából már két hete elkezdődött a búcsúzkodás ahogy már írtuk, mikor Anna és Elina elutazott június elején, és az akkor megtartott nagyszabású búcsúbuli egy kicsit mindannyiunk búcsúbulija volt. Most a mi időnk jött el, ezért összetrombitáltuk a még megmaradt csapatot, hogy együtt töltsünk még egy utolsó estét.

Vasárnap estére hívtuk össze a társaságot, de mivel szép idő volt, nem tétlenkedtünk napközben sem. A vacsora előtt végre együtt is megnéztük a kizöldellt és kivirágzott Botanikus kertet Alexxel, sétáltunk egy nagyot az egzotikus és szokványos fák és egyéb növények között. Most igazán élettel teli a kert, a virágok körül százával röpdösnek a dongók és méhek, valamint emberek tucatjai sétálnak a kis utcácskákon. Miután jól kinézegettük magunkat csatlakoztunk Anniehez és Ineshez a Cafe Retroba megint és nem sokkal később már mentünk is a Dalle Valle nevű étterembe, amiről nemrég már írtunk. Ez volt a mi úgynevezett búcsú vacsoránk hatod magunkkal: Annie, Ines, Kathi, Varpu és mi ketten voltunk ott. Az étel megint finom volt, de most jobban számított a társaság. Jódarabig üldögéltünk miután megettük a hatalmas adag ételeket és jót beszélgettünk teli hassal.
Egy picit mégis írok arról, hogy mivel lett teli a hasunk: kezdetnek négyen ettünk egy nachos-t, ami rettentően finom volt. Nekem a nachos eddig csak egy chips volt, de így melegen, a tetején az olvasztott sajttal és olivabogyó karikákkal és a hozzá való 3 féle szósszal egészen más volt! Utána én ugyanazt a halételt rendeltem, mint korábban, Alex viszont nem meglepő módon mást választott, most marhahúsos szendvicset evett. Itt a szendvics nem egészen azt jelenti, mint nálunk, tulajdonképpen a krumpli/rizs köretet helyettesíti a szendvics alap, a kenyér, de a többi része teljesen olyan mint egy főétel, hús, zöldség, szósz, sajt stb. Ha jól láttam, ez most mérföldekkel jobban ízlett neki :)
A vacsora után elkerekeztünk Christianiába és beültünk az általunk múlthéten felfedezett jazz koncertre. Igazából ez nem is jazz koncert, rockot és latint játszanak, de az élmény inkább egy jazz koncertre hasonlít. Mivel elég sokan voltunk igyekeztünk korán menni, hogy le tudjunk ülni. Ígyis mikor odaértünk éppenhogy találtunk székeket, pechünkre két nagyon ittas táncoslábú csöves-indián mellett... Ez rá is nyomta a bélyegét az este további részére - én a magam részéről élveztem a zenét, de tényleg rettentő zavaróan viselkedtek, így kb éjfél körül haza is indultunk. Elbúcsúztunk Annitől és Varputól még bent a bárban, Inessel pedig kisétáltunk a metróig és egy kicsit megkönnyeztük az elválást. Szerencsére nem örökre búcsúztunk, ha mindent össze tudunk egyeztetni, akkor már augusztus végén újra találkozunk :)

Igazán jól sikerült a búcsú esténk, de ezután még mindig egy egész nap előttünk állt amit nem pazaroltunk el. Ma délelőtt befejeztem a már egyébként napokkal ezelőtt elkezdett csomagolást, alig maradt ki egy-pár dolog. Aztán korán ebédeltünk hogy az utolsó koppenhágai délutánt teljes egészében a várossal tölthessük.
Mivel ma volt a Dánia-Hollandia vb csoportmérkőzés, ezért természetesen a dánok nagy kivetítőkön közvetítették a meccset lent a csatornánál az Operaház előtt - mi is ott voltunk a sok ezer dán között Kathi társaságában. Vicces volt az a pár tucat holland diák, akik kimentek szurkolni az övéiknek a dánok közé, akik meg is dobálták őket sörösdobozokkal. Azért elgondolkodtunk azon, mi lett volna, ha ezt Magyarországon teszik egy magyar-holland meccsen...
Miután vége lett a meccsnek sétáltunk egyet még a Királyi Kertben, néztük a parkban lévő családokat és idősebb-fiatalabb baráti társaságokat ahogy játszanak, piknikeznek így délután. Ez ahogy használják a teret igazán figyelemre méltó és jó példa lehetne előttünk.
Elsétáltunk még Nyhavn-ba, aztán Kathitól is el kellett köszönnünk, aki egy kis ajándékkal és pár kedves sorral készült nekünk...

Miután hazaértünk és vacsoráztunk kimetünk megetetni a madarakat a maradék kenyérrel a Fælledpark-ba, sétáltunk egyet és feküdtünk a fűben hallgatva a Pavilonból áradó latin muzsikát, amire fiatal és idős egyaránt ropta a táncot. Mert itt ilyen egy átlagos nyári hétfő délután.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése