Hózik-zik-zik

Hej!

Vasárnap 10 óra fele ébrdetünk fel, és a nagy havazásra való tekintettel csak ebéd után indultunk el a városba. Miután elállt a hóesés, valami embertelen erővel kezdték el takarítani az utakat, bicikliutakat, járdákat. (Na nem mintha az autósokat zavarná a havas út.. hóban is ugyanannyi autó csúszkál az utakon, mint szárazon. Hóláncot pedig még nem láttunk sehol). A hókotrók konvojokban jártak, minegyik 1-1 sávot takarított. A járdákon megjelentek a hólapátos és kézimotoroshókotrós emberkék, és a frekventált helyekről ripsz-ropsz eltakarították a havat. A buszmegállókat egy hóekés dzsipp pucolta. Mostanra viszont a dánoknak is tele lett a HÓcipőjük, és már nagyon unják a havat, remélik hogy nem fog több esni, annál is inkább mert elfogyott a városban a só..

A belváros látványosságai közül elsőként az Állami művészeti múzeumot néztük meg, igaz csak kívülről. Az épület kertjének dombjain gyerekek csúszkáltak. Ezután a Rosenborg kastélyt és a királyi kertet néztük meg. A hatalmas kert még így télen is tökéletesen karba van tartva, a bokrok és a fák mind formára vannak nyírva. A kastély melletti rózsakert sajnos csak melegebb időben érdekes. A kert után lesétáltunk Nyhavn-ba, ami ilyen kikötőféle, de csupa régi hajóval meg étteremmel. Eddigre viszont kezdett beázni minkettőnk lábbelije, szóval haza buszoztunk. Hiába no, nem véletlenül járnak itt a lányok színes gumicsizmában, ha 40 centi hóban kell gázolni.

Este további telefonokat eresztettünk meg albérlet ügyben, és több találkát is lebeszéltünk. Egyet már este megnéztünk, de az - bármilyen kedves is volt a fickó - szörnyű állapotban volt, szóval tovább keresünk. Reméljük hamar lesz valami pozitív fejlemény ezügyben. Vacsorára akartunk paprikáskrumplit csinálni, de itt vasárnap zárva van a legtöbb bolt, ami meg nem, az iszonyú drága, szóval elnapoltuk ezt a projektet.

A nap zárásaként este 10-kor visszahívott egy fickó, akit nem értem el albérlet ügyben, és miközben kiderült, hogy nem jó nekünk amit kínál, azért megkérdezte hogy kik vagyunk és mit csinálunk itt. Ha már így beszéltünk azt mondta, néz valami álláslehetőséget, merthogy ő egy helyi olasz üzletember :D Minden napra jut valami meglepő. [Raktunk fel képeket is, tessék azt is rendszeresen nézni;)]