Malmö

Hej Hej!

Csütörtökön kaptunk egy facebook meghívást a "Trip to Malmö" eseményre, amit rendszeres kísérőnk, az osztrák Anna hozott létre. Mivel nem volt egyéb tervünk, azonnal feljelentkeztünk, ha már itt van a szomszédban megnézzük magunknak Malmöt.

Az előző napi bulizások miatt az indulást a délelőtt 11 órás vonathoz igazítottuk. Ekkor derült ki, hogy csak négyen megyünk, mert Damian, az egyik ausztrál srác 7kor ért haza, szóval ő kihagyta ezt a kirándulást - vesztére.

A másik osztrák lánnyal, Inessel a pályaudvaron találkoztunk. Viszonylag hosszú sorbanállás árán megszereztük a vonatjegyeinket, melyekkel a nap folyamán bármikor visszatérhettünk. A retúr-jegy ára egyébként 128DKK volt, ami figyelembevéve az alábbiakat nagyon jó befektetés volt. A peronokhoz lépcsőkön lehet lejutni, mivel a sinek a pályaudvar alatt futnak. A vonatra nem is kellett sokat várni, és ahogy felszálltunk, azonnal indult is. A vonatok otthoni mércével mérve luxusnak számítanak, de eltekintve az állítható fejtámlától, Wifi internettől, konnektortól, párnázott ülésektől, mit adtak nekünk a rómaiak?! semmi extra nem volt benne.

Utunk az Öresund hídon át vezetett Svédországba, amelyet sajnos kívülről nem láttunk, de így fest:

A hídról röviden, mert megérdemli:

Kétvágányú pályáján folyik a vasúti közlekedés, a 2x2 sávos autóúton pedig hídpénzt szednek (37€). Évente 20 millióan kelnek át a hídon. Maga a híd 82 000 tonna súlyú, és 7 845 m hosszú, ami a két part közötti távolság mintegy felét teszi ki. A maradékot a Peberholm nevű mesterséges sziget (4 055 m) és az onnan a dán oldalra vezető alagút (4 050 m) hidalja át. Bár a pillérek között a pálya 57 m magasan fut, a legtöbb tengerjáró hajó az alagút feletti szabad tengerszakaszt választja áthaladáskor. Az építkezés 2000-es árakon 30,1 milliárd DKK-ba (kb 1100 milliárd HUF) került. Jellemző módon, az egész (két)állami garanciás-hitelből épült, amit 30 év alatt fizetnek vissza hídvámokból, adókorona 1 darab sincs benne!

Malmöt - hasonlóan Koppenhágához - kis csatornák szelik át, amelyek felett aranyos hidak ívelnek át. A város a sok víz és a tenger közelsége folytán eszméletlen mennyiségű lúdnak és kacsának ad otthont. Előbbiek közül néhány odajött hozzánk kéregetni, hátha akad kajánk, de annyi szendvicset nem vittünk, hogy neki is jusson. Meg egyébként is.. fél méteren belülre ne közelítsen meg egy kéregető se! :D

Kezdésként megnéztük a várat, ami annyira érdektelen volt, hogy képet sem készítettünk róla: gyakorlatilag egy elhagyott bőrgyár képét mutatta. Anna szerint is csak a betört ablakok hiányoztak. Jelenleg múzeumként üzemel. A kertje már annál szebb volt, és furcsa módon nem különleges virágokat ültettek el a szépen rendezett ágyásokba, hanem epret, málnát, és mindenféle hasznos növényt. A városról általánosságban elmondható, hogy hatalmas szabad terek vannak, az épületek bár magasak, az utcák szellősek. A házak külsőre szecessziósnak tűnnek, legtöbbje simán lehetne akár Budapesten is, persze csak ha 20 éve nem takarították volna őket. Koppenhágához képest sokkal inkább érződik a gazdagság, csicsásabbak a házak, jómódúbbnak néznek ki az emberek. Ez egyébként összhangban van a skandináv sztereotípiával, miszerint: A dánok a jófej bulizós hippik, a svédek a felvágós sznobok, a norvégok meg a falusi bumburnyákok. Valójában tényleg érezhető a különbség, pedig csak 20 km-rel mentünk odébb.

Meglehetősen sokat sétáltunk, egy konkrét, viszonylag olcsó kávézót kerestünk, amit végül meg is találtunk. Malmö összes kávézójából ez az egy volt felújítás miatt zárva. Ezekután - mivel az osztrák lányok nagyon vágytak egy kávéra - végül beültünk egy másik helyre, a Barista nevű fair trade kávézóba. Malmö amúgy nagyon rá van kattanva a fair trade-re, a város évente 100 000 eurót ad ennek támogatására. (Fair Trade: kereskedelem, amely hangsúlyt helyez arra, hogy a harmadik világbeli termelő megkapja az őt megillető pénzt a terményéért.) A lányok csodaszép kávét ittak, mi pedig 1-1 isteni brownie-t ettünk. Idevág, hogy a kávézó mosdójában végtelenítve ment egy angol nyelvű szöveg az afrikai éhezésről. 1 óra abban a vécében, és minden vagyonodat az élelmezési alapnak adod...

Le akartunk menni a tengerpartra is, de mint kiderült Malmö nem Bibione, itt az egész part iparterület gyárakkal és dokkokkal.. (Legalábbis, ahol mi jártunk.) Nyilván az itt megtermelt javakból van a szép belváros. Valamit, valamiért. Mivel nem maradt több látnivaló, és eléggé el is fáradtunk a sétálásban, visszaváltottuk a maradék svéd koronánkat dán koronára, és felszálltunk a 20 percenként közlekedő vonatok egyikére. A félórás út csak pár percnek tűnt.

Csodálatos napsütésünk volt végig, eddig ez volt a legmelegebb napunk mióta eljöttünk otthonról, viszont ez sajnos csak a svéd oldalra volt jellemző. Koppenhága maradt ugyanolyan: napos, de hideg. Hazaérkezésünk után ilyen körülmények között indultunk el orvosolni Dia előző éjjeli biciklibalesetének következményeit...