Május utolsó hete I.

Hej!

Az itt töltött pár hónap egyik legszebb napja után képtelenek voltunk bármit is csinálni, ezért az egész vasárnapot pihenéssel töltötttük. Ezen a napon igazából rákészültem az egész heti tanulásra, mivel 1 héttel később volt az angol vizsgám és a gender órám beadandójának határideje.

Emiatt az egész hetet alapvetően a tanulás határozta meg, de azért majd' minden napra jutott valami szórakozás is. Hétfőn napközben az angol vizsgámra nézegettem át a félévben tanultakat, próbáltam rendet tenni a sok információ között, amit eddig felhalmoztam. Délután Elina hívott minket Folkekøkkenbe Nørrebroba, de mikor odaértünk láttuk, hogy ez a csapat már nyári szüneten van, de mivel éhesek voltunk, elhatároztuk hogy kipróbáljuk a Dalle Valle nevű remek éttermet. Igazából ez csak nekünk Alexxel volt újdonság, a többiek már jártak ott többször, de mivel nekem hétfőnként dán órám volt, így mi sosem tudtunk csatlakozni. És hogy miért pont hétfőn? Mert hétfőnként 50 %-os kedevezményt biztosítanak minden ételre. Szóval végre éltünk ezzel a lehetőséggel, és itt tartózkodásunk alatt először ettünk halat - na jó, a tonhalat és a sushi nem számítva.

Maga az étterem bent van teljesen a központban, emlékszem, az első napon januárban is elsétáltunk mellette :) Viszonylag elegáns étteremnek számít, amít inkább az ételek jellege és ára mutat mintsem a belső elrendezés vagy díszítés. Ugyan csúcsidőben mentünk, de szerencsére pont találtunk egy asztalt négy személyre, ugyanis Annie is csatlakozott hozzánk. Az egyetlen problémát az jelentette, hogy ugyan Alex remekül beszél angolul és én is elég sokat fejlődtem, azért az ételek terén (is) még van jópár kifejezés, szó amit nem ismerünk. Ilyen volt például a kapor is..

A lényeg, hogy mindketten halat szerettünk volna enni végre, és a négyféle halétel közül kettővel szimpatizáltunk mindketten. Végül egyikőnk az egyiket, másikunk a másikat választotta. Ezen a napon én voltam a szerencsésebb, és remek halvacsorát kaptam, míg Alex egy kicsit mellényúlt. Alapvetően finomat választott ő is, csak nem az ő ízvilágához valót - és az enyémhez sem ment.. Én lazacot és lepényhalat ettem salátával, krumplival és öntettel, Alex pedig lepényhalba csomagolt valamilyen másik halat evett, ami kapros, halból készült halszószban úszott , mindezt krumplival. Ebből is látszik hogy az ő vacsorájának a felét nem értette amikor rendelt :D

Ezután a kítűnő társaságban elköltött finom vacsora után másnapra hagytunk egy régóta tervezett programot, azzal téve elfogadhatóvá a tanulással töltött órákat. Kedden reggel elmentem az egyetemre, hogy összeszedjem azt a tanulmány gyűjteményt, amiből a dolgozatot kellett írnom, és két úton lehetett hozzájutni: vagy megveszem, vagy kölcsönkérem valakitől aki megvette - hát persze hogy ez utóbbit választottam, a baj csak az volt, hogy 6 napba került mire felvehettem a könyvet. Kedden végül megszereztem és nekiláttam az olvasásnak...

Délután pedig elindultunk hogy kipróbáljuk a híres-neves La Glace cukrászdát. Még érkezésünkkor mesélt erről a helyről az akkori vendéglátónk és amúgy is mindenhol azt hallottuk hogy ezt ki kell próbálni! Magát a cukrászdát 1870-ben alapították és azóta is ugyanott működik, és már a hatodik generáció üzemelteti. A kis cukrászda kirakatát már sokszor megnéztük, de mindig egy megfelelőbb pillanatra vártunk, hogy kipróbáljunk egyet-egyet a sok gyönyörűséges tortából.

Mivel tényleg egy nagyon forgalmas és ahhoz képest kis beltérrel rendelkező helyről van szó, reméltük hogy az idő kegyes lesz hozzánk és kint is le tudunk ülni, de míg vártuk Elinát és Anniet, elkezdett szakadni az eső, arról nem is beszélve, hogy a délutáni csúcsforgalomban egyre fogytak a tortaszelet is. Amit elsőre kinéztem magamnak az el is fogyott mire mi bejutottunk... Amúgy úgy működik, mint otthon a gyógyszertárban vagy bankban, vagyis számot kell húzni, így igazságos:) Végül én egy szelet Fekete erdő torta melett döntöttem, Alex pedig csokitortát evett. Aznap Alex volt a szerencsésebb, az ő süteménye igazán finom volt, míg az enyémmel volt egy kis gond. Az is finom volt, csak tele volt konyakkal. Tulajdonképpen az egész merő egy konyak volt, így kb a felét bírtam megenni, a többit Alexnek kellett. Igazából kicsit csalódottak voltunk mindketten, mert az elmondottak, a látvány és az ár alapján (42 kr egy szelet süti) valami sokkal egetrengetőbbet vártunk - ez a "coldstone" fagyinál pontosan fordítva működött. Arról nem is beszélve hogy helyből fel tudtunk sorolni 5 olyan magyar cukrászdát ahol bőven lekörözik amit itt ettünk.

Szerdán folytatódott az olvasás, majd estére hivatalosak voltunk Anniehez vacsorára. Már jó egy hete szervezte ezt az estét, mivel elutazott a főbérlője, és már mindenki heves lázban égett :)

Ez alkalommal előre egyeztettük a menüsort, természetesen figyelembe véve a vegetáriánusokat is. Olaszosra terveztük az egész vacsorát, így volt carbonara, húsos és vegetáriánus bolognai szósz, spagetti, krumpli gombóc, saláta, fokhagymás bagett, almás-fahéjas tejberizs és gyümölcs saláta... Ráadásul együt készítettünk el mindent ott Annienél, úgyhogy már elég korán összegyűltünk és elég sokáig maradtunk. Miután kész lett minden nekiláttunk lakmározni, alig maradt valami, pedig rengetek mennyiségű étel volt. Persze erre voltunk akkor nyolcan: Annie, Anna, Ines, Kathi, Elina, Damian és mi ketten. Vacsora után pedig kártyáztunk egyet, mégpedig Unoztunk. Na ez igazán vicces volt, a világ egyik legegyszerűbb játékának szabályaiban nagy nehezen megállapodtunk és összesen egy kört játszottunk :D Mi remekül szórakoztunk, de Annie és Ines nehezen vették a szabályokat és kicsit a szívükre vették hogy nem győztek :P

Mindenesetre, ez volt az egyik legjobb esténk itt Koppenhágában...

Dragør - Az első strandolás

Hej!

Az előző bejegyzés végén említett szombati tervünk az volt, hogy 4 hónap tengerparti városban élés után végre meglátogatjuk a tengert. A strand viszont egy kikötővárosban nem annyira egyértelmű, ezért egy közeli halászfalut, Dragør-t választottuk uticélnak.

Az út előtt - lévén hogy a biciklim, Árpád, végnapjait éli - Ines-től kértem kölcsön a drótszamarát, mert ő tanulmányaiba mélyedt azon a napon. Hála neki, - eltekintve Dia bringájának, Mary-nek néhány láncledobásától - problémamentes volt az utunk. Utitársunk az osztrák Anna volt, aki roppant céltudatosan vezetett bennünket uticélunk felé, noha egyikőnknek sem volt kéznél olyan térképe, amin rajta lett volna Dragør. (Éljen a Google Maps és a memória!)

Útközben megálltunk a helyi templomnál, ami kicsit díszesebb volt, mint az errefelé szokásos protestáns templomok, és jelezvén, hogy halászfaluban járunk, egy hatalmas fa hajó is csüngött a mennyezetről. A templom melletti temetőt is szemügyrevettük, na nem azért, mert a sírkertek nézegetése a perverziónk, hanem mert Dániában egész más egy temető, mint otthon. Itt a - nemcsak a dragøri, de mindegyik - temetőre valóban jobban illik a sírkert kifejezés. Csupa örökzöld, virágok, fák. Az egész sokkal inkább az életre emlékeztet a halál helyett. A sírkövek is sajátosak, egyetlen egy kereszt formájú sem volt - ami azért otthon elég jellemző -, és noha voltak amin láthattunk keresztet, de a többségen semmi ilyesmi nem volt látható. Voltak görög oszlop alkú, piramis formájú, vagy a legjellemzőbb, sima felületű óriási tengeri kavics szerű sírkövek. Sok sírkövön a nevek és dátumok mellett kereszt helyett egy vasmacska volt. Pár hete Elina mesélte, hogy elment kocogni a temetőbe, mi pedig döbbenettel vegyes undorral kérdeztünk rá, hogy ez most komoly-e? Látva, hogy milyen itt egy temető, egyáltalán nem meglepő, hogy pusztán szórakozásból is kijárnak az emberek. No ennyit a temetőkről, kanyarodjunk vissza a témához.

Dragør (ejtsd: Dráuör, a végét az á betű után mintha öklendeznél) 13. századi halászfaluként kezdte pályafutását, és a Hanza-szövetségnek, valamint az Öresund szorosnak hála hamar az egyik legjelentősebb halászati- és hal feldolgozóipari központtá nőtte ki magát. A városban 60 olyan tengerész élt, akik némi pénzért cserébe keresztülvezették az érkező hajókat a szoroson, megmutatva a legbiztonságosabb útvonalat. Ez GPS és radar hiányában elég sok pénzt megért.. A település életében a 16. században történt fordulat, amikor II. Christian király 24 holland családot telepített a város mellé. Hollandia ekkoriban sokkal fejletteb volt mezőgazdaságilag, és a családok adómentesség fejében élelmiszerekkel láttál el a királyi udvart (pl a Dániában addig ismeretlen répával). Mondanom sem kell, hogy a más nyelven beszélő, és a súlyos adóterhektől megkímélt jövevények mennyire voltak népszerűek a helyi halászok közt.. Dragør lakossága napjainkban 8-10.000 fő, és sokan mégmindig beszélnek hollandul - anyanyelvi szinten.

Ahogy megtapasztalhattuk, a város komoly arculat megőrzési programot tart fenn, aminek keretében a több száz éves épületeket eredeti formájukban igyekeznek megőrizni. Szinte minden ház sárga színű (a felújítások kezdetén nagy tételben olcsóbb volt a festék), és tipikus dán mintát követnek az elmaradhatatlan zászlórúdon lengő nemzeti lobogóval. Mellékes, de itt Dániában szinte minden családi ház előtt van egy zászlórúd és nemzeti lobogó, és ettől senki sem gondolja a másikat nacionalistának... Lenne mit tanulni. Az egész falu egyébként olyan, mint egy skanzen, ennek azonban meg is van az ára. A helyi ingatlanközvetítő ablakából láthattuk, hogy egy helyi kisházért simán elkérnek annyit, mint egy ugyanakkora, koppenhága központjában lévő lakásért. Az idill drága.

Ha már ott voltunk, meglátogattuk a dragøri hajós múzeumot, ami nagyrészt kézzel épített hajómaketteket mutatott be, és némi hajózással kapcsolatos történeti áttekintést. Az idős (kb 70+ éves) néni, aki a pénztárnál ült, nagyon megörülhetett nekünk, mert 10 perces rögtönzött előadást tartott (tökéletes angolsággal) a helyi érdekességekről és történelemről. A múzeum után (képek a szokásos helyen) megittunk 1-1 capuccinot/forrócsokit/kávét, és a szikrázó napsütésben (28°C WOW!!) kisétáltunk a tengerpartra. A látvány már önmagában sem semmi..

Mivel Dragør Amager szigetének déli csücskén, Koppenhágától 12 Km-re fekszik, odafelé átbringáztunk a reptér kifutópályája alatt, és a partról az Öresund hidat immár délről láthattuk. Lenyűgöző. Nem mellékes, hogy gigantikus hajók grasszálnak a partoktól nem messze, akkorák, amik keresztben el sem férnének a Dunán (a 10 méteres merülésükről már nem is beszélve). A tenger valami kegyetlenül hideg volt, csak bokáig merészkedtem be, és 2 percnél tovább azt sem bírtam. Asszem' nem lépek be a rozmár klubba. Egy ideig kacérkodtunk a frissen fogott és füstölt angolna megkóstolásával, de aztán elszakítottuk magunkat a híd és a tenger látványától, és hazakerekeztünk, mert estére még hivatalosak voltunk egy buliba.

Hogy ne kelljen újabb posztot szentelni, röviden a lényeg: a buli neve "Let's get hammered" volt, ami szabad magyar fordításban "Csapjuk szét magunkat", egy magyar srác szervezte és facebookon lehetett feljelentkezni rá. Ennek értelmében vittem pár decit az otthonról hozott házi körtepálinkából (köszi apu ;]), hogy építsem az országimázst. A siker nem is maradt el, szem nem maradt szárazon, mindenki jól elázott a buli végére (pedig nem is esett az eső :P). Elég sok érdekes beszélgetést folytattunk, pl mókás volt mikor egy román lány arról panaszkodott, hogy néhány magyar eladó nem szolgálja ki őt a saját országában (Erdély), majd ezután megkérdezte, hogy honnan vagyok? :D Erre mondaná a művelt angol, hogy epic fail. Emellett beszélgettem egy törökországi kurddal az örmény népírtásról is.. na az még elég multikulti érzés volt. Voltak még lettországi oroszok és sok-sok más nemzetiségű ember is, szóval színes volt a felhozatal. Hazafelé aztán a hajnali S-trainnel mentünk, ami sajnos csak a központi pályaudvarig ment. A koppenhágai tömegközlekedés nagyon modern, szép és rendezett, de az utastájékoztatás kb valahol a béka hátsója alatt két szinttel helyezkedik el. Ezt észben tartva a felszíni buszmegállóban kezdtük böngészni az éjszakai busz térképet, amikor egy jelöletlen, tipikus turistabusz küllemű busz megállt, és közölte a sofőr, hogy ez az S-bus, és az S-train vonalán jár, tessék befáradni, a jegyek nem érdeklik (pedig volt). Összesen kb 1,5 óra vonatozás és buszozás után (amit én részben átaludtam :D) hazaértünk. A küldetést teljesítettük!

Piknik

Hej!

Miután csütörtökön kihasználtuk az első igazi koranyári napot és igazi túristaként bejártuk Koppenhága egy részét, péntekre egy kicsit lazább programot szervetünk, annál is inkább, mert szombaton nagy túra várt ránk amit pedig egy őrült házibuli követett.

Még csütörtök este összetrombitáltuk a lányokat és másnapra pikniket szerveztünk a frissen felfedezett Frederiksberg Have-ba. Mindenki kapva kapott az alkalmon, így végül Annie, Anna, Ines, Varpu és Kathi társaságában ebédeltünk és pihentünk a napon. Apropó... délelőtt 10 óra környékén úgy tűnt le kell fújnunk az egészet mert esőre állt az idő, de Alex garantálta a jó időt - ennek köszönhetően abban a kb 3-4 órában amit a parkban töltöttünk verőfényes napsütés volt, míg előtte és utána csúnya felhők takarták a Napot :)

Mindenki hozott valami harapni valót és ahogy ezt már megszoktuk mindenki falatozott mindenből - már amennyire ez lehetséges volt tekintve, hogy hetünk közül hárman vegetáriánusok. Nem emlékszem, hogy szóba került-e már itt a vegetáriánus téma, de most pár szót szentelek neki. Otthon egy olyan ismerősöm sincs, akiről konkrétan tudom hogy vegetáriánus, persze ennek lehet az az oka is, hogy kevesekkel szoktam otthon együtt enni. Itt kint viszont sok ilyen ismerősünk van, mint például a lakótársunk, vagy az imént említett három lány. Amíg nem találkoztunk ilyen testközelből ezzel a jelenséggel-szokással, addig el se tudtuk képzelni mit jelent ez az egész és azt gondotuk, hogy a vegetáriánusok ugyanazt eszik mint mi, csak hús nélkül. Most, hogy együtt lakunk egy vegetáriánussal látjuk, hogy ez nem így van. Sokszor készít igazán ínycsiklandozó ételt Anna és általában változatosan étkezik - na azért nem mindig. Természetesen volt már olyan amit én előbb adtam volna a tyukoknak minthogy megegyem, de gusztus dolga :D

Visszatérve a piknikhez, mi a már jól bevált magyaros ízeket vittük magunkkal, kis kolbász, téliszalámi, májkrém és pirosarany formájában, ezzel is fogyasztva a még megmaradt készletet. A pirosarany nagy sikernek örvendett húsevő társaink körében, főként Anna (az egyik osztrák barátunk) volt oda érte, ugyanis ő már kóstolta korábban Magyarországon, úgyhogy le is csapott rá :) A finom falatokat mégfinomabb csokis keksz követte amit pedig napozás. Az egész piknik alatt egy kacsapár társaságát élvezhettük, akik egyre közelebb és közelebb merészkedtek hozánk és a kajához. Igazából az egész park tele van kacsákkal és libákkal, úgyhogy ez nem is volt meglepő, inkább vicces.

A csapat nagyrésze egy kicsit később megnézte az elefánikat, akik ott laknak az állatkert parkkal határos részében. Eközben egyre több és több fiatal dán érkezett a parka, egyszerre megtelt az egész zöld terület, voltak aki még zenét is hoztak magukkal - persze ez a biztonsági őröknek kevésbé tetszett, de amíg mi ott voltunk, addig ment a tuctuc.

Ez az egyik olyan dolog, amit nagyon fogok otthon hiányolni, az ilyen alkalmak igazán közel hoztak minket egymáshoz ráadásul csodaszép környezetben a friss levegőn ettünk a város közepén..

A piknik után haza tekertünk és egy picit tanultam, de csak azért hogy ne érezzem rosszul magam amiatt, hogy tulajdonképpen már harmadik napja nem nyúltam a könyveimhez... Ezután viszont kimentünk a közeli Fælledparken-be ahol három napos Electric fesztivált tartottak. A szisztéma ugyan az volt mint május elsején, csak most 8 sátrat állítottak fel a parkban és különböző stílusú zenéket játszottak. Volt latin, afro, világzene stb sátor, és egy olyan rész, ahol a dj pultok védve voltak az esőtől, de maga a tánctér a szabad ég alatt volt, egy érdekes alakú csillogó váz szerkezet fogta közre és óriási diszkógömb forgott a közepén - igen, ez volt az electric részleg. Igencsak furcsa látványt nyújtott a nappali fényben bulizók tömege - ugyanis itt még este 10kor is rendes nappali világosság van, amit elég nehezen tudunk megszokni.

Teljesen véletlenül összetalálkoztunk az ismerőseink nagyrészével, leültünk a fűbe egy-egy sörrel, aztán a szombati terveinkre való tekintettel elég korán, már 10 körül haza indultunk.

Városnézés

Hej!

Egyre közeleg június 15-e, és annyi mindent csinálunk, hogy már jóideje nem írtunk a blogba. Pótlás következik tehát, az események fonalát pedig ott vesszük fel, ahol letettük: pont két hete, csütörtökön.

Mivel a nyár vitathatatlanul beköszöntött Koppenhágába, úgy döntöttünk nyakunkba vesszük a várost, és felfedezzük egy részét annak, amit még nem láttunk. Kezdésként lebringáztunk a déli kampuszra, ahol elköltöttük az ebédünket. Ennek mindenképpen szentelnem kell pár szót. A kantint úgy kell elképzelni, hogy a székek és asztalok két emeleten sorakoznak, a középen lévő részen pedig az ételek. Itt nem A,B,C menü van, hanem fogsz egy tányért, és válogatsz.. Válogatni pedig van miből.. Ilyet utoljára egy spanyol 5 csillagos szállodában láttam.. 6 pulton sorakoznak a jobbnál jobb falatok, húsok, saláták, köretek és péksütemények. Ha jól emlékszem kaviáros kaszinótojást, currys halsalátát, hummuszt (ez vm fűszeres pép, állítólag csicseriborsóból.. finom!) sülthúst, főtt krumplit, görög salátát, zárásként pedig csillaggyümölcsöt és papaját ettem. (Képek vannak a májusi mappában, azokon és itt egy másik alkalom ebédje látható) A megrakott tányért rápakolod egy mérlegre, a néni pedig súly alapján kéri az árát. A fenti menüm 33 Koronába került (kb 1200 Ft), ami otthon se rossz, itt pedig röhejesen olcsó.. Kb el tudjátok képzelni az egyetemi viszonyokat ezek alapján.

Az ebéd után Christianshavn felé vettük az irányt, azon belül is a csigatornyú Megváltónk templomát céloztuk be. A templom egyike a kevés barokk építménynek Dániában (1680, akkoriban Svédország kiválása után elég rosszul ment az országnak), külső-csigalépcsős csúcsa, és 90 méteres magassága miatt Koppenhága egyik fő turista célpontja, de eközben működő temploma egy 8000 fős gyülekezetnek. A csúcsra 400 lépcsőfok vezet, amelyből 150 a torony külső felén fut csigavonalban. A kilátás valami elképesztő volt, bár sajnos az Öresund hidat nem láttuk a tengeren lévő köd miatt. Képek szintén a Picasan.. Dia, tériszonya ellenére úgy döntött, hogy feljön, és igyekeztünk minél előbb felérni, de sajnos a bátorsága előbb fogyott el, mint a lépcsők. Azért még kijött a kilátó teraszra, körbenézett és gyors léptekkel lement. Legalább megpróbálta :) Én megúsztam, de lefelé jövet Dia a harangok mellett volt, mikor negyedet/felet/nemtudom ütött az óra :D

A következő célpontunk a Dán királyság parlamentje volt. A parlamenti látogatást ne úgy képzeljük, mint otthon. Itt maga az épület teljesen el van zárva a néptől, ugyanakkor amit itt lehet, az otthon teljesen elképzelhetetlen. Itt nem a parlament 'épületét' lehet látogatni, hanem a törvényhozást. Működés közben. Nálunk ugye ha ülés van, és "dolgoznak" a képviselők, akkor nem lehet bemenni. Itt mágneses kapuk és táska-röntgen után a mosolygós, segítőkész biztonságiak elvezettek minket az ülésterem karzatához, ahol bárki, bármikor, ingyen és bérmentve megtekintheti a dán parlamenti képviselőket munka közben. Bentjártunkkor is üléseztek, bár elég foghíjasak voltak a padsorok. A helyi politikusok teljesen nyíltan teszik a dolgukat, ha érdekel, bemész és nézheted. Ha bárki tudni akarja, szabadon hozzáférhető az összes politikus címe, telefonszáma, vagyonnyilatkozata és e-mail címe. Nincs rejtegetni valójuk, ők a választóikért dolgoznak. Beszélgetésünk alapján a biztonságiak lengyelnek tippeltek minket, és azthiszem szóbeli fogadásokat is kötöttek, mert aki végül rákérdezett, nagy boldogan szólt hátra, hogy magyarok vagyunk :D Haszontalan infó, hogy a WC-ben volt egy számomra teljesen új berendezés is, felette 3 kis piktrogrammal a használhatáról. 1. Papír letép 2. Gépnek alátesz, gombot megnyom, gép ráspriccel 3. Ülőkét letöröl. Nos, WC-ülőke fertőtlenítő berendezés volt.. Erre pont annyira rácsodálkoztam, mint 8 évesen a ferihegyi infrás piszoárra. Az ülésterem után a parlament belső udvarán (értsd: gyönyörű park) a királyi könyvtár régi szárnya mellett üldögéltünk egy keveset, majd miután leráztuk az épület előtti béke-aktivistákat, újra bringára pattantunk és elindultunk a csatorna partján.

Útközben elhaladtunk a királyi könyvtár, a régivel egybeépített csatornaparti új szárnya mellett, az úgynevezett Black Diamond (Fekete Gyémánt) mellett, de még nem mentünk be. Némi vizet öntöztem a fejemre, mert éreztem, hogy napszúrás lesz a vége, aztán folytattuk utunkat a kicsit délebbre fekvő Fisketorvet bevásárlóközpont felé. Koppenhágában, - post-fogyasztói társadalom lévén - nem a legkedveltebb kikapcsolódások egyike a shoppingolás. Az emberek sokkal inkább kimennek a rengetek csodás park egyikébe, és játszanak, frizbiznek, piknikeznek, söröznek, vagy grilleznek. Ebből kifolyólag pláza sincsen túl sok, és ami van, az is mind kis csökött (kb Sugár szintű). Ez alól az egyetlen - általunk ismert - kivétel a Fisketorvet. Az irdatlan méretű épülethez a többszintes garázsrenszer mellett biciklibejáró és bicikli garázs is tartozik. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy többszáz kerékpár volt odabent. Belül az épület sokkal szellősebb, mint bármelyik hazai pláza, van vízesés kínai színes pontyokkal és egy meseszép trópusi akvárium. Kialakításra azt mondanám, hogy rakd össze a WestEndet és az Arenat, aztán szorozd meg öttel. A plázába alapvetően nem a H&M és társai miatt mentünk, hanem mert található ott egy híres amerikai fagyizó-hálózat egy tagja is. A ColdStone fagylaltról soha életünkben nem hallottunk még korábban. Egyáltalán. Viszont mindenki az egekbe magasztalta az itteni ismerőseink közül, és állítólag tényleg nagyon híres a dolog, szóval adtunk neki egy lehetőséget. A fagyizónál készíttethetsz magadnak bármilyen kompozíciót, 50 féle süti, cukorka és megannyi fagylalt hozzáadásával. Mivel mi nem vagyunk ekkora profik, egy közepes méretű "Házajánlata" fagylaltot kértünk, ami 35 koronába került (azért sem váltom át, mi már rég leszoktunk erről. Nincs értelme az otthoni árakhoz hasonlítgatni, de pl a sétálóutcában 2 gombóc közepesen rossz fagyit 25ért vettünk 1 héttel korábban). Namost, a fickó fogott egy lapátnyi vanilia fagyit, és lecsapta a fémpultra. Szétterítette, rakott a közepébe darált mogyorót, aztán fogott egy mennyei finom browniet, és széttunkolta a közepén. Ezekután csoki- és karamell öntet következett, majd összekeverte a két lapátjával az egészet a pulton, és berakta a tálkába. Voilá! ... Soha. Sehol. Ilyen finom fagyit még nem ettünk. Ha ColdStone fagyizó kerül az utatokba, mindenképp térjetek be. Megéri.

A plázából visszafelé végre betértünk a Black Diamondba. Nevét a külleméről kapta: egy hatalmas fekete üvegkocka az épület. Odabent úgy néz ki, mint egy űrhajó, bár az olvasóterem teljesen hagyományos könyvtárszerű. A teljesen ingyen, bárki által használható interneten elolvastuk az e-mailjeinket, majd tovább indultunk a szokásos csütörtöki christianiai vacsorára. Mivel kicsit korán érkeztünk, és még csak a készítők voltak ott, megkérdeztük tudunk-e segíteni valamiben. Kaptak az alkalmon, és ránk bízták az összes alma és sárgadinnye felaprítását a gyümölcssalátához. Ezekben az úgynevezett Folkekøkken-ekben, azaz Népkonyhákban az a fantasztikus, hogy alapvetően nem profitorientált a dolog. Nem csak Christianiaban, hanem a város több más pontján, eltérő napokon is tartanak ilyen Népkonyhákat. Van, hogy önkéntesek főznek, és ha gondolod, besegíthetsz, van, hogy viszel alapanyagot, és főzhetsz magadnak. Christianiaban az előbbi szokásos, és meglepően jó érzés volt hozzátenni a magunk részét a vacsorához. A gyümölcsök nagy része egyébként a boltok által eladhatatlannak minősített áruból tevődik össze, ami persze itt mégmindig teljesen jót jelent. (Otthon sokszor látni rohadt gyümölcsöt a pultokon, itt idáig nem jut el egy alma sem) A kenyér is a helyi pékségből van, ami megmaradt, jön a vacsira. Az egész nagyon jól megfogja Christiania szabadváros esszenciáját: A közösség a lényeg, nem a pénz. Főzünk egy jót, eszünk egy jót, a profit pedig a jókedvben realizálódik. Az, hogy sokan füveznek, meg hasist árulnak Christianiaban, valójában teljesen mellékes. Nem ez a lényege, hanem a szabadság. Persze akik el akarják törölni a várost a városban, azokat ez nem érdekli, viszont talán Ti, olvasók jobban megértitek, hogy miért védi Koppenhága lakossága foggal-körömmel Christianiat.

Goodbye Reception

Hej!

Miután hétfőn lezárult végleg a dán órám, kedden befejeződött az angolom is, ugyan még a vizsga hátra van, de túlvagyok az utolsó órán. Azt hiszem elmondhatom, hogy ez az óra volt a legmeghatározóbb dolog a félévben. Egyrészt a barátaimmal is ennek köszönhetően ismerkedtem meg, mégha nagyrészük nem is járt oda, de a kapcsolat építés ott kezdődött meg. Másrészt a rengeteg munkának köszönhetően az angol tudásomról is elkezdett lekopni a por - ugyan ezt majd csak a vizsga után állíthatom biztosan :)

Mivel én az utóbbi időben a gender miatt párszor ebédeltem a déli kampuszon, gondoltam lehívom Alexet is így az utolsó óra utánra egyet ebédelni, mert biztos voltam benne hogy neki is tetszene az ottani rendszer. Nem is tévedtem, Alex is ugyanúgy "el volt ragadtatva" tőle mint én, meg is beszéltük, hogy mégegyszer lejövünk együtt és hozzuk a fényképezőgépet, ugyanis nem csak finomak az ételek, hanem kész esztétikai élményt is nyújtanak - erről a képek már fent vannak a picasan.

Miután jól laktunk felvettük a másnapi első búcsú fogadásra szóló ingyenes ital jegyeket és elindultunk kacsát etetni. Igen, majd minden héten etetünk kacsákat, mert egyrészt közel lakunk a tavakhoz ahol rengeteg madár van, másrészt jó szórakozás is, főleg hogy mostmár egészen közel merészkednek hozzánk a parton kint kóricáló galambok-récék. Harmadrészt pedig minden héten marad a christianiai kenyérből, így ahelyett hogy azokat eldobnánk hízlaljuk vele a város madár állományát :)

Szerdán a városnak egy olyan részébe kellett mennünk, ahol korábban még nem sokat jártunk, így összekötöttük egy kis városnézéssel a további programunkat. Ennek keretében sétáltunk egy nagyot a Frederiksberg Have-ban, ami egy gyönyörű barokk stílusú arborétum- igen, ez egy kicsi képzavar, de tényleg az. Ebben a parkban van egy szép tó kis csatorna rendszerrel és sok-sok madárral, itt található a Frederiksberg kastély és közvetlen mellette van az állatkert, így a parkból láthatóak az elefántok is. Nehéz lenne leírni a parkot, jópár képet készítettünk, így inkább nézzétek meg ti magatok :) gyönyörű zöld minden és a virágos részek nagyrésze már színesben pompázik. Érdekes, hogy itt az orgona is csak most nyílik, pedig otthon többnyire már Anyák napja környékén alig lehet olyat találni, amelyik még nem rozsdás...

A parkban mégegy érdekes dolgot találtunk: van egy fa a park közepén, amire regeteg cumi és fénykép van kiakasztva. Mint megtudtuk a szülők kihoznak ide egy-egy cumit és képet a babáról miután leszokott már a cumiról a gyerek - sajnos a konkrét indoklást nem tudjuk, csak elképzeléseink vannak ennek okáról.

Miután sétáltunk a parkban a többiekhez hasonlóan megérkeztünk az "Élet-tudományok" kampuszán szervezett első elköszönő rendezvényre. Valahol legbelül mindannyian azt vártuk, hogy egy teremben ott fog ülni a cserediákok nagyrésze és hallgat valamilyen kisebb fajta előadást, utolsó bíztató szavakat miközben ropogtatni valót majszolunk és megiszunk pár italt, legyen ez alkoholos vagy mentes, mindegy. Hát ennek a fele volt csak igaz, mikor odaértünk még elég üres volt az egyetem aulája, de látható volt, hogy itt nem lesz beszéd. Ropi, gumicukor, sör meg üdítő az volt, meg egy énekes akit zongorán kísértek, de beszéd, sőt koordinátornak látszó egyed sem volt... Ennek fényében üldögéltünk egy félórát aztán inkább kitelepedünk az egyik nagyon közeli és gyönyörű parkba (ez egy másik volt mint ahol korábban jártunk). Ez volt az első fűben ülős beszélgetős délután itt, aznap érkezett meg a rögtön nyárba forduló tavasz Koppenhágába.

Mikor elkezdett szemerkélni az eső elhatároztuk hogy páran ellátogatunk Kathi otthonában és együtt vacsorázunk. Szerencsére ő nagyon közel lakik ahhoz a kampuszhoz ahol a rendezvényt tartották, így fél óra múlva már ettük is a melegszendvicseket. Kicsit nehéz volt a boltban megállapodni arról hogy mit együnk, ugyanis a társaság fele vegetáriánus volt, a másik fele viszont nem. Végül a melegszendvics jó választásnak bizonyult :) Mindezt megtoldottuk még egy tömb fagyival, amit percek alatt elpusztítottunk vacsora után - bár ez nem annyira meglepő, hiszen hatan voltunk rá és ebből 5 lány :P

Annak ellenére hogy az elköszönő esemény elég suta volt, remek délutánt töltöttünk együtt. Mostanában ebből egyre több és több van, hiszen többen a társaságból 10 napon belül elutaznak...

Dán

Hej!

Ez a hét vizsgával kezdődött és sok remek programmal folytatódott, úgyhogy az előző hetektől eltérően most nem heti összefoglalóval jelentkezünk :)

Mostmár ténylegesen elérkeztünk a félév végéhez, befejeződtek az óráink és elkezdődtek a vizsgák. Így volt ez a dán kurzosommal is, ami a leghamarabb ért véget és egy kétrészes vizsgával zártunk.

Ahogy már említettük, múlthéten hétfőn megírtuk az írásbeli részt és most hétfőre esett a szóbeli. Mindkét vizsgarész este kezdődött, amikor az órák is voltak a félév során. Ennek köszönhetően mindkét hétfőn volt időm még egy kicsit tanulni, ugyanakkor idegesítő is volt, hogy este 7-ig kellett várni a vizsgára.

Előre tudtuk hogy fog zajlani a vizsga, így nem volt meglepő a három feladat amit az írásbelin kaptunk. Előszőr Lona feltett 10 kérdést, amire írásban kellett válaszolni úgy, ahogy rád igaz a válasz. Pl szereted-e a bárányhúst, van-e egy szótárad kölcsön és ehhez hasonlók. Aztán következett amit szerintem mindenki ismer, hiányos szöveg magnó utáni kitöltése. Végül pedig egy újabb magnós feladat, vagyis hogy kaptunk egy leírt kis történetet és azt a történetet hallgattuk meg magnóról és ki kellett javítanunk az eltéréseket az írott és a hallott szöveg között. Sajnos a dán nyelvvel a legnagyobb gond az élő szöveg megértése, elég sok hangot nem ejtenek ki, ezért kicsit tartottam ezektől a feladatoktól, de szerencsére érthető volt minden és nem okozott nehézséget teljesíteni a feladatokat.

Az írásbeli előtt már hetekkel átnéztem az egész féléves anyagot, összefoglalókat készítettem, így könnyű dolgom volt amikor már csak tanulni kellett. Emiatt a szóbeli előtt már kevésbé voltam izgatott, nem is készültem rá annyit mint az írásbelire, márcsak arra tréningeztem ami a vizsgán volt várható, ugyanis előre megkaptuk a feladatlapokat.

