Hej!
Hétfőnket ígéretünknek megfelelően a tartózkodási engedélyeink ügyében való utánajárással kezdtük. Sajnos az időjárás nem volt igazán partner ebben. Eddigi legcudarabb időnket éltük meg, szakadó havas eső formájában hullott alá a mennyei áldás, mindez kb 2-3°C fok mellett: A következmény, hogy kívül eláztunk, belül leizzadtunk, és mindemellett szétverte a jeges eső az arcunkat. Nem kevésbé volt bosszantó, hogy az erős szél olykor majdnem felborított bennünket a bringával, széllel szemben biciklizni pedig legalább akkora szívás, mint bármilyen egyéb tevékenységet végezni :P
Visszatérve a papírokra: A hivatalban megkérdeztük a hölgyet, hogy mi újság a tartózkodási engedélyeinkkel, mert már több mint 3 hete várunk rájuk. Dia adataira rákeresve kiderült, hogy már február 18-án postázták az engedélyt, de mivel nem volt kiírva a nevünk a postaládára (ezt azóta pótoltuk), nem kézbesítették a küldeményt. A cím nem elég nekik.. Mindegy, kaptunk egy fénymásolatot róla, ezzel Dia dolgai rendeződtek. Az enyémhez azonban be kellett vinnünk az előző albérletünk szerződését, igazolandó, hogy valóban egy pár vagyunk. Nos, ezt február 7-én bevittük, de - mint kiderült - csak február 23-án (!) rögzítették a rendszerükben, tehát várhatóan 1 héten belül kapom meg az engedélyt. Akkor hiszem el, ha a kezemben lesz :P
Összességében a gyakorlat azt igazolja, hogy az Európai Unió csak a tankönyvek hasábjain működik. Valójában legalább akkora szívás - akár egy fél év erejéig is - áttelepülni, dolgozni egy EU-s országba, mintha legalábbis Tádzsikisztánból jöttünk volna. Ez szomorú.
Mellékes történetszál, hogy Dia bringáján teljesen szétment az amúgy szakadt ülést borító üléstakaró, és mivel a boltban 100Kr volt egy új, párnázott üléstakaró és egy új ülés is, így az utóbbit választottuk. Az arab srác nem volt olyan kapzsi, mint a legutóbbi őslakos bringaszervizes, és ingyen ráapplikálta az ülést a cajgára.
Keddre az időjárás teljesen megbolondult, teamécses méretű pelyhekben esett ma a hó legalább háromszor 1 órán át. Az egy órás havazások között viszont 1 órán át hét ágra sütött a nap. Délután végül megállt a dolog valahol a kettő között, szóval úgy döntöttünk végre elmegyünk az IKEA-ba, ami kb 6 km-re van innen. Utunk egy autópálya melletti főútvonal mentén lévő bicikliúton vezetett, ami odafelé hosszú emelkedőkkel, és rövid lejtőkkel rendelkezik, visszafelé pedig értelemszerűen kellemesebb. Nos, az IKEA-ban a szokásos röhejes áron beszereztünk fakanalat, pár poharat és gyertyákat. Ezzel együtt leszögezném, hogy ez az IKEA sehol sincs a megszokott Örs vezér térihez képest. Eleve sokkal ziláltabb, üresebb és az éttermi rész egy vicc: Van kb 40 állóhely, és ennyi. A húsgolyót kicsit másabb szósszal adják, de papírtálcán, papírlapon, műanyag evőeszközökkel. Van egyenként csomagolt kockacukor is.. Ennyit a környezetvédelemről. Állítólag a másik "közeli" IKEA normálisabb..
Estére Dia kenyeret süt lakótársunk, Anna segítségével. Remélhetőleg jól sikerül, bár a próba adag elég hamar elfogyott:) A további programunk képlékeny, vagy kocsmázunk, vagy itthon forralt borozunk és kártyázunk. Unatkozni ma sem fogunk :)
Ha ennyit bicajoztok ott esőben, érdemes az első sárhányót meghosszabbítani a földik, egy szélesebb gumival.
VálaszTörlésEzt házilag is meg lehet csinálni, és akkor még kevesebb vizet szór a cipőtökre.