A biciklizés fővárosa

Hej!

Mint köztudott, Koppenhága a biciklis közlekedés egyik fellegvára, - olyannyira, hogy világviszonylatban a 3. legbiciklisbarátabb város, ami egy fővárostól több, mint előkelő - ezért úgy döntöttünk most egy külön posztot is szentelünk ennek az áldott-átkozott járműnek és szokásnak. (Ezt közösen írtuk.) Több, mint 10.000 karakter lett, szóval előtte pisi és készítsétek be az üdítőt:)

Koppenhágában történelme van a bringázásnak. A világháború alatt korlátozott volt az üzemanyag használat, ekkoriban sokan tértek át két kerékre, és ekkor épültek ki az első bicikli utak. A 60as években a jólét miatt sokan váltottak gépjárműre, de a 70es évek energiaválsága és a kibontakozó zöld-mozgalmak visszahozták a biciklizés kultúráját, amely azóta is virágzik. Látható tehát, hogy ez itt sem ment egyik pillanatról a másikra. Koppenhága egyik furcsasága a sok közül, a közigazgatási felépítése. Itt ugyanis nem kerületi polgármesterek vannak, hanem bizonyos területekért (közlekedés, energia, környezetvédelem) felelős polgármesterek, és egy Lord Mayor, aki a főpolgármseter. Így sokkal hatékonyabban és egységesebben tudnak intézkedni a várost érintő ügyekben.

Koppenhága rendelkezik saját bicikli-politikával, amely jelenleg a 2002-2012 közötti időszakában van (igen, 10 éves terv). Ennek céljai között ilyenek vannak, hogy: biciklivel munkába járok arányának 34-ről 40%-ra növelése, a biztonság érzet 57-ről 80%-ra növelése, a nem kielégítő állapotú utak arányának 5% alatt tartása. Ehhez nem csak az utak folyamatos karbantartása, de a télen leírt azonnali tisztítása is hozzátartozik. A város 1995-ben elsőként vezette be a nagy szabású városi bicikli programot (ByCycle), aminek keretében a belvárosban (ez kb a 4-6-os és 56-os villamosok vonala által körbezárt méretű résznek felel meg Budapesten) 110 tárolót raktak ki, összesen 2000 biciklivel. Ezek a biciklik teljesen egyediek, a zónán kívül tilos használni őket, és a bevásárló kocsikhoz hasonlóan 20 koronás érmével csatolhatod le, amit visszakapsz ha egy másik tárolónál rakod le, nem csak úgy széthagyod az utcán. A bicikli kormányán kis térkép is található a belváros nevezetességeivel. Ami a romos bringákat illeti, az önkormányzat emberei időről időre végigjárják a várost, és sárga szalaggal megjelölik a roncsnak ítélt biciklik kerekét, és ha valóban gazdátlan, és 1 hónap elteltével is rajtuk van a szalag, akkor a város elszállítja őket. A szalagot ezért a "halál csókjának" is hívják. Ezek után ami még használható, azt a lopott biciklik rendőrségi aukcióján értékesítik, ami pedig ócskavas, azt a város megsemmisíti. Tavaly 3600 drótszamár lelte így halálát.

Koppenhága 350 km leválasztott bicikliúttal rendelkezik (úttest, bicikliút, járda 1-1 padkával elválasztva) és 20 km kékkel felfestetett bicikliúttal (ez jellemzően a kereszteződésekben van). A legtöbb helyen saját lámpa is van a bicikliseknek, és mivel az utak mindkét oldalán fut kerékpárút, nem illik forgalommal szemben menni (legtöbbször nem is lehet a sok biciklistől). Ez utóbbi dolog miatt a balra kanyarodás úgy történik, hogy áthajtunk a kereszteződésen és beállunk az autók elé a zebrához, megvárjuk míg zöldre vált a lámpa, és mehetünk. Meglehetősen nagy tömegek szoktak kialakulni. 3 hónap alatt összesen 2 esetet láttuk, hogy az autós nem várta volna meg míg elhaladnak a biciklisek, pedig elég sokat tekertünk..

A biciklivel való közlekedés nem csak környezetkímélőbb és olcsóbb, hanem legtöbb esetben gyorsabb is, mint a tömegközlekedés. A legjobb viszont, hogy kombinálhatjuk is a kettőt. Volt már róla szó, hogy az elővárosi vonatokon (S-train) külön kocsit rendeltek a bicikliszállításra, ami idéntől plusz díj nélkül használható. Aki lemaradt volna S-train ügyben, annak mondom, hogy úgy kell elképzelni, hogy Szentendréről Gödöllőre 1 vonalon el tudsz jutni, miközben ha akarsz, átszállhatsz a Nyugatinál a metróra, mert a város alatt fut az egész. Egyébként ez azért megoldható, mert nincs MÁV és BKV, hanem van egy DBS (ami a MÁV megfelelője) és az működteti a fővárosi közlekedést is. A buszokon ellenben tilos biciklit szállítani.

Aki azt gondolná, hogy veszélyes dolog a bringázás, annak azt tudom mondani, hogy valóban nagyobb eséllyel takarsz egy nagyot, mintha buszoznál, viszont tavaly (autót, buszt, biciklit és mindent beleszámolva) 6-an, azaz hatan haltak meg közlekedési balesetben Koppenhágában. Ez persze annak is köszönhető, hogy a történelmi városrész (méretre kb pesti V. kerület) szinte teljesen (Christiania pedig teljesen) autó mentes, és nagyon sok helyen 40-30 km/h-s zónák vannak. (Újabb zárójel: a belváros határában gigantikus parkolóházak várják az autóikat biciklire cserélő bejárókat) Városszerte - és különösen a csomópontokon - hatalmas többszázas kapacitású bicikli tárolók vannak.

Ami a lopásokat illeti, az itt sem ritkaság, sőt. A legtöbb ember valamilyen romos biciklivel jár, és többféle zárat is használ egyszerre, mert a biciklik nagy száma ellenére - vagy éppen azért - rengeteg a bicikli lopás. Néha a rendőrök csinálnak ellenőrzéseket (ahol a bejelentett sorszámokat keresik), egy új kísérleti program keretében pedig kis GPS-chipeket osztottak ki, amikkel azonnal bemérhető a lopott bicikli. Egyelőre virágzik a fekete-kereskedelem.

A sok bicikli sok szervízt is kíván, és tényleg rengeteg van. Nem túlzok ha azt mondom, hogy minden utcára jut egy szervíz, legtöbbjük előtt pedig ingyen használható kompresszoros pumpa van. Az árak viszont teljesen elmebetegek.. Egy típerces szerelési munkáért nem átallanak 2-300 koronát (10.000 Ft) elkérni, egy új bicikli pedig 1300 koronától indul és 7-8000 koronáig meg sem állnak az árak. Igen, az olyan 250.000 Ft.. Az alkatrészek hasonlóan vérlázító összegekbe fájnak. Igazából hatalmas biznisz lehetne otthonról hozni tesco-bringákat, és itt eladni, de itt teljesen mások a biciklik.

A terepviszonyok miatt alig látni mountainbike-ot, a bringák nagy része tipikus falubike. Persze a faulbikeokból is van csillivili. Otthon a váltók mind a több fogaskerékkel operálnak, itt ebből elvétve látni csak. A biciklik túlnyomó többsége 3-6 sebességes, és agyváltóval rendelkezik, tehát a kerékagyban történik a váltás. Ez a javítás szempontjából a szakembereknek kedvez ti. otthon esélyed sincs megcsinálni. Fékre az elsőfék+kontra az általános, a leharcolt bicikliken (és meglepő módon a city-bikeokon) csak kontra van. Ez utóbbi viszonylag veszélyes, mert ha leesik a lánc, nincs többé féked.. Kötelezően ki kell világítani a biciklit, erre a legolcsóbb megoldás a kis ledes fityegő, amiből 1 párt 20 koronáért mérnek. A kivilágítatlan, vagy sétálóutcában biciklizőket 500 koronára büntetik.. szóval nem igazán éri meg. Ha megszoktuk az utcán közlekedő és fal mellé támasztott biciklik végeláthatatlan sokaságát, szembetűnhet, hogy mennyiféle applikáció és változat van a biciklikre. A legváltozatosabb teher, babakocsis, ládás, tandem, chopper és pótkocsis kerékpárokat láthatjuk. A gyerekszállítás egy külön történet: Van, hogy a családok libasorban tekernek, van, hogy a dobozban viszik őket, van a hátra- és van a kormány mögé szerelhető ülés és láttam olyat is, hogy szimplán a fickó hátára volt függesztve a csöppség.

A különböző kerékpárok szemléltetésére egy kisebb galériát mellékelünk, ezzel a legképdúsabb poszttá téve jelen írásunkat:

Mint tudjátok mi is büszkélkedhetünk két drótszamárral: Mary-vel (2. kép) és Árpáddal (1. kép). Még tavaly tavasszal, amikor megtudtam, hogy jöhetünk Koppenhágába, akkor megállapodtunk Zitával és Ágnessel, akik azt a szemesztert töltötték itt, hogy hátrahagyják nekünk a bicikliket és otthon kifizetjük őket. Ez így is lett, és amíg várt minket a két paripa, addig Zitáék volt főbérlőjük garázsában pihentek. Talán még arra is emlékeztek, hogy a megérkezésünket követő első napokban mentünk el értük abban a hitben, hogy hazafelé már ki is próbálhatjuk milyen hóban tekerni, de végül nem így lett. Akkor még rutintalanul elvittük egy szerelőhöz őket, hogy orvosoljuk a problémákat, ugyanis az egyiknek nem volt szelepe, így nem tudtuk felpumpálni, a másiknak pedig rögzítő csavarja nem volt. Ez a két apróság már akkor is meghökkentően sokba került, mostanra pedig tudjuk, ha ilyen gond van egyszerűbb beszerezni a hiányzó alkatrészt - leginkább egy elhagyott másik bringáról - és magunknak megcsinálni. Összeségében így is 1500 koronánkban van a két bicaj, és valószínűtlen, hogy még kapunk értük pénzt..

Ezek után alapvetően jól megvoltunk a biciklinkkel, nekem kisebb esztétikai és kényelmi problémáim voltak, így végül beszereztünk egy új ülést, ami eleinte borzasztó kényelmetlen volt, de mostmár nem cserélném el semmiért. És valljuk be a régi lyukas ülésnél mindenképp jobb :) Mikor azon az estét elestem és eltörtem az ujjam, az is bebizonyosodott, hogy a rögzítettlen, ferde kosár nem csak azért rossz, mert nem tudom használni, nem tudok semmit beletenni, hanem veszélyes is, mert nem látom tőle rendesen a kereket és becsapja a szemmértéket. Így mikor hazamentem beszereztünk mindenféle kelléket, ami a megszereléséhez kellhet - köszönöm most is Apu és Botond :) - és miután visszajöttem csodálatosan rögzített kosárral feszíthettem.. Csakhogy az esés következtében eltörött a pedálom is ám... ugyan ezt is hoztam otthonról, végül mire lecseréltük volna megszokta az új menetet a pedál.

Mindeközben Árpád szelte a kilométereket minden baj nélkül...

Az öröm a rögzített kosárral, az új üléssel és a megragasztott fogantyúval a kormányon nem tartott sokáig. Zsolték pár nappal később jöttek hozzánk, mint ahogy én visszaértem otthonról, így tényleg csak pár napig élveztem a jól működő biciklimet, ugyanis az ittlétük utolsó estéjén defektet kaptam... Szerencse, hogy pont ekkor, mert így legalább Zsolt megmutatta Alexnek hogy kell megfoltozni egy kereket, bár egy kicsit megszenvedtek vele, az alkatrészek rendesen rá voltak gyógyulva a helyükre.

Miután megint rendben voltunk, pár nappal később újabb problémával szembesültünk. Történetesen elszállt a kontrafékem. Ez egy igen ijesztő dolog volt elsőre, főleg hogy az első fékem alapból nem működött... Elég sokat keresgélt Alex ezzel kapcsolatban a neten, de így is csak sejtésünk volt hogy mi lehet a baj. Nem tudom mi lelte a biciklit, de ez egy pár hét után elmúlt, de ettől függetlenül még most is azzal kezdem hogy ellenőrzöm van-e fékem, és útközben is többször lassítok a biztonság kedvéért.

Már ekkor látszott, hogy nem volt szerencsénk a biciklimmel, de még mindig nem volt vége: pár héttel később egy bulis este után hazafelé jövet elszakadt az egyik bowdenem, de szerencsére ez nem okoz különösebb problémát, mert 4-ben volt éppen a váltó. Ezt úgy mondják itt, hogy rögzített váltóval rendelkezik a bicikli :D Ezek után bónuszként a láncom kezdett el leesni, de szerencsére ezzel csak heti háromszor örvendeztet meg. (Erre a kis időre pedig azért sem veszünk olajat.)

Ezekután márcsak egy, a legútóbbi defektem volt, és már pár hete nagyjából minden elindulásnál szalajt a kerék, de mivel fel vagyok rá készülve nem jelent gondot...

Miután Mary kisebb-nagyobb javítások árán elérte jelenlegi formáját, és viszonylag megbízhatóvá vált, Alex éppen megdícsérte Árpádot, hogy vele bezzeg még semmi gond sem volt - a szelep hiányától eltekintve -, amikor *NYEKK-RECCS* megadta magát a hajtó tengely.. Ez abban nyilvánul meg, hogy a pedál tengelye és vele az első fogaskerék elképesztően lötyög, olyannyira, hogy a pedál tekerés közben a vázhoz ütődik, szalajt, a lánc pedig kilazult, ezért ha nem elég óvatosan teker, leesik. 5 szerelőt kérdezett meg Alex, mindegyik 700 koronáért tudná kicserélni a kérdéses alkatrészt.. Ennyit biztosan nem áldozunk rá, gyakorlatilag ócskavasnak jó már csak. Kaptunk egy tippet, egy spanyol srác 400 koronáért adna egy használt, de még működő biciklit, de ő sok-sok ilyen biciklit árul.. és ő nem vásárolja őket.

Ehhez kapcsolódó story, egyik ismerősünk mesélte, hogy a haverja bringáját ellopták, és mikor hazaért, otthon várta.. Kiderült, hogy a szomszédja lopott egy biciklit a városban, ami éppen pont az övé volt :D Na ezt nevezem pechnek.

Összességében elmondható, hogy a biciklivel való közlekedés, és ahogyan ezt itt megoldották rendkívül jó, és a városlakók egészségére is pozitív hatással van. Ezzel együtt látni kell az egész komplexitását, azt, hogy ezt nem lehet másként meghonosítani, csak ha az autósoknak alternatívát kínálunk, ha normális a tömegközlekedés, ha az egészben van koncepció és ami a legfontosabb: ha a város lakóinak többsége is elvárja. A miniszterelnök egy interjúban ugyanis arra a kérdésre, hogy miként sikerült ezt megvalósítani, azt a választ adta, hogy ez a város érdeme, és azoké akik benne laknak és közösen létrehozták. Ha valaha is kialakul ilyesmi otthon, biztosan évtizedekbe fog telni mire eljut erre a szintre, viszont megéri elkezdeni.