Baleseti napló

Hej!

Sajnos a biciklizésnek megvan az a hátránya, hogy könnyen el lehet esni. Nem tudom mennyibe kerülhet a dán államnak az ebből adódó sérülések kezelése, de feltételezem, hogy nem kevés ez az összeg.

Hazafelé a péntek esti buliból, olyan szombat hajnali 1 tájban történt, hogy 3 pityókásnak tűnő diák tekert előttünk eléggé csiga tempóban. Mivel napkelte előtt szerettünk volna hazaérni, úgy döntöttünk, hogy megelőzzük őket, sajnos Dia az előzés után - mivel a biciklikosarától nem látott rendesen - ráment a padka szélére, ettől pedig egyensúlyát vesztette és eldőlt. Az esést ugyan ügyesen kigurulta, de a balkezére elég csúnyán ráesett. Mivel Dia úgyérezte, hogy eltörött a kisujja - ebben már van rutinja, szóval megérzi -, rákerestem neten a kórházak lelőhelyére. Mivel nem igazán tudtam kiigazodni, tárcsáztam a segélyhívót (112), és megkérdeztem a dipszécsert hogy hova mehetünk ilyen problémával. Elkerekeztünk a megadott kórházba, ahol egy nagyon kedves doktor tájékoztatott bennünket, ők csak életveszélyes esetekkel foglalkoznak és átirányított bennünket egy másik közeli kórházba. Mivel fáradtak voltunk, és Dia sem volt biztos a törésben, megkértük a dokit, hogy nézze már meg, szerinte mi a helyzet, át kell e bumlizni a másik objektumba. Megtapogatta, szemügyrevette, de nem igazán tudott állástfoglalni. Végül azt tanácsolta, hogy ha nagyon fáj menjünk most, ha viszont elviselhető, nyugodtan menjünk holnap. Ez utóbbit válaszottuk, a másnapi Malmöi kirándulásra való tekintettel is. Kifelé menet a biztonsági őr megkérdezte, hogy mit mondtak, esetleg tud-e segíteni még valamiben? Hm.

Malmöből visszaérve fogtuk a kis térképünket, és elkerekeztünk a megadott kórházba, ahol el is igazított bennünket a portás bácsi, hova kell menni (Ő az első dán akivel találkoztunk és nem tudott angolul, de mutattuk, hogy mi a gond és adott egy térképet, amin bekarikázta melyik épületbe kell mennünk). Az ambulancián felvették az adatokat és kitöltettek egy plusz nyomtatványt az EU tb-kártya alapján. Erre a költségelszámolás miatt van szükség, de ezt a két ország egészségpénztára intézi egymás között. Mondanom sem kell, hogy mennyire modern és príma a kórház felszerelése és berendezése.. A nővérek elképesztő rendesek voltak, mosolygósak, vidámak. Miután megnézték, hogy mi a gond, mondták, hogy üljünk le a váróban, mindjárt jön a doktornő és megmondja, hogy mi legyen. 10 perc múlva jött is, megnyomkodta Dia kezét, végül röntgen vizsgálat mellett határozott. Ő is kis kedves volt ("Látom biciklizett. Nem ment jól, hm?"). A röntgenvizsgálóba egy nővér irányított bennünket kb 40 perccel később ("Végig a folyosón a kék csík mentén, a lifttel fel a másodikra, és követni a kék csíkot") A kék csík egy nyílban végződött a röntgen vizsgáló ajtaja előtt. Ötletes, nem mondom.

Miután kész lett a röntgen, cirka 1,5 órát vártunk az eredményre. Mindenki elképesztő kedves volt, de vagy baromira ráértek, vagy valami gigszer volt a röntgeneseknél. Sebaj, néztünk dán híradót - dánul. Egyébként a fokozódó cigánybűnözésről volt szó. Ehh.

Az eredmény birtokában a doktornő mosolyogva közölte, hogy bizony az az ujj eltörött, de a csont jól áll, szóval nem kell begipszelni. Egy nővérke tépőzáras szalaggal rögzítette a gyűrűsujjhoz, és ennyi. 2-3 hétig kell viselnie Diának ezt a csodát. Biztos, ami biztos, adott még egy pár ilyen rögzítőt, hátha elhasználódnak. Fizetnünk nem kellett, és 3 és fél óra alatt végeztünk. Szerencsére tehát nem történt komolyabb baj, és megtudtuk, hogy hova kell mennünk ha ilyesmi történik!:)