Svédországi vendégek

Hej Hej!

Mint páran tudjátok, kedvenc cimborám Zsolt és párja Viki látogatott hozzánk a hétvégén, az alábbiakban közös élményeinkről számolok be. Egyúttal ez egy metszéspontja a http://diaesalex.blogspot.com és a http://zsolot.blog.hu blogoknak :)

Vendégeink érkezését Dia kicsit, én nagyon másnaposan vártam, és ha korábban jönnek, valószínűleg telefonon navigáljuk őket magunkhoz :D Mivel azonban délutánra már kipihentük magunkat, kimentünk eléjük a megbeszélt Østerport stationra. Vagyis, szerintünk megbeszéltük. Valójában ők a főpályaudvaron szálltak le, és vártak ránk, de egy rövid metrózással áthidaltuk ezt az akadályt, és megláttuk a magyar zászlót lengető honfitársakat.

Itthon éhes magyar módjára mi mást is készíthettünk volna, mint a jól megszokott paprikáskrumplit. Nem lehet megunni. (De.) Némi sörözés és UNO-zás után megcéloztuk az aznap estére meghirdetett Erasmus-partyt. Cirka 1 óra séta után ott voltunk, ahol a térkép szerint lennünk kellett, a zenét is hallottuk, de valami mégsem stimmelt. Nem volt se bejárat, se emberek.. Aztán egy másik lézengő csapattal kooperálva megtaláltuk a hátsó utcából megközelíthető, alaposan elrejtett helyet. Egy aprócska raktárépületben volt a buli, és mi pont jókor érkeztünk: 10 és 11 óra között ingyenes belépés, ingyenes ruhatár ÉÉÉÉS ingyenes sör fogyasztás. Gyorsan még 11 előtt be is zsákoltunk annyi sört, amennyi csak elfért a kezünkben és nekiláttunk az elpusztításuknak. A zene meglepően jó volt, táncoltunk is. Ide kapcsolódik, hogy mikor egy óvatlan pillanatban két táncoló fiúra tévedt a tekintetünk, a következő másodpercben egy orbitális nyelves csókot váltottak. Félek, hogy ez a kép egy életre a retinámba égett :\ Pfejj. Mivel egyre nagyobb lett a tömeg és fáradtak is voltunk, fél1 fele leléceltünk és éjszakai busszal hazajöttünk.

Mind a négy napra ugyanolyan esős időt jósoltak, mint ami szombaton volt, de szerencsére ebből nem lett semmi. Vasárnaptól fogva csodaszép verőfényes napsütésünk volt, ami tökéletes alkalmat teremtett Koppenhága gyalogos bejárásához. Igyekeztünk minden fontosabb látnivalót megmutatni, a Kis Hableánytól Nyhavn-on át a királynő palotájáig. Az őrségváltást mi magunk is először láttuk! A sétálóutcák bejárása után hazajöttünk és isteni pizzát ettünk. Ismét előkerült az UNO, de végül a fáradtság győzött (nem mostanában sétáltunk ennyit.. bicikli nélkül azért nem olyan kicsi ez a város) és eltettük magunkat másnapra.

Hétfőn közkívánatra PØLSER-t (Pőze), azaz virslit reggeliztünk. Vikinek ez a kedvenc dán szava :D Ebédre a Dia által már tökélyre fejlesztett francia lepényt ettük, ezután a főszakács tanulmányaiba merült, mi pedig hármasban indultunk városnézésre. Tüzetesebben megnéztük a Szociológia intézetet, és én is most először láttam belülről a nagy előadót. A botanikus kert sajnos ugyanúgy bezárt 4 órakor, mint a Rosenborg kastély, ennek ellenére a királyi kertet meg tudtuk nézni. Viki legnagyobb örömére volt lehetősége megetetni a helyi kacsákat és hattyúkat. A két hattyú annyira lelkes volt, hogy üldözőbe vették őt, de hősiesen állta a rohamokat!:) 5 óra fele megcéloztuk Nørreport stationt, ahol Viki és Zsolt megvette a másnapi vonatjegyét, közben pedig beszélgettünk a város központjában standoló LÁNGOS árussal, aki történetesen egy dán születésű magyar fickó. Nagyon kedélyes volt és kiválóan beszélt magyarul! A "Lángos" pedig így is van leírva. Ezután átmentünk Christianiaba, hiszen azt mindenkinek látnia kell, aki itt jár. Ott már Dia is csatlakozott hozzánk, noha ő biciklivel jött odáig. Christiania továbbra is olyan, mint amilyennek leírtam: fű,fű,fű,fű,hasis,sör. Mi csak az utóbbiból fogyasztottunk, igazi Christiania zászlójával (piros alapon 3 sárga kör) felcimkézett helyi sört. Nem volt semmi extra. Az idő hidegebbre fordult, és Diának is mennie kellett órára a közeli Amagerbe, így miután Zsolték is kicsodálkozták magukat újra felkerekedtünk..volna. Dia biciklijén ugyanis a defekt összetéveszthetetlen jelei mutatkoztak. Konkrétan tök lapos volt a hátsó kereke. Mivel nem találtunk helyben falból kilógó pumpát, Zsolt pedig amúgy is meg szerette volna nézni a másik egyetemi épületet, Dia jobbhíján elsietett órára, mi pedig egy benzinkúton próbáltunk levegőt lehelni a kerékbe. A biciklit otthagytuk Diának, mi pedig miután felfedeztük az egyetem déli campusát, hazajöttünk. Viki azonnal bealudt, mi pedig vagy UNO-ztunk, vagy nagyon értelmes vonalas játékot játszottunk a gépemen.. Már nem emlékszem pontosan. Dia végül ha kalandosan is, de hazakeveredett 10:45-re, igaz a biciklijét Nørreporton hagyta, mert a kerék ismét leeresztett. Némi beszélgetés és UNO-zás után nyugovóra tértünk.

Kihasználandó, hogy Zsolték vonatjegye - mivel a minden koppenhágai zónán kívül eső Helsinborgba szólt - a koppenhágai tömegközlekedés egésznapos használatára jogosított fel, kölcsönkértem és elmentem Dia biciklijéért. Az S-trainen (HÉV) vissza is hoztam és Zsolt - tapasztalt kerékpáros lévén - nagyon kedvesen felajánlotta, hogy segít a javítási munkálatokban. Nélküle valószínűleg még most is szétszedve állna a nappaliban a bicikli. Megvettük a szükséges kellékeket és cirka 1,5-2 óra munkával kijavítottuk a defektet. Sajnos a rohadó alkatrészek, és az agyváltós felépítés nem könnyítette meg a munkánk. Hálánk jeléül még egy utolsó ebédre meghívtuk vendégeinket, aztán végül búcsút intettünk nekik.

Bár Dia volt otthon, nekem nagyon jó volt végre ismerős arcokat látni. Mindketten nagyon örültünk, hogy el tudtak jönni és nagyon jól éreztük magunkat. Igyekeztünk minden fontosabb dolgot megmutatni, reméljük sikerült is. Szívem szerint a nyár folyamán megismételném ezt a kis összeröffenést, de addig még sok víz lefolyik a Dunán. Képanyag hamarosan lesz, előbb el kell kérnem Zsoltéktól.

Az utolsó napi hőstett emlékére álljon itt egy klasszikus: