Újra Koppenhágában..

Hej!

Örömmel jelentem, visszatértem Koppenhágába :) Ugyanakkor mindenképp szeretnék pár sort írni az elmúlt 1 hetemről, amit otthon töltöttem.

Múlt szerdán délelőtt 10 óra után indult a gépem haza, de mostmár nem izgultam annyira, mint mikor idefelé először szálltam repülőre. Akkor dobbant nagyot a szívem, amikor megláttam a Dunát és Pest sűrű utcáit a magasból. Vicces volt, hogy pont a régi lakásunk mellett kanyarodtunk el, a Gvadányi 62 pirosban pompázó háza messziről virít :D

Jó volt újra találkozni az otthoniakkal, megölelni a családomat és egy kicsit jobb időbe hazaérkezni. Nagyon gyorsan eltelt a hét, és a legnagyobb gondom visszafelé a kilókkal akadt. Naívan azt gondoltam 30 kiló bőven elég lesz mindennek, de tévedtem, a kézipoggyászom 5 kilóval volt nehezebb, mint a megengedett, de szerencsére ezt nem mérik felénk.

Alex kihozta a legnagyobb bőröndünket a reprérre, hogy igazítsunk a súlyelosztáson, így hazafelé könnyebben tudtuk szállítani a sok sonkát és tavaszi ruhát. Apropó, Alex tavaszi kabátja pl bele se fért a csomagba, így dupla kabátban utaztam :D

Tegnap volt a lakótársunk, Anna születésnapja, és már jó előre megbeszéltük Alexxel, hogy meglepjük valamilyen aprósággal. Végül úgy döntöttünk sütök neki egy kisméretű tortát. Vegetáriánusként az egyik alapélelmiszere a répa, ezért hoztam neki Magyarországról egy marcipán répát díszítésként.

Tegnap jópárszor megemlítette valamilyen apropó kapcsán, hogy "ma van a születésnapom", mi pedig mondtuk neki, hogy "igen, tudjuk", és délutánra látszott rajta, hogy zokonvette, hogy nem kívánunk neki semmi jót. Mivel csütörtök délutánonként dolgozik volt időnk elkészíteni a tortát, és mire hazarért, már az asztalon díszelgett a répával és a dán és amerikai zászlóval (ezek a dolgok a legfontosabbak megítélésünk szerint neki) dekorált kis csoki-bomba.

Jól sült el a dolog: amikor valamilyen ürüggyel behívtuk a szobába, nagyon meglepődött és nagyon örült ennek az apróságnak.

Mióta visszajöttem, folyamatosan serénykedünk, biciklit javítunk, vásárolni megyünk, tortát sütünk, intézzük az ügyeket, ki-ki a sajátját. A hétvégére pedig Zsoltot és Vikit várjuk, akik Svédországból látogatnak meg minket, hogy megnézzék a várost és egy kicsit kikapcsolódjanak itt velünk.