Elkezdődött a vakáció

Hej!

A hétfő hajnali haza biciklizés után igazán jól esett bebújni az ágyba, az örömöt csak az rontotta el, hogy tudtam, 3 óra múlva fel kell kelnem és eltekernem az egyetemre, hogy leadjam a beadandóm. Így is lett, 10 órakor már a 3 példányban kinyomtatott nagyszerűen megírt dolgozattal a kezemben keresgéltem a titkárságon, hogy hova kell mennem. Ugyan akihez a kiírás szerint tartozom már nem dolgozik az egyetemen, szerencsére hamar megtaláltam a helyettesét és ezzel letudtam az egyetemi dolgaim tanulmányi részét.

Az előző bejegyzés végén említettem, hogy a búcsú részünkről ál-búcsú volt, hiszen megbeszéltük a többiekkel, hogy másnap meglepjük Annat az állomáson. Így is tettünk és kettőkor ott vártunk kilencen Annara. A vonata Hamburgba 2.20 körül indult, de ő még 2.10 körül se volt sehol... Kicsit aggódtunk, hogy pont úgy ér oda, hogy csak felugrik a vonatra mi meg azt se tudjuk mondani hogy hej. Szerencsére 5 perccel az indulás előtt befutott és nagyon meg volt hatódva. Kicsit mindenkinek párás lett a szeme és miután elment azon viccelődtünk, hogy ezután hogy fogunk bármit is csinálni, hiszen ő volt a társaság motorja. Anna igazán mindenkit ismert, minden buliról tudott és mindenkit noszogatott hogy menjünk ide, menjünk oda. Azért megegyeztünk benne, hogy meg fogjuk oldani nélküle is ezt az őrült nagy feladatot :)

Kedden iszonyatos eső volt, ennek ellenére úgy döntöttünk Elinával, Annievel és Daminnal tartunk Christianiaba, mert Elina másnap utazott el és még nem járt abban a bizonyos templomban, ahova én ugyan felmentem, de rövidúton le is jöttem... Előtte még benéztünk a szabadállamba is, és mivel mindenki éhes volt, ettünk Fish&Chips-et. A dolog pikantériája az volt, hogy az a kávézó, ahova be akartunk ülni zárva volt, így annak lépcsőházában ültünk le és ettük meg az ebédünket. Na ezt ne úgy képezljétek el, mint egy hű de csinos kávézót és annak lépcsőházát. Ez igazi christianiai épület, teli falfirkákkal és fű árussal a lépcső alján.. Ezután a templomnál el ál-búcsúztunk Elinától is, és a szakadó esőben hazakerekeztünk.

Másnap reggel fél tízkor találkoztunk a többiekkel, immáron csak öten, mert a többieknek órája volt és vártuk Elinát. Annahoz hasonlóan ő sem aggódott túl sokat az időzítésen, 5 perccel az indulás előtt befutott. Valahol biztos számított rá, hogy elé is ki fogunk menni, de ő is nagyon meg volt hatva, ahogy sorba ölelt mindannyiónkat most is párásak lettek a szemek..

Miután ténylegesen megcsappant a társaság, kiültünk megreggelizni az egyik közeli parkba és sétáltunk egyet a városban. Délután én lázas takarításba kezdtem, mivel két hete nem volt időm semmi ilyesmire, a lakótársunk meg a szakdolgozatának a véghajrájában volt, így ő már elég rég nem nyúlt a házimunkához. Sajnos nem végeztem addigra, amikor el kellett volna indulnunk a déli kampuszra, így Alex egyedül ment le és segített az osztrák fiúknak tesztelni az általuk írt Vii programot. A megbeszéltek szerint mindenki kb 45-60 percet kell hogy játszon, így nekünk 4-6 óráig volt időpontunk. Én azalatt az egy óra plusz alatt mindent befejeztem aztán elindultam.

Arról nem meséltem eddig, hogy az elmúlt pár napban egyre rosszabb lett a helyzet a biciklimmel, kb 200 méterenként lesett a lánc, ami nagyon idegesítő volt, eléggé lelassította a közlekedésemet, de már kb 10 mp alatt vissza tudtam tenni, mondjuk ha egy út alatt nyolcszor történik ez meg, akkor nem is meglepő. Nos, ezen az úton már háromszor leesett a lánc mire elértem a tavakhoz, ahol annyire lesett, hogy se elöl se hátul nem maradt fent a fogaskerekeken. Ezt sajnos a bicikli felépítése miatt csak csavarhúzóval lehet orvosolni, amivel épp akkor és ott nem rendelkeztem, emiatt úgy döntöttem lezárom a bringát és felhívom Alexet. A gond csak annyi volt, hogy a dán telefonom Alexnél maradt, de szerencsére nálam volt a magyar - nagyon ritka alkalmak egyike -, de abban meg nem volt meg Alex dán száma, a magyar mobilja meg otthon pihent töltőn. Arra jutottam, az a legegyszerűbb és leggyorsabb, ha elmegyek az egyetemre ott megnézem a leveleim közt a számát, merthogy biztonság kedvéért elküldtem az otthoniaknak még a félév elején, hogy meglegyen. Csakhogy se klippekort nem volt nálam, se diákigazolvány, mert mindkettő Alex pénztárcájában volt, így miután legyalogoltam az egyetemig várhattam amíg valaki beenged a zárt alaksorba aztán a gépterembe - ugyanis oda 4 óra után csak diákigazolvánnyal lehet bemenni. Szerencsére innen megoldódott a helyzet, de a Vii teszteléséről emiatt lemaradtam, viszont Alexnek nagyon tetszett a dolog...

Aznapra vége volt az izgalmaknak, később találkoztunk Inessel és leültünk a Királyi kertben vacsorázni és beszélgetni. Mivel a Studenthust bezárták a hét végén, úgy döntöttünk még egyszer ellátogatunk oda. Így is tettünk, útközben pedig belebotlottunk egy utcai fesztiválba... Ezzel ez a mozgalmas nap véget is ért.

Csütörtökön délelőtt letudtam az utolsó egyetemi feladataimat is, beszereztem minden szükséges aláírást, aztán segítettem Alexnek megjavítani a bringám, aminek köszönhetően végre nem esik le a láncom és megbízhatóan működik :)

Mivel folytatódott a nyár ennek örömére Inessel és Annievel elmentünk délután fagyizni. Ezután azt terveztük, hogy mivel úgyis 7re megyünk Christiániába vacsorázni, ahogy minden csütörtökön, ezért bent maradtunk a városban sétálni. De most nem úgy, ahogy eddig, letettük a bicikliket és csak kettesben sétáltunk - igazán remek érzés volt a napsütésben sétálgatni a sok ember között. Zárásként felkapaszkodtunk a Körtoronyba, ami a város szívében van és nagyjából minden ismerősünk járt már ott. Alex még viccelődött is, hogy ne fizessük ki a jegyem, mert úgyse fogok kimenni megcsodálni a kilátást. Nem lett igaza, kint voltam vele végig - ez egy biztonságos épület, aminek a tetején lehet menni egy kört az ottani kis bolt körül, nem úgy mint a templomnál, ahol kb teraszként tekereg az épület körül ahova ki lehet menni - és gyönyörű kilátás tárult elénk. Nagyon szép időnk volt, így láttuk az Öresund-hidat és még a Turning Torso-t is, a fehér felhőkarcolót ami Malmőben van. Azt hiszem itt tartózkodásunk egyik legemlékezetesebb kirándulása volt fel a 34 méter magas toronyba.

Ezek után úgy döntöttünk nem megyünk aznap Christianiaba, ehelyett itthon "varázsoltunk" terülj terülj asztalkámat...

Május 31.

Hej!

Június első hete mozgalmasan telt, szerencsére végig jó időnk volt. Talán a hét legfontosabb napja volt a hétfő, amikor is nagy dolgok történtek.

Hétfőn reggel volt a várva várt- rettegett angol vizsgám, amire nem igazán lehetett készülni, mert nem egzakt tudást vártak tőlünk. A feladat annyi volt, hogy mindenki kapott a saját tudományterületén belül egy populárisabb szöveget, amiből fel kellett készülni 30 percben, azután 7-10 percben össze kellett foglalni a cikket, majd 5-10 percben szabad beszélgetés a témáról. A témám nem kimondottan volt szociológiai, a cikk Henri herceg náci egyenruhás megmozdulásáról szólt és arról hogy ez is mutatja, hogy Angliában alkotmány és államforma váltásra van szükség. Mindezt 4 oldalban, tele olyan szakszavakkal, amiket lehet hogy a jogászok ismernek, lévén sosem tanultam angol szaknyelvet és nem ismertem. Szerencsére ennek ellenére is értettem a cikket és sikerült is közel 7 percet beszélnem egyfolytában, ami tőlem nagy teljesítmény, hiszen mindig törekszem röviden, tömören fogalmazni, magyarul is, angolul meg pláne. Az utána lévő 10 perces beszélgetés pedig kicsit kötetlenebb volt, a saját véleményemet is elmondhattam. Nem ez volt álmaim vizsgaszituációja, de teljesítettem amit vállaltam :)

Ugyan ez egy nagyon fontos pontja volt a hétfői napnak, miután haza értem (na ná hogy addig esett az eső amíg tekertem haza Amagerból) nekiláttam a másnapi határidős beadandómat sietve befejezni. Egy kicsit kapkodósra sikerült a délután, ugyanis estére nagyon fontos programunk volt.

Este 7-re közös vacsorát beszéltünk meg a barátainkkal, így kilencen gyűltünk össze a Peder's Oxe nevű étteremben, ahol a többiek már sokszor jártak, de mi még soha. Az apropó pedig egy másik akció volt: az étterem híres (hírhedt) hamburgereit féláron kínálják hétfőnkét. Ahogy ezt már a Dalle Valle esetében is említettem, mi ebből is mindig kimaradtunk a dán órám miatt. Így hétfőn utoljára összegyűlt a társaság hamburgerezni. Eleve úgy kezdődött, hogy elfelejtették a foglalásunkat, így egy szomszédos étterem alaksorában foglaltunk helyet, így a pincér kb háromszor látogatott el a mi asztalunkhoz összesen, az is beletelhetett neki vagy 4-5 percbe míg a konyhán átverekedve magát elért hozzánk.. Amikor megérkezett az étel mindkettőnk gondolata az volt, hogy ennél mérföldekkel jobbat szoktam itthon készíteni kevesebb, mint fele annyiból mint amibe akciósan került... És nekünk még nem volt különösebb okunk a panaszra, ellentétben a pár vegetáriánus barátunkkal, akiknek abból állt a vegetáriánus hamburger, hogy nem volt benne hús...

Mindennek tetejében a pincérlányka megpróbált két körben átverni 70 majd 100 koronával. Gondolom azt hitte 'külföldiek, úgyse tudják melyik korona milyen..." Sebaj, megtudtuk mi az amiről "lemaradtunk" a félév során.

A vacsorát annak az apropóján szerveztük, hogy a társaság két oszlopos tagja elutazott kedden és szerdán, így mégegyszer összeültünk, hogy normálisan el tudjunk köszönni. Erre még lehetőséget adott az elég nagyszabásúra sikerült búcsúbuli is, amit Anna és Elina szervezett. A Facebookon meghirdetett eseményre, ami a Katedralenben volt a CSS-ben, kb 120-an jelezték, hogy eljönnek. Mi a felére számítottunk, de tényleg rengetegen voltak, minimum 100 fő megjelent. Mi végig beszélgettük az estét a lányokkal, Alex Markus és mások társaságában csocsózott, beszélgetett. Sajnos nem tánsoltunk, pedig volt zene is, de valahogy nem jött a lábunkba a bugi. Az este felénél meginttunk vagy 15-en egy üveg Fiszket búcsúzóul, hiszen ez az ital végig kísérte az Erasmusos életünket itt. Nemcsak Annatól és Elinától búcsúztam el aznap este, Zuzana és Sam is elutazott másnap. Nagyon jól sikerült ez a búcsúbuli, kicsit mindenki a magáénak érezte a társaságból, hiszen ezután már kettővel kevesebben vagyunk...

Az is mutatja, hogy mennyire jól sikerült a parti, hogy hajnali 5 óráig maradtunk, akkor kezdtünk el takarítani. Természetesen nem hagytuk magára a két leányzót, aminek nagyon örültek, hiszen ekkor következett a meglepetés: valaki a konyhában nagyon viccesnek találta, hogy az otthagyott festéket szétfröcskölje, így amikor bementünk és felkapcsoltuk a villanyt elég brutál látvány fogadott minket. A padlótól a székeken keresztük a falig minden narancssárga festék volt... Kb fél órát töltöttek vele a többiek, hogy letakarítsák, már amennyire lehetett. Ezalatt mi kint raktunk rendet, ott szerencsére nem volt ilyen gond, de így is elég nagy volt a rendetlenség. Miután végeztünk következett a búcsúzkodás, ami a mi részünkről ál-búcsúzás volt, de ettől függetlenül őszínte :) 6 óra táján pedig együtt indultunk haza a napsütésben és madárcsicsergésben.

Május utolsó hete II.

Hej!

A hét további részében folytattuk a már kialakult menetrendet: tanulás megbolondítva egy kis kikapcsolódással. Szerencsére nem igazán volt szép időnk múlt héten, így nem fájt a szívem, hogy a nappalok nagy részét a szobában kellett tölteni. Sokan mentek ki erre arra tanulni, volt aki parkba, volt aki könyvtárba, mások kávézóba ültek be tanulni, tőlem ezek mind távol állnak, így én itthon tanultam, ahogy ezt Magyarországon is szoktam.

Ennek a menetrendnek megfelelően csütörtökön is olvastam, este pedig Christiániában vacsoráztunk, ahogy szoktunk. Pénteken folytattam az olvasást és jegyzetelést, este pedig elindultunk a következő "Good bye" partira. Elég későn indultunk, 10-re értünk oda Kathihoz az osztrák Annaval, aztán még vártunk egy félórát hogy elindulhassunk. Útközben kiderült, hogy négyünk közül csak Anna nézte meg hogy hova megyünk, de ő sem teljesen biztos az útvonalban. Nos, úgy másfél órát bicikliztünk, de még mindig nem értünk oda, ráadásul lebicikliztünk már a térképről is, így elég nehezen találtuk meg a helyes irányt, de végül meglett. Ezután a kis kaland után pedig megérkeztünk egy igen lagymatag buliba, ahol ugyan jó zene ment, nem vol túl drága az ital, mégis alig lézengett valaki. Mi leültünk beszélgetni, de nem maradtunk túl sokáig. Még megvártuk az új dj megérkezését, de ez csak rontott a helyzeten. Akkorra már egész sokan lettek, de az új dj elég rossz ízléssel válogatta a zenéket, aminek köszönhetően táncoltunk négyet, és inkább haza kerekeztünk - immáron csak fél órába került, mert tudtuk hol vagyunk :D

Másnap nekiláttam a tényleges munkának, és megírtam 5 oldalt a 7,5 elvárt oldalból. Ez az egész rendszer itt elég összetett. Alapvetően négy fajta vizsga van, kétfajta szóbeli és kétfajta írásbeli és a tanuló választhat a megadott típusú vizsgák közül, hogy hogy szeretne jegyet kapni. Én a szabad témaválasztású írásbeli vizsgát választottam erre a vizsgára, így találnom kellett egy érdekes témát és arról írni 7,5 oldalt (max 10-et), oladlanként minimum 2300 karakterrel. Ez nem egy nagy dolog, csak mivel maga az óra sem volt túl érdekes, nehezen választottam témát, és végül a 'gender és karrier' témája lett. Ehhez választottam 3 tanulmányt a megadottak közül és azokat dolgoztam fel. Sokat segített Alex a dolgozatban tevőlegesen is és főleg azzal, hogy volt türelme kivárni amíg ezzel bajlódtam :)

Estére jutalomként egy kisebb bulit terveztünk a Kulør barba, ahol Hédi szülinapját ünnepeltük pár hete. A többiek előtte elmentek a Floss nevű remek vendéglátóipari helyre, ami kiköpött olyan mint a Moose, csak más a neve és máshol van, de ugyanaz az igénytelenség... Mi ezt kihagytuk, és fél 11 után odaértünk a Kulørhez, ami teljesen sötét volt, nem volt ott senki. Kiderült, hogy csak 11kor nyitnak, és hogy a múltkorihoz képest valami őrült drága a belépő. Ennek fényében nem mentünk be, hanem vártunk a többiekre vagy egy órát. Míg ott álltunk jött pár zsákos ember, akik a sörösdobozokat gyűjtik, és várták azokat a dobozokat, amiket a frissen érkezők hagynak a szórakozóhely előtt. Volt egy nagyon tipikus dán jelenet, amit mi nagyon tipikus magyar mentalitással néztünk végig: a zsákos ember odament a kapuban lerakott üvegeket felszadni, és amikor elfordult a kopasz biztonsági őr odaszólt neki - na itt jött elő a magyar mentalitásunk, amikor azt hittük, hogy leteteti vele azokat az üvegeket, de ehelyett szólt neki hogy várjon, mert van még másik öt. Ez is nagyon fog hiányozni innen...

Alapvetően az este itt meg is pecsételődött, ugyan nekiindultunk keresni valami mást Varpuval, Elinával és Andrással, de aztán egy órás biciklizés után mi Alexxel inkább hazamentünk. Ami nem is volt baj, hiszen vasárnap is egész nap tanultam...

Május utolsó hete I.

Hej!

Az itt töltött pár hónap egyik legszebb napja után képtelenek voltunk bármit is csinálni, ezért az egész vasárnapot pihenéssel töltötttük. Ezen a napon igazából rákészültem az egész heti tanulásra, mivel 1 héttel később volt az angol vizsgám és a gender órám beadandójának határideje.

Emiatt az egész hetet alapvetően a tanulás határozta meg, de azért majd' minden napra jutott valami szórakozás is. Hétfőn napközben az angol vizsgámra nézegettem át a félévben tanultakat, próbáltam rendet tenni a sok információ között, amit eddig felhalmoztam. Délután Elina hívott minket Folkekøkkenbe Nørrebroba, de mikor odaértünk láttuk, hogy ez a csapat már nyári szüneten van, de mivel éhesek voltunk, elhatároztuk hogy kipróbáljuk a Dalle Valle nevű remek éttermet. Igazából ez csak nekünk Alexxel volt újdonság, a többiek már jártak ott többször, de mivel nekem hétfőnként dán órám volt, így mi sosem tudtunk csatlakozni. És hogy miért pont hétfőn? Mert hétfőnként 50 %-os kedevezményt biztosítanak minden ételre. Szóval végre éltünk ezzel a lehetőséggel, és itt tartózkodásunk alatt először ettünk halat - na jó, a tonhalat és a sushi nem számítva.

Maga az étterem bent van teljesen a központban, emlékszem, az első napon januárban is elsétáltunk mellette :) Viszonylag elegáns étteremnek számít, amít inkább az ételek jellege és ára mutat mintsem a belső elrendezés vagy díszítés. Ugyan csúcsidőben mentünk, de szerencsére pont találtunk egy asztalt négy személyre, ugyanis Annie is csatlakozott hozzánk. Az egyetlen problémát az jelentette, hogy ugyan Alex remekül beszél angolul és én is elég sokat fejlődtem, azért az ételek terén (is) még van jópár kifejezés, szó amit nem ismerünk. Ilyen volt például a kapor is..

A lényeg, hogy mindketten halat szerettünk volna enni végre, és a négyféle halétel közül kettővel szimpatizáltunk mindketten. Végül egyikőnk az egyiket, másikunk a másikat választotta. Ezen a napon én voltam a szerencsésebb, és remek halvacsorát kaptam, míg Alex egy kicsit mellényúlt. Alapvetően finomat választott ő is, csak nem az ő ízvilágához valót - és az enyémhez sem ment.. Én lazacot és lepényhalat ettem salátával, krumplival és öntettel, Alex pedig lepényhalba csomagolt valamilyen másik halat evett, ami kapros, halból készült halszószban úszott , mindezt krumplival. Ebből is látszik hogy az ő vacsorájának a felét nem értette amikor rendelt :D

Ezután a kítűnő társaságban elköltött finom vacsora után másnapra hagytunk egy régóta tervezett programot, azzal téve elfogadhatóvá a tanulással töltött órákat. Kedden reggel elmentem az egyetemre, hogy összeszedjem azt a tanulmány gyűjteményt, amiből a dolgozatot kellett írnom, és két úton lehetett hozzájutni: vagy megveszem, vagy kölcsönkérem valakitől aki megvette - hát persze hogy ez utóbbit választottam, a baj csak az volt, hogy 6 napba került mire felvehettem a könyvet. Kedden végül megszereztem és nekiláttam az olvasásnak...

Délután pedig elindultunk hogy kipróbáljuk a híres-neves La Glace cukrászdát. Még érkezésünkkor mesélt erről a helyről az akkori vendéglátónk és amúgy is mindenhol azt hallottuk hogy ezt ki kell próbálni! Magát a cukrászdát 1870-ben alapították és azóta is ugyanott működik, és már a hatodik generáció üzemelteti. A kis cukrászda kirakatát már sokszor megnéztük, de mindig egy megfelelőbb pillanatra vártunk, hogy kipróbáljunk egyet-egyet a sok gyönyörűséges tortából.

Mivel tényleg egy nagyon forgalmas és ahhoz képest kis beltérrel rendelkező helyről van szó, reméltük hogy az idő kegyes lesz hozzánk és kint is le tudunk ülni, de míg vártuk Elinát és Anniet, elkezdett szakadni az eső, arról nem is beszélve, hogy a délutáni csúcsforgalomban egyre fogytak a tortaszelet is. Amit elsőre kinéztem magamnak az el is fogyott mire mi bejutottunk... Amúgy úgy működik, mint otthon a gyógyszertárban vagy bankban, vagyis számot kell húzni, így igazságos:) Végül én egy szelet Fekete erdő torta melett döntöttem, Alex pedig csokitortát evett. Aznap Alex volt a szerencsésebb, az ő süteménye igazán finom volt, míg az enyémmel volt egy kis gond. Az is finom volt, csak tele volt konyakkal. Tulajdonképpen az egész merő egy konyak volt, így kb a felét bírtam megenni, a többit Alexnek kellett. Igazából kicsit csalódottak voltunk mindketten, mert az elmondottak, a látvány és az ár alapján (42 kr egy szelet süti) valami sokkal egetrengetőbbet vártunk - ez a "coldstone" fagyinál pontosan fordítva működött. Arról nem is beszélve hogy helyből fel tudtunk sorolni 5 olyan magyar cukrászdát ahol bőven lekörözik amit itt ettünk.

Szerdán folytatódott az olvasás, majd estére hivatalosak voltunk Anniehez vacsorára. Már jó egy hete szervezte ezt az estét, mivel elutazott a főbérlője, és már mindenki heves lázban égett :)

Ez alkalommal előre egyeztettük a menüsort, természetesen figyelembe véve a vegetáriánusokat is. Olaszosra terveztük az egész vacsorát, így volt carbonara, húsos és vegetáriánus bolognai szósz, spagetti, krumpli gombóc, saláta, fokhagymás bagett, almás-fahéjas tejberizs és gyümölcs saláta... Ráadásul együt készítettünk el mindent ott Annienél, úgyhogy már elég korán összegyűltünk és elég sokáig maradtunk. Miután kész lett minden nekiláttunk lakmározni, alig maradt valami, pedig rengetek mennyiségű étel volt. Persze erre voltunk akkor nyolcan: Annie, Anna, Ines, Kathi, Elina, Damian és mi ketten. Vacsora után pedig kártyáztunk egyet, mégpedig Unoztunk. Na ez igazán vicces volt, a világ egyik legegyszerűbb játékának szabályaiban nagy nehezen megállapodtunk és összesen egy kört játszottunk :D Mi remekül szórakoztunk, de Annie és Ines nehezen vették a szabályokat és kicsit a szívükre vették hogy nem győztek :P

Mindenesetre, ez volt az egyik legjobb esténk itt Koppenhágában...

Dragør - Az első strandolás

Hej!

Az előző bejegyzés végén említett szombati tervünk az volt, hogy 4 hónap tengerparti városban élés után végre meglátogatjuk a tengert. A strand viszont egy kikötővárosban nem annyira egyértelmű, ezért egy közeli halászfalut, Dragør-t választottuk uticélnak.

Az út előtt - lévén hogy a biciklim, Árpád, végnapjait éli - Ines-től kértem kölcsön a drótszamarát, mert ő tanulmányaiba mélyedt azon a napon. Hála neki, - eltekintve Dia bringájának, Mary-nek néhány láncledobásától - problémamentes volt az utunk. Utitársunk az osztrák Anna volt, aki roppant céltudatosan vezetett bennünket uticélunk felé, noha egyikőnknek sem volt kéznél olyan térképe, amin rajta lett volna Dragør. (Éljen a Google Maps és a memória!)

Útközben megálltunk a helyi templomnál, ami kicsit díszesebb volt, mint az errefelé szokásos protestáns templomok, és jelezvén, hogy halászfaluban járunk, egy hatalmas fa hajó is csüngött a mennyezetről. A templom melletti temetőt is szemügyrevettük, na nem azért, mert a sírkertek nézegetése a perverziónk, hanem mert Dániában egész más egy temető, mint otthon. Itt a - nemcsak a dragøri, de mindegyik - temetőre valóban jobban illik a sírkert kifejezés. Csupa örökzöld, virágok, fák. Az egész sokkal inkább az életre emlékeztet a halál helyett. A sírkövek is sajátosak, egyetlen egy kereszt formájú sem volt - ami azért otthon elég jellemző -, és noha voltak amin láthattunk keresztet, de a többségen semmi ilyesmi nem volt látható. Voltak görög oszlop alkú, piramis formájú, vagy a legjellemzőbb, sima felületű óriási tengeri kavics szerű sírkövek. Sok sírkövön a nevek és dátumok mellett kereszt helyett egy vasmacska volt. Pár hete Elina mesélte, hogy elment kocogni a temetőbe, mi pedig döbbenettel vegyes undorral kérdeztünk rá, hogy ez most komoly-e? Látva, hogy milyen itt egy temető, egyáltalán nem meglepő, hogy pusztán szórakozásból is kijárnak az emberek. No ennyit a temetőkről, kanyarodjunk vissza a témához.

Dragør (ejtsd: Dráuör, a végét az á betű után mintha öklendeznél) 13. századi halászfaluként kezdte pályafutását, és a Hanza-szövetségnek, valamint az Öresund szorosnak hála hamar az egyik legjelentősebb halászati- és hal feldolgozóipari központtá nőtte ki magát. A városban 60 olyan tengerész élt, akik némi pénzért cserébe keresztülvezették az érkező hajókat a szoroson, megmutatva a legbiztonságosabb útvonalat. Ez GPS és radar hiányában elég sok pénzt megért.. A település életében a 16. században történt fordulat, amikor II. Christian király 24 holland családot telepített a város mellé. Hollandia ekkoriban sokkal fejletteb volt mezőgazdaságilag, és a családok adómentesség fejében élelmiszerekkel láttál el a királyi udvart (pl a Dániában addig ismeretlen répával). Mondanom sem kell, hogy a más nyelven beszélő, és a súlyos adóterhektől megkímélt jövevények mennyire voltak népszerűek a helyi halászok közt.. Dragør lakossága napjainkban 8-10.000 fő, és sokan mégmindig beszélnek hollandul - anyanyelvi szinten.

Ahogy megtapasztalhattuk, a város komoly arculat megőrzési programot tart fenn, aminek keretében a több száz éves épületeket eredeti formájukban igyekeznek megőrizni. Szinte minden ház sárga színű (a felújítások kezdetén nagy tételben olcsóbb volt a festék), és tipikus dán mintát követnek az elmaradhatatlan zászlórúdon lengő nemzeti lobogóval. Mellékes, de itt Dániában szinte minden családi ház előtt van egy zászlórúd és nemzeti lobogó, és ettől senki sem gondolja a másikat nacionalistának... Lenne mit tanulni. Az egész falu egyébként olyan, mint egy skanzen, ennek azonban meg is van az ára. A helyi ingatlanközvetítő ablakából láthattuk, hogy egy helyi kisházért simán elkérnek annyit, mint egy ugyanakkora, koppenhága központjában lévő lakásért. Az idill drága.

Ha már ott voltunk, meglátogattuk a dragøri hajós múzeumot, ami nagyrészt kézzel épített hajómaketteket mutatott be, és némi hajózással kapcsolatos történeti áttekintést. Az idős (kb 70+ éves) néni, aki a pénztárnál ült, nagyon megörülhetett nekünk, mert 10 perces rögtönzött előadást tartott (tökéletes angolsággal) a helyi érdekességekről és történelemről. A múzeum után (képek a szokásos helyen) megittunk 1-1 capuccinot/forrócsokit/kávét, és a szikrázó napsütésben (28°C WOW!!) kisétáltunk a tengerpartra. A látvány már önmagában sem semmi..

Mivel Dragør Amager szigetének déli csücskén, Koppenhágától 12 Km-re fekszik, odafelé átbringáztunk a reptér kifutópályája alatt, és a partról az Öresund hidat immár délről láthattuk. Lenyűgöző. Nem mellékes, hogy gigantikus hajók grasszálnak a partoktól nem messze, akkorák, amik keresztben el sem férnének a Dunán (a 10 méteres merülésükről már nem is beszélve). A tenger valami kegyetlenül hideg volt, csak bokáig merészkedtem be, és 2 percnél tovább azt sem bírtam. Asszem' nem lépek be a rozmár klubba. Egy ideig kacérkodtunk a frissen fogott és füstölt angolna megkóstolásával, de aztán elszakítottuk magunkat a híd és a tenger látványától, és hazakerekeztünk, mert estére még hivatalosak voltunk egy buliba.

Hogy ne kelljen újabb posztot szentelni, röviden a lényeg: a buli neve "Let's get hammered" volt, ami szabad magyar fordításban "Csapjuk szét magunkat", egy magyar srác szervezte és facebookon lehetett feljelentkezni rá. Ennek értelmében vittem pár decit az otthonról hozott házi körtepálinkából (köszi apu ;]), hogy építsem az országimázst. A siker nem is maradt el, szem nem maradt szárazon, mindenki jól elázott a buli végére (pedig nem is esett az eső :P). Elég sok érdekes beszélgetést folytattunk, pl mókás volt mikor egy román lány arról panaszkodott, hogy néhány magyar eladó nem szolgálja ki őt a saját országában (Erdély), majd ezután megkérdezte, hogy honnan vagyok? :D Erre mondaná a művelt angol, hogy epic fail. Emellett beszélgettem egy törökországi kurddal az örmény népírtásról is.. na az még elég multikulti érzés volt. Voltak még lettországi oroszok és sok-sok más nemzetiségű ember is, szóval színes volt a felhozatal. Hazafelé aztán a hajnali S-trainnel mentünk, ami sajnos csak a központi pályaudvarig ment. A koppenhágai tömegközlekedés nagyon modern, szép és rendezett, de az utastájékoztatás kb valahol a béka hátsója alatt két szinttel helyezkedik el. Ezt észben tartva a felszíni buszmegállóban kezdtük böngészni az éjszakai busz térképet, amikor egy jelöletlen, tipikus turistabusz küllemű busz megállt, és közölte a sofőr, hogy ez az S-bus, és az S-train vonalán jár, tessék befáradni, a jegyek nem érdeklik (pedig volt). Összesen kb 1,5 óra vonatozás és buszozás után (amit én részben átaludtam :D) hazaértünk. A küldetést teljesítettük!

Piknik

Hej!

Miután csütörtökön kihasználtuk az első igazi koranyári napot és igazi túristaként bejártuk Koppenhága egy részét, péntekre egy kicsit lazább programot szervetünk, annál is inkább, mert szombaton nagy túra várt ránk amit pedig egy őrült házibuli követett.

Még csütörtök este összetrombitáltuk a lányokat és másnapra pikniket szerveztünk a frissen felfedezett Frederiksberg Have-ba. Mindenki kapva kapott az alkalmon, így végül Annie, Anna, Ines, Varpu és Kathi társaságában ebédeltünk és pihentünk a napon. Apropó... délelőtt 10 óra környékén úgy tűnt le kell fújnunk az egészet mert esőre állt az idő, de Alex garantálta a jó időt - ennek köszönhetően abban a kb 3-4 órában amit a parkban töltöttünk verőfényes napsütés volt, míg előtte és utána csúnya felhők takarták a Napot :)

Mindenki hozott valami harapni valót és ahogy ezt már megszoktuk mindenki falatozott mindenből - már amennyire ez lehetséges volt tekintve, hogy hetünk közül hárman vegetáriánusok. Nem emlékszem, hogy szóba került-e már itt a vegetáriánus téma, de most pár szót szentelek neki. Otthon egy olyan ismerősöm sincs, akiről konkrétan tudom hogy vegetáriánus, persze ennek lehet az az oka is, hogy kevesekkel szoktam otthon együtt enni. Itt kint viszont sok ilyen ismerősünk van, mint például a lakótársunk, vagy az imént említett három lány. Amíg nem találkoztunk ilyen testközelből ezzel a jelenséggel-szokással, addig el se tudtuk képzelni mit jelent ez az egész és azt gondotuk, hogy a vegetáriánusok ugyanazt eszik mint mi, csak hús nélkül. Most, hogy együtt lakunk egy vegetáriánussal látjuk, hogy ez nem így van. Sokszor készít igazán ínycsiklandozó ételt Anna és általában változatosan étkezik - na azért nem mindig. Természetesen volt már olyan amit én előbb adtam volna a tyukoknak minthogy megegyem, de gusztus dolga :D

Visszatérve a piknikhez, mi a már jól bevált magyaros ízeket vittük magunkkal, kis kolbász, téliszalámi, májkrém és pirosarany formájában, ezzel is fogyasztva a még megmaradt készletet. A pirosarany nagy sikernek örvendett húsevő társaink körében, főként Anna (az egyik osztrák barátunk) volt oda érte, ugyanis ő már kóstolta korábban Magyarországon, úgyhogy le is csapott rá :) A finom falatokat mégfinomabb csokis keksz követte amit pedig napozás. Az egész piknik alatt egy kacsapár társaságát élvezhettük, akik egyre közelebb és közelebb merészkedtek hozánk és a kajához. Igazából az egész park tele van kacsákkal és libákkal, úgyhogy ez nem is volt meglepő, inkább vicces.

A csapat nagyrésze egy kicsit később megnézte az elefánikat, akik ott laknak az állatkert parkkal határos részében. Eközben egyre több és több fiatal dán érkezett a parka, egyszerre megtelt az egész zöld terület, voltak aki még zenét is hoztak magukkal - persze ez a biztonsági őröknek kevésbé tetszett, de amíg mi ott voltunk, addig ment a tuctuc.

Ez az egyik olyan dolog, amit nagyon fogok otthon hiányolni, az ilyen alkalmak igazán közel hoztak minket egymáshoz ráadásul csodaszép környezetben a friss levegőn ettünk a város közepén..

A piknik után haza tekertünk és egy picit tanultam, de csak azért hogy ne érezzem rosszul magam amiatt, hogy tulajdonképpen már harmadik napja nem nyúltam a könyveimhez... Ezután viszont kimentünk a közeli Fælledparken-be ahol három napos Electric fesztivált tartottak. A szisztéma ugyan az volt mint május elsején, csak most 8 sátrat állítottak fel a parkban és különböző stílusú zenéket játszottak. Volt latin, afro, világzene stb sátor, és egy olyan rész, ahol a dj pultok védve voltak az esőtől, de maga a tánctér a szabad ég alatt volt, egy érdekes alakú csillogó váz szerkezet fogta közre és óriási diszkógömb forgott a közepén - igen, ez volt az electric részleg. Igencsak furcsa látványt nyújtott a nappali fényben bulizók tömege - ugyanis itt még este 10kor is rendes nappali világosság van, amit elég nehezen tudunk megszokni.

Teljesen véletlenül összetalálkoztunk az ismerőseink nagyrészével, leültünk a fűbe egy-egy sörrel, aztán a szombati terveinkre való tekintettel elég korán, már 10 körül haza indultunk.

Városnézés

Hej!

Egyre közeleg június 15-e, és annyi mindent csinálunk, hogy már jóideje nem írtunk a blogba. Pótlás következik tehát, az események fonalát pedig ott vesszük fel, ahol letettük: pont két hete, csütörtökön.

Mivel a nyár vitathatatlanul beköszöntött Koppenhágába, úgy döntöttünk nyakunkba vesszük a várost, és felfedezzük egy részét annak, amit még nem láttunk. Kezdésként lebringáztunk a déli kampuszra, ahol elköltöttük az ebédünket. Ennek mindenképpen szentelnem kell pár szót. A kantint úgy kell elképzelni, hogy a székek és asztalok két emeleten sorakoznak, a középen lévő részen pedig az ételek. Itt nem A,B,C menü van, hanem fogsz egy tányért, és válogatsz.. Válogatni pedig van miből.. Ilyet utoljára egy spanyol 5 csillagos szállodában láttam.. 6 pulton sorakoznak a jobbnál jobb falatok, húsok, saláták, köretek és péksütemények. Ha jól emlékszem kaviáros kaszinótojást, currys halsalátát, hummuszt (ez vm fűszeres pép, állítólag csicseriborsóból.. finom!) sülthúst, főtt krumplit, görög salátát, zárásként pedig csillaggyümölcsöt és papaját ettem. (Képek vannak a májusi mappában, azokon és itt egy másik alkalom ebédje látható) A megrakott tányért rápakolod egy mérlegre, a néni pedig súly alapján kéri az árát. A fenti menüm 33 Koronába került (kb 1200 Ft), ami otthon se rossz, itt pedig röhejesen olcsó.. Kb el tudjátok képzelni az egyetemi viszonyokat ezek alapján.

Az ebéd után Christianshavn felé vettük az irányt, azon belül is a csigatornyú Megváltónk templomát céloztuk be. A templom egyike a kevés barokk építménynek Dániában (1680, akkoriban Svédország kiválása után elég rosszul ment az országnak), külső-csigalépcsős csúcsa, és 90 méteres magassága miatt Koppenhága egyik fő turista célpontja, de eközben működő temploma egy 8000 fős gyülekezetnek. A csúcsra 400 lépcsőfok vezet, amelyből 150 a torony külső felén fut csigavonalban. A kilátás valami elképesztő volt, bár sajnos az Öresund hidat nem láttuk a tengeren lévő köd miatt. Képek szintén a Picasan.. Dia, tériszonya ellenére úgy döntött, hogy feljön, és igyekeztünk minél előbb felérni, de sajnos a bátorsága előbb fogyott el, mint a lépcsők. Azért még kijött a kilátó teraszra, körbenézett és gyors léptekkel lement. Legalább megpróbálta :) Én megúsztam, de lefelé jövet Dia a harangok mellett volt, mikor negyedet/felet/nemtudom ütött az óra :D

A következő célpontunk a Dán királyság parlamentje volt. A parlamenti látogatást ne úgy képzeljük, mint otthon. Itt maga az épület teljesen el van zárva a néptől, ugyanakkor amit itt lehet, az otthon teljesen elképzelhetetlen. Itt nem a parlament 'épületét' lehet látogatni, hanem a törvényhozást. Működés közben. Nálunk ugye ha ülés van, és "dolgoznak" a képviselők, akkor nem lehet bemenni. Itt mágneses kapuk és táska-röntgen után a mosolygós, segítőkész biztonságiak elvezettek minket az ülésterem karzatához, ahol bárki, bármikor, ingyen és bérmentve megtekintheti a dán parlamenti képviselőket munka közben. Bentjártunkkor is üléseztek, bár elég foghíjasak voltak a padsorok. A helyi politikusok teljesen nyíltan teszik a dolgukat, ha érdekel, bemész és nézheted. Ha bárki tudni akarja, szabadon hozzáférhető az összes politikus címe, telefonszáma, vagyonnyilatkozata és e-mail címe. Nincs rejtegetni valójuk, ők a választóikért dolgoznak. Beszélgetésünk alapján a biztonságiak lengyelnek tippeltek minket, és azthiszem szóbeli fogadásokat is kötöttek, mert aki végül rákérdezett, nagy boldogan szólt hátra, hogy magyarok vagyunk :D Haszontalan infó, hogy a WC-ben volt egy számomra teljesen új berendezés is, felette 3 kis piktrogrammal a használhatáról. 1. Papír letép 2. Gépnek alátesz, gombot megnyom, gép ráspriccel 3. Ülőkét letöröl. Nos, WC-ülőke fertőtlenítő berendezés volt.. Erre pont annyira rácsodálkoztam, mint 8 évesen a ferihegyi infrás piszoárra. Az ülésterem után a parlament belső udvarán (értsd: gyönyörű park) a királyi könyvtár régi szárnya mellett üldögéltünk egy keveset, majd miután leráztuk az épület előtti béke-aktivistákat, újra bringára pattantunk és elindultunk a csatorna partján.

Útközben elhaladtunk a királyi könyvtár, a régivel egybeépített csatornaparti új szárnya mellett, az úgynevezett Black Diamond (Fekete Gyémánt) mellett, de még nem mentünk be. Némi vizet öntöztem a fejemre, mert éreztem, hogy napszúrás lesz a vége, aztán folytattuk utunkat a kicsit délebbre fekvő Fisketorvet bevásárlóközpont felé. Koppenhágában, - post-fogyasztói társadalom lévén - nem a legkedveltebb kikapcsolódások egyike a shoppingolás. Az emberek sokkal inkább kimennek a rengetek csodás park egyikébe, és játszanak, frizbiznek, piknikeznek, söröznek, vagy grilleznek. Ebből kifolyólag pláza sincsen túl sok, és ami van, az is mind kis csökött (kb Sugár szintű). Ez alól az egyetlen - általunk ismert - kivétel a Fisketorvet. Az irdatlan méretű épülethez a többszintes garázsrenszer mellett biciklibejáró és bicikli garázs is tartozik. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy többszáz kerékpár volt odabent. Belül az épület sokkal szellősebb, mint bármelyik hazai pláza, van vízesés kínai színes pontyokkal és egy meseszép trópusi akvárium. Kialakításra azt mondanám, hogy rakd össze a WestEndet és az Arenat, aztán szorozd meg öttel. A plázába alapvetően nem a H&M és társai miatt mentünk, hanem mert található ott egy híres amerikai fagyizó-hálózat egy tagja is. A ColdStone fagylaltról soha életünkben nem hallottunk még korábban. Egyáltalán. Viszont mindenki az egekbe magasztalta az itteni ismerőseink közül, és állítólag tényleg nagyon híres a dolog, szóval adtunk neki egy lehetőséget. A fagyizónál készíttethetsz magadnak bármilyen kompozíciót, 50 féle süti, cukorka és megannyi fagylalt hozzáadásával. Mivel mi nem vagyunk ekkora profik, egy közepes méretű "Házajánlata" fagylaltot kértünk, ami 35 koronába került (azért sem váltom át, mi már rég leszoktunk erről. Nincs értelme az otthoni árakhoz hasonlítgatni, de pl a sétálóutcában 2 gombóc közepesen rossz fagyit 25ért vettünk 1 héttel korábban). Namost, a fickó fogott egy lapátnyi vanilia fagyit, és lecsapta a fémpultra. Szétterítette, rakott a közepébe darált mogyorót, aztán fogott egy mennyei finom browniet, és széttunkolta a közepén. Ezekután csoki- és karamell öntet következett, majd összekeverte a két lapátjával az egészet a pulton, és berakta a tálkába. Voilá! ... Soha. Sehol. Ilyen finom fagyit még nem ettünk. Ha ColdStone fagyizó kerül az utatokba, mindenképp térjetek be. Megéri.

A plázából visszafelé végre betértünk a Black Diamondba. Nevét a külleméről kapta: egy hatalmas fekete üvegkocka az épület. Odabent úgy néz ki, mint egy űrhajó, bár az olvasóterem teljesen hagyományos könyvtárszerű. A teljesen ingyen, bárki által használható interneten elolvastuk az e-mailjeinket, majd tovább indultunk a szokásos csütörtöki christianiai vacsorára. Mivel kicsit korán érkeztünk, és még csak a készítők voltak ott, megkérdeztük tudunk-e segíteni valamiben. Kaptak az alkalmon, és ránk bízták az összes alma és sárgadinnye felaprítását a gyümölcssalátához. Ezekben az úgynevezett Folkekøkken-ekben, azaz Népkonyhákban az a fantasztikus, hogy alapvetően nem profitorientált a dolog. Nem csak Christianiaban, hanem a város több más pontján, eltérő napokon is tartanak ilyen Népkonyhákat. Van, hogy önkéntesek főznek, és ha gondolod, besegíthetsz, van, hogy viszel alapanyagot, és főzhetsz magadnak. Christianiaban az előbbi szokásos, és meglepően jó érzés volt hozzátenni a magunk részét a vacsorához. A gyümölcsök nagy része egyébként a boltok által eladhatatlannak minősített áruból tevődik össze, ami persze itt mégmindig teljesen jót jelent. (Otthon sokszor látni rohadt gyümölcsöt a pultokon, itt idáig nem jut el egy alma sem) A kenyér is a helyi pékségből van, ami megmaradt, jön a vacsira. Az egész nagyon jól megfogja Christiania szabadváros esszenciáját: A közösség a lényeg, nem a pénz. Főzünk egy jót, eszünk egy jót, a profit pedig a jókedvben realizálódik. Az, hogy sokan füveznek, meg hasist árulnak Christianiaban, valójában teljesen mellékes. Nem ez a lényege, hanem a szabadság. Persze akik el akarják törölni a várost a városban, azokat ez nem érdekli, viszont talán Ti, olvasók jobban megértitek, hogy miért védi Koppenhága lakossága foggal-körömmel Christianiat.