Buli hegyek, hova legyek

Hej!

Úgy tűnik tartjuk ezt az ütemet és heti összefoglalókkal jelentkezük :) Mostanra egyfajta heti rutin is kialakult, vagyis hogy a hét eleje többnyire csendesen telik, a másodikfele viszont aktív, minden napra jut valami. Így volt ez múlthéten is:

A hét elejét a tanulás töltötte ki, mert csütörtökön előadást kellett tartanunk angolon egy csoporttársammal, aki Csehországból származik és egy igazi belevaló csajszi, kedvelem is nagyon :). Kedden az egésznapos egyetem után még találkoztunk Zuzanával, hogy véglegesítsük az anyagot és elkészítsük a power point diákat a csütörtöki előadásra. Később csatlakozott hozzánk Alex és átmentünk Katedralenbe, ahol vacsora estet tartottak és indiai kaját ettünk.

Másnap estére jó buli ígékezett, de mielőtt útnak indultunk volna defektet kaptam. Most nem olyan durván, mint először, de éppen eléggé ahhoz, hogy inkább otthon maradjunk, ami a másnapi előadásomat tekintve nem is volt rossz döntés. Ugyanakkor ennek a defektnek köszönhetően másnap reggel tömmegközlekedéssel indultam le Amager-be. Az út több mint kalandosra sikerült, ugyanis tűz ütött ki a metróban, amire át kellett volna szállnom a központban. Mivel nem szoktam itt tömegközlekedni, fogalmam sem volt milyen busz megy az egyetemhez Nørreportról, meg aztán rengeteg ember rohangált a felszínen hogy találjon valamilyen más közlekedési eszközt, ami elszállítja a céljáig. Szerencsére Alex telefonos segítségével találtunk egy buszt Zuzanával, ami közelebb vitt a sulihoz, de a csatlakozást valahogy nem találtuk, úgyhogy a Városháza tértől sétáltunk. Úgy kb 35 percet :D

Szerencsére az előadásunkat nem késtük le, de ez a reggel sem volt mindennapi. Az előadás jól sikerült Sophie is alig talált hibát és a csoport is élvezte a visszajelzések alapján. Úgy döntöttünk, hogy egy érdekes szociálpszichológiai kísérletet mutatunk be, amit még az 1970-es évek elején hajtottak végre az USA-ban - a Stanford börtönkísérletről volt szó.

Még aznap a szokásos dán óra és Alex christianiai vacsorája után elindultunk egy barátunkhoz születésnapot ünnepelni. Mivel elég késő volt és Sonja elég messze is lakik a városközponttól, így elbicikliztünk a lgközelebbi S-train megállóba és kivonatoztunk biciklistül. Szerencsénk volt nagyon, ugyanis az előző vonat elütött valakit pont azután a megálló után, ahol nekünk kellett leszállni, így a vonatok csak addig jártak... Aznap többet használtam a tömegközlekedést mint máskor egy hónap alatt, de valahogy minden esetben volt valami gubanc...

Az este remek volt, finom házi készítésű pizzával várt mindenkit Sonja, és a barátaink nagyrésze eljött. Hazafelé Elinával hármasban indultunk bicikli háton és meglepően gyorsan hazajutottunk.

Pénteken a heti fáradalmat kipihenve az egész napot itthon töltöttük, csak este indultunk neki a városi életnek. Egy búcsú buliba hívott minket valamelyik ismerősünk, ahol nem ismertük azt, aki haza megy... A buli egy kolesz pincéjében volt, amikor odaértünk nem is hallottuk semmi jelét annak, hogy egyáltalán emberek lennének ott. Mi értünk oda elsőnek, és mivel nem ismertük a házigazdát úgy döntöttünk kint várjuk meg a többieket, akik kb 40 perccel később meg is érkeztek. A baj csak annyi volt, hogy itt az éjszakák még elég hidegek és persze állandóan fúj a szél, így már 20 perc után elment a kedvem az egésztől. Szerencsére Alex jobban bírta a dolgot, így ott maradtunk. Pénteken a vallási ünnepeket egy napba tömörítő munkaszüneti nap volt, így üres kézzel érkeztünk a buliba, ahol viszont bólé várt mindenkit, úgyhogy nem maradtunk szomjan.. Alex összehaverkodott egy lengyel sráccal, aki valami különleges mézes Zubrowkával kínálta. Ha jól emlékszem akkor régóta ez volt az első buli, ahol táncoltunk is, nemcsak beszélgettünk. Emellett Alex rávett hogy szálljak be mellé csocsózni, mindkettőnk meglepetésére nem is ment olyan rosszul mint gondoltuk :)

Szombaton elérkezett május 1, amit itt nagy bulizással ünnepelnek. Mi is kimentünk a Fælledparkenbe, ahol rengeteg, kb 20 ezer ember volt kint a szitáló eső és a nagy szél ellenére is. A parkot a közönség és a sátrak, programok alapján négy részre lehetett osztani. Voltak programok a családosoknak, volt ahol a politikai pártok állították ki pavilonjaikat (kommunisták, Szabadságot Iránnak, szodemek, stb.), máshol a kajás standok voltak és volt egy rész ahol "Christiania népe" volt:) Mi a kajás pavilonokhoz közel ültünk le egy kicsit egy elég nagy társasághoz, és megrökönyödve néztük a körülöttünk hömpölygő tömeget. Tényleg minden korosztályból sétáltak vagy ücsörögtek a réten. 12-13 éves gyerekek ittak és bagóztak kisebb csoportokban, amitől az amerikai srácok teljesen el voltak ragadtatva.. Nem mellesleg arany életük volt a sörösdoboz gyűjtőknek (1 doboz betéti díja 40 Ft, szóval itt jobban kerestek a zsákos emberek, mint én otthon diákmunkával.. no comment).

Elég hideg volt ahhoz, hogy inkább sétálásra adjuk a fejünket, úgyhogy körbejártuk a parkot, megnéztük hol mi zajlik, kicsit elidőztünk a gyerekeknek szóló játékoknál aztán haza sétáltunk.

Mikor este elindultunk a holland Királynő születésnapja alkalmából (ami valójában január végén van, de mivel az téli hónap, április végén tartják.. ) szervezett buliba, még akkor is voltak a parkban, pedig 10 után volt, arról meg már nem is beszélek, hogy iszonyú állapotok uralták a környéket. Hiába, ilyen tömegben még a kultúrált dánok is rongálnak, minden tele volt szeméttel, összetört buszmegállókkal és üvegekkel, no meg rendőrökkel...

A szombat este több szempontból is bosszúsággal indult: egyrészt megint késve indultunk, másrészt a biciklim kereke megint le volt eresztve. Így eltoltuk felpumpálni az utca végén lévő bicikli szerelőhöz, ahol mint minden más szerelőnél ki van rakva a pumpa... csakhogy éjszakára ezeket beszedik, amiről mi nem tudtunk. Az egyetlen benzinkút ahol orvosolni tudtuk a problémát pontosan az ellenkező irányban van, még jóval azon túl ahol mi lakunk, így úgy döntöttünk elindulunk a házibuli felé, hátha arra is van egy benzinkút. Az eredménye az lett, hogy 40 perc bicikli tologatás után megérkeztünk ahhoz a benzinkúthoz, amit az imént említettem, ugyanis itt a környéken tényleg nincs máshol. Izgalmas volt a leeresztett gumival a rengeteg üvegszilánkon tolni a bringát, de szerencsére nem lett újabb defektem :)

Kb 1 órás késéssel megérkeztünk mi is a buliba, ami egy belvárosi épület legfelső emeletén volt. Nálunk egy ilyenfajta házibuli elképzelhetetlen lenne egy civil - nem kollégiumi - házban. A lépcsőház és az udvar is teli volt emberekkel, a láksból ki-be járkáltak és már az udvarból hallottuk a zenét. Tényleg rengetegen voltak, itt se ismertük a házigazdákat, de már meg se lepődtem :) Itt találkoztunk olyan ismerősökkel is, akikkel amúgy csak óráról ismerjük egymást, sose járunk egy társaságba, így most egy kicsit velük is beszélgettünk. Amúgy maga a lakás elég pici volt, ráadásul a padló befelé lejtett, így olyan érzése volt az embernek, mintha mindjárt beszakadna ezalatt a sok ember alatt. Végül sok beszélgetés és semmi tánc után elég korán hazaindultunk, mivel vasárnapra nagy túrát terveztünk...