A szóbelin is három feladat volt, egyrészt kis dialógusokat kellett elmondani képek alapján - az egész félév során ezeknek a kis képeknek a segítségével gyakoroltuk a párbeszédeket -, aztán a félév során tanult hosszabb történetek közül egyett képek alapján kellett összefoglalni, végül pedig személyre szóló kérdésekre kellett válaszolni. A vizsga elején választottunk egy számot, aminek segítségével megvolt hogy a dialógusok és történet összefoglalás melyik kombinációját kell elmondanunk. Vicces volt, hogy még a délután során amikor utoljára átfutottam a szövegeket, volt egy megérzésem hogy melyiket fogom kapni, és valahol mélyen azt is tudtam hogy két olyan dialógust kapok, amiket nem tudok tökéletesen - így is lett :D

A dániai szabályozásnak megfelelően a vizsgán egyébként a saját tanáromon kívül egy másik tanár is jelen volt, a végső jegyben pedig az ő értékelése volt a döntő. Egyébként ebben az esetben az írás és szóbeli 50-50 %-ban számított. A dánok - ha jól emlékszem erről már volt szó - egyedülálló osztályzási rendszerrel dolgoznak, mégpedig a következővel:

12, 10, 7, 4, 02, 00, -3

Nyilvánvalóan a 12 a legjobb és a -3 a legrosszabb. Fontos, hogy nemcsak -3 esetén bukják el a tárgyat, hanem 00 esetén is, bár hogy ténylegesen mi a különbség közte, azt nem tudom és jellemző, hogy az angol tanárom is azt mondta, hogy ugyan évek óta dolgoznak ezzel a rendszerrel, ő még sosem adott senkinek -3-at (00-át annál többször), mert nem tudja hogy az mit jelent...

Én végül 10-est kaptam, aminek nagyon örültem, főleg hogy mikor kijött Lona ezt közölni, annyi mindent mondodtt dánul, hogy egy kukkot se értettem így azt se, hogy végülis akkor most hányast kaptam... Mint később kiderült ezzel nem voltam egyedül a jelenlévők között :)

Mivel úgyis estébe nyúló vizsgánk volt és ez volt az utolsó találkozásunk - már ami a teljes csoportot illeti - ezért a vizsga után beültünk a központban lévő Happy Pig (Boldog Malac) nevű bárba, ahol ráadásul féláras akció is volt aznap, így senkinek nem volt ellene kifogása. Összeszerveztük az előző csoporttal így együtt töltöttük az estét, és a vizsgák végeztével Lona is csatlakozott a társasághoz, aminek nagyon örültünk. Ha még emlékeztek eleinte kicsit furcsának találtam - és nem csak én -, viszont a félév során bebizonyosodott, hogy nélküle a csoport nem kovácsolódott volna össze. Lona egy jelenség és nagyon megkedveltük, ő még a késői órákat és képes volt vidám hangulatúvá varázsolni :)

Az este remek volt, sokat beszélgettünk, aztán 1 óra körül többed magunkkal hazaindultunk...

Azt gondolom egy erős alapszíntű tudást szereztünk a félév során, viszonylag széles szókinccsel és halovány nyelvtani ismeretekkel. Ennél azt hiszem jóval többre is alkalmas lett volna ez a heti kétszer két és félóra, de legalább ezek az ismeretek nem fognak elveszni - legalábbis egy ideig biztos nem - a sok gyakorlásnak köszönhetően. Ez az alap viszont lehet egy jó kiindulási pont is a folytatáshoz, meglátjuk otthon milyen formában fogom tudni ezt megvalósítani :)

Vizsgák közti móka

Hej!

Újabb heti beszámoló következik, az eddigi legjobb bulinkkal és vizsgával megfűszerezve.

Hétőn Dia első vizsgáját teljesítette, mégpedig dán nyelvből az írásbeli részt. A nap folyamán kikérdeztem tőle a szavakat, meg amit csak kellett, este pedig sikerrel vette az első akadályt. A felszabadult hangulat egész héten kitartott, és bulikban manifesztálódott.

Kedden napközben kihasználva a lendületet, Dia készült a szóbeli dán vizsgára, este pedig egy kollégiumi buliba mentünk nem túl messzire tőlünk. A buli inkább kis zsúr volt, de jól éreztük magunkat és beszélgettünk. A bólé viszont - ellentétben a múltkori alkalommal - borzasztó volt, gyakorlatilag gyümölcsökre öntött kegyetlen rossz vörösbort volt.. Na ennek örömére egy játék keretében (győztes 1 korty) gyorsan meg is szabadultunk a poharunkba már beletöltött adagtól. A beszélgetés éjfél felé véget ért, és ki-ki egy választott kocsmában folytatta az estét. Mi inkább hazajöttünk, mert pont az általunk gyűlölt Moose-ba mentek a cimboráink (füstös, graffitis kocsma). Utóbb kiderült, hogy jól is jártunk, mert a hely kigyulladt, és valami fél óráig tartott mire mindenki elhagyta a kocsmát... No comment.

Szerdán úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk a helyi művészeti múzeumot, de annyira zuhogott az eső, (mint egy héttel később otthon) hogy félúton visszafordultunk. Egyébként sem lett volna elég 2 óra, hogy végignézzük a tárlatot. Ez még pótolandó. Estére meghívást kaptunk az ausztrál Damiantől egy buliba, ahol éjfélig féláron vannak az italok és 10-11 között ingyen van a cider. A cider (ejtsd: szájder) ilyen bubis, baromi édes, alma/körte/szeder ízű, a sörrel megegyező alkoholtartalmú lötty, amit itt úgy isznak mintha muszáj volna. Noha mi nem szeretjük, dehát "Ingyen még a sz..t is" szoktam volt mondani, szóval mentünk. Útban a hely felé váratlanul zombi-támadás ért bennünket. Pár zombinak öltözött és maszkírozott fiatal vett körül bennünket, egymást lökdösve félre a "zsákmány" mellől, azaz mellőlünk. Hörögtek, tapogattak minket, aztán tovább sántikáltak. Először azt hittem részegek, de vicces volt. Elvannak itt a fiatalok.. Összegezve elég jól hozták a figurát, bár amerikában ezt nem lenne jó játszani, hiszen ha egy gyengébb idegrendszerű szabadon fegyvert viselő honpolgárnak eszébe jut a Holtak Hajnala, vagy bármelyik zombis film, hamar golyót kaphatnak a fejükbe :D Na vissza a bulihoz: Csak a ruhatárért kellett fizetnünk (20-20 koronát.. erős ez a 800Ft-os ruhatár, de kabát nélkül itt nem nagyon lehet nyomulni), odabent pedig rá is vetődtünk az ingyen piára. 3-4 pohárral tudtunk inni (tele volt jéggel), mikor vége lett az akciónak. A tánctér megnyitása után úgy döntöttünk lendüljünk be, és éjfél előtt 20 perccel beálltunk a bárhoz a sorba, hogy szerezzünk még némi hangulatfokozót. A pultosfiú azonban fontosnak ítélte, hogy vödröket töltsön fel jéggel, elmossa a poharakat, és letörölje nyolcadszorra is a pultot, aztán mikor éjfélt ütött az óra, közölte, hogy sajnos mostmár teljes áron tud csak italt adni. Örömmel nyugtáztam, hogy nem csak mi, de mindenki más is melegebb éghajlatra küldte a performansza után. Az egész annyira felpaprikázott minket, hogy némi táncolás után haza mentünk.

Csütörtökre újabb programot szerveztünk magunknak. Aline-től, egy osztrák ismerősünktől halottuk, hogy mindenképp érdemes megnézni a felújításon átesett szárnyát az Amalienborg kastélynak, mert annyira fantasztikus, hogy ő kétszer is járt ott. Aline akkora rajongója az uralkodó családoknak, hogy a királynő születésnapján a kivetítőt nézve név és rokoni kapcsolatok szerint sorolta a svéd, norvég, dán és egyéb kékvérűeket. A felújított szárnyban a jelenlegi királynő szülei éltek, és Frederik koronaherceg és felesége Mary (meg a gyerekek) fognak beköltözni. Mary-ről egyébként azt kell tudni, hogy ausztrál, és a 2000-es olimpiai játékok idején csavarta el a koronaherceg (azaz trónörökös) fejét. A napokban mellesleg két ausztrál cserediáknak adott "Mary-ösztöndíjat" 10.000 dán korona formájában (400e HUF). Na szóval 10-re odamentünk a palotához az osztrák Anna-val és Ines-zel, valamint a finn Varpu-val, hogy megnézzük hol fog élni a trónörökös és családja. 2 óra sorbanállás után végre beértünk, és a fejenként 40 korona leszurkolása után megláttuk a... tökéletesen üres termeket. Mint kiderült, csak a falfestményeket (kortárs csodák) és - az amúgy csodaszép - mennyezeti stukkókat lehetett megnézni. Szép-szép, de azt gondoltuk, hogy lesz berendezés, látni fogjuk valójában hogyan élnek a királyok.. 40 koronát és 2 órát semmiképpen sem ért, de ezt is kipipálhatjuk, jártunk a jövendőbeli király otthonában. Jupijé! Este végre Dia is velem tarthatott a christianiai vacsira, ahol valami elmebeteg mennyiségű ember jelent meg, de jól laktunk és kenyereket is tudtunk hozni.

Péntekre hatalmas bulit szervezett Hédi, aki romániai magyar lány, és a hétvégén ünnepelte 22. születésnapját. Ez a buli bizonyult az eddigi ittlétünk alatt a legjobbnak. Dia napközben tanult, este fél11 körül pedig megérkeztünk a helyszínre, a Kulør bar-ba. A bejárat előtti leválasztott részbe a biztonságiak engedtek be személyiigazolvány felmutatása ellenében (ami Diánál nem volt, de elhitték, hogy elmúlt 18). Ekkor már sejtettük, hogy ez valami exkluzívabb hely lesz, és beérve nem is csalódtunk. A hely nagyon igényes volt, ellenben nem túl drága. Fizetni itt is csak a ruhatárért kellett, illetve a bejáratnál jeleztük, hogy kinek a születésnapjára jöttünk (25 ember esetén ajándék pezsgők jártak, amiket később hoztak is). A bejáratnál 60 koronáért szert tettünk egy korsóra, ami 11 és hajnali 2 között korlátlanul utántöltethető volt. Ezt a kártyás fizetést sosem fogom megtanulni.. otthon olyan kényelmes, hogy a pénztáros szakmunkás lehúzza, te meg csak pötyögsz és mész. Itt meg ezt magadnak kell, és mégmindig nem tudom melyik felét, és merről kell húzni.. A népek itt gyakorlottak ebben, mert - ha fizetős - a wc-nél is tudsz kártyával fizetni, vagy a krimóban/buliban a bárpultnál, vagy az étteremben az asztalodnál (hordozható kártyaolvasó segítségével), vagy a (!)parkolóautomatánál. Ebben a buliban nem szívóztak, ipari sebességgel és mértékben töltögették újra a korsókat, amiket "már csak 2 óránk van inni" felkiáltások közepette minél sebesebben próbáltunk üríteni. Mivel Diának is találtunk egy korsót (amit elmostunk), ezért már dupla adagban fértünk a sörhöz, a hatás pedig nem maradt el :P Maga a buli nem csak az olcsó pia (60kr = 2000Ft volt ugye a korsó.. teszem hozzá, alapból egy kisüveges sör 30kr) miatt volt frenetikus, hanem mert tényleg iszonyatosan jó táncolós zene volt, és bár a tánctér kicsit zsufi lett a végére, nagyon jót tudtunk bulizni. Hajnali egyre minden pár nélküli ismerős és ismeretlen párra lelt, szóval a pia összehozza az embereket :D Mivel ennek folyamán minden cimboránk felszívódott, némi szellőzés után hazakerekeztünk.

A pénteki buli miatt a szombat teljes egészében regenerálódással telt, vasárnap pedig Dia újra belevetette magát a tanulásba a hétfői szóbeli vizsgája közeledtével. Ebben a német Sonja is segítségére volt, aki az évek óta itt élő nővérével lakik, és elég jól beszél dánul.

Új képek a picasa-n! :)