Hétköznapi dolgok

Hej!

A cím megtévesztő lehet, mert ez a múltheti napok egy postba történő besűrítése lesz. Muszáj kicsit felzárkózni, mert kopnak az emlékek és kár lenne veszni hagyni őket :)

Hétfőre sajnos Diát elkapta a gépszíj, és torokfájós, köhögős, lázas, hasmenéses nyavaja lett úrrá rajta. Napközben ápolgattam, és utánanéztünk, hogy merre is van a kijelölt dokija. Kedden meg is látogattuk a gyalog 5 percre lévő rendelőt, és... itt most írhatnám, hogy meglepődtünk, de igazából nem. A rendelőben egy asszisztensféle fogadott bennünket, akivel az alábbi párbeszéd zajlott le:

-Mi a panasza?

-Torokfájás, hasmenés, 38,5-ös láz..

-Szed lázcsillapítót?

-Igen.

-Maga szerint mi a baja?

-??!

-Nos, nem hiszem hogy nagyon komoly lenne, pihenjen és ha nem javul, jöjjön vissza hétfőn.

-.......-.-'

Igazából az összes eddig itt orvoshoz forduló nemzetközi diák ismerősünk hasonló élményekről számolt be, de így testközelből mégis erősebb volt a dolog. Semmi vizsgálat, egyáltalán SEMMI. Mennyé' haza oszt' gyógyulgassál. Kösz. Itthon a lakótársunk - bár távol álljon tőle, hogy patrióta legyen - valahogy szívügyének érezte a rendszer megvédését, és kifejtette véleményét, miszerint 39 alatti láz az piha, és nem kell egyből orvoshoz futni. Erre elmagyaráztam, hogy sajnos nekünk otthon nincs időnk/lehetőségünk 1 hétig várni a jószerencsét az ágyban, mert lemaradunk/kirúgnak. Gyógyszer kell, aztán lehet menni tovább. Egyébként pedig már többen mondták, hogy itt nem foglalkoznak a betegekkel! Touché! :D

Szerdára elmúlt a láz, és sokat javult Dia állapota, eltekintve a reggelre kialakult kötőhártya gyulladástól... A szerda esti bulit így ki is hagytuk. Helyette betáraztunk némi kamillateát.

Szerda és csütörtök napközben jómagam a várost jártam kerékpárral, és osztogattam az önéletrajzomat éttermekben, kocsmákban és szállodákban. Sajnos a munka amit eredetileg kaptam - és 15-én kezdhettem volna - ugrott, mert közben meggondolta magát a olasz ****. Egyelőre mérsékelt sikereim vannak, de nem adom fel :) Sajnos a válság itt sem kíméli a vállalkozó szférát. 2 éve állítólag 2 nap alatt lehetett munkát találni.. Ezvan. Csütörtökön újra a már-már szokásos Christianiabéli vacsorára mentem, és ezúttal olivabogyós kukorica kenyeret hoztam haza!

Péntek nagy nap volt itt, minden busz és sok épület nemzeti lobogókkal volt ékesítve a 70. születésnapját ünneplő II. Margrethe tiszteletére. A királynő születésnapjára közös programot szerveztünk pár barátunkkal, és még eléggé időben kimentünk az Amalienborg palotához, ahol az előzetes menetrend szerint délben integetett a királynő az erkélyről. Elképesztő tömeg volt a téren és a környező utcákban, akinek véletlenül nem volt zászlója, annak ingyen osztogattak hurkapálcára erősített papírzászlókat. Ebből mi is beszereztünk jópárat. A királyi őrség felvonulása még a szokásosnál is emelkedettebb volt, és délben végre valahára megláthattuk a királynőt és családját. A fotókon a kék pötty lesz ő :D Népét 5 karlendítéssel üdvözölte, amelyekre válaszul a tömeg egy-egy zúgó, harsogó HUAAA! felkiáltással reagált. Ezt nem pontosan értettük, de marhajó volt. A ceremónia végén a lovas testőrség kíséretében egy egyszerű fogaton hagyta el a királyi pár a palotát, és vonult végig a város sétálóutcáján egészen a városházáig. Az utcákról mellesleg kb fél óra elteltével már el is pucolták a töméntelen mennyiségű lócitromot a szorgos kis munkagépek. Alap. A városházánál aztán úgyhozta a dolog, hogy újfent megtekinthettük a királynőt, immáron kivetítőn is. Az ünnepségen résztvett az összes többi skandináv uralkodócsalád is. Őszintén szólva jobban örülnék egy királyi családnak, mint egy ugyanúgy nem általam választott köztársasági elnöknek, akiért még rajongani se lehet puszta patriotizmusból. Ott volt a fíling. Persze ez szubjektív.

A képeket és videókat folyamatosan bővítjük, tessék szorgosan nézni :)