Tavaszi szünet

Hej!

A legutóbbi bejegyzésünk óta jó sok idő telt el, és közben eltelt a több, mint egy hetes tavaszi szünet is, aminek nagyon hamar vége lett.

A szünet első felében aktív tanulásba kezdtem, mert elég nagy volt a lemaradásom angolból, és ennek pótlására remek alkalom volt a 11 napos szabadság. Ugyan sajnos nem sikerült mindent behozni, de jelentősen csökkent a lemaradásom.

Az első 4 napot szinte kizárólag tanulással töltöttem, egyedül szombat este iktattunk be egy kis szórakozást. A tervek szerint egy, a szociológia intézetben rendezett bulira indultuk a szokásos társasággal, de valahogy nem találtuk meg, pedig érdekesnek ígérkezett, a kiírás szerint 'rénszarvas' parti lett volna, és ahol mindenki valamilyen sárga színű ruhát kellett volna viseljen (hogy vajon mi lehet az összefüggés a rénszarvas és a sárga szín között...?) Valami hiba csúszhatott a dologba, mert az egyetem, ami helyszínül szolgált volna, teljesen üres és sötét volt. Ehelyett kerestünk egy kocsmát, és beszélgettünk. Körülbelül másfél órán át bicikliztünk a belvárosban, mire találtunk egy helyet, ahol le tudtunk ülni egy asztalhoz mindannyian. Sajnos ez a hely a már korábban említett Moose bar volt, ami roppant igénytelen és füstös. Sebaj, jót beszélgettünk ennek ellenére is pár sör társaságában.

A tavasziszünet egyik legfontosabb eseménye pedig a négy napnyi tanulás után következett, igaz nem itt nálunk Koppenhágában, hanem otthon, Veszprémben: új taggal bővült a családunk, kedden (03.30) megszületett Alíz, így már egy unokahugival is büszkélkedhetek a két unokaöcsi után :)

Ezután az időnk nagyrészét pihenéssel töltöttük, már csak egy keveset tanultam. Csütörtökön Alex elvitt Christiániába arra a bizonyos vacsorára.

Mint ahogy nagyjából minden, Christiania is nagyon közel van hozzánk, 20 perc biciklivel. Csütörtökön ez a húsz perces út elég volt ahhoz, hogy bőrig ázzunk, ráadásul pillanatok alatt lehűlt az idő is, olyannyira, hogy végül jégeső esett ránk, alig láttunk valamit tőle az úton. Ettől függetlenül a vacsora nekem is nagyon tetszett! Az étel finom volt, a legjobb pedig a gyümölcs saláta és a friss kenyér volt. Mivel a szokásoshoz képest kevesen voltak, rengeteg kenyeret osztottak szét. Mi két bagettel, egy rozskenyérrel és két tökmagos kenyérrel tértünk haza, és mindenkinek ilyen mennyiségben jutott...

Egész héten gyönyörű idő volt (kivéve csütörtök este), ezért pénteken délután el akartunk biciklizni egy elég nagyméretű parkba, ami az állatkert mellett van, mindegyikőnkhöz elég közel. Sajnos indulás előtt szakadni kezdett az eső... megint.

Szombaton a napom közel kétharmadát töltöttem a konyhában... reggel húsvéti sonkát főztem, sütit sütöttem, tojást festettem, ebédet főztem, este pedig mártogatósokat készítettem, mert Ines, egy osztrrák barátunk jött át beszélgetni. Eredetileg még csütörtökön a vacsora után megbeszéltük pár cseh ismerőssel, hogy mivel úgyis üres a lakásunk - mert Anna Németországba utazott az ünnepekre - és úgyis rengeteg kenyerünk van, ezért átjönnek és kenyeret eszünk mártogatósokkal és borozunk egyet. Végül az összes cseh lány lemondta, és csak hármasban telt az este.

A csütörtök esti vacsorán kívül két fix programunk volt a szünetre, ráadásul mindegyik vasárnapra. Úgy terveztük, hogy reggel elbiciklizünk Charlottenlundba a követséghez, hogy leadjuk a szavazatainkat, majd visszavonatozunk a központba, ahol találkozunk cseh és osztrák ismerőseinkkel és elmegyünk kirándulni. A programot azért vasárnapra terveztük, mert minden hónap első vasárnapján ingyenesen lehet használni az elővárosi vonatokat, ezért a 4. zónán kívül eső Frederiksborg és Fredensborg kastélyokhoz mentünk volna el.

Reggel el is indultunk ahogy terveztük, de a google maps félrevezetett minket, és annak ellenére, hogy tudtuk a követség címét, nem találtuk meg - mert a térkép szerint a valóságoshoz képest félúton van. Miközben bicikliztünk megint szakadni kezdett az eső és félő volt, hogy nem érünk oda a találkozóra, ezért visszafordultunk, és megbeszéltük, hogy este visszamegyünk. Aztán ahogy egyre vizesebbek lettünk úgy döntöttünk, hogy ezt a túrát kihagyjuk, semmi értelme szakadó esőben, csurom vizesen kastélykertben sétálgatni - ugyanis a két vár közül az egyik nyitva sincs még.

Így hazajöttünk, megnéztük mégegyszer a címet és a térképet és visszamentük vonattal a követségre (attól, hogy nem olyan messzire mentünk, még megérte ingyen vonatozni:P), leadtuk a szavazatainkat és bementünk a belvárosba, ahol Inessel és Aline-vel megnéztük a Rosenborg kastélyban található királyi ékszerek kiállítását. Vagy két órát töltöttünk el ott, mert nemcsak az ékszereket, hanem a kastélyban található egész kiállítást meg lehet nézni a jeggyel. A kiállítást az 1500-1800-as években uralkodók tárgyaiból rendezték be, igazán nagyszabású.

Nekem a legjobban a festményeik tetszettek, bár az uralkodócsaládok tagjai szegények többnyire nagyon csúnyák voltak :P

Természetesen a királyi ékszerek voltak a leglátványosabbak, hihetelenül szépek és értékesek, akkora drágakövek vannak a koronákon, mint egy háromnegyed teamácses, és nem egy, hanem vagy 6-7, a kisebbekről nem is beszélve. Összségében megérte megnézni!

Hétfőn elérkezett a szünet utolsó napja, és ahogy ez lenni szokott a locsolkodás ideje is. A reggelt egy pohár vízzel a nyakamban kezdtem, aminek annyira nem örültem, mert az ágyban ért e kedvesség :D Később azért Alex meglocsolt parfümmel is amit egy saját versikével kísért, cserében pedig kapott piros tojást, hogy nehogy szó érje a ház elejét... :)

Táp-Táp-Táp!

Hej!

Csütörtökön arról kaptunk infót, hogy Christianiaban van egy jó lehetőség, és olcsón lehet vacsorázni, szóval míg Dia dán órán múlatta az idejét, megnéztem magamnak ezt a helyet.

Christiania bejáratánál az egyébként múzeumként működő épület egyik termében asztalokat, székeket helyeztek el, ahol gyorsan elfoglaltuk a helyünket. A konyhai részen csupa rasztahajú fiú és lány látott neki az előkészületnek, majd 20-25 perc elteltével egy nagyon durván beszívott arc a tőle elvárható tagolt, lassú tempóban elmondta, hogy reméli ízleni fog az étel, és ha legközelebb jövünk hozzuk el a felesleges evőeszközeinket és tányérokat, mert abból hiány van.

A vacsoráért kerek 20 koronát (750Ft)-ot kellett fizetni, és ezért a következő járt: vegetáriánus tál főtt rizzsel, pestós-sajtos feltéttel és egy hatalmas adag mindenféle friss zöldségből osszeválogatott salátával, ínycsiklandó dresszinggel. Mellé isteni cipó kenyeret kaptunk korlátlan mennyiségben (mióta kijöttünk, most először ettem normális kenyeret). A főfogás után újabb 20 perccel gyümölcssalátából lehetett szedni, amiben szőlő, vérnarancs, banán, avokádó és egyéb finomságok voltak. A vacsora végeztével a megmaradt kenyeret elosztogatták (hoztam is Diának, egyen végre normális kenyeret ő is). Összegezve, mennyei finom volt az egész vacsora, és 20 koronáért röhejesen olcsó. A tányérokat mindenkinek magának kellett elmosogatni :) Ez az első pozitív élményem Christianiaval kapcsolatban, úgyfest vannak derűs oldalai is a közösségi (nem profitra törekvő) szemléletnek. Jövőhéten biztosan újra ott leszünk.

Pénteken körbejártuk a boltokat, valamint elintéztük Diának a CPR számot, ami a helyi azonosító szám. Egyébként ez a szám a születési dátumból és egy négyjegyű számból tevődik össze, és itt ez a személyiszám, az adószám és minden egyéb. Nincs hatezer féle azonosító mint otthon.. A kiváltáskor a hölgy megkérdezte, hogy női vagy férfi orvost szeretne, mert lakhely szerint mindenkit be kell osztania egy orvoshoz, és a kérdéses doki rendszerében azonnal meg is jelenik az illető. A dokiról adott egy külön papírt (hol van, ki ő, mikor rendel), továbbá a CPR számot egyelőre hivatalos nyomtatványon adta át (a kártya két hét mulva érkezik), innentől lehet bankszámlát nyitni, fittnessbe és könyvtárba járni.. CPR a minden.

Hazaérkezésünk után fenséges lasagnet ettünk, ebéd után pedig az előző napi kenyér ízén felbuzdulva Dia is sütött egy óriási cipót, és az is igen finom lett :) Arról már nem is beszélve, hogy még a csomagolt kenyérnél is olcsóbb.. Aki eddig sajnált minket az éhezés miatt, nyugodtan hagyja abba!

Más: A christianiai vacsorára menet a zebra előtt állva egy teherautó ment el előttem, rajta vagy 10 hatalmas fényképezőgéppel és kamerával: A vontatmányon pedig nem más csücsült, mint maga a Kis Hableány, sziklástól. Csütörtökön kamionra rakták, és a városon keresztül a reptérre szállították. Dánia jelképe mostantól 1 éven át Kínában lesz látható. Zsoltéknak nagy mákjuk volt, hogy még látták :)

A cím egyébként a Némó nyomában című animációs filmből való, és itt is - nem túl meglepő módon - rengeteg a sirály :)

Svédországi vendégek

Hej Hej!

Mint páran tudjátok, kedvenc cimborám Zsolt és párja Viki látogatott hozzánk a hétvégén, az alábbiakban közös élményeinkről számolok be. Egyúttal ez egy metszéspontja a http://diaesalex.blogspot.com és a http://zsolot.blog.hu blogoknak :)

Vendégeink érkezését Dia kicsit, én nagyon másnaposan vártam, és ha korábban jönnek, valószínűleg telefonon navigáljuk őket magunkhoz :D Mivel azonban délutánra már kipihentük magunkat, kimentünk eléjük a megbeszélt Østerport stationra. Vagyis, szerintünk megbeszéltük. Valójában ők a főpályaudvaron szálltak le, és vártak ránk, de egy rövid metrózással áthidaltuk ezt az akadályt, és megláttuk a magyar zászlót lengető honfitársakat.

Itthon éhes magyar módjára mi mást is készíthettünk volna, mint a jól megszokott paprikáskrumplit. Nem lehet megunni. (De.) Némi sörözés és UNO-zás után megcéloztuk az aznap estére meghirdetett Erasmus-partyt. Cirka 1 óra séta után ott voltunk, ahol a térkép szerint lennünk kellett, a zenét is hallottuk, de valami mégsem stimmelt. Nem volt se bejárat, se emberek.. Aztán egy másik lézengő csapattal kooperálva megtaláltuk a hátsó utcából megközelíthető, alaposan elrejtett helyet. Egy aprócska raktárépületben volt a buli, és mi pont jókor érkeztünk: 10 és 11 óra között ingyenes belépés, ingyenes ruhatár ÉÉÉÉS ingyenes sör fogyasztás. Gyorsan még 11 előtt be is zsákoltunk annyi sört, amennyi csak elfért a kezünkben és nekiláttunk az elpusztításuknak. A zene meglepően jó volt, táncoltunk is. Ide kapcsolódik, hogy mikor egy óvatlan pillanatban két táncoló fiúra tévedt a tekintetünk, a következő másodpercben egy orbitális nyelves csókot váltottak. Félek, hogy ez a kép egy életre a retinámba égett :\ Pfejj. Mivel egyre nagyobb lett a tömeg és fáradtak is voltunk, fél1 fele leléceltünk és éjszakai busszal hazajöttünk.

Mind a négy napra ugyanolyan esős időt jósoltak, mint ami szombaton volt, de szerencsére ebből nem lett semmi. Vasárnaptól fogva csodaszép verőfényes napsütésünk volt, ami tökéletes alkalmat teremtett Koppenhága gyalogos bejárásához. Igyekeztünk minden fontosabb látnivalót megmutatni, a Kis Hableánytól Nyhavn-on át a királynő palotájáig. Az őrségváltást mi magunk is először láttuk! A sétálóutcák bejárása után hazajöttünk és isteni pizzát ettünk. Ismét előkerült az UNO, de végül a fáradtság győzött (nem mostanában sétáltunk ennyit.. bicikli nélkül azért nem olyan kicsi ez a város) és eltettük magunkat másnapra.

Hétfőn közkívánatra PØLSER-t (Pőze), azaz virslit reggeliztünk. Vikinek ez a kedvenc dán szava :D Ebédre a Dia által már tökélyre fejlesztett francia lepényt ettük, ezután a főszakács tanulmányaiba merült, mi pedig hármasban indultunk városnézésre. Tüzetesebben megnéztük a Szociológia intézetet, és én is most először láttam belülről a nagy előadót. A botanikus kert sajnos ugyanúgy bezárt 4 órakor, mint a Rosenborg kastély, ennek ellenére a királyi kertet meg tudtuk nézni. Viki legnagyobb örömére volt lehetősége megetetni a helyi kacsákat és hattyúkat. A két hattyú annyira lelkes volt, hogy üldözőbe vették őt, de hősiesen állta a rohamokat!:) 5 óra fele megcéloztuk Nørreport stationt, ahol Viki és Zsolt megvette a másnapi vonatjegyét, közben pedig beszélgettünk a város központjában standoló LÁNGOS árussal, aki történetesen egy dán születésű magyar fickó. Nagyon kedélyes volt és kiválóan beszélt magyarul! A "Lángos" pedig így is van leírva. Ezután átmentünk Christianiaba, hiszen azt mindenkinek látnia kell, aki itt jár. Ott már Dia is csatlakozott hozzánk, noha ő biciklivel jött odáig. Christiania továbbra is olyan, mint amilyennek leírtam: fű,fű,fű,fű,hasis,sör. Mi csak az utóbbiból fogyasztottunk, igazi Christiania zászlójával (piros alapon 3 sárga kör) felcimkézett helyi sört. Nem volt semmi extra. Az idő hidegebbre fordult, és Diának is mennie kellett órára a közeli Amagerbe, így miután Zsolték is kicsodálkozták magukat újra felkerekedtünk..volna. Dia biciklijén ugyanis a defekt összetéveszthetetlen jelei mutatkoztak. Konkrétan tök lapos volt a hátsó kereke. Mivel nem találtunk helyben falból kilógó pumpát, Zsolt pedig amúgy is meg szerette volna nézni a másik egyetemi épületet, Dia jobbhíján elsietett órára, mi pedig egy benzinkúton próbáltunk levegőt lehelni a kerékbe. A biciklit otthagytuk Diának, mi pedig miután felfedeztük az egyetem déli campusát, hazajöttünk. Viki azonnal bealudt, mi pedig vagy UNO-ztunk, vagy nagyon értelmes vonalas játékot játszottunk a gépemen.. Már nem emlékszem pontosan. Dia végül ha kalandosan is, de hazakeveredett 10:45-re, igaz a biciklijét Nørreporton hagyta, mert a kerék ismét leeresztett. Némi beszélgetés és UNO-zás után nyugovóra tértünk.

Kihasználandó, hogy Zsolték vonatjegye - mivel a minden koppenhágai zónán kívül eső Helsinborgba szólt - a koppenhágai tömegközlekedés egésznapos használatára jogosított fel, kölcsönkértem és elmentem Dia biciklijéért. Az S-trainen (HÉV) vissza is hoztam és Zsolt - tapasztalt kerékpáros lévén - nagyon kedvesen felajánlotta, hogy segít a javítási munkálatokban. Nélküle valószínűleg még most is szétszedve állna a nappaliban a bicikli. Megvettük a szükséges kellékeket és cirka 1,5-2 óra munkával kijavítottuk a defektet. Sajnos a rohadó alkatrészek, és az agyváltós felépítés nem könnyítette meg a munkánk. Hálánk jeléül még egy utolsó ebédre meghívtuk vendégeinket, aztán végül búcsút intettünk nekik.

Bár Dia volt otthon, nekem nagyon jó volt végre ismerős arcokat látni. Mindketten nagyon örültünk, hogy el tudtak jönni és nagyon jól éreztük magunkat. Igyekeztünk minden fontosabb dolgot megmutatni, reméljük sikerült is. Szívem szerint a nyár folyamán megismételném ezt a kis összeröffenést, de addig még sok víz lefolyik a Dunán. Képanyag hamarosan lesz, előbb el kell kérnem Zsoltéktól.

Az utolsó napi hőstett emlékére álljon itt egy klasszikus:

Midterm party & Hannah og Mark houseparty

Hej!

Egy kicsit elmaradtunk a blog írásával, de az elmúlt közel egy héten sokminden történt velünk, úgyhogy most bepótoljuk ami kimaradt.

Péntek estére hivatalosak voltunk egy házibuliba, amit két dán óráról való csoporttársam tartott, és egy régóta beharangozott partit is aznap tartottak, amire még a hét elején Alex megvette a jegyeket. Mivel szerencsére egymástól 10 percre volt a két hely, úgy döntöttünk, hogy mind a kettőn tiszteletünktek tesszük.

Annával együtt (az osztrák lány) mentünk a "midterm party"-ra, ahol a többiekkel együtt ettük meg a hotdogjainkat, amik benne voltak a belépőben. Miután jól laktunk elkerekeztünk Hanna és Mark házibulijába, ahol rajtuk kívül csak 2 ismerős volt, így megint szereztünk pár új ismerőst - egy idő után rengetegen lettek a lakásban. Jól éreztük magunkat, kóstoltunk finom dippeket igazi kenyérrel és ittunk nem annyira finom borokat. Éjfél körül pedig visszamentünk a másik buliba, ahol egyfajta reggae zenét játszott az a zenekar, akiknek kihagytuk a koncertjét. Kb másfél órát táncoltunk-ugráltunk, aztán úgy döntöttünk mivel szombaton érkeztek Zsolték és még volt teendőnk előtte bőven, hogy hazamegyünk.

Újra Koppenhágában..

Hej!

Örömmel jelentem, visszatértem Koppenhágába :) Ugyanakkor mindenképp szeretnék pár sort írni az elmúlt 1 hetemről, amit otthon töltöttem.

Múlt szerdán délelőtt 10 óra után indult a gépem haza, de mostmár nem izgultam annyira, mint mikor idefelé először szálltam repülőre. Akkor dobbant nagyot a szívem, amikor megláttam a Dunát és Pest sűrű utcáit a magasból. Vicces volt, hogy pont a régi lakásunk mellett kanyarodtunk el, a Gvadányi 62 pirosban pompázó háza messziről virít :D

Jó volt újra találkozni az otthoniakkal, megölelni a családomat és egy kicsit jobb időbe hazaérkezni. Nagyon gyorsan eltelt a hét, és a legnagyobb gondom visszafelé a kilókkal akadt. Naívan azt gondoltam 30 kiló bőven elég lesz mindennek, de tévedtem, a kézipoggyászom 5 kilóval volt nehezebb, mint a megengedett, de szerencsére ezt nem mérik felénk.

Alex kihozta a legnagyobb bőröndünket a reprérre, hogy igazítsunk a súlyelosztáson, így hazafelé könnyebben tudtuk szállítani a sok sonkát és tavaszi ruhát. Apropó, Alex tavaszi kabátja pl bele se fért a csomagba, így dupla kabátban utaztam :D

Tegnap volt a lakótársunk, Anna születésnapja, és már jó előre megbeszéltük Alexxel, hogy meglepjük valamilyen aprósággal. Végül úgy döntöttünk sütök neki egy kisméretű tortát. Vegetáriánusként az egyik alapélelmiszere a répa, ezért hoztam neki Magyarországról egy marcipán répát díszítésként.

Tegnap jópárszor megemlítette valamilyen apropó kapcsán, hogy "ma van a születésnapom", mi pedig mondtuk neki, hogy "igen, tudjuk", és délutánra látszott rajta, hogy zokonvette, hogy nem kívánunk neki semmi jót. Mivel csütörtök délutánonként dolgozik volt időnk elkészíteni a tortát, és mire hazarért, már az asztalon díszelgett a répával és a dán és amerikai zászlóval (ezek a dolgok a legfontosabbak megítélésünk szerint neki) dekorált kis csoki-bomba.

Jól sült el a dolog: amikor valamilyen ürüggyel behívtuk a szobába, nagyon meglepődött és nagyon örült ennek az apróságnak.

Mióta visszajöttem, folyamatosan serénykedünk, biciklit javítunk, vásárolni megyünk, tortát sütünk, intézzük az ügyeket, ki-ki a sajátját. A hétvégére pedig Zsoltot és Vikit várjuk, akik Svédországból látogatnak meg minket, hogy megnézzék a várost és egy kicsit kikapcsolódjanak itt velünk.

Nemzeti büszkeségek

Hej!

Dánia 3 fontos dolgot adott a világnak: Andersent, a LEGO-t, ééés:

Elment a repülő, itt hagyott

Hej!

Szerdán Dia a 10:30-as géppel ment haza, a reptéren és a metrón készített fotókat/videókat majd akkor rakom fel ha visszaért, mert az ő gépe kompatibilis a masinával. Videót amúgy a metrón azért csináltam, mert teljesen automata metrókocsik vannak, és a sofőr helyén is ülések vannak meg egy bazi nagy üveglap, hogy nézhesd a síneket meg az alagutat. A gyerekek imádják és nekem is tetszett :)

Ellensúlyozandó magányomat körbekérdeztem esti buli-ügyben, de végül úgy alakult, hogy csak fél12-re mentem be a StudentHouse-ba. Nem szeretek ilyen későn elindulni már, de reméltem, hogy bulizunk egy nagyot! Nos, nem kellett csalódnom :) Végül két finn lánnyal (Elina & Varpu), egy András nevű magyar sráccal (aki Dia csoptársa egyik órán) és egy svájci Jonas nevű sráccal voltam. Eleinte volt még egy finn tag, de ő hamar felszívódott, nem is emlékszem a nevére. Na most a zene is jó volt, meg nem is voltak sokan, szóval táncoltunk sokat, de aztán meglepetésemre 2kor lekapcsolták a zenét, a villanyt meg fel. Még sosem maradtunk zárásig, de úgy látszik, hogy máskor sem sokon múlott. 2-fél3kor lelövik a bulit SH-ban, és ezt ilyen civilizált módon teszik meg :D Kabát fel, irány vm kocsma.

Mivel csak Elinanak és nekem volt bringám, ezért a többiek gyalogoltak, de aztán Varpu kitalálta, hogy vigyem el a csomagtartón.. Hát én mondtam h nem lesz kényelmes, de azért felpattant és elkerekeztünk pár utcával odébb egy LA Bar (ejtsd: ElÉ Bar) nevű helyre. Elég tömött kocsma volt és kis alapterületű lévén dohányzós. Sajnos itt nem túl szigorú ez a dohányzást tiltó törvény, bizonyos méretű belső szabad térhez van kötve, hogy megengedhető-e. Nos, a dánok sincsenek azért fából, ha 2 négyzetméterrel nagyobb a hely, kiraknak pár sörösládát, demonstrálandó, hogy az tárolóhely, és hopp, máris lehet dohányozni.. Egy szó mint száz, elég sok kocsmában bagóznak sajnos. A zene jó volt, találkoztam egy full szőke török!! lánnyal. Oké, nyilván festett volt, de sose jöttem volna rá, hogy török. Kb 4-re mindenki kellőképpen elfáradt, úgy döntöttünk hazamegyünk. Kiderült, hogy Jonas a szomszéd utcában lakik, szóval ő is Elinaval és velem egy irányba jött. Mivel Varpuval leteszteltük a csomagtartót, Jonasnak pedig nem volt bringája, ő hazáig kért egy fuvart. Hát, nem mondtam nemet, de vele nehezebb volt, mert be volt állva mint a gerely. Végül szerencsésen hazaértünk, és egyedül csakúgy suhantam a jó öreg biciklin :)