30

Hej!

Elérkeztünk utazásunk ezen pontjához: 30 nap múlva, június 15-én utazunk haza.

Az utolsó harminc napot egész napos pihenéssel kezdtük, de aktívan fogjuk folytatni...

Jönnek még beszámolók is :)

Buli, sushi, filmek

Hej!

Május első hete sem telt másként, mint az azt megelőző hetek: a hét első fele tanulással, a második fele szórakozással.

Csütörtök - péntek - szombat estére volt előre leszervezett programunk ugyanazzal a már megszokott társasággal. Csütörtök este volt az utolsó dán órám, így én eltekertem a déli kampuszhoz, míg Alex a christianiai vacsorát választotta, ahogy minden csütörtökön az utóbbi 2 hónapban. Sajnos mikor odaért mondták a többiek, hogy mivel nem érkezett senki korábban, aki elkészítette volna a vacsorát, ezért az elmarad. Így két másik ismerőssel úgy döntöttek, hogy elmennek egyikük lakásába, bevásárolnak és tacot esznek - vega tacot :)

Aznap estére hivatalosak voltunk annak az énekkarnak a koncertjére - 4 számot énekeltek egy buli előtt -, ahova még az év elején én is elkezdtem járni, csak aztán elmaradt a dolog, viszont Anna maradt, így majdhogynem kötelező volt a megjelenés. Meg amúgy is, jobban nem is kezdődhetne egy buli mint a Man in the mirror (Michael Jackson), Barbara Ann (The Beach Boys) és a Circle of Life (Oroszlánkirály) kórusra átírt változataival.

Szerencsére az órámnak egy kicsit hamarabb lett vége a koncert meg kicsit később kezdődött mint kiírták, így legalább ezt a három számot hallottam és nem maradtam le az egészről. A koncert után sétáltunk egyet Alexxel, én is ettem egy kicsit és úgy mentünk vissza bulizni. Miközben sétáltunk vissza az egyetemre - mert hogy ez a buli is az egyetemen volt, Thursday Bar néven futott - elkezdett szakadni a hó. Most nem olyan nagy pelyhekben, mint április 21-én, amiről eddig nem írtunk, de szakadt, és már május volt...

Csak egy pár szóval az áprilisi hóról: ülünk a szobában délelőtt 10 óra körül és ahogy kinézek az ablakon látom hogy óriási pelyhekben szakad a hó, Alex még le is videózta, mert ilyet otthon nagy eséllyel úgysem látunk, a képek ha jól emlékszem már fent vannak picasan.

Visszatérve a bulira, megint régóta nem voltunk ilyen jó hangulatú partin, végigtáncoltuk az estét, jót lazítottunk.

Másnap sűrű napunk volt, este pedig egy jól megszervezett és nagyon kellemes program várt minket. Mivel első alkalommal nagyon megfogott a sushi vacsora és az egész hangulata, ezért úgy döntöttük megismételjük, csak most nagyobb társasággal. Az összes meghívott kapott is az alkalmon, így végül 11 főre foglaltunk asztalt. Mikor odaértünk kiderült, hogy jól is tettük, mert zsúfolásig tele volt az étterem.

Észre se vettük, hogy megint közel 3 órát töltöttünk az étteremben, pedig a rendeléstől számítva kb 10 percen belül az asztalon volt minden fogás... Most mást választottunk, mint első alkalommal és ez mégjobban ízlett! (Úgynevezett Super California-t rendeltünk, ami rizsbe csomagolt édesvizi homár filé, avokádó, újhagyma, és csípős szósz volt, wasabis repülőhal-kaviárba forgatva.. nyamm) Az egész hangulata nagyon megkapó, nagyon nagyon jól éreztük magunkat, és szerencsére mindenki másnak is ízlett a vacsora és a hely is sikert aratott.

Ezután még eltekertünk az egyetemre ahol az utolsó Friday Bar volt, így azt nem hagyhattuk ki. Mikor odaértünk éppen fúvosok játszottak, mint később kiderült nem minden tagja volt eredetileg is a zenekarban. Emil (ha még emlékeztek rá, ő mentor koordinátor, ő mesélt még pár bulival ezelőtt a "tickle fishingről" azaz a halcsiklandozásról) természetesen tagja eme zenekarnak és miután befejezték a koncertet elmesélte, hogy az egyetlen színpadon maradt szakszofonos valójában egy professzor a tanszékről, aki hallotta, hogy ma este játszani fog ez a zenekar és mivel ő szereti ezt a műfajt, lejött és beszállt. Most pedig kis magán produkciót ad elő a színpadon... Mondanom sem kell, hogy ez ahogy otthon nem lenne elképzelhető, úgy semmelyik másik ismerősünk hazai egyetemén sem.

Maga a buli amúgy nem volt nagy szám, mivel ez volt az utolsó alkalom a félévben a hely zsúfolásig telt, a wc-hez is negyed órát kellett sorban állni, és táncolni sem nagyon volt hely, így aztán mi nem is maradtunk túl sokáig.

A hétvégére már csak egy kisebb levezető program jutott, amit nem is bántam, mert tanulnom kellett a hétfői vizsgámra. Szombat este movie night-ot szervezett Anna barátunk a Katedralenbe (szociológus közösségi hely), ahol elsőre egy osztrák filmet vetítettek, amire sajnos nem tudott angol feliratot szerezni, így azt kihagytuk és csak az osztrák-német kompánia nézte meg, utána viszont csatlakozott a társaság többi része is a következő dán film kedvéért.

Ezen a héten ez volt a második dán film amit láttunk. Az elsőt kedden este a hosszú nap levezetéseként néztük otthon kettesben, mégpedig az Esküvő után címűt. A szombat esti film címe Adams æbler, azaz Ádám almái volt és megerősítette az előző két film alapján kialakult véleményünket, vagyis hogy a dán filmek igenis jók. Számunkra nem megszokottak, de tele vannak humorral, öniróniával, meghökkentéssel, egy kis naturalizmussal és amit én kifejezetten szeretek, mindig valamiféle pozitív végkifejlettel. Szóval ez is egy jó film volt, és mostmár elmondhatom hogy Mads Mikkelsen az egyik kedvenc színészem (ilyen úgyse nagyon van) :P

Ezután még sétáltunk egy nagyot a városban Alexxel kettesben (illetve négyesben a biciklikkel) és megnéztük milyen itt egy tavaszi szombat éjszaka. Rengetegen voltak az utcákon, itt is ugyanaz jellemző mint otthon, hogy a fiatalok alig felöltözve rohangálnak éjszaka, csak itt kb 2 fok van most éjféltájban... A sétáló utcán a rendőrautók kb 3 percenként hajtanak végig, így a közbiztonsággal nincs semmi gond, viszont ennyi szemetet rég láttam, pedig még fesztivál sem volt, csak egy átlagos szombat este. Sebaj, másnapra persze nyoma sem maradt...

Kirándulás - Frederiksberg

Hej!

Május első vasárnapján a Dán Nemzeti Történeti Múzeumot látogattuk meg. A kirándulás aprópója a már többször említett akció volt, miszerint minden hónap első vasárnapján ingyenesen használható az S-train hálózat. Ez elég jó hatással van a belföldi turizmusra, és minket sem hagyott hidegen.

Az E vonalon közlekedő elővárosi vonat egyik végállomása Hillerød, ahol a Frederiksborg kastély található. A kastély a Slotsø (Kastély tó) egy szigetén terül el, és napjainkban a Nemzeti Történeti Múzeumnak is otthont ad. A legrégebbi részeket II. Frederik építtette 1560-ban, de a kastély legnagyobb része az 1600-as évek elején épült IV. Christian megbízásából. A stílus követte a király ízlését, és holland építőmesterek keze munkáját dícséri. Hollandia és Dánia országos (szinten is) cimborák voltak, ami az évszázad közepén a Nagy Északi háborúban jól is jött: a svéd tengeri blokádot és Koppenhága ostromát a holland flotta törte meg, megakadályozva a svéd király tervét, hogy letörölje Dániát a térképről. Ennek az eseménynek a kastélyban rengeteg festmény őrzi emlékét.

A kastély jelenleg egész Skandinávia legnagyobb reneszánsz kastélya, és valóban nagyon impozáns. A benti kiállítási anyag elképesztően gazdag, csak a plafon stukkóival hónapokat lehetne eltölteni, és mégmindig találnánk rajta újabb részletet. Ékszerek, festmények, portrék, kristály-, üveg- és porcelán készletek végeláthatatlan garmadája. Annyi gyönyörű látnivaló volt, hogy gyakorlatilag 1,5 óra elteltével az agyunk védekező üzemmódba kapcsolt (nehogy túlcsorduljon a sok információ), és a legmívesebb ezüst készleteket is úgy néztük meg, mintha az IKEA-ban futnánk végig a polcok mentén.. Sajnos ennyi mindent nem lehet befogadni 1 nap alatt. A felső szint felüdülés volt, mert afféle kortárs kiállítás volt: képek és festmények az újkori Dánia híres személyiségeiről és a jelenlegi uralkodóról és családjáról. A teljes 3 emeleten elhelyezkedő tárlatot 3 óra alatt tudtuk végignézni.

A kastélyhoz tartozik egy templom, ami megérkezésünkkor éppen zárva volt konfirmálás miatt (ami a protestáns egyháznál a nagykorúvá avatás). Szerencsére hamar véget ért a szertartás és beléphettünk a Rendek Kápolnájába. A templomot azért hívják így, mert minden falat beborítanak a más uralkodóktól, vagy rend-vezetőktől ajándékba adott címerek. Köztük a sok dán uralkodót adó Elefánt Rend (elsőre értetlenül álltunk a koronaékszerek előtt a Rosenborg kastélyban, amikor mindenhol elefántok voltak.. nem egy tipikus dán élőlény na). Itt felfedeztünk pár címert a Monarchiából is. A templom valami fantasztikusan szép volt, ha megnézitek a képeket, önmagukért beszélnek. Mellesleg elég sajátos lelkivilágra vall, hogy a templom fölé építették a báltermet, ami persze szintén grandiózus. Összességében elmondható, hogy - részben a múzeum gazdag tárlatának köszönhetően - a Frederiksborg felülmúlt minden eddigi életemben látott palotát. (Noha Versailles-ben én nem jártam, csak Dia) És még csak ekkor jött a kastélyhoz tartozó barokk kert..

A kastély bejárása után elfogyasztottuk májkrémes szendvicseinket (féltünk, hogy nem fog elfogyni az a jó 3 kg májkrém amit kihoztunk, de jelentem hamarosan a seggére verünk) és immáron jóllakottan kezdtük bejárni a nem kicsi kertet. Itt csak ismételhetném magam: csodás, impozáns, lenyűgöző, akár csak a kastély maga. Kicsit irígykedtem az ott élőkre, akik naponta a kertbe járnak kocogni, bringázni, randizni, piknikezni. Mellesleg a kert maga ingyenesen látogatható, és a barokkosra trimmelt kert mellett van egy vadregényesebb csatornás, erdős rész is. Utóbbi részen megzavartuk egy mókus ebédjét is :) Maga a kastély belépője 50 korona (~1800 Ft) volt fejenként, amit azthiszem elkönyvelhetünk eddigi legjobb dániai befektetésünknek.

A kirándulásról - annál is inkább, mert az agyunk a végére mégiscsak elfüstölt - rengeteg (több, mint 200) képet készítettünk, amelyeket a szokott helyen (itt jobbra fent a link--->) a "május" mappában találhattok meg. Erre a helyre mindenképp érdemes ellátogatni egyszer egy életben, minden képzeletet felülmúl. A képek pedig valóban önmagukért beszélnek!

A biciklizés fővárosa

Hej!

Mint köztudott, Koppenhága a biciklis közlekedés egyik fellegvára, - olyannyira, hogy világviszonylatban a 3. legbiciklisbarátabb város, ami egy fővárostól több, mint előkelő - ezért úgy döntöttünk most egy külön posztot is szentelünk ennek az áldott-átkozott járműnek és szokásnak. (Ezt közösen írtuk.) Több, mint 10.000 karakter lett, szóval előtte pisi és készítsétek be az üdítőt:)

Koppenhágában történelme van a bringázásnak. A világháború alatt korlátozott volt az üzemanyag használat, ekkoriban sokan tértek át két kerékre, és ekkor épültek ki az első bicikli utak. A 60as években a jólét miatt sokan váltottak gépjárműre, de a 70es évek energiaválsága és a kibontakozó zöld-mozgalmak visszahozták a biciklizés kultúráját, amely azóta is virágzik. Látható tehát, hogy ez itt sem ment egyik pillanatról a másikra. Koppenhága egyik furcsasága a sok közül, a közigazgatási felépítése. Itt ugyanis nem kerületi polgármesterek vannak, hanem bizonyos területekért (közlekedés, energia, környezetvédelem) felelős polgármesterek, és egy Lord Mayor, aki a főpolgármseter. Így sokkal hatékonyabban és egységesebben tudnak intézkedni a várost érintő ügyekben.

Koppenhága rendelkezik saját bicikli-politikával, amely jelenleg a 2002-2012 közötti időszakában van (igen, 10 éves terv). Ennek céljai között ilyenek vannak, hogy: biciklivel munkába járok arányának 34-ről 40%-ra növelése, a biztonság érzet 57-ről 80%-ra növelése, a nem kielégítő állapotú utak arányának 5% alatt tartása. Ehhez nem csak az utak folyamatos karbantartása, de a télen leírt azonnali tisztítása is hozzátartozik. A város 1995-ben elsőként vezette be a nagy szabású városi bicikli programot (ByCycle), aminek keretében a belvárosban (ez kb a 4-6-os és 56-os villamosok vonala által körbezárt méretű résznek felel meg Budapesten) 110 tárolót raktak ki, összesen 2000 biciklivel. Ezek a biciklik teljesen egyediek, a zónán kívül tilos használni őket, és a bevásárló kocsikhoz hasonlóan 20 koronás érmével csatolhatod le, amit visszakapsz ha egy másik tárolónál rakod le, nem csak úgy széthagyod az utcán. A bicikli kormányán kis térkép is található a belváros nevezetességeivel. Ami a romos bringákat illeti, az önkormányzat emberei időről időre végigjárják a várost, és sárga szalaggal megjelölik a roncsnak ítélt biciklik kerekét, és ha valóban gazdátlan, és 1 hónap elteltével is rajtuk van a szalag, akkor a város elszállítja őket. A szalagot ezért a "halál csókjának" is hívják. Ezek után ami még használható, azt a lopott biciklik rendőrségi aukcióján értékesítik, ami pedig ócskavas, azt a város megsemmisíti. Tavaly 3600 drótszamár lelte így halálát.

Koppenhága 350 km leválasztott bicikliúttal rendelkezik (úttest, bicikliút, járda 1-1 padkával elválasztva) és 20 km kékkel felfestetett bicikliúttal (ez jellemzően a kereszteződésekben van). A legtöbb helyen saját lámpa is van a bicikliseknek, és mivel az utak mindkét oldalán fut kerékpárút, nem illik forgalommal szemben menni (legtöbbször nem is lehet a sok biciklistől). Ez utóbbi dolog miatt a balra kanyarodás úgy történik, hogy áthajtunk a kereszteződésen és beállunk az autók elé a zebrához, megvárjuk míg zöldre vált a lámpa, és mehetünk. Meglehetősen nagy tömegek szoktak kialakulni. 3 hónap alatt összesen 2 esetet láttuk, hogy az autós nem várta volna meg míg elhaladnak a biciklisek, pedig elég sokat tekertünk..

A biciklivel való közlekedés nem csak környezetkímélőbb és olcsóbb, hanem legtöbb esetben gyorsabb is, mint a tömegközlekedés. A legjobb viszont, hogy kombinálhatjuk is a kettőt. Volt már róla szó, hogy az elővárosi vonatokon (S-train) külön kocsit rendeltek a bicikliszállításra, ami idéntől plusz díj nélkül használható. Aki lemaradt volna S-train ügyben, annak mondom, hogy úgy kell elképzelni, hogy Szentendréről Gödöllőre 1 vonalon el tudsz jutni, miközben ha akarsz, átszállhatsz a Nyugatinál a metróra, mert a város alatt fut az egész. Egyébként ez azért megoldható, mert nincs MÁV és BKV, hanem van egy DBS (ami a MÁV megfelelője) és az működteti a fővárosi közlekedést is. A buszokon ellenben tilos biciklit szállítani.

Aki azt gondolná, hogy veszélyes dolog a bringázás, annak azt tudom mondani, hogy valóban nagyobb eséllyel takarsz egy nagyot, mintha buszoznál, viszont tavaly (autót, buszt, biciklit és mindent beleszámolva) 6-an, azaz hatan haltak meg közlekedési balesetben Koppenhágában. Ez persze annak is köszönhető, hogy a történelmi városrész (méretre kb pesti V. kerület) szinte teljesen (Christiania pedig teljesen) autó mentes, és nagyon sok helyen 40-30 km/h-s zónák vannak. (Újabb zárójel: a belváros határában gigantikus parkolóházak várják az autóikat biciklire cserélő bejárókat) Városszerte - és különösen a csomópontokon - hatalmas többszázas kapacitású bicikli tárolók vannak.

Ami a lopásokat illeti, az itt sem ritkaság, sőt. A legtöbb ember valamilyen romos biciklivel jár, és többféle zárat is használ egyszerre, mert a biciklik nagy száma ellenére - vagy éppen azért - rengeteg a bicikli lopás. Néha a rendőrök csinálnak ellenőrzéseket (ahol a bejelentett sorszámokat keresik), egy új kísérleti program keretében pedig kis GPS-chipeket osztottak ki, amikkel azonnal bemérhető a lopott bicikli. Egyelőre virágzik a fekete-kereskedelem.

A sok bicikli sok szervízt is kíván, és tényleg rengeteg van. Nem túlzok ha azt mondom, hogy minden utcára jut egy szervíz, legtöbbjük előtt pedig ingyen használható kompresszoros pumpa van. Az árak viszont teljesen elmebetegek.. Egy típerces szerelési munkáért nem átallanak 2-300 koronát (10.000 Ft) elkérni, egy új bicikli pedig 1300 koronától indul és 7-8000 koronáig meg sem állnak az árak. Igen, az olyan 250.000 Ft.. Az alkatrészek hasonlóan vérlázító összegekbe fájnak. Igazából hatalmas biznisz lehetne otthonról hozni tesco-bringákat, és itt eladni, de itt teljesen mások a biciklik.

A terepviszonyok miatt alig látni mountainbike-ot, a bringák nagy része tipikus falubike. Persze a faulbikeokból is van csillivili. Otthon a váltók mind a több fogaskerékkel operálnak, itt ebből elvétve látni csak. A biciklik túlnyomó többsége 3-6 sebességes, és agyváltóval rendelkezik, tehát a kerékagyban történik a váltás. Ez a javítás szempontjából a szakembereknek kedvez ti. otthon esélyed sincs megcsinálni. Fékre az elsőfék+kontra az általános, a leharcolt bicikliken (és meglepő módon a city-bikeokon) csak kontra van. Ez utóbbi viszonylag veszélyes, mert ha leesik a lánc, nincs többé féked.. Kötelezően ki kell világítani a biciklit, erre a legolcsóbb megoldás a kis ledes fityegő, amiből 1 párt 20 koronáért mérnek. A kivilágítatlan, vagy sétálóutcában biciklizőket 500 koronára büntetik.. szóval nem igazán éri meg. Ha megszoktuk az utcán közlekedő és fal mellé támasztott biciklik végeláthatatlan sokaságát, szembetűnhet, hogy mennyiféle applikáció és változat van a biciklikre. A legváltozatosabb teher, babakocsis, ládás, tandem, chopper és pótkocsis kerékpárokat láthatjuk. A gyerekszállítás egy külön történet: Van, hogy a családok libasorban tekernek, van, hogy a dobozban viszik őket, van a hátra- és van a kormány mögé szerelhető ülés és láttam olyat is, hogy szimplán a fickó hátára volt függesztve a csöppség.

A különböző kerékpárok szemléltetésére egy kisebb galériát mellékelünk, ezzel a legképdúsabb poszttá téve jelen írásunkat:

Mint tudjátok mi is büszkélkedhetünk két drótszamárral: Mary-vel (2. kép) és Árpáddal (1. kép). Még tavaly tavasszal, amikor megtudtam, hogy jöhetünk Koppenhágába, akkor megállapodtunk Zitával és Ágnessel, akik azt a szemesztert töltötték itt, hogy hátrahagyják nekünk a bicikliket és otthon kifizetjük őket. Ez így is lett, és amíg várt minket a két paripa, addig Zitáék volt főbérlőjük garázsában pihentek. Talán még arra is emlékeztek, hogy a megérkezésünket követő első napokban mentünk el értük abban a hitben, hogy hazafelé már ki is próbálhatjuk milyen hóban tekerni, de végül nem így lett. Akkor még rutintalanul elvittük egy szerelőhöz őket, hogy orvosoljuk a problémákat, ugyanis az egyiknek nem volt szelepe, így nem tudtuk felpumpálni, a másiknak pedig rögzítő csavarja nem volt. Ez a két apróság már akkor is meghökkentően sokba került, mostanra pedig tudjuk, ha ilyen gond van egyszerűbb beszerezni a hiányzó alkatrészt - leginkább egy elhagyott másik bringáról - és magunknak megcsinálni. Összeségében így is 1500 koronánkban van a két bicaj, és valószínűtlen, hogy még kapunk értük pénzt..

Ezek után alapvetően jól megvoltunk a biciklinkkel, nekem kisebb esztétikai és kényelmi problémáim voltak, így végül beszereztünk egy új ülést, ami eleinte borzasztó kényelmetlen volt, de mostmár nem cserélném el semmiért. És valljuk be a régi lyukas ülésnél mindenképp jobb :) Mikor azon az estét elestem és eltörtem az ujjam, az is bebizonyosodott, hogy a rögzítettlen, ferde kosár nem csak azért rossz, mert nem tudom használni, nem tudok semmit beletenni, hanem veszélyes is, mert nem látom tőle rendesen a kereket és becsapja a szemmértéket. Így mikor hazamentem beszereztünk mindenféle kelléket, ami a megszereléséhez kellhet - köszönöm most is Apu és Botond :) - és miután visszajöttem csodálatosan rögzített kosárral feszíthettem.. Csakhogy az esés következtében eltörött a pedálom is ám... ugyan ezt is hoztam otthonról, végül mire lecseréltük volna megszokta az új menetet a pedál.

Mindeközben Árpád szelte a kilométereket minden baj nélkül...

Az öröm a rögzített kosárral, az új üléssel és a megragasztott fogantyúval a kormányon nem tartott sokáig. Zsolték pár nappal később jöttek hozzánk, mint ahogy én visszaértem otthonról, így tényleg csak pár napig élveztem a jól működő biciklimet, ugyanis az ittlétük utolsó estéjén defektet kaptam... Szerencse, hogy pont ekkor, mert így legalább Zsolt megmutatta Alexnek hogy kell megfoltozni egy kereket, bár egy kicsit megszenvedtek vele, az alkatrészek rendesen rá voltak gyógyulva a helyükre.

Miután megint rendben voltunk, pár nappal később újabb problémával szembesültünk. Történetesen elszállt a kontrafékem. Ez egy igen ijesztő dolog volt elsőre, főleg hogy az első fékem alapból nem működött... Elég sokat keresgélt Alex ezzel kapcsolatban a neten, de így is csak sejtésünk volt hogy mi lehet a baj. Nem tudom mi lelte a biciklit, de ez egy pár hét után elmúlt, de ettől függetlenül még most is azzal kezdem hogy ellenőrzöm van-e fékem, és útközben is többször lassítok a biztonság kedvéért.

Már ekkor látszott, hogy nem volt szerencsénk a biciklimmel, de még mindig nem volt vége: pár héttel később egy bulis este után hazafelé jövet elszakadt az egyik bowdenem, de szerencsére ez nem okoz különösebb problémát, mert 4-ben volt éppen a váltó. Ezt úgy mondják itt, hogy rögzített váltóval rendelkezik a bicikli :D Ezek után bónuszként a láncom kezdett el leesni, de szerencsére ezzel csak heti háromszor örvendeztet meg. (Erre a kis időre pedig azért sem veszünk olajat.)

Ezekután márcsak egy, a legútóbbi defektem volt, és már pár hete nagyjából minden elindulásnál szalajt a kerék, de mivel fel vagyok rá készülve nem jelent gondot...

Miután Mary kisebb-nagyobb javítások árán elérte jelenlegi formáját, és viszonylag megbízhatóvá vált, Alex éppen megdícsérte Árpádot, hogy vele bezzeg még semmi gond sem volt - a szelep hiányától eltekintve -, amikor *NYEKK-RECCS* megadta magát a hajtó tengely.. Ez abban nyilvánul meg, hogy a pedál tengelye és vele az első fogaskerék elképesztően lötyög, olyannyira, hogy a pedál tekerés közben a vázhoz ütődik, szalajt, a lánc pedig kilazult, ezért ha nem elég óvatosan teker, leesik. 5 szerelőt kérdezett meg Alex, mindegyik 700 koronáért tudná kicserélni a kérdéses alkatrészt.. Ennyit biztosan nem áldozunk rá, gyakorlatilag ócskavasnak jó már csak. Kaptunk egy tippet, egy spanyol srác 400 koronáért adna egy használt, de még működő biciklit, de ő sok-sok ilyen biciklit árul.. és ő nem vásárolja őket.

Ehhez kapcsolódó story, egyik ismerősünk mesélte, hogy a haverja bringáját ellopták, és mikor hazaért, otthon várta.. Kiderült, hogy a szomszédja lopott egy biciklit a városban, ami éppen pont az övé volt :D Na ezt nevezem pechnek.

Összességében elmondható, hogy a biciklivel való közlekedés, és ahogyan ezt itt megoldották rendkívül jó, és a városlakók egészségére is pozitív hatással van. Ezzel együtt látni kell az egész komplexitását, azt, hogy ezt nem lehet másként meghonosítani, csak ha az autósoknak alternatívát kínálunk, ha normális a tömegközlekedés, ha az egészben van koncepció és ami a legfontosabb: ha a város lakóinak többsége is elvárja. A miniszterelnök egy interjúban ugyanis arra a kérdésre, hogy miként sikerült ezt megvalósítani, azt a választ adta, hogy ez a város érdeme, és azoké akik benne laknak és közösen létrehozták. Ha valaha is kialakul ilyesmi otthon, biztosan évtizedekbe fog telni mire eljut erre a szintre, viszont megéri elkezdeni.

Buli hegyek, hova legyek

Hej!

Úgy tűnik tartjuk ezt az ütemet és heti összefoglalókkal jelentkezük :) Mostanra egyfajta heti rutin is kialakult, vagyis hogy a hét eleje többnyire csendesen telik, a másodikfele viszont aktív, minden napra jut valami. Így volt ez múlthéten is:

A hét elejét a tanulás töltötte ki, mert csütörtökön előadást kellett tartanunk angolon egy csoporttársammal, aki Csehországból származik és egy igazi belevaló csajszi, kedvelem is nagyon :). Kedden az egésznapos egyetem után még találkoztunk Zuzanával, hogy véglegesítsük az anyagot és elkészítsük a power point diákat a csütörtöki előadásra. Később csatlakozott hozzánk Alex és átmentünk Katedralenbe, ahol vacsora estet tartottak és indiai kaját ettünk.

Másnap estére jó buli ígékezett, de mielőtt útnak indultunk volna defektet kaptam. Most nem olyan durván, mint először, de éppen eléggé ahhoz, hogy inkább otthon maradjunk, ami a másnapi előadásomat tekintve nem is volt rossz döntés. Ugyanakkor ennek a defektnek köszönhetően másnap reggel tömmegközlekedéssel indultam le Amager-be. Az út több mint kalandosra sikerült, ugyanis tűz ütött ki a metróban, amire át kellett volna szállnom a központban. Mivel nem szoktam itt tömegközlekedni, fogalmam sem volt milyen busz megy az egyetemhez Nørreportról, meg aztán rengeteg ember rohangált a felszínen hogy találjon valamilyen más közlekedési eszközt, ami elszállítja a céljáig. Szerencsére Alex telefonos segítségével találtunk egy buszt Zuzanával, ami közelebb vitt a sulihoz, de a csatlakozást valahogy nem találtuk, úgyhogy a Városháza tértől sétáltunk. Úgy kb 35 percet :D

Szerencsére az előadásunkat nem késtük le, de ez a reggel sem volt mindennapi. Az előadás jól sikerült Sophie is alig talált hibát és a csoport is élvezte a visszajelzések alapján. Úgy döntöttünk, hogy egy érdekes szociálpszichológiai kísérletet mutatunk be, amit még az 1970-es évek elején hajtottak végre az USA-ban - a Stanford börtönkísérletről volt szó.

Még aznap a szokásos dán óra és Alex christianiai vacsorája után elindultunk egy barátunkhoz születésnapot ünnepelni. Mivel elég késő volt és Sonja elég messze is lakik a városközponttól, így elbicikliztünk a lgközelebbi S-train megállóba és kivonatoztunk biciklistül. Szerencsénk volt nagyon, ugyanis az előző vonat elütött valakit pont azután a megálló után, ahol nekünk kellett leszállni, így a vonatok csak addig jártak... Aznap többet használtam a tömegközlekedést mint máskor egy hónap alatt, de valahogy minden esetben volt valami gubanc...

Az este remek volt, finom házi készítésű pizzával várt mindenkit Sonja, és a barátaink nagyrésze eljött. Hazafelé Elinával hármasban indultunk bicikli háton és meglepően gyorsan hazajutottunk.

Pénteken a heti fáradalmat kipihenve az egész napot itthon töltöttük, csak este indultunk neki a városi életnek. Egy búcsú buliba hívott minket valamelyik ismerősünk, ahol nem ismertük azt, aki haza megy... A buli egy kolesz pincéjében volt, amikor odaértünk nem is hallottuk semmi jelét annak, hogy egyáltalán emberek lennének ott. Mi értünk oda elsőnek, és mivel nem ismertük a házigazdát úgy döntöttünk kint várjuk meg a többieket, akik kb 40 perccel később meg is érkeztek. A baj csak annyi volt, hogy itt az éjszakák még elég hidegek és persze állandóan fúj a szél, így már 20 perc után elment a kedvem az egésztől. Szerencsére Alex jobban bírta a dolgot, így ott maradtunk. Pénteken a vallási ünnepeket egy napba tömörítő munkaszüneti nap volt, így üres kézzel érkeztünk a buliba, ahol viszont bólé várt mindenkit, úgyhogy nem maradtunk szomjan.. Alex összehaverkodott egy lengyel sráccal, aki valami különleges mézes Zubrowkával kínálta. Ha jól emlékszem akkor régóta ez volt az első buli, ahol táncoltunk is, nemcsak beszélgettünk. Emellett Alex rávett hogy szálljak be mellé csocsózni, mindkettőnk meglepetésére nem is ment olyan rosszul mint gondoltuk :)

Szombaton elérkezett május 1, amit itt nagy bulizással ünnepelnek. Mi is kimentünk a Fælledparkenbe, ahol rengeteg, kb 20 ezer ember volt kint a szitáló eső és a nagy szél ellenére is. A parkot a közönség és a sátrak, programok alapján négy részre lehetett osztani. Voltak programok a családosoknak, volt ahol a politikai pártok állították ki pavilonjaikat (kommunisták, Szabadságot Iránnak, szodemek, stb.), máshol a kajás standok voltak és volt egy rész ahol "Christiania népe" volt:) Mi a kajás pavilonokhoz közel ültünk le egy kicsit egy elég nagy társasághoz, és megrökönyödve néztük a körülöttünk hömpölygő tömeget. Tényleg minden korosztályból sétáltak vagy ücsörögtek a réten. 12-13 éves gyerekek ittak és bagóztak kisebb csoportokban, amitől az amerikai srácok teljesen el voltak ragadtatva.. Nem mellesleg arany életük volt a sörösdoboz gyűjtőknek (1 doboz betéti díja 40 Ft, szóval itt jobban kerestek a zsákos emberek, mint én otthon diákmunkával.. no comment).

Elég hideg volt ahhoz, hogy inkább sétálásra adjuk a fejünket, úgyhogy körbejártuk a parkot, megnéztük hol mi zajlik, kicsit elidőztünk a gyerekeknek szóló játékoknál aztán haza sétáltunk.

Mikor este elindultunk a holland Királynő születésnapja alkalmából (ami valójában január végén van, de mivel az téli hónap, április végén tartják.. ) szervezett buliba, még akkor is voltak a parkban, pedig 10 után volt, arról meg már nem is beszélek, hogy iszonyú állapotok uralták a környéket. Hiába, ilyen tömegben még a kultúrált dánok is rongálnak, minden tele volt szeméttel, összetört buszmegállókkal és üvegekkel, no meg rendőrökkel...

A szombat este több szempontból is bosszúsággal indult: egyrészt megint késve indultunk, másrészt a biciklim kereke megint le volt eresztve. Így eltoltuk felpumpálni az utca végén lévő bicikli szerelőhöz, ahol mint minden más szerelőnél ki van rakva a pumpa... csakhogy éjszakára ezeket beszedik, amiről mi nem tudtunk. Az egyetlen benzinkút ahol orvosolni tudtuk a problémát pontosan az ellenkező irányban van, még jóval azon túl ahol mi lakunk, így úgy döntöttünk elindulunk a házibuli felé, hátha arra is van egy benzinkút. Az eredménye az lett, hogy 40 perc bicikli tologatás után megérkeztünk ahhoz a benzinkúthoz, amit az imént említettem, ugyanis itt a környéken tényleg nincs máshol. Izgalmas volt a leeresztett gumival a rengeteg üvegszilánkon tolni a bringát, de szerencsére nem lett újabb defektem :)

Kb 1 órás késéssel megérkeztünk mi is a buliba, ami egy belvárosi épület legfelső emeletén volt. Nálunk egy ilyenfajta házibuli elképzelhetetlen lenne egy civil - nem kollégiumi - házban. A lépcsőház és az udvar is teli volt emberekkel, a láksból ki-be járkáltak és már az udvarból hallottuk a zenét. Tényleg rengetegen voltak, itt se ismertük a házigazdákat, de már meg se lepődtem :) Itt találkoztunk olyan ismerősökkel is, akikkel amúgy csak óráról ismerjük egymást, sose járunk egy társaságba, így most egy kicsit velük is beszélgettünk. Amúgy maga a lakás elég pici volt, ráadásul a padló befelé lejtett, így olyan érzése volt az embernek, mintha mindjárt beszakadna ezalatt a sok ember alatt. Végül sok beszélgetés és semmi tánc után elég korán hazaindultunk, mivel vasárnapra nagy túrát terveztünk...

Egy áprilisi hét

Hej!

Múlthéten hétfőn Quiz estére voltunk hivatalosak a Studenthus-ba, ami 7 órakor kezdődött, ezért úgy döntöttem a saját dánórám helyett az egyel korábbira megyek, hogy odaérhessek erre a kihagyhatatlan eseményre. Amúgy itt Koppenhágában elég divatos esemény a quiz este, sok kocsmában ki van plakátolva.

A kiírás alapján 25 koronáért lehetett beszállni a játékba, egyedül, vagy maximum 5 fős csoportban. Mivel a társaságban 8-an voltunk, 2 db 4 fős csoportba ültünk. Az első két helyezett igencsak jól járt, mert az első 1500 koronát, a második pedig 500 koronát nyert. Nagyon bizakodóak voltunk, meg is állapodtunk, hogy ha valamelyik csoport nyer a kettő közül, akkor a másiknak annyit adunk, hogy legalább a nevezési díjat visszakapjuk:)

Elég sokáig tartott a játék, mert 10-10 kérdés volt 5 körön át, és mindegyik kör után rögtön ki is javították a válaszokat. Voltak a kérdések között könnyűek, nehezebbek, logikaiak és volt olyan is, amiről még egyikőnk sem hallott korábban. Minden kör végén pedig volt egy kérdés, ami az ún. sör-kérdés volt. Ha jól válaszolt a csapat, akkor annak a körnek a végén kiosztottak a csapat tagjainak egy kör ingyensört. A 3. kör végén ezt az ingyen sört a mi csapatunk nyerte (The Smarties) nekem köszönhetően :D A kérdés arra vonatkozott, hogy hány csontja van egy felnőtt embernek és mivel előtte nap néztem egy rész New York-i Helyszínelőket, amiben pont ezt taglalták, kapásból rávágtam a választ. Vicces volt és a sör is jólesett.

Mi végül a középmezőny felsőrészében végeztünk, de mint kiderült ez nem rossz teljesítmény. Volt ugyanis két-három csoport, akik internetes telefonnal felszerelkezve érkeztek, és kb mindent kigugliztak. Valószínűleg az összes ilyen eseményre elmennek és összenyerik a bulizásra valót. Valójában ők nem diák korú emberek voltak, hanem meglett férfiak, akik nem pénzt költenek ha szórakozni mennek, hanem pénzt keresnek. Nem rossz taktika. :)

Ezután a hét elég eseménytelenül zajlott, kedden egész nap egyetemen voltam, utána pedig egy remek vacsorát dobtunk össze és pihentünk egy kicsit, ugyanis szerdán egész nap tanulnom kellett, mert csütörtökre egy halom beadandóm volt, aminek a felét kedden adták fel.

Pénteken mivel jó idő volt, délután kimentünk Annával, a lakótársunkkal a közeli parkba - illetve az egyik közeli parkba, ugyanis itt egymás nyakát érik a nagyobbnál nagyobb parkok. Még korábban pénteken sütöttünk krumplit, amikor Anna megjegyezte kis undorral az arcán, hogy ez egészségtelen, úgyhogy nem kéne ilyet ennünk, ezért amikor a parkban rágyújtott egy cigire, akkor jól esett, hogy azt mondhattam neki, inkább eszem sültkrumplit, mint szívok el egy cigit :) Aztán a húga, aki velünk volt megtoldotta azzal, hogy ő inkább mindkettőt műveli :D

Mivel a dán vizsgám időpontja vészesen közeleg, ezért múlthéten hétvégén elkezdtem aktívan tanulni rá, az egész könyvet átvettem, most hétvégén tervezem a következő fordulót. A szóbeli részéről pontosan tudjuk hogy fog kinézni: kis szituációs gyakorlatok és szöveg értelmezés. Összességében nem lesz nehéz, megtanulható az anyag. Ami viszont aggasztó, hogy az írásbeli részével kapcsolatban még semmilyen információval nem szolgált Lona, és az egy héttel előbb lesz, mint a szóbeli...

A hétvége jelentős részét így a tanulás tette ki, két jól sikerült programot kivéve: szombat estére vacsorát szerveztünk ide hozzánk, amire végül 5 ismerősünk jött el és nagyon jól sikerült. Mindenki hozott egy-egy fogást, meg innivalót, én is készítettem egy kis majonézes kukoricát-virslit-tojást, és pluszban sütöttem egy répatortát. Amikor Ines meghallotta, hogy mit sütöttem, "magánkívül" volt az örömtől, ugyanis ő korábban már kóstolta, és nagyon ízlett neki :) Miután jót vacsoráztunk és beszélgettünk elindultunk egy közeli bárba, ami nagyon jó döntés volt. A Røde Hunt (Vörös Róka) első részében kényelmes fotelekkel van berendezve, és csocsó asztal is van, középen helyezkedik el a bár, ahol mint minden más bárban ki van téve az ingyen jeges víz, a hátsó részében pedig egy kis tánctér van kialakítva. Nagyon eltalálták ezt a helyet, mert elől hallod a másik hangját, tudsz beszélgetni, hátul meg max hangerő mellett lehet tombolni a jobbnál jobb zenékre. Ami vicces, hogy a falakon végig bakelit lemezek díszelegnek és nekem megint sikerült elsőre kiszúrnom egy Kodály, Hungaroton lemezt :D

Visszatérve még kicsit az ingyen vízre: több nyugat-európai országban ez bevett gyakorlat, minden bárban megtalálható, sőt Annie angol barátunk szerint Angliában ezt törvényben rögzítették is.

Másnap városnéző sétára indultunk egy nagy csoport diákkal. Valójában az egyik nemzetközi diákoknak tartott óra keretében volt szervezve ez a séta idegenvezetéssel, úgyhogy csatlakoztunk a tömeghez. Majdnem az összes barátunk és ismerősünk ott volt így jó hangulatban telt a napsütéses délelőtt. Nem sok új információval gazdagodtunk, de jót sétáltunk és láttunk pár új szobrot :D Aztán mikor elértük a partot, páran leültek a moló szélére, sajnos ezzel Ines elég rosszul járt, ugyanis a napszemüvege egy óvatlan mozdulat következtében a vízbe zuhant. Szegényt sajnáltuk, de azért valójában ez egy vicces helyzet volt :D

Miután vége lett a sétának kerestünk egy kiülős kávézót ahol a lányok kávét és forrócsokit ittak, mi pedig Alexxel megettük az idei első gombócos fagyinkat. Nagyon szép délután volt, jó volt üldögélni a napsütésben.

Gul party

Hej!

Szombaton Gul Party-ban voltunk, ez magyarra fordítva Sárga Bulit jelent. Minden megjelentnek illett több-kevesebb citromsárgát viselni magán. Mi azért nem vittük túlzásba :)

A buli előttre megbeszéltük az ismerősökkel, hogy a Katedralenben melegítünk, és jól eldumálgattunk oktatásról, családról. Egyébként a többiek elmondása alapján a világ boldogabbik felén sem fenékig tejfel az oktatás helyzete, sőt. Miután elfogyott a sör - ezúton is köszi a 7,2-es svéd sört Zsolt, gyó vót - átmentünk egy másik közösségi helyiségbe.. Mert hogy több is van. Ezt a szobát szarvas szobának hívják, mert egy hatalmas agancsú kitömött szarvasfej lóg a falon. A szervezők csodás citrom színű ruhakölteményekben pompáztak (Emil kukásnadrágban és láthatósági mellényben nyomult egy sárga napszemüveggel). A falra pedig a laptop monitorja volt kivetítve, ahol.. chatroulett volt.

Aki esetleg nem ismerné a chatroulett-et, annak mondom, hogy ez egy honlap, ahol engedélyezed a webcamerát és az éppen online lévő akárhányezer másik felhasználó egyikével véletlenszerűen összerak egy video-beszélgetésre. Ha nem tetszik, egy katt és megy tovább. Voltak nagyon mókás dolgok, másik buli, jelmezes idióták, stb, de persze néha mi is belefutottunk az oldalon elkerülhetetlen brokikba..

Az est a szokásos roppant kedvezményes árfolyamú piák kíséretében telt, amikre most kitérnék. Rendszerint Carlsberg (olykor Tuborg) itt a sör, ami persze nem túl meglepő. A rövidek már annál inkább. A korábban említett krumpliból készült förmedvény mellett vannak még csodáik, és ezek már nem olyan rosszak. Van egy rövidük, aminek pont olyan íze van, mint a Liqurice nevű gumicukornak. A dánok imádják ezt a cukrot, van édes, sós, mindenféle. Magyarországon gyakorlatilag medvecukor néven fut. Na a piának pontosan olyan íze volt. Bizarr, de nem rossz. A másik az un. Fisk, ami nevezhető nemzeti italnak is: Ez is 38% körüli alkoholtartalmú ital, de egyáltalán semmit sem érezni a szeszből - ezért picit veszélyes is -, mert egy az egyben Fishermans friend cukorka íze van. Másként szólva extrém mentolos. Egy pia amitől nem lesz büdös a szád :D

Miután megfelelő hangulatba kerültünk, ismét meghódítottuk a csocsóasztalt, és ezúttal a korábban ecsetelt kocka-csocsó feltalálóival is megküzdöttünk. Ines, az egyik osztrák barátunk volt segítségemre, és egész ügyesen játszott. Mondanom sem kell, hogy a Monarchia csapatai fölényes győzelmet arattak! Elég nagy arcuk volt a vikingeknek, szóval jól esett elkenni őket :)

A szarvas-szobából egy lépcső (és persze egy lift is) vezetett le a pincébe, ahol a csocsó asztal és fotelek, asztalok voltak. Az ottani egyik ajtó azonban a fűtéscsövek alagútjaiba "katakombákba" vezetett, amiket persze feltétlenül fel kellett fedeznünk :D Rá is leltünk egy szobára ami tele volt sörös rekeszekkel, de sajnos nem tudtuk eléggé kinyitni az ajtót, hogy beférjünk. Találtam viszont egy svéd zászlós öngyújtót, óó jeee. A buliból a campuson lerakott bringáink felé menet valamelyik ablakból egy lavór vizet borítottak az udvarra, ami az előttünk pár méterre haladó egyik barátunkat - a kissé pityókás Kathit - 3 cm híjján telibekapta :D Reméljük, hogy csak víz volt.

Vasárnap csak pihengettünk, és a maradék szárazkenyérrel megetettük a kacsákat, hattyúkat és egyéb madarakat. Nagyon megnyugtató a tóparton etetni őket. Szeretem. Most a ludak is előkerültek, akik malmöi társaikhoz hasonlóan kijöttek a partra és egészen közel merészkedtek a kenyérért. Este nem mentünk sehova, mert hétfőre már hivatalosak voltunk egy Quiz-partyra, amiről a következő bejegyzésben számolunk be :)