Városnézés

Hej!

Egyre közeleg június 15-e, és annyi mindent csinálunk, hogy már jóideje nem írtunk a blogba. Pótlás következik tehát, az események fonalát pedig ott vesszük fel, ahol letettük: pont két hete, csütörtökön.

Mivel a nyár vitathatatlanul beköszöntött Koppenhágába, úgy döntöttünk nyakunkba vesszük a várost, és felfedezzük egy részét annak, amit még nem láttunk. Kezdésként lebringáztunk a déli kampuszra, ahol elköltöttük az ebédünket. Ennek mindenképpen szentelnem kell pár szót. A kantint úgy kell elképzelni, hogy a székek és asztalok két emeleten sorakoznak, a középen lévő részen pedig az ételek. Itt nem A,B,C menü van, hanem fogsz egy tányért, és válogatsz.. Válogatni pedig van miből.. Ilyet utoljára egy spanyol 5 csillagos szállodában láttam.. 6 pulton sorakoznak a jobbnál jobb falatok, húsok, saláták, köretek és péksütemények. Ha jól emlékszem kaviáros kaszinótojást, currys halsalátát, hummuszt (ez vm fűszeres pép, állítólag csicseriborsóból.. finom!) sülthúst, főtt krumplit, görög salátát, zárásként pedig csillaggyümölcsöt és papaját ettem. (Képek vannak a májusi mappában, azokon és itt egy másik alkalom ebédje látható) A megrakott tányért rápakolod egy mérlegre, a néni pedig súly alapján kéri az árát. A fenti menüm 33 Koronába került (kb 1200 Ft), ami otthon se rossz, itt pedig röhejesen olcsó.. Kb el tudjátok képzelni az egyetemi viszonyokat ezek alapján.

Az ebéd után Christianshavn felé vettük az irányt, azon belül is a csigatornyú Megváltónk templomát céloztuk be. A templom egyike a kevés barokk építménynek Dániában (1680, akkoriban Svédország kiválása után elég rosszul ment az országnak), külső-csigalépcsős csúcsa, és 90 méteres magassága miatt Koppenhága egyik fő turista célpontja, de eközben működő temploma egy 8000 fős gyülekezetnek. A csúcsra 400 lépcsőfok vezet, amelyből 150 a torony külső felén fut csigavonalban. A kilátás valami elképesztő volt, bár sajnos az Öresund hidat nem láttuk a tengeren lévő köd miatt. Képek szintén a Picasan.. Dia, tériszonya ellenére úgy döntött, hogy feljön, és igyekeztünk minél előbb felérni, de sajnos a bátorsága előbb fogyott el, mint a lépcsők. Azért még kijött a kilátó teraszra, körbenézett és gyors léptekkel lement. Legalább megpróbálta :) Én megúsztam, de lefelé jövet Dia a harangok mellett volt, mikor negyedet/felet/nemtudom ütött az óra :D

A következő célpontunk a Dán királyság parlamentje volt. A parlamenti látogatást ne úgy képzeljük, mint otthon. Itt maga az épület teljesen el van zárva a néptől, ugyanakkor amit itt lehet, az otthon teljesen elképzelhetetlen. Itt nem a parlament 'épületét' lehet látogatni, hanem a törvényhozást. Működés közben. Nálunk ugye ha ülés van, és "dolgoznak" a képviselők, akkor nem lehet bemenni. Itt mágneses kapuk és táska-röntgen után a mosolygós, segítőkész biztonságiak elvezettek minket az ülésterem karzatához, ahol bárki, bármikor, ingyen és bérmentve megtekintheti a dán parlamenti képviselőket munka közben. Bentjártunkkor is üléseztek, bár elég foghíjasak voltak a padsorok. A helyi politikusok teljesen nyíltan teszik a dolgukat, ha érdekel, bemész és nézheted. Ha bárki tudni akarja, szabadon hozzáférhető az összes politikus címe, telefonszáma, vagyonnyilatkozata és e-mail címe. Nincs rejtegetni valójuk, ők a választóikért dolgoznak. Beszélgetésünk alapján a biztonságiak lengyelnek tippeltek minket, és azthiszem szóbeli fogadásokat is kötöttek, mert aki végül rákérdezett, nagy boldogan szólt hátra, hogy magyarok vagyunk :D Haszontalan infó, hogy a WC-ben volt egy számomra teljesen új berendezés is, felette 3 kis piktrogrammal a használhatáról. 1. Papír letép 2. Gépnek alátesz, gombot megnyom, gép ráspriccel 3. Ülőkét letöröl. Nos, WC-ülőke fertőtlenítő berendezés volt.. Erre pont annyira rácsodálkoztam, mint 8 évesen a ferihegyi infrás piszoárra. Az ülésterem után a parlament belső udvarán (értsd: gyönyörű park) a királyi könyvtár régi szárnya mellett üldögéltünk egy keveset, majd miután leráztuk az épület előtti béke-aktivistákat, újra bringára pattantunk és elindultunk a csatorna partján.

Útközben elhaladtunk a királyi könyvtár, a régivel egybeépített csatornaparti új szárnya mellett, az úgynevezett Black Diamond (Fekete Gyémánt) mellett, de még nem mentünk be. Némi vizet öntöztem a fejemre, mert éreztem, hogy napszúrás lesz a vége, aztán folytattuk utunkat a kicsit délebbre fekvő Fisketorvet bevásárlóközpont felé. Koppenhágában, - post-fogyasztói társadalom lévén - nem a legkedveltebb kikapcsolódások egyike a shoppingolás. Az emberek sokkal inkább kimennek a rengetek csodás park egyikébe, és játszanak, frizbiznek, piknikeznek, söröznek, vagy grilleznek. Ebből kifolyólag pláza sincsen túl sok, és ami van, az is mind kis csökött (kb Sugár szintű). Ez alól az egyetlen - általunk ismert - kivétel a Fisketorvet. Az irdatlan méretű épülethez a többszintes garázsrenszer mellett biciklibejáró és bicikli garázs is tartozik. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy többszáz kerékpár volt odabent. Belül az épület sokkal szellősebb, mint bármelyik hazai pláza, van vízesés kínai színes pontyokkal és egy meseszép trópusi akvárium. Kialakításra azt mondanám, hogy rakd össze a WestEndet és az Arenat, aztán szorozd meg öttel. A plázába alapvetően nem a H&M és társai miatt mentünk, hanem mert található ott egy híres amerikai fagyizó-hálózat egy tagja is. A ColdStone fagylaltról soha életünkben nem hallottunk még korábban. Egyáltalán. Viszont mindenki az egekbe magasztalta az itteni ismerőseink közül, és állítólag tényleg nagyon híres a dolog, szóval adtunk neki egy lehetőséget. A fagyizónál készíttethetsz magadnak bármilyen kompozíciót, 50 féle süti, cukorka és megannyi fagylalt hozzáadásával. Mivel mi nem vagyunk ekkora profik, egy közepes méretű "Házajánlata" fagylaltot kértünk, ami 35 koronába került (azért sem váltom át, mi már rég leszoktunk erről. Nincs értelme az otthoni árakhoz hasonlítgatni, de pl a sétálóutcában 2 gombóc közepesen rossz fagyit 25ért vettünk 1 héttel korábban). Namost, a fickó fogott egy lapátnyi vanilia fagyit, és lecsapta a fémpultra. Szétterítette, rakott a közepébe darált mogyorót, aztán fogott egy mennyei finom browniet, és széttunkolta a közepén. Ezekután csoki- és karamell öntet következett, majd összekeverte a két lapátjával az egészet a pulton, és berakta a tálkába. Voilá! ... Soha. Sehol. Ilyen finom fagyit még nem ettünk. Ha ColdStone fagyizó kerül az utatokba, mindenképp térjetek be. Megéri.

A plázából visszafelé végre betértünk a Black Diamondba. Nevét a külleméről kapta: egy hatalmas fekete üvegkocka az épület. Odabent úgy néz ki, mint egy űrhajó, bár az olvasóterem teljesen hagyományos könyvtárszerű. A teljesen ingyen, bárki által használható interneten elolvastuk az e-mailjeinket, majd tovább indultunk a szokásos csütörtöki christianiai vacsorára. Mivel kicsit korán érkeztünk, és még csak a készítők voltak ott, megkérdeztük tudunk-e segíteni valamiben. Kaptak az alkalmon, és ránk bízták az összes alma és sárgadinnye felaprítását a gyümölcssalátához. Ezekben az úgynevezett Folkekøkken-ekben, azaz Népkonyhákban az a fantasztikus, hogy alapvetően nem profitorientált a dolog. Nem csak Christianiaban, hanem a város több más pontján, eltérő napokon is tartanak ilyen Népkonyhákat. Van, hogy önkéntesek főznek, és ha gondolod, besegíthetsz, van, hogy viszel alapanyagot, és főzhetsz magadnak. Christianiaban az előbbi szokásos, és meglepően jó érzés volt hozzátenni a magunk részét a vacsorához. A gyümölcsök nagy része egyébként a boltok által eladhatatlannak minősített áruból tevődik össze, ami persze itt mégmindig teljesen jót jelent. (Otthon sokszor látni rohadt gyümölcsöt a pultokon, itt idáig nem jut el egy alma sem) A kenyér is a helyi pékségből van, ami megmaradt, jön a vacsira. Az egész nagyon jól megfogja Christiania szabadváros esszenciáját: A közösség a lényeg, nem a pénz. Főzünk egy jót, eszünk egy jót, a profit pedig a jókedvben realizálódik. Az, hogy sokan füveznek, meg hasist árulnak Christianiaban, valójában teljesen mellékes. Nem ez a lényege, hanem a szabadság. Persze akik el akarják törölni a várost a városban, azokat ez nem érdekli, viszont talán Ti, olvasók jobban megértitek, hogy miért védi Koppenhága lakossága foggal-körömmel Christianiat